Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 20., szombat 9 Érdem jeleivel az 1887-cs koronázási ünnepségen Tanítványával, Zichy Géza gróffal Plotényi Nándor zongorista és Reményi Ede hegedűművész társaságában 1875-ben nyílt meg Budapest belvárosában, a ma már nem létező Hal téren. Bár Liszt az intézet vezetését nyomatékosan nem kívánta, s nyűgnek érezte, végül elvállalta az elnöki posztot. Gyakori távollétei idején az ügyek intézője Erkel Ferenc volt. Liszt felváltva tartózkodott Budapesten, Rómában és Weimarban, mindenütt nagyszámú tanítványa körében. Leveleit olvasva megható, mily nagy felelősséget érzett a magyar zenekultúra fejlődésében meghatározó szerepet játszó Zeneakadémiáért. Ha épp nem is volt jelen, tömérdek levelében intézkedett, döntött el nagy és kisebb kérdéseket, mélyen átérezte az intézet fontosságát. 1880-ban készült el a Zeneakadémia új épülete Budapest legszebb útvonalán, a Sugár úton (ma Népköztársaság útja), benne Liszt pompás új otthonával, amelyet hívei fényűzően rendeztek be a számára. (Az épület 1986 őszétől ismét a Zene- művészeti Főiskoláé, benne gazdag Liszt-múzeummal). A tisztelet és megbecsülés megannyi külső jele sem feledtethette azonban az idős Liszt zeneszerzői elfeledett- ségét, elszigeteltségét. Kései művei visszhangtalanok egész Európában, Az elmagányosodáshoz hozzájárult megromlott kapcsolata egykori párti ogoltjá- hoz, Richard Wagnerhez. Emberileg romlott meg e viszony. De művészileg is eltávolodtak, hiszen a mind nagyobb csúcsokra törő Wagner egyre kevésbé becsülte apósa zenéjét. Liszt ugyan ismételten elzarándokolt Bay- reuthba, miután jótékonycélú szerepléseivel maga is hozzájárult a Wagner-szín- ház felépítéséhez. S ott van 1882-ben a Parsifal bemutatóján. Wagnert az év végén látja utoljára, s 1883-ban, halálhírét véve, több zongoradarabban is emléket állít fiatalsága harcostársának. Szinte jelképes, hogy a Wagner emlékének hódoló Liszt Ferencet Bayreuthban, az ünnepi játékokon éri 1886. július 31-én a halál. Sok méltatlan mellőzés után immár emlékének hódol London, Milánó, Párizs, s egykori viharos sikereinek sok más színtere. Az utókor szava A közvetlen utókor első dolga volt, hogy Liszt remekműveit mennél gyorsabban elfeledje. Bartók 1911- ben, a 100. születésnapra írt „Liszt zenéje és a mai közönség” című cikkében indulatosan jegyzi meg: „Különös, hogy a zenészek mekkora hányada, mondhatnám túlnyomó része, mennyire nem tud megbarátkozni Liszt zenéjével, dacára minden újszerű- és nagyszerűségének.” Így volt ez más országokban is, bár akadtak zeneszerzők — mint a fiatal Anton Webern vagy Arnold Schoenberg —, akik nagy jelentőséget tulajdonítottak Lisztnek. Azonban az utókor hosz- szú ideig sok mindennel nem tudott megbirkózni. Évtizedeken át tartott az áldatlan vita arról, magyar volt-e Liszt Ferenc, vagy németosztrák. Mennyit ártott Lisztnek mindaz, ami pályája ívét a XIX. század első felében oly magasra emelte: a technikai lehetetlent nem ismerő virtuozitás! Éppen ez vált gyanússá utóbb, félreismerték a zongorajáték megújitójának valódi szerepét, s lebecsülték az életmű egy roppant jelentős részét, éppen a zene- hallgatók által olyannyira szeretett bravúros darabokat. Pedig nincs semmi művészileg alacsonyrendű a bmányát tízezer frankra, azaz 2600 tallérra csökkentette. De még ez is szálka volt sok lokálpatrióta szemében. Lisztet — aki 1841-ben a fesztivál gondolatát felvetette. s azon zongoraművészként és dirigensként is fel akart lépni — ellenfelei a „zilált és meghasonlott” modern zene legismertebb képviselőjének minősítették és e muzsikát „a lehető legalkalmatlanabbnak’' vélték a nagy bonni mester iránti hódolat kifejezésére. Leplezetlenül mennydörgőit Liszt Ferenc ellen Beethoven egykori „fizetés nélküli titkára” és hű kísérője, Anton Schindler is. A helyi sajtóban megjelent gyűlölködő cikkek hatása nem maradt el. A kölni zeneszeK nem voltak hajlandók kölcsönadni a bonni eladásra ígért kottákat. így az egész fesztivál megtartása egy időre kérdésessé vált. Mégis Liszt volt az, aki másodszor is megmentette a helyzetet. Az ő ellenállásán bukott meg a bizottságnak az a terve, hogy a koncerteket az előkelő vendégseregnek egy elhanyagolt katonai lovardában kelljen végighallgatnia. És a magyar művésznek — 14 bonni kézműves és a kölni dóm építőmestere segítségével — sikerült a lehetetlen. 11 nap alatt a semmiből elővarázsolni egy háromezer férőhelyes ünnepi csarnokot. A világ zenebarátai és Bee- thoven-rajongói 1845. augusztus 10. és 13. között adtak egymásnak randevút ban, ha valaki úgy zongorázik, mint senki a világon, s ennek a képességének műveiben is kifejezést ád. A nagyszabású alkotások meg javarészt szintén lebecsül- tetvén, nem foglalták el helyüket a repertoárban. A magyar zenekultúra két óriása, Bartók Béla és Doh- nányi Ernő a Liszt-tanítvány Thomán István osztályában érett nagy pianistává. Bartók, első budapesti nyilvános szerepléseinek egyikén, 1901. október 21-én, Liszt születésnapjának előestéjén, mint növendék játszotta a h-moll szonátát a Zeneakadémián. Kodály első, nagyobb, közönség elé került műve, a Nyári este. 1906 október 21-én, szintén egy Liszt-születésnap előestéjén hangzott fel. A Zeneművészeti Főiskola a fél évszázados jubieluma- kor, 1925-ben veszi fel Liszt Ferenc nevét. Az 1933-as budapesti Liszt-verseny — az első nemzetközi zenei vetélkedés Magyarországon — Fischer Annie világkarrierjének kezdete. Űjabb ünnepségek 1936-ban, a fél évszázados halálévfordulón. Ebben az évben. Liszt-problémákról tartja Bartók Béla székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián, s ekkor írja meg Vörösmarty verse nyomán Liszt Ferenchez című nagyszabású vegyes karát Kodály Zoltán. Az életmű újrafelfedezéséért roppant sokat tett a magyar és a nemzetközi Liszt-kutatás, A mi legjelentősebb kutatóink mellett szovjet, angol, osztrák tudósok. Weimarban, amelynek zeneakadémiája szintén Liszt Ferenc nevét viseli, jelentős Liszt-archívum található. Liszt európaisága, egyetemes jelentősége napjainkra mindinkább érvényesül. Sokat tesznek a zeneszerző emlékének ápolásáért a Liszt-társaságok. Közülük az első Pesten, 1870-ben, a művész életében alakult A jelenlegi magyar Liszt Ferenc Társaság 1973-ban alakult meg, tagjainak száma csaknem ezer. A nemzetközi érdeklődés növekedésének jele, hogy az 50-es évek végétől külföldön is mind több Liszt-társaság tevékenykedik. számuk ma már tíznél is több. Az idei kettős emlékév nem egy megkésett Lisztkultusz kezdetét jelzi, hanem a csúcspontját mindazon mozgalmaknak, amelyek az elmúlt 15—20 esztendőben célul tűzték ki, hogy felhívják a zenei közvélemény figyelmét Liszt Ferenc roppant művészi jelentőségére. Természetes, hogy a magyar zenekultúra e feladatokból oroszlánrészt vállal. Előadó- művészeink, nagy együtteseink idén a magyar géniusz zenéjével járják a világot s a hazai hangverseny- termeket Magyar gyártású hanglemezen az utóbbi időben mind több, korábban soha nem hallható Liszt-alkotás vált közkinccsé, s a külföldi hanglemez-produkciók is növekvő számban adják közre zenéjét. amit jelez az 1974 óta nálunk megrendezett nemzetközi Liszt-hanglemezpályázaton való élénk részvétel 1970 óta jelenteti meg Zeneműkiadónk Liszt összes műveinek pontos, kritikai kiadását. E sorozatnak máris nagy hatása van a Liszt-játék fejlődésére. Fordulatról beszélhetünk tehát, a zenehallgatók s a muzsikusok viszonya Liszt zenéjéhez ma egészen más. mint volt csak 20 éve is Azonban a Liszt-év után is rengeteg a tennivaló, míg a magyar géniusz valóban azt a helyet tölti be a zenekultúrában, amely vitathatatlanul megilleti. Breuer János Bonnban, hogy részt vegyenek a drezdai Ernst Hähnel alkotta szobor leleplezésén, és meghallgassák az emlékhangversenyeket. A korszak neves muzsikusai közül jelen volt például Hector Berlioz, ám hiányoztak olyan nagy nevek, mint Robert Schumann, Felix Mendelssohn vagy Richard Wagner. Az ellenpropaganda miatt zenei katasztrófára számító Berliozt kellemesen meglepte a Beethoven-művek előadásának művészi színvonala. Az általános elismerés középpontjában Liszt Ferenc állt-, aki Beethoven emlékére komponált kantátáját is előadta, és a Korabeli beszámoló szerint „lelkesedéstől fűtött játékával egészen magával ragadta a közönséget, oly nagy kegyeletet tanúsítva a nagy halott iránt, hogy egyetlen hangjegyet sem engedett hozzátenni vagy megváltoztatni Beethoven műveiben". A királyhű kortársak leginkább azért kárhoztatták az ügyetlen szervezőket, mert az emlékmű leleplezésekor a felséges vendégek — IV. Frigyes Vilmos porosz uralkodó és Viktória angol királynő — számára ugyancsak furcsa díszhelyet jelöltek ki. A lepel — a tömeg hangos ujjongása közepette — lehullott. a szobor megcsillant a napfényben és Frigyes Vilmos megbontránikozva felkiáltott: „Hiszen ez hátat fordít nekünk!” Alexander von Humboldt, a nagy természettudós megpróbálta menteni a menthetőt, és nagy lélekjelenléttel válaszolt: „Ugyan felség, Beethoven már életében is goromba fickó volt, hogyan várhatnánk tőle udvariasságot a halála után . . Mezei Marianne ek dedikált képe 1846-ból i Miklós litográfiája Relikviák, Liszt Ferenc weimari lakóházában fFotó: Pilisy Elemér)
