Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 20., szombat 7 A SIKERFILM RECEPTJE Indiana Jones a szellemvasúton A mozi (elvette a kesztyűt. Oly sokszor mondták már, hogy leáldozott a korszaka, átvette helyét a televízió, majd a video belépésekor hangzott (el a jóslat. Mindannyiszor megtalálta a hathatós ellenszert a (ilmes világ, s olyasmivel rukkolt ki, ami nézők ez_ reit és millióit vonzotta a széksorokba. A ,,házimozi" meghittségével szembeállította az egyre nagyobb méreteket, a szélesvásznat, a bonyolult (ény- és hangha. tásokat, a látvány elsöprő erejét. Mindez kicsiben kevéssé élvezhető. Így született meg Spielberg új(ajta hollywoodi álma, amely újra nyereségessé tette a szakmát. Dől a pénz, özönlik a néző, s már Spielberg, nek nem is kell önmagának a rendezői széket eltog- lalnia: a recept készen áll, már asszisztensei is csaló, gató látnivalókat tudnak összehozni, fgy készült már például a bohókás, de nem veszélytelen kis démo- nocskákról szóló alkotás. De a másik „(enegyerek” Lucas is másokra bízza a Csillagok háborúja újabb és újabb folytatásait. Korunk rettenthetetlen hősét — Indiana Jonest — Harison Ford személyesíti meg Valamire tehát rájöttek, ami nem egyéniséghez kötött, hanem kis tanulással és sok-sok befektetéssel mások számára is gyümölcsöző lehet. A magyar nézők sem tudják kivonni magukat e hatás alól, hosszú sorok kígyóznak a pénztárak előtt, amikor például Indiana Jones legújabb kalandjait láthatjuk. Milyen is ez az alkotás? Tömény izgalom és kaland, bár az előző részhez képest — Az elveszett frigyláda fosztogatói címmel láthattuk — összecsapottabbnak, kevésbé eredetinek tűnt. Sok vonás és fordulat egy az egyben átkerült ebbe az epizódba — amelyet Indiana Jones és a rontás temploma címmel vetítettek — látszik, hogy gyorsan meg akarták lovagolni a nagy sikert. Ahogy azt is észre lehet venni, hogy bizonyos szempontból rá akartak tromfolni az előzőekre, hogy kicsit még vérfagyasztóbb, rejtélyesebb legyen ez az egész. A főhős szerencsés pillanatban fogant meg a „mozibűvész”, Spielberg agyában. Nem a régi szabású ökölhős, foglalkozására nézve régészprofesszor. Azért sodródik hajmeresztő históriákba, mert nem tud megülni könyvei mellett, hanem szaktudományát a helyszínen szeretné kamatoztatni. Ebből aztán az következik, hogy ember nem járta dzsungeleken keresztül igyekszik rég elfeledett városok romjaihoz, hogy titokzatos bálványokat találjon. Eközben persze bennszülött törzsek és elszánt ellenlábasai mindent elkövetnek, hogy beletörjön a bicskája a vállalkozásba. Emellett persze nemes lelkű, legyőzhetetlen, vonzó, s mindazokkal a kedvező tulajdonságokkal rendelkezik, ami csak egy hőst rokonszenvessé tehet. így válik Indiana Jones — lassan már csak Indy — korunk rettenthetetlen példaképévé. Egyesíti magában a múltat és a jövőt, a korszerűséget és a hagyományokat, a tudóst és a kalandort: sorsfordulóit követve minden titkok legtitokzatosabb zárait is feltörheti a filmkészítő. Mert mi izgatja napjaink betonrengetegben felnőtt, sivár érzelmi életű, képregényeken nevelkedett „átlagnézőjét"? Mert elsősorban ezt a réteget kell célba venni. Spielberg nagyon pontosan tudja ezt. A mozilátogatók többségét az urbanizált és motorizált kamaszok teszik ki, akik a nagyvárosok szám- kivetettjei és tekergői, s álmodoznak a nagy kaland lehetőségéről. Mindegy számukra, hogy valamilyen esemény vagy történelmi tény így, vagy úgy volt.e, a lényeg az, hogy csekélyke műveltségüknek, előítéleteiknek megfeleljen a sztori. így kerülhetett szembe Indiana Jones Az elveszett frigyláda fosztogatóiban a náci hadigépezettel olyan időszakban, amikor Egyiptomnak közelében sem járt még a német hadsereg. S föliratkozott a „csodafegyverek” közé a frigyláda, amely Danikén szellemi „hadjárata" nyomán vált közismertté. Ez az utóbbi szélhámos író annak idején a régi legendákból, történelmi emlékekből rekonstruálta a „Földön járt űrlakók tetteit". Ez a hatvanas-hetvenes években oly népszerű szerző — akinek A jövő emlékei címmel vetítették nálunk a filmjét — szálláscsi- nálójává vált az Indiana Jo- nes-szerű figuráknak. Elhintette az érdeklődés magvait az ősi legendák iránt, amelyek közül sokat — így a Bibliát is — szó szerint értelmezett, s így bennük űrjárműveket, s Földön túli eszközöket „talált”. Se szeri, se száma azóta sem az effajta „szenzációknak”. amelyek a régi mítoszok sorai 'közt kiolvasnak mindenféle valóságos történetet. Persze ezt az eljárást valóságos régészeti lelet is alátámasztja. Hiszen például Heinrich Schliemann német archeológus szó szerint vette az Iliászt, és így ásta ki „Tróját”, és találta meg „Priamosz kincseit". Igaz, hogy ma is vita tárgya: azt lelte-e meg, amit keresett vagy mást. De a lényeg az, hogy csodálatos értékekre bukkant, mégpedig olyan úton, hogy komolyan vett egy mítoszt. Így terebélyesedik és nő tovább ez a módszer, félig- meddig valóságos alapokról kiindulva. S mert hézagos ismeretekkel rendelkezik a köznapi emberek többsége elmúlt korokról, gondolkodásmódokról és világképekről, hajlamos elhinni még a lehetetlent is. Pláne, ha a „comicsok", a képregények leegyszerűsített világából szerezte tudásának jelentős részét. Ott pedig minden megtörténhet, ahogy a sikerfilmekben is: nem korlátozza a fantáziát semmi. Előzőleg a Biblia híres frigyládáját, legutóbb pedig a hindu legendakor egyes elemeit emelte ki Spielberg. S mindenütt látvánnyá válik a mítosz, a trükkök segítségével megelevenedik az elképzelhetetlen. Annak idején több fantáziával rendelkeztek eleink, mert a képes beszéd erejével éltek. S ha a költészetből próza lesz: elképzelhető. hogy majd egyszer Indiana Jones meglátja a lapos Földet hátán tartó teknősbékát is, aki békésen tanyázik négy elefánton. Mert igazán csak ez következhet ebből a fajta eljárásból. S mellette patikamérlegen adagolva kapjuk a feszültséget: szellemvasútra ülteti hőseit a rendező. Egyre gyorsuló események követik egymást, már végképp nincs szó itt hitelességről, jellemek, emberek valós ábrázolásáról. Mondhatja persze mindenki, hogy csupán játék ez. Igaz, ami igaz. valóban akadnak benne „kikacsintások”, amelyekkel a kétkedő nézőt akarja megfogni. Spielberg. A végzetes pillanatban is visszanyúl például a kalapjáért Indiana Jones, s egy fintorral arról árulkodik a film hogy rendezője tudván tudja, hogy hányadán áll is ez az ügy. Nem is azzal van baj, hogy egy csábító limonádéval állunk szemben, hanem inkább azzal, hogy az összes eszközzel legrosszabb énünket, legfelszínesebb valónkat szolgálja az ilyenfajta mű. S mellette a gesztus: „ha nektek ez kell... ?” Mert azért Spielberg tud jó mozit is csinálni, mert gondoljunk csak a Harmadik típusú találkozásokra, vagy a Meztelenek és bolondokra. De közben rájött, hogy érdemes elvetni mindent, ami a józan észhez tartozik, beleértve még a fantasztikum logikáját is. Gábor László „... föliratkozott a ,’Csoda- fegyverek” közé a frigyláda .. . ember nem járta dzsungeleken keresztül igyekszik rég elfeledett városok romjaihoz .. ......szellemvasútra ülteti hőseit a rendező .. Olajbányász-emlékmű Szolnokon Oj köztéri szoborral gazdagodott Szolnok, az idei bányásznap alkalmából. A Pelikán Szálló szomszédságában állították fel a fúrótornyon dolgozó, két munkást ábrázoló alkotást. amely Szabó László szobrászművész munkája (MTI-Jotó — Csikós Ferenc felv.) : ———m——<« ........... M indennapi nyelvünk Ahogyan mai költőink látják és láttatják Nemes hagyományt követnek mai költőink akkor, amikor a költői lehetőségek felhasználásával, érzelmi és indulati erővel is telített megfogalmazásban mondják el nagyon is személyes jellegű véleményüket, kritikai megjegyzésüket mai nyelv- használatunk negatív jelenségeiről. Kálnoky László pl. Nyelvünk (nyelvhasználatunk) rákfenéiből címmel a „lírai nyelvművelésnek" egészen sajátos formáját és módját használja fel arra, hogy a versbeli megfogalmazás poétikai eszköztárának segítségével, az ironikus hangvételre is érzékeny szenvedélyeséggel tegye rostára azokat a nyelvhasználati hibá- zásokat, amelyek ellen a nyelvművelő szakirodalom védelmi harcot folytat. A nyelvrontás tényeinek érzékeltetése mellett, a velük és általuk okozott következményeket is feltárja. A nyelvszegényedés a kulcsszó pl. ebben a versrészletben: „Megszületett egy új műszó, az ismert kacifántos „nyílászárószerkezet”, Ablak, ajtó, s más efféle azóta nincs, letelt az idejük, s szegényedett a nyelv” (Nyílászáró szerkezetek). A nyelvhasználati egyhangúság gyakorlatának hiteles eredőit és következményeit tömöríti szenvedélyes hangvételű versébe a költő, s mai szókultúránk hiányosságaira is felhívja olvasóinak a figyelmét: „Létesítmény, ez a szó elriasztó, ‘ mivel mindent e névbe csomagol / a nyelvrontó: szálloda, juhakol, / színház, templom, gyár, bánya és halastó, / mind létesítmény. Nincs már épület. / Riporter és riportalany sorolja a sok létesítményt, mert szavatolja / szaktudását e szó, bár a fület sérti, és az egyhangúság porát hinti szét. Ez a nagyképű s fonák szó kultúránk visszás állapotának cinikus tanúja” (Létesítmények). Igekötőink mai használatában jelentkező bizonytalanságok, sőt „szabadosságok”, káros és kóros nyelvi jelenségek sem kerülték el a költő figyelmét, s érzékletes hozzáértéssel, igényes szak- szerűséggel emeli versmondataiba az újonnan feltűnő és szokatlan igekötőhasználattal kapcsolatos nyelvművelő nézeteit: „A bonyolító összebonyolít , és nem lebonyolít. Egy ügyletet lerendez. Botfülűnek született / s anyanyelvéhez csak nem is konyít. / Igekötőt használ, mikor nem is kell, / s elhagyja, ahol szükséges, azt" (Bonyolítók). Költőink kifinomult nyelvérzéke különösen gyakran nincs kibékülve az igekötők helytelen használatával, „nyelvi zendülésük” terjedésével. Ezt a jelzős szerkezetet Radó György Árulkodó szavak című verséből idéztük. Neki sem tetszik a mindennapi nyelvhasználatunkban oly gyakran jelentkező „igekötőjárvány”: a beütemez, a bebiztosít, a leápol, a kiértékel stb.. No, meg természetesen a lerendez. Aki eddig kifizetett, elintézett, végrehajtott, számlát egyenlített — nem tesz manapság már semmi ilyet, mindegyik helyett lerendez." (Radó: Árulkodó szavak). A költő szerint „a nyelvgazdagító szavaknak légiója pusztul így el”: „Már nincs tudakol, nincs kérdez, nincs megkérdez — csak rákérdez" / .. .Nincs vállal, vállalkozik: „Ma nem vállal, vállalkozik / az ember, hanem felvállal”. (Radó: Árulkodó szavak). Mit tehet hozzá a nyelvművelő? Nem örül a felvállal gyakori és felesleges jelentkezésének, mert szükségtelen, s nem mond többet, mint a vállal és elvállal igealakok. Dr. Bakos József
