Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
/ 4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 20., szombat | IDEGENFORGALOM ’86 „Lakodalom van a mi utcánkban...” A honvédelmi bizottság — békeidőben Interjú Török Mihály altábornaggyal, az Országgyűlés honvédelmi bizottsága titkárával Az elmúlt évben rendezett országgyűlési és tanácsválasztást követően — az Országgyűlés többi bizottságaihoz hasonlóan — a honvédelmi bizottság is újjá. alakult, s az új képviselők közül többet bevonva, tevékenykedik. A honvédelmi bizottság választások óta végzett munkájáról, s annak főbb tapasztalatairól beszélgettünk Török Mihály altábornaggyal, aki a Fejér megyei 6. sz. választókerület képviselője, a Magyar Néphadsereg seregtestparancsnoka, és most a bizottság titkáraként szervezi a honvédelemmel kapcso. latos képviselői munkát. — Hogy látja, milyen szerepet tölthet be, vállalhat a Parlament honvédelmi bizottsága pártunk, kormányzatunk honvédelmi politikájának megvalósításában? — A honvédelmi bizottság — hasonlóan a Parlament más munkabizottságaihoz — arra kapott megbízást, hogy a legmagasabb néphatalmi fórum képviseletében vállaljon részt pártunk XIII. kongresszusán megerősített honvédelmi politikánk célkitűzéseinek érvényesítésében, a végrehajtás segítésében, felügyeletében, mindenekelőtt abban, hogy szocialista vívmányaink védelme, a béke megőrzése megvalósulhasson. Ennek érdekében a bizottság tevékenységi körébe tartozik a honvédelem kérdéseit, így a fegyveres erőinket és testtületeinket, szövetségi politikánk gyakorlati érvényesítését érintő javasla- tok, előterjesztések, döntések véleményezése, valamennyi olyan téma áttekintése, vizsgálata, amely védelmi képességünket. felkészültségünket érinti vagy befolyásolja. Szükségszerűen foglalkozik a bizottság olyan más, például gazdasági, társadalmi kérdésekkel is. amelyek kihatnak a honvédelem helyzetére, befolyásolják annak fejlődését. A honvédelmi bizottság tehát az Országgyűlés üléstervében szereplő valamennyi olyan napirend előkészítésében aktívan részt vesz, amely honvédelmünket érinti. így például az Országgyűlés nyári ülésszakán szerepelt a honvédelmi miniszter beszámolója az 1976. évi I. törvény végrehajtásának helyzetéről. amelyhez a bizottság is hozzátette a maga tapasztalatait. — Milyen rendszerben tanácskozik a honvédelmi bizottság? — Általában évente 3—4 tanácskozás szerepel a tervben, s ezek a tanácskozások megelőzik az Országgyűlés .ülésszakait, ahhoz kapcsolódnak. Különösen, ha honvédelmi téma is napirendre kerül. Ezeket a tanácskozásokat a Parlamentben szervezzük, azonban tartunk kihelyezett üléseket is. Az idén a bizottság meglátogatott egy katonai parancsnokságot, illetve év végéig még tervezünk egy kihelyezett ülést a Belügyminisztériumban. Ezeken a bizottság tagjai ismerkedhetnek a fegyveres erők életével, munkájával, technikai eszközeikkel, felkészültségükkel. tehát képviselői munkájukban fontos és szükséges információkhoz jut-' nak. A bizottság üléséről, azok napirendjeiről a sajtó útján rendszeresen tájékoztatjuk a közvéleményt is.-ü* -Kíli a honvédelmi bizottság tagjai és milyen a kapcsolatuk az Országgyűlés más bizottságaival? — A honvédelmi bizottság összetétele nagyon változatos. Mindössze két katonatagja van. Az egyik én vagyak. Ugyanakkor társadalmunk szinte valamennyi rétegéhez tartozó képviselő található tagjai között: az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, gazdasági vezetők, munkás, pedagógus stb. Elmondhatom, hogy valamennyien igen felelősségteljesen tevékenykednek, aktív részesei a bizottsági munkának. Az üléseken teljes a részvétel, s a vitákba a képviselők 60—65 százaléka bekapcsolódik. A parlament más bizottságaival jó az együttműködés. Rendszeresen látogatjuk imás bizottságok üléseit, ugyanis az ott szerzett tapasztalatok a mi munkánkban is kamatoztathatók, továbbá az ott vitatott témák, például a tervezés és költségvetés. a gazdasági feladatok, az ellátás, a szolgáltatás, a közlekedés, kihatnak honvédelmünk mindenkori helyzetére, így a mi munkánkra is. Az együttműködés kölcsönös, a mi üléseink iránt is érdeklődnek. Természetesen zárt üléseket is tartunk, tekintettel az ott megjelenő információk bizalmas jellegére. Szeretnénk, ha partnereink bátrabbak, aktívabbak lennének gondjaink megoldását segítő javaslataik, észrevételeik megtételében. — Egyéni munkájában, a parancsnoki és képviselői feladat megoldásában tudja-e kamatoztatni a honvédelmi bizottságban szerzett tapasztalatokat? Igen. Széles körű társadalmi kitekintésre van lehetőség. amely lényegesen nagyobb látószöget. maga- biztosságot ad a mindennapi munkában, mind a választópolgárok ügyeinek, gondjainak képviseletéhez, mind a parancsnoki feladatok megoldásához. — Köszönjük a beszélgetést. M. P. Kérik az eladólányt, parádézik a násznagy, alkudoznak, évődnek, licitálnak az örömszülék — lakodalomra készülődnek Ecséden. Lesz a dologból valami^ a cigányok is érzik, hogy biztosra mennek, mert nagyon vidáman húzzák. Zengenek a hegedűik, vonóikkal annyi embert csődítenek a „menyasz- szonyos házhoz”, hogy a paprika- és kukoricafüzéres tornác előtt, az udvaron is alig férnek. Jóféle pálinkát kortyol, s rezgős rétesbélest majszol a hivatalos násznép olyan élvezettel, hogy a kiszorulóknak, a csupán bámészkodóknak is összefut a nyál a szájukban. S miközben a banda muzsikája ország-világ tudtára adja a nem mindennapi eseményt, Bálint gazda piros almát ráz ráadásként vendégeinek a termésétől roskadozó fáról. Nehéz eldönteni, hogy mi ízlik jobban: a papra- morgó, az illatozó túrós sült tészta, avagy a zamatos gyümölcs; a magyar népzene a megragadóbb-e. mint a kosztümös, fergeteges tánc. Mert — persze — a láb is dobban, a csizma is koppan, s libben, repül a sokszínű szoknya. Járja bizony öreg és fiatal. Örömében, bánatában — hiszen fájó és egyszerre örömteli is a búcsú. Felnőtt lett a gyerekből, veszik, viszik a házból, el kell köszönni a pajtásoktól — de a mátkaságnál édesebb a hitvesi csók. Aztán menetbe verbuvált társaság ünnepi díszben, s abban, amije éppen van — mivel turista itt a kíváncsiak túlnyomó része, kemény valutával fizető külföldi IBUSZ-csoport — átvonul a „vőlegényes házzá” előléptetett közeli bisztróba. Ahol természetesen folytatódik a játék. Ügy, ahogy igazándiból ismert. A beköszöntés után jól megpörgetik, majd ..megpörkölik” az ifjú arát, s van gyertyás-, meg menyecsketánc is, persze. Hogy a csúcsot jelentő lagzis lakomáról már ne is beszéljünk! Egyszóval, nem hiányzik a párolgó, csiga- tésztás leves külön tálon azzal, ami benne főtt, s az elmaradhatatlan töltött káposzta, a többféle sült sem. Borok társaságában, kávéval zárva a sort. Láthatóan szórakozik a vendég, nemcsak elfogadja az idegenforgalmi attrakciót, hanem minden bizonnyal élvezi is. Hiszen az apci Berki Jenöék vérpezsdítő ritmusára a végén maga is táncra perdül. öszinte-e vagy csupán udvariasságból tapsol, vigad? Nehéz megállapítani. Tény, hogy a híres-neves Ecsédi Néptáncegyüttes Péter Józsi bácsival az élen, valóban mindent megpróbál, megtesz a „móka” kedvéért, s a gyereklányokkal együtt népviseletben ropja a 76 esztendős Hurják Istvánná is, amikor csak a koreográfia úgy kívánja. A szereplők közül senki sem tehet arról, hogy a bérelt „meny- asszonyos ház", ha mégoly takaros is, korántsem olyan, ami a játékhoz illő valódi, eredeti hátteret adhatna. A feldíszített ámbitus mögött ugyanis alig van valami, vagy talán nincs is semmi a régi népéletből, ami látványt, élményt jelenthetne a távolból ide kíváncsiskodó idegennek. Bizonyos, hogy csak a túrós rétes dobogtatja meg a szívét, nem pedig a gázsütő, amiből kiszedik. Kétségkívül jobb híján kell elfogadni ezeket a körülményeket. Azzal együtt, hogy nem mindig sikerül időre összeszedni s az „első csapatból” válogatni a fellépő gárdát, így a szereplők kezükben, jelmezeikkel a tébláboló. toporgó érdeklődők előtt egyenként szállingóznak az épületbe az átöltözéshez, a menyasszonynak, vőlegénynek egészen apró emberkék is jutnak búcsúzó pajtásul. Ám az már vitathatatlanul az előadók számlájára írható, hogy a lakodalmas játék tulajdonképpen színpadi mutatvány, s ennek le- „hozatala” — kevésbé sikerült „adaptáció". Nem érezheti ezt különösebben a néző. mint azt sem, hogy titkon az egyébként remekül munkálkodó cigányzenekartól is többet vár a helyenként kottából játszott operettbetéteknél. Hálás, mert így illik. S azért sem szól, hogy az asztalra került ételsor nélkülözi a várt ízeket, hidegen kerülnek a tányérra a melegen megszokott húsok, s a sültek jó része ráadásul kőkeményre sikeredik, vagy a kávé olyan, amilyen. Pedig ez már egyértelműen a vendéglátók vétke. Mert ha a mennyasszonyos ház ideiglenes is, a bisztró állandó, s feltehetően szakemberek dolgoznak benne, akik megtanulták, gyakorolják, hogy milyen a tökéletes kiszolgálás. Tudják: egy étteremhez roppant kevés a puszta dekoráció. S talán nem ünneprontás, ha a krónikás ilyenfajta élményeit is leírja beszámolója végén. Hiszen nem másról, mint az IBUSZ gyöngyösi irodájának már széles körben ajánlott, messze földön ismert egyik programjáról van szó. Arról, amelyet sok év óta ismételnek, két esztendeje félszáznál több, tavaly 47 külföldi csoport vásárolt meg, nem kis várakozással s nem kevés pénzért. Lehet és kell is még csiszolni, finomítani ezen a műsoron! Véletlenül sem szabad fél. vagy felemás folklórral csalogatni a vendéget, aki világjárása közben igazi értékeinket szeretné megismerni, megfizetni. A legkisebb mértékben sem kelthetünk az idegenben hamis illúziót magunkról, nem okozhatunk neki semmiképpen csalódást. Feltétlenül arra törekedjenek Ecséden és másutt is, hogy ne legyen a ránk kiváncsiaknak hiányérzete, ne köszönjenek el tőlünk soha rossz vagy keserű szájízzel. Lakodalomból pedig főleg ne! Minden tekintetben csak a jó hírünket, szép emlékünket vjgyék magukkal hazájukba. Ami a bevételnél is többet jelent! Gy. Gy. CLUB TIHANY Üdülőfalu a félszigeten Sziget, a félsziget csúcsán, a magyar, osztrák, dán részvénytársaság által hazánkban elsőként létrehozott üdülőfalu. A látvány varázsa lenyűgöző! A Balatonba simuló vadregényes táj, a tihanyi félsziget párját ritkító növényvilága, különleges klímája fogadja a látogatót. A két év alatt felépült 330 szobás ultramodern szálló, a 161 dán faház ablakaiból pillanthatja meg a vendég a dombok sokszínű, őszi ragyogását, a víz kékjét, a magyar tengert. Számunkra mesébe illő gyorsasággal bel- és külcsínnyel építették fel a dánok és az osztrák partnerek, — magyar tervek alapján — a minden kényelmet, szórakozást, otthonosságot és nyugalmat adó üdülőfalut, amely — remélhetőleg — egy nemzetközi üdülőláncnak lesz majd az egyik nagyra értékelt része. A Balaton-parti nagy kísérlet, vállalkozás arra, hogy az ideérkező vendégek egész éves, vagyis folyamatos üdülést találjanak a Club Tihany 13 hektáros területén, ahol a szó valódi értelmében minden az ideérkezők pihenését, szórakozását, kikapcsolódását és nem utolsósorban kényelmét szolgálja. Szemet gyönyörködtető az üdülőfalu látványa, az égnek nyúló hotel, körülötte a faházutcákkal és a számtalan létesítményei. Három fedett, négy nyitott teniszpálya, strand, vitorlázás, lovasprogramok, golfpályák, hogy csak néhányat említsünk. A különböző játéktermek, tekézők, . szauna, szolárium, teszik még gazdagabbá a választékot, de akik a lovas sportnak hódolnak, azok is megtalálják szórakozásukat éppen úgy, mint a vadászok, nyáron a pecások, télen a lékhalászok, a jégsport kedvelői. Az üdülőfalu, a Club Tihany — ahogyan hivatalosan nevezik — egyik törekvése, hogy az itt lakók mindent megtaláljanak és megkapjanak a magas szintű szolgáltatások által. Üzletsorok, butikok, fodrászszalonok, különböző kölcsönzők, sőt még az óvoda is a pihenni vágyó szülők óhaját szolgálják. Valamennyi bungalow kényelmes otthont varázsol a családoknak, nem is szólva a szálló 330 szobájáról, ahol saját videoprog- rammal működő színes tv, távhívásos telefon áll rendelkezésre. A beszélgetés után egyetlen gombnyomás, és máris közli a gép a beszélgetés díját •.. Ennyi érdekes szépség láttán keresem fel dr. Gömbös Sándor vezérigazgatót, aki készséggel tájékoztat az első magyar üdülőfalu születéséről, életéről. — Ezekben a napokban lesz két éve, hogy részvényvény tár saságunk elkezdte építeni a Club Tihanyt. És most — telt ház mellett — az ünnepélyes átadás előtt állunk. Korábban ez a terület a HungarHotels Vállalat kempingje volt, vagyis a terület, a környezet mint lehetőség adott, csak éppen fel kellett építeni az üdülőfalut. — Mennyiért? — Kétmilliárdért! — Mennyi ebből a magyar költség? — Mi terveztük, mi adtuk a helyet, a Balatont, Tihanyt, mi üzemeltetjük. Remélem, sikerrel valamennyi részvényes hasznára. A Club Tihanyt gyalog körüljárni, szépségeiben elgyönyörködni nem csupán szándék, de idő kérdése is. A dolgozókat CB-rádión keresik, valamennyiük részére rendelkezésre áll egy-egy kempingkerékpár, amivel közlekednek a „faluban”. A dolláros bolt előtt találok kedves, csinos, barnászöld egyenruhát viselő útikalauzomra, aki a vezérigazgató kívánsága szerint igyekszik minden érdekeset bemutatni. — Kik lakják a Club Tihanyt? — NSZK, svájci, osztrák, dán, vendégek, de néhányon már a tengeren túlról is jelezték érkezésüket. — Fogadnak-e magyar vendégeket? — Őket is szeretettel várjuk, úgyannyira, hogy a HungarHotels régi törzsvendégeit levélben értesítettük létünkről. A jelek szerint — ezt most még inkább csak jósolni lehet —, a falu lakóinak mintegy kétharmada jön majd a nyugati országokból. Itt-ott még munkagépek zaja veri fel a Balaton-parti nyugalmat, most épül a parkírozó, a nyári étkezde és néhány kiszolgálóhelyiség. Erről ad további tájékoztatást a sétánkba újra bekapcsolódó vezérigazgató. A kíváncsi kérdések természetesen tovább folytatódnak, a válaszok nyíltak és természetesek. — Mennyibe kerül itt egy nap? — Százharminc és kétszáz márka között mozognak az áraink! Ha arra kíváncsi, mennyit fizet a magyar vendég, akkor elmondhatom, hogy napi 1200 forintot egy kétágyas szobáért. Mind a valutás, mind a forintos árakhoz természetesen hozzáértendők a különböző külön szolgáltatások díjai, amelyekről már említést tettünk. Mi gazdag programot adunk és az természetesen pénzbe kerül! Bármerre megyünk, mindenütt rend, tisztaság és főleg magas színvonalú a szervezés. A vendégek jönnek- mennek az üdülőfalu területén és megértéssel veszik tudomásul, a befejező munkákat, amelyek apró-cseprő kellemetlenségekkel járnak. — Mennyi a férőhely? — Ezernégyszáz ággyal számolunk, ennek mintegy fele a hotelban van. — Es a személyzet? — Magamat is beleszámítva a portással bezárólag, négyszázötvenen vagyunk. Dolgozóink jelentős része több nyelven beszél, foglalkozás szerint van közöttük óvónő, hivatásos népművelő, programszervező, játékmester, sőt még halász is. Búcsút véve vendéglátóimtól, utam a tihanyi tanácshoz vezet, ahol Ható Árpád vb-titkár nyújt felvilágosítást: — Mit várnak a Club Ti- hanytól? Ármánykodik velem a gondolat; netán a községi tanács csak úgy belecsöppent ebbe az egész Club Tihany ügybe, de szerencsére, éppen az ellenkezője történik. Ezt igazolják a válaszok: — Nekünk — a községnek — főnyeremény Club Tihany. Elsőként említem, hogy csaknem évi kétmilliót szedünk be üdülőhelyi díj címén, de ha az egész éven át üzemel majd, akkor ennek a többszörösét is. Ezenkívül a dolgozók zöme falubeli, akiknek kitűnő munkaalkalmat teremtett az új üdülő. Bármennyire is otthonos az üdülőfalu, a mi régi Tiha- nyunk továbbra is kedvenc turistahelye az idelátogatóknak, akik nálunk vásárolnak ezt-azt, költenek, fogyasztanak és természetesen fizetnek. Megnőttek a lakosság bevételei, szépül, gazdagodik a község. — Mennyi Tihany őslakosainak száma? . — 1295. De csúcsforgalomban, egy-egy napon negyvenezren is megfordulnak itt a vendégek . . . A községi tanács tehát jó barátságban él együtt a Club Tihannyal és ugyanez mondható el a megyére is. Öröm hallani, hogy a „határzónánál” a bakancsos turistákat sem fordítja vissza a portás, átengedi őket, hiszen az üdülőfalun át vezet a kék turistajelzéses út. A Club Tihany láttán gyorsan szárnyra kapnak az újságíró gondolatai: Miért csak egy van az országban a nemzetközi üdülőfaluból? Es ha lehetne több is, akkor abból miért ne lehetne legalább „egy” a mi megyénkben? A Bükk, a Mátra, hires hévizeink, vajon nem vonzanák-e mágnesként a kül- és belföldi vendégeket? A Club Tihany az első próba! Ám, ha a főpróba szerencsés sikerrel jár, akkor a régi álmokat, vágyakat talán egyszer mégis valóra lehetne váltani a megyében is .. . Szalay István
