Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 20., szombat 3. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE X/6. A társközségi képviselet Az elöljáróságok megalakulásával minden községben helyben is van képviselet, helyben is intézhetők a legsürgősebb ügyes-bajos problémák. Természetesen fontos, hogy a községek lakói pontosan ismerjék az elöljáróság létrehozásának célját, feladatait, hatáskörét, jogosultságát. Ha életre hívásuk okát röviden kellene megfogalmazni, azt mondhatjuk — s ez választ ad rendeltetésükre is —, hogy az elöljáróságok révén a legkisebb község, nek is legyen érdekeit hatásosabban képviselő, és a kö. zösség együttélését szervező, irányító önálló szerve. Az elöljáróságok tagjai lényegében kettős funkciót töltenek be. Tagjai a közös tanácsnak, egyben pedig ők alkotják az elöljáróságot. Kettős funkciójukat azonban hiba volna szembeállítani, hiszen mindkét minőségükben a település lakosságának megbízásából járnak el. A közös tanácsban tanácstagként választókerületüket, az elöljáróság tagjaként a társközséget képviselik. Felmerülhet a kérdés: miért kell külön hangsúlyozni, hogy az elöljáróság a társközség érdekeit képviseli a közös tanácsban? Hiszen ez a társközségekben megválasztott tanácstagokkal szemben nyilvánvaló követelmény, így látszólag felesleges volt az elöljáróságok funkciói közé felvenni. Az elöljárósági érdekképviselethez azonban a tanács- törvény többletjogosítványokat biztosít. így például a tanácsot össze kell hívni az elöljáróság indítványára. Az elöljáróság javaslatát fel kell venni a tanács — és a végrehajtó bizottság — napirendjének tervezetébe. A tanácsnak, illetőleg a végrehajtó bizottságnak ismételten meg kell tárgyalnia azt a társközséget érintő döntést, amelyet az elöljáróság sérelmesnek tart. Ha valamely napirend érinti a társközséget, a végrehajtó bizottság ülésére tanácskozási joggal meg kell hívni az elöljáróság képviselőjét. A társközségi közös tanácsban való képviselete nem értelmezhető szűkén, nem szorítható csak a testületekben történő képviseletre. Az elöljáróságok által kifejezésre juttatott társközségi érdekek a szakigazgatási döntések során sem hagyhatók figyelmen kívül. Ellenkező esetben az elöljáróság a társközség nevében és képviseletében jogorvoslatért fordulhat a felsőbb fokú tanácshoz. A társközségi érdekképviselet másik része a nem tanácsi szervekhez kötődik. Az elöljáróságok a tanács- apparátussal együttműködve, de tőlük teljesen függetlenül, saját jogon is eljárhatnak, intézkedéseket kezdeményezhetnek a különböző szerveknél. A megkeresett hatóságok, gazdálkodóvagy szolgáltatószervezetek kötelezettsége, hogy az elöljáróságok kérelmével, javaslataival érdemben foglalkozzanak. A társközségek ellátottsági problémái miatt sok vitát váltott ki az elöljáróságok anyagi eszközökkel való gazdálkodásának kérdése. Jól mutatták ezt a terveket tárgyaló tanácsülésekét megelőző lakossági fórumok, éppen úgy, mint maguk a tanácsülések. Általában érvényes szabály erre nézve sem adható. Az azonban belátható, hogy nem lenne szerencsés a közös tanácsnál kezelt pénzeszközök társközségek közötti mechanikus felosztása, hiszen ezzel éppen az anyagi lehetőségek koncentrálásából származó előnyöket veszítenék el. Az elöljáróságok munkája csak a legszükségesebb mértékben formaságokhoz kötött. Működésüknek inkább a közvetlen demokrácia formáihoz kell hasonlítaniuk. Üléseikre nézve sincsenek merev szabályok, azokat szükség szerint tartják. 8. T. Téli csizmák Több százezer pár csizma készUl még ebben az évben a szombathelyi Sabaria Cipőgyárban és a környék településein üzemelő — körmendi, vasvári, valamint az őriszentpéteri — részlegeiben. A gyár termékeinek jelentős részét szállítják exportra, de nem szenved hiányt a belföldi piac sem. Képünkön: készUl a boka vonaláig teljesen vízálló, Fóka fantázianevű csizma. Ebből még ebben az évben ötvenezer pá_ rat gyártanak (MTl-fotó — Czika László felv.) A GYERMEKEK NEMZETKÖZI NAPJA Nemcsak pénzkérdés a gondoskodás A világon másfél milliárd gyermek él, s nemrégiben, amikor megszületett a Föld ötmilliárdodik lakója, a szenzáció bejárta a világot. Népességi és élelmezésiadatok hangzottak el, még azt is valószínűsítették, hogy az új jövevény bizonyára afrikai. Csak azt nem mondta ki senki, hogy egy gyermekről van szó, akinek a sorsa bizonytalan. Az UNICEF adatai szerint ma még évente 15 millió gyermek hal meg, főleg fertőző betegségekben és has. menésben. A gyermekhalandóság elleni küzdelem a tévhittel ellentétben elsősorban nem pénzkérdés, hiszen valamennyi egyéves gyermek beoltása kevesebbe kerülne, mint három korszerű harci repülőgép. Legalábbis ez derül ki az ENSZ gyermekalapjának legutóbbi jelentéséből. Egy kis csomag rehidráló só például, amely megóv a hasmenéskor fellépő kiszáradástól, mindösz- sze ötven pfennig. Az emberiség egy része, s főleg a fejlett országok tudomást sem akarnak venni az effajta tényekről. Ezért is nagy a jelentősége a felvilágosításnak, az emlékez- tetésnek, ezért is lett szeptember 20-a a gyermekek nemzetközi napja. Idehaza ugyan nem ünnepeljük ezt a dátumot, nálunk május utolsó vasárnapja a gyermekeké, amikor elsősorban örömet igyekszünk szerezni nekik. És ha olyankor nem is, most, a figyelmeztetés és emlékeztetés napja előtt elmondhatjuk, hogy itthon sincs mindig minden rendben a gyermekek körül. Nem pusztítják őket fertőző betegségek, és többé-kevésbé jól felszerelt egészségügyi intézmények óvják őket. De sorsuk, nevelkedésük cseppet sem gond nélküli és időnként nem árt ezzel is számot vetni. A gyámhatóságok adatai szerint a veszélyeztetett kiskorúak száma tavaly 87 ezer volt. Hét százalékkal több, mint egy esztendővel korábban. Ám ez csak a hivatalokban regisztrált adat. Becslések szerint körülbelül háromszor ennyi a veszélyeztett gyermek. Tovább növekszik ez a szám, ha hozzáadjuk az egyelőre „csak” hátrányos sorsúnak minősítetteket. A szülők alkoholizáló életmódja, a goromba, gyakran durva bánásmód, az elhanyagolás mind több gyermeket sújt. Az a természetes persze, hogy az egészséges környezetben élőkre is figyelünk. Ám az ő életük sem gond nélküli. Az általános iskolák túlzsúfoltak, mindinkább csak a megőrzésre jut energia, ami különösen akkor szembetűnő, amikor a családok életmódja sem kedvez a gyermekekkel való törődésnek. A szülők nagy része másodkeresetre törekszik, ez megnyújtja a munkával töltött időt, nemegyszer 14—16 órára. Ezért mind több helyen és mind gyakrabban bukkannak fel a kulcsos gyerekek, akik nyakukban a lakás kulcsával naphosszat tekeregnek az utcán, a játszótéren töltik az időt, felügyelet nélkül. A nevelési hiányokat adatok is jelzik. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint 1980-ban még csak 2680 gyerek ügyével foglalkoztak, négy évvel később már csaknem ötven százalékkal többel: 3827 esetben jártak el kiskorú ellen. Ezt az adatot is nyugodtan beszorozhatjuk, hisz nem minden gyerek és eset kerül hivatalos fórum elé vagy az enyhébb esetekben nincs is eljárás. A felnőtt társadalom nem mindig néz szembe ezekkel a tényekkel. Megnyugtatja a lelkiismeretét azzal, hogy ellátja élelemmel és ruhával a gyermekét, megveszi a tanszereket, vagy játékot ad a kezébe. A felnőtt, mert gyakran fáradt, arra törekszik, hogy nyugta legyen a gyerektől, hogy az valahogy elfoglalja magát. A magukra maradt gyerekekről is alig tudunk. Pedig erről is szólnak adatok. 1984-ben — a nyilvántartás szerint — 24 öngyilkosság történt a 7—14 éves korosztályban. Közülük 21 fiú volt. A szülők és a pedagógusok sem ismerték azokat a jeleket, amelyek megelőzik ezeket a tragikus lépéseket. Sok szakértő még azon is vitatkozik, lehet-e gyermeknek egyáltalán öngyilkossági szándéka. Nos, a pszichológusok vizsgálatai igazolják, hogy igenis lehet, még ha a szándék nem is mindig azonos a felnőttekével. űk többnyire „ideiglenesen” szeretnének csak meghalni, hogy magukra vonják a felnőttek figyelmét. Hogy nem figyelünk rájuk, eléggé, sok más is mutatja. Ilyen tünet például a csavargás, a narkózás, alkoholfogyasztás. A Balaton mellett nyaranta ideiglenes szállást kell létesíteni, hogy a parkokban, a part mellett begyűjtött kiskorúakat elláthassák addig is, amíg hazautazásukról gondoskodnak. Sok szülőt ilyenkor ér meglepetés, mert gyermeke máshol tartózkodott, mint amit odahaza bejelentett (ha otthon egyáltalán figyeltek erre, meghallgatták.) Az iskoláztatásukkal sem lehetünk tökéletesen elégedettek. Az általános és ingyenes alapoktatás valamikor nagy vívmányunknak számított. De a követelmények azóta változtak. Ma már ezt természetesnek tartjuk. Ez is eredmény persze. Mint ahogy az is, hogy minden óvodás korúnak van férőhelye. De az már nem, hogy romlanak a tanulmányi eredmények, s mind kevesebben fejezik be sikeresen a nyolc osztályt, Az 1984 85-ös tanévben a nyolcadik osztályt az elsőben beiratkozott tanulóknak csupán a 86,7 százaléka fejezte be eredményesen. Intő adatokat soroltunk, amelyekről nem tudomást venni több, mint hiba. Amit a felszabadulás után az elsők között a gyermekekért tettünk, ma már nem elég. Hiszen a társadalom is előrelépett fejlettségben, igényei, követelményei változtak, magasabbak lettek. A megelégedettség egy már elért szinttel, a legnagyobb veszély. Különösen most kell erre figyelnünk, amikor az ország népessége csökken. Mind kevesebb gyermek születik, számuk már nem pótolja az elhalálozottakét. A csökkenésben közrejátszik az is, hogy nőnek a gyermeknevelés költségei, a fiatal házasok nehezen jutnak lakáshoz, a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtése mind kevesebb szabadidőt hagy, s a család- tervezésre az is hat, amit az önálló életet kezdő fiatalok maguk körül tapasztalnak, vagy saját sorsukból példaként leszűrnek. Az állam anyagi lehetőségei határt szabnak a támogatásnak. De a gyermekek kijrul sok minden nem pénz kérdése. A felnőttek szemléletváltozása, családfelfogása, jövő iránti felelőssége, legalább ennyire nélkülözhetetlen. Gyermekeinknek legtöbbször nem az anyagiak, nem a jólét jelei hiányoznak, hanem a törődés, amely pénzzel meg nem váltható. R. S. MIRE FUTJA? Lakások, forintok, emberek Házigazda is> nem is: inkább a tulajdonos Ofegbizottja az Ingatlankezelő Vállalat Gyöngyösön is, hiszen a telekkönyvben a városi tanács megjelölés szerepel a lakások hovátar- tozását illetően. Gyakorlatilag azonban mégis az ingatlan- kezelő és a bérlő áll szoros kapcsolatban egymással. Esetünkben éppen 4000 bérleményt kell gondoznia a vállalatnak. Szépülnek az első, renovált házsorok Gyöngyösön a nyolcvanas lakótelepen (Fotó: Szántó György) Könnyű a dolga? Akinek saját háza van, az tudja igazán, mit jelent azt rendben tartani, tatarozni és törődni vele? Hát még akkor, ha ezeket a feladatokat mások közbejöttével kell ellátnia. Tevékenységüket az a tény is meghatározza, hogy ma már norma szabja meg, hogy egy-egy lakásra évente mennyi költség számolható el. Igaz, attól egyelőre nem kell tartania a gyöngyösi vállalatnak sem, hogy nem tud mit kezdeni a pénzével. Vegyük alapul azt a körülményt. hogy lakbérből 28 millió forinttal számolhat, ugyanakkor felújításra 20 milliót, karbantartásra ugyancsak 20 milliót használhat fel. Ennyivel kell gazdálkodnia. Mire futja ezekből az ösz- szegekből? A Verseny u. 2. alatt például 18 lakást tudtak az idén korszerűsíteni, de úgy, hogy a hőszigetelést is a követelményeknek megfelelően végezték el. Ide már szeptember 2-án visszaköltözhettek a lakók. Ebben az épületben a tetőtér kihasználásával kibővítették a legfelső szinti lakásokat úgy, hogy ott már lépcső visz fel a lakás alsó részéből a felsőbe. Odavarázsoltak még a cserepek alá egy háromszobás otthont is a városi tanács költségére. Ez már nemcsak praktikus, hanem takarékos megoldás is. A Bajcsy-Zsilinszky u. 27- ben nemcsak újjáteremtették a 12 lakást, hanem a hőszigetelt ablakokat is beépítették., Pedig ezeknek az ára jóval magasabb, mint a régebbieké. A Móricz Zs. u. 1- ben 3 olyan lakás kerül vísz- sza a bérlőkhöz, amelyekben már minden kényelmet megtalálnak. Mindösszesen tehát a parkettától a mennyezetig rendbe tettek 33 lakást és még 5 újat is előteremtettek. — Nemcsak a pénzünkön múlik, hogy egy évben menynyi felújítást tervezhetünk — mondta Szabó Gyula, a vállalat igazgatója —, hanem attól is, hány. úgynevezett átmeneti lakás áll a rendelkezésünkre, amelyekbe a munkálatok idejére átköltöztethetjük a bérlőket. A vállalatnak 20 ilyen lakása van, de a városi tanács ideiglenesen juttat még nekünk néhány lakást, hogy évente jó ütemben végezhessük ezt a feladatunkat. Van még egy 15 milliós tétel a kiadások rovatában. Ez a rendelet szerint az üzemeltetési költségeikre fordítható. Ma már minden olyan kiadást megtérítenek a lakónak, amelyeknek segítségével a bérlő komfortosabbá, értékesebbé tette az otthonát. Például a gáz bevezet- tetése vagy a bojler beszereltetése elszámolható, de más egyéb is. Mostanában elég sok gondot okoznak ezek a tételek, mert a rendelet ugyan lehetővé teszi, hogy áz ingatlan- kezelő a kiadásokat teljes egészében kifizesse — ha van pénze rá. Ha nincs, bizonyos százalékot későbbre halaszt a teljes összegből. Ez is a kerettől függ. Elhatározták, hogy ahol lehet, a sátortetők alá lakásokat építtetnek, a hasáb alakú épületekre pedig hegyes tetőket. Szó van arról is, hogy a tízemeleteseknél az alig kihasznált loggiákat hozzácsatolják a szobákhoz. Nagyobb lesz így a lakott terület és a külső szigetelés is megoldódik végre. A városi tanács szakosztálya, vezetői mindenben támogatják ezeket a törekvéseket, amelyék ugyan elég sok pénzbe kerülnek, de — ha úgy tetszik —, az élet által támasztott követelmények. A törekvés tehát egyértelmű: minél teljesebben szolgálni a bérlők, a lakók. tehát az emberek, érdekeit. Csak így lehet a korábbi feszültségeket feloldani a „háziúr” és a bérlő között, ami a közhangulat alakulására is jó hatással van. A cél tehát az, hogy a gyöngyösiek otthon érezzék magukat azokban a lakásokban, amelyek tulajdonjogilag nem az övék, de őértük épültek meg G. Molnár Ferenc
