Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-19 / 221. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 19., péntek S A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE X/5. Mit tehetnek a tanácstagok? NEM MARADHAT TITOK Nyereséges-e a vállalat? A gazdaságirányítás korszerűsítése, az egyre ön­állóbbá váló vállalatok gazdálkodásának biztonsá­ga az utóbbi években újfajta igényt támasztott, a eégek egyre több információt próbálnak szerezni egymás tevékenységéről. E törekvés teljesen ért­hető, hiszen mind több új vállalat és szövetkezet alakul, amelyekkel az üzletkötés sokkal kockáza­tosabb mivel alig ismerik őket a piacon. Ám az üzleti élet tisztasága a másik oldalon megköveteli, hogy az információk ne sértsék a vállalatok jogos érdekeit, ne rontsák hitelüket. A tavalyi választásokon a ■kettős vagy többes jelölés gyakorlata megmutatta, hogy ha van tát, olyan verseny­szellem alakul ki. amely megmozgatja az emberek gondolkodását és közösen ke­resik a legjobb megoldáso­kat. Ez a jelölőgyűlések ak­tivitásában éppen úgy meg­mutatkozott. mint a több tízezer közérdekű észrevé­telben és javaslatban. A tanácstagok a testületi üléseken ma már sokkal ak­tívabbak, mivel a korábbiak­nál több figyelem irányul tevékenyegükre. A válasz­tási kampányban felvárte- ződött és megedződött kül­döttek körültekintőbb mun­kára kényszerítik a testüle­ti üléseken tárgyalt napiren­dek előterjesztőit, köztük a hivatali apparátusokat. A választókhoz való szorosabb kötődésükkel erőteljesebbé Válik a rájuk bízott problé­mák képviselete, szívósab- iban érvelnek álláspontjuk imellett. A tanácstag legfontosabb feladata választókerületé­nek képviselete. Kötelessé­gének azonban ez csak egyik oldala. A tanácstag ugyanis annak a testületnek a tag­ija, amely az egész település életében meghatározó dön­téseket hoz. Ebből követke­zik. hogy a tanácstag nem­csak vá'asztóit képviseli, a tanácsban, hanem a tanácsot is a választókerületében. Valamennyi tanácstagot egyformán megilletik azok a jogok és vonatkoznak rá­juk azok a kötelezettségek, amelyek megbízatásuk ma­radéktalan ellátásához szük­ségesek. A legfontosabb jo­guk. s egyben kötelezettsé­gük. hogy aktívan vegyenek részt a tanácstestület tevé­kenységében. Az üléseken felszólalhatnak. javaslatot tehetnek. szavazhatnak. Nemcsak dönthetnek tanács- rendelet. illetve -határozat elfogadásáról, hanem ma­guk is kezdeményezhetik megalkotásukat. Joguk van arra, hogy a tanács vagy a végrehajtó bizottság elé ter­jesszenek megvizsgálás vé­gett közérdekű kérdést vagy javaslatot. A tanácstörvény lehetővé teszi, hogy a ta­nácstag véleményezze a szakigazgatási szervek dön­tésének tervezeteit, ha azok a választókerületében lakó állampolgárok életkörülmé­nyeit, jogait és kötelezettsé­geit jelentősen befolyásol­ják. A tanácstag fontos jogo­sítványai közé tartozik, hogy a végrehajtó bizottságtól, a tisztségviselőktől, a szakigaz­gatási és egyéb helyi szer­vek vezetőitől felvilágosítást kérhet a tanácsi hatáskörbe tartozó ügyekben. A kérdés vonatkozhat egyedi, egy-két állampolgárt vagy nagyobb közösséget, esetleg a telepü­lés vagy a megye egész la­kosságát érintő ügyekre. A tanácstag kérhet felvilágosí­tást tanácsülésen és azon kí­vül is. A. kérdezettnek min­den esetben kötelessége leg­később 15 napon belül vá­laszt adni. A tanácstag interpellálhat. Az interpelláció: a tanács­tagnak a tanács ülésén szó­ban vagy írásban feltett kér­dése, amelynek megválaszo­lása. illetve a válasz elfoga­dása — a más alkalommal feltett tanácstagi kérdéshez képest — hötöttebb szabá­lyok között történik. Ennek az az oka, hogy a tanács­ülés előtt jobbára a lakos­ság szélesebb rétegeit érin­tő kérdések hangzanak el. Másrészt a tanácstestület nyilvánosságának felhasz­nálása nagyobb súlyt ad a tanácstag kérdésének, ame­lyet a kérdezettnek is ennek megfelelő módon kell ke­zelnie. A tanácstag részt vehet a kérdésének megválaszolásá­ra. javaslatának megoldására irányuló tevékenységben. E szabálv lehetővé teszi, hogy a tanácstag nyomon kövesse a feltett kérdései és előter­jesztett javaslatai nyomán indult vizsgálatokat, bete­kinthet az ügy irataiba, részt vehet a megbeszéléseken. A tanácstag az állampol­gároknak köteles .beszámol­ni munkájáról. Az együtt­működés módszerei közül a napi kapcsolattartás folya­matos módszereit a helyi kö­rülmények ismeretében le­het kialakítani: a lakó- és utcabizottságokkal, a társas­házak és lakásszövetkezetek vezetőségével időszakonként véleményt cserélnek, meg­beszélik a közös tennivaló­kat. Különösen nagyobb vá­rosokban vált gyakorlattá a tanácstagi fogadóórák tar­tása. Szükségességét a helyi adottságok határozzák meg. A kellő rugalmasság mellett természetesen a tanácstagok nem szorítkoznak arra. hogy csak fogadóórákon foglalkoz­zanak a választókerület gondjaival és választóik ügyes-bajos dolgaival.,­A választókerület és a vá­lasztók megbízatásainak tel­jesítése, a jogos panaszok or­voslásának előmozdítása ugyancsak tanácstagi köte­lezettség. Nem lehet vitás, hogy a képviseleti közösség egészét vagy jelentős hánya­dát érintő problémákat — a kommunális ellátás, és ke­reskedelmi szolgáltatások, az egészségügyi intézmények, vagy éppen a tanácsi ügy­intézés hiányosságait jelez­nie, s megoldásukat szorgal­maznia kell. Az 'egyéni pa­naszokkal azonban differen­ciáltabban kell foglalkoznia. Kellő tapasztalat birtokában megkülönböztetheti az egyé­ni gondokat a közérdekű té­máktól. A tanácstag ugyan­is nem hivatali ügyintéző, s nem is vállalhatja ezt a sze­repet. Idős. vagy más szem­pontból hátrányos helyzet­ben lévő választói egyéni gondjainak felvállalásától esetenként nyilván nem zárkózhat el. de tanácstagi munka megítélésének mér­céje ne kizárólag az egyéni panaszok orvoslásában elért eredmény legyen. B. T. Mindenki megtekintheti E két. olykor egymásnak ellentmondó feltételrendszer közti kompromisszumot tük­rözi az a pénzügyminiszté­riumi rendelet, amely né­hány hete látott napvilágot, s módosította a vállalatok törzskönyvi nyilvántartásá­ról, valamint a mérlegbeszá­molóról szóló korábbi jog­szabályt. A következő év ja­nuár elseje után a vállalati gazdákodást tükröző három adatot: 0 vagyon, az árbevé­tel és a nyereség számait ezentúl mindenki megtekint­heti, akinek gazdasági érde­ke fűződik az információ megszervezéséhez. Sok vagy kevés ez a há­rom adat? Sőt, egyáltalán szükség van-e arra. hogy bárki hozzáférhessen a ko­rábban szigorúan őrzött in­formációkhoz? E kérdésről csaknem egy éven keresztül vitatkoztak az illetékesek. Az egyik csoport vélemé­nye szerint egyáltalán nincs szükség arra, hogy egy vál­lalat stratégiai fontosságú adataihoz a versenytársak hozzáférjenek. Ez rontja nemcsak az üzleti tárgyalá­sok, hanem a vállalat ver­senyképességét is. A másik vélemény szerint — amely végül megfogalmazódott a rendeletben — az üzleti élet biztonsága megköveteli, hogy tudjuk, kivel ülünk egy tár- gyalóasztahoz. Nyereséges vagy veszteséges-e, s mek­kora a vagyona, amely ga­ranciát jelenthet egy üzleti balsiker esetén. Nyugodtabb kötvényvásárlók Ám az sem mindegy, hogy milyen informáciÓKat lehet a vállalat gazdálkodásáról megszerezni. E három adat arra elég, hogy az érdeklő­dés eldöntse, körülbelül mekkora hatékonysággal gazdálkodik a leendő üzlet­társ. Ám továbbra is titok­ban tartja a vállalat fizető- képességét, és azt sem árul­ja el, bogy mekkora hitelből gazdálkodik. S még követ­keztetni sem lehet például az állami támogatás nagy­ságára. Az is igaz, hogy ezek már olyan belső informá­ciónak számítanak, amelyet egyetlen vállalat sem szíve­sen ad magáról. Az információszerzésnél az sem mindegy, hogy milyen gyorsan és hol lehet e há­rom adathoz hozzájutni. A mostani rendelet értelmében a cégbíróság, illetve a PM Ellenőrzési Főigazgatóságá­nak megyei igazgatóságai adják majd meg a kért in­formációkat — a lehető leg- hamarább. A rendelet a kötvénytu­lajdonosok érdekeiről .sem feledkezett meg. Mind több vállalat vesz részt ezen a piacon és bocsát ki kötvé­nyeket, hogy abból finanszí­rozza valamely fejlesztését Ám a kötvényvásárló elég nagy kockázatot vállal, ha nem fix kamatozású érték­papírt vásárol, tehát nem garantálják előre, mekkora haszonnal fizetik vissza a pénzét. így a kapható kamat a vállalat későbbi gazdálko­dásától függ. Kivel ülünk tárgyalóasztalhoz ? Már a korábbi rendelkezé­sek szerint éppen ezért a vállalatoknak nyilvánosságra kellett hozniuk a mérlegü­ket. Január elsejét követően viszont ezt valamilyen na­pilapban vagy szaklapban kell közhírré tenni, hogy en­nek alapján mindenki el­dönthesse, vásárol-e vagy sem e cég által jegyzett köt­vényből. Az üzleti élet nyilváno­sabbá tétele mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a vállalatok nagyobb bizton­sággal üljenek le a tárgya­lóasztalhoz, s megfontolt üzleteket kössenek. A rende­let elsősorban a kisebb vál­lalatok biztonságát szolgál­ja, amelyek talán kevésbé lesznek kiszolgáltatva a na­gyobb cégeknek, mert reá­lis képet kapnak azok gaz­dálkodásáról. Még akkor is, ha jó néhány év adatainak kell összegyűlniük ahhoz, hogy abból a valóságnak megfelelő következtetéseket, közép, vagy hosszú távú prognózisokat lehessen fel­állítani. L. M. Kertész leszek... ...vagy valami más? Vajon ki ne ismerné József Attila egyik legszebb versének első sorait: „Kertész leszek, fát npvelek Kelő nappal én is kelek ...” S bár utóbb megzenésített formában nagy sláger lett ebből a költeményből- valószinüleg azok a fiatalok, akik kertésznek jelentkeztek, nem e dal hatására cselekedtek így. Molnár Imre az idén vég­zett az Egri Mezőgazdasági Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola — szakközép­iskolai — szőlő- és gyü­mölcstermesztő szakán. Mi­kor kiderült, hogy nem vet­ték fel a kecskeméti főis­kolára, igencsak kellemetlen helyzetbe került. — Augusztus első felében kaptam meg az elutasító vá­laszt. Rögtön állás után néz­tem. Először Eger környé­kén érdeklődtem, aztán a megye számos termelőszövet­kezetében — Domoszlón; Hevesen, Sarudon, Abasáron és Ostoroson is. Először a szakmához közel álló terü­letet kerestem — eredmény nélkül. Aztán már jó lett volna más is. A munkaközvetítő irodák nagyon készségesek voltak, de valahogy nem jött ösz- sze a dolog. Például mikor elmentem a MAV-hoz. csak mint kocsirendezőt alkalmaz­tak volna. Azt mondták, hogyha igyekszem, előléptet­nek váltókezelővé. Szeren­csére az utolsó pillanatban — szeptember elején — si­került elhelyezkednem az egri borkombinát szőlőgaz­daságában, ahol egy 15—20 fős brigádot vezetek majd. Tehát azt csinálhatom, ami. hez szakképesítésem van. Nem mindenkinek van azonban ekkora „mázlija”. A volt osztályomból ma az egyik fiú fűrészkezelő. a másik postás. Sőt néhá- nyunknak még mindig nincs munkahelye. Fehérvári Andor az emlí­tett szakközépiskola igazga­tója : — Az az osztály, amibe a frissen végzett Molnár Im­re is járt — szakmunkás­képzésű szakközépiskolai formában működik, célja az, hogy a tanulók a szakma mellett érettségit is kapjanak. Mindezt négy éve indítottuk, tehát ők az első végzett „csa­pat". A 32 diákból tizenhét je­lentkezett felsőfokú oktatási intézménybe, ebből nyolcán nyertek felvételt. Ez profi­lunkat is figyelembe véve, nem rossz arány. Az elhelyezkedési gondok­ról persze nekem is van tu­domásom, bár szerintem ez nemcsak a kertészeknél probléma. A vállalatok, ter­melőegységek szívesebben fogadják a szakmunkásokat, hiszen a középiskolák keve­sebb időt hagynak a gyakor­latra, s nagyobb hangsúlyt fektetnek az elméleti tudm nivalókra. A mi esetünkben még az is fokozza a nehéz­séget, hogy a tsz-ek — a foglalkoztatás tekintetében — kevésbé stabil munka­adók, mint az üzemek. Nagy­mértékben függnek az idő­járástól. két-három aszá­lyos év vagy egy fagy egy­szeriben keresztülhúzza a munkaerő-számításokat. A tsz-ekben ezen túl nincse­nek oktatással és személyze­ti ügyekkel foglalkozó ap­parátusok sem. öt évvel ezelőtt, amikor a képzés megindult, sokkal több termelőszövetkezet volt nyereséges — ma más a helyzet. Persze, az sem ked­vező jelenség, hogy a diákok szinte elvárják az „íróasz­talt". s az iskola befejezése után nem hajlandók még kisebb kompromisszumokra sem. Pedig elképzelhető olyan is, hogy valaki nem helyezkedik el kertésznek vagy gyümölcstermésztőnek, hanem elmegy gépkocsiveze­tőnek és aztán a háztájiban mint kisárutermelő tevé­kenykedik a saját és a nép­gazdaság hasznára. Talán már ekkor sem tekinthető elveszettnek az itt eltöltött négy esztendő. Mi, ettől függetlenül igyekszünk együttműködni a tsz-ekkel, hogy ezzel is meg­könnyítsük a fiataljaink pá­lyaválasztását. A munkaerőtervezés, a beiskolázás mechanizmusá­ról, problémáiról Kisgergely István, a Heves Megyei Ta­nács munkaügyi osztályának vezetője beszél: — A vállalatokkal és is­kolákkal — a tervezési irányelvek figyelembevételé­vel — dolgozzuk ki a stra­tégiát. A javaslatot elküld­jük a Művelődési Miniszté­riumnak, amely egyeztet a többi tárcával, majd vég­legesen megállapítja a ke­retszámokat. Ezek a számítások azon­ban sohasem jönnek be száz­százalékosan. Nagyon nehe­zen lehet ma, 1986-ban meg­mondani: hogy néz majd ki a piac, melyek lesznek a kö­vetelmények a 90-es évek elején. Ennyi dö alatt ugyan­is sok minden változhat, s okozhat zavart. így van ez a kertészek esetében is: ak­kor volt rá kereslet, ma már kevésbé. Közben gépesítése­ket is végrehajtottak, s így kevesebb emberre van szük­ség és akkor az időjárásról és az egyéb tényezőkről még nem is beszéltem. Látható tehát, hogy a me­zőgazdaság területén nehe­zebb a helyzet. Mi termé­szetesen figyelembe vesszük a gazdaság fejlődésének le­hetőségeit, s ehhez igazítjuk a mi elképzeléseinket is, hi­szen az átgondolt tervezés alapkövetelmény kell, hogy legyen. Mégsem lehet évekre, év­tizedekre pontosan bemérni ezeket az igényeket. A , jö­vőben — s erre az új jog­szabályok is építenek — az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap a rugalmasság, a válla­laton belüli és az egyéb át­képzési formák. Az egyén­nek persze főleg a frissen végzetteknek, ez nagy prob­lémát, olykor traumát okoz. A munkaerőszolgálati iro­dák azonban segíthetnek megtalálni az optimális megoldást még akkor is, ha az élet változtat is az ere­deti elképzelésen. Havas András Magyar—osztrák épületelem-gyártás Megkezdte a nagyüzemi termelést a gönyüi épület­elemgyártó üzem. A ma­gyar—osztrák vegyesvállala­tot a győri Áfész és a bur­genlandi Leier-cég létesítet­te. A beruházást egy év le­forgása alatt valósították meg; egy 3600 négyzetméte­res alapterületű gyártócsar­nokot emeltek, s oda tele­pítették az osztrák gépeket, berendezéseket. Az üzemben hőszigetelt betonelemeket állítanak elő a külföldi fél. gyártási eljárásaival. A csa­ládi házak építésére alkal­mas falazóelem köpenye könnyűbetonból készül. Évente 1000—1200 családi házhoz elegendő falazóelem és födém, illetve naponta 400—450 négyzetméternyi burkolólap előállításával számolnak. (MTI-fotó: Balaton József>

Next

/
Thumbnails
Contents