Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 9., szombat 7 KETTEN A MŰEMLÉKVÉDŐK KÖZÜL SZEPTEMBERBEN NYÍLIK „Önöknél egymásra építkezett a történelem—” Az egri nyári egyetem műemlékvédelmi tagozatán minden évben más-más érdekes témakört választanak. Az idén a régészeti műemlékek védelme állt a középpontban. Ki hinné, hogy mennyi kérdés vetődik fel. ha a régész ásója a földben köveken koppan. őseink valamilyen építményt hagytak ott örökül. Miként matassuk be. hogyan működjön együtt a történész. az épitész, a tervező, s sok-sok más szakember? Erről tartottak előadást, vitatkoztak, beszélgettek Egerben 14 ország képviselői. Köztük ketten Görögországból, amely köztudottan gazdag a múlt emlékeiben. Azért kerestük fel őket. hogy megkérdezzük: mit kaphattak ezen az összejövetelen. Először is arra kértük vendégeinket, hogy önmagukról beszéljenek, mutatkozzanak be olvasóink számára. Először a fiatalabb vállalkozott a válaszra. — Tefkros Ep. Sakella- ropoulosnak hívnak, s építőmérnök vagyok. A patro- si egyetemen dolgozom. A specialitásom a földrengések hatásának a vizsgálata, igyekszem a műemlékeket megvédeni a következményektől. Különösen a régi hidak megerősítésében vagyok járatos. Mifelénk készülni kell erre az elemi csapásra, mivel bármikor megtörténhet. Szerencsére az utóbbi években nem került sor ilyesmire. Minden esetben bevonnak a nagyobb munkákba, elemzéseimet felhasználják a régészeti-műemléki munkálatokban. — Mit nyújtott egy ilyen érdeklődésű szakember számára ez a találkozó' hiszen ezen a tájékon ritkán kell számolni ezzel a veszéllyel? — Valóban sokkal kisebb itt a földrengés esélye. Ám, ha valaki elmélyülten akar közelíteni a műemlékvédelemhez, sok mindennel tisztában kell lennie. Tágabb áttekintést kell szerezni ahhoz, hogy egyes részkérdésekre megfelelő válaszokat adhasson. Így roppant tanulságos volt számomra ez a tíz nap, sokat tanulhattam. Honfitársa, Joannis Rous- los idősebb, tapasztaltabb, és mint kiderült: a görög műemlékvédelem nemzetközileg is elismert képviselője. — Athén külvárosában, Pireusban dolgozom a városi tanács tagjaként. Tíz évig tanultam és tevékenykedtem Olaszországban, és két éve tértem haza. Foglalkozom építészeti feladatokkal, restaurálással és muzeológiával is. Részt veszek az ICOMOS munkájában, s számítanak rám az építészeti múzeumok nemzetközi bizottságában is. Ugyanakkor a kulturális minisztériumban a múzeumi igazgatás a feladatköröm. Ebben komoly tennivalóink voltak az elmúlt időszakban, mivel kidolgoztunk egy rendszert, amely az oktatásunkban biztosítja a szakemberképzést. Ennek az a lényege, hogy a középiskolától kezdve az egyetemig szakosodhatnak a diákok műemlékvédelmi feladatokra. Ez nálunk rendkívül fontos dolog. — Hogyan kaptak meghívást az egri nyári egyetemre? — A Magyar Művelődési Minisztérium és a mi hasonló intézményünk kapcsolatban áll egymással, s az önök kormányzata biztosította e lehetőséget. Nagyon hasznosnak ítéljük meg ezt a tapasztalatcserét. Elsősorban azért, mert a mienktől különböző műemléki szemléletet és gyakorlatot ismerhetünk meg. Azt bizonyította mindez, hogy Magyarországon nagy becsben tartják a múlt örökségét. Sok olyan jellegű emléket láttunk, ami nálunk nincs. Magas színvonallal találkoz. tunk, hibát vagy technikai melléfogást nem vettünk észre. Minden helyreállítás hatásos és jó volt, amit megtekintettünk. — Eltérő szemléletről beszélt. Miben látja a fő különbséget, mi az, ami szokatlannak számított görög szemmel? — Magyarországon sokkal jobban érzékelhető a folytonosság. Minden történelmi kor gazdagította az épület- együtteseket, míg nálunk bizonyos stílusok — mint például a barokk — teljesen hiányoznak. Hazájukban egy- egy város központjában egymásra épültek a különböző rétegek. Átéreztük ennek az összetettségnek a nehézségét. A mi hazánkban elsősorban a településeken kívül, sziklára és kőből húzták föl a falakat. Közép- Európában változatos anyagból készültek az építmények, s más éghajlati körülmények között. Önöknél pusztító a fagy, ami nálunk jórészt ismeretlen. & Tefkros Ep. Sakellaropoulos: — Széles áttekintést kaptam (Fotó: Perl Márton) — Jóval több tapasztalattal rendelkeznek a műemlékvédelemben, .mint mi. Mégis, mi az, ami újdonságot jelentett? — Céljaink végül is azonosak. Az elméleti megközelítést alaposan tisztázni kell. De a másfajta tapasztalatok is okulásul szolgálnak, mert föl kell készülnie egy magát valamire tartó szakembernek mindenféle lehetőségre. — Mennyire ismert Görögországban a magyar műemlékvédelem, s tudják-e a későbbiekben valamilyen módon kamatoztatni most megszerzett ismereteiket? — Hazánkban sajnos nem eléggé ismerik a magyar eredményeket. Pedig sok szempontból tanulságos lehet számunkra az önök által gyűjtött tudás. Mert például a francia, az angol, vagy az olasz törekvések nálunk a figyelem fókuszában állnak, de ezek kevésbé lehetnek hasznosak. Ugyanis történelmi múltunk, gazdasági helyzetünk sok közös vonást tartalmaz, ezért önöktől sokat tanulhatunk. Azt tervezzük, hogy meghívunk egy komplex kiállítást, amely a közönség elé■ tárja a magyar műemlékvédelem eredményeit. Ezt több helyen is szeretnénk bemutatni. úgy véljük, ha jól tálaljuk, nagy érdeklődésre tarthat számot. Amint hazamegyek, azonnal hozzákezdek a szervezéshez. — Mi keltette föl leginkább az érdeklődését az elmúlt napokban, mi tette a legnagyobb benyomást önre? — Igen jelentős, érdekes és izgalmas a diósgyőri vár helyreállítása. Heves meJoannis Roussos: — Népszerűsíteni kívánjuk hazánkban az önök eredményeit gyéből a feldebrői altemplom és a tarnaszentmáriai templom tetszett a legjobban. Az előadások alapján a budapesti Flórián téri aluljáróra figyeltünk fel. Ezt visszafelé meg is nézzük személyesen. Foglalkoztat ugyanis bennünket a gondolat, hogy miként lehetne nagyobb közönség elé tárni az érdekességeket. Kísérletképpen múlt századi vasúti kocsikat állítottunk föl néhány helyen, múzeum gyanánt. Már önmagában a vagonok külseje is felkelti a kíváncsiságot. — Mit tartanak a vendéglátó városról, Egerről. hogyan ítélik meg a település arculatát? — Nagyon tetszett a város, s kellemes meglepetés volt maga a nyári egyetem. Nemcsak a tudományos munka, hanem az emberi kapcsolatok miatt is. A szép környezet csak erősítette a jó szervezés keltette elégedettségünket. A település, mint „műemlék” mély benyomást tett ránk. Érzékelni lehet a folytonos törődést. Egy kor stílusa meghatározó az itteni hangulatra, számunkra igen érdekes levegője van a barokknak. Viszont a vár, mint régészeti lelőhely, sok időszakot magában foglal. Mifelénk elkülönülnek az építészeti emlékek, izgalmas volt megfigyelni, hogyan rakódnak egymásra a múlt rétegei. Egy biztos: tréfásan szólva most az a legfőbb gondunk, hogyan felejtsük el az itt töltött időt. annyira belénk ivódtak az élmények, hogy soká szabadulunk tőlük. Gábor László Egy régi sztár, Prielle Kornélia Prielle Kornélia Budapesten utca viseli a nevét. Vajon, akik arra járnak, tudják-e, ki volt Pri- elle Kornélia? A szépséges magyar színésznő 160 évvel ezelőtt, 1826. június 1-én született, és 80 esztendeje, 1906-ban hunyt el. A máramarosszigeti születésű kislány 15 évesen lépett színpadra, Szatmáron. A társulat azonban, amelyben játszott, három hónap múlva feloszlott. Rokona, Kilényi Dávid színtársulatához került, ahol megismerkedett Dérynével. A művésznő szívesen foglalkozott a tehetséges fiatal lánnyal, tanította, nevelte. 1844-ben szerződtette őt a budapesti Nemzeti Színház, de egy évre rá már ismét vidéki színésznő volt. Cenner Mihály írja róla, hogy a debreceni társulatnál játszott, amikor Petőfi Sándor megkérte a kezét. Jegyességük rövid ideig tartott csupán. 1848- ban ment férjhez egv tehetséges fiatal kollégájához, Szerdahelyi Kálmánhoz, aki ideáis színpadi partnere volt. 1859-ben Prielle Kornélia ismét a budapesti Nemzeti Színház tagja — 1881-ben ő az első örökös tagja — egészen haláláig. Férje 1872-ben elhunyt. Későbbi színpadi partnerei, Halmi Ferenc, Szacsvay Imre, Náday Ferenc nem tudták pótolni. A színésznő ekkor lassan áttért az idősödő asszonyok szerepkörére. ö volt Csiky Gergely Nagymamájának első Szerémy grófnője. Közel a nyolcvanadik évéhez, 1905-ben még színpadra lépett. Márvány- szobrát életében, 1902-ben állították fel a Nemzeti Színházban. Leghíresebb szerepei közé tartozik a Lear király Cordéliája, Abigail az Egy pohár vízben, A kamé- liás hölgy címszerepe, a Bánk bán Melindája, az Otelló Desdemónája. (erdős) Befejezés előtt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum Befejeződött Liszt Ferenc egykori, a volt Zeneakadémia épületében levő lakásának műemléki rekonstrukciója, valamint eredeti bútorainak és emléktárgyainak restaurálása. Augusztus végén kezdik átszállítani az értékes darabokat, a kottákat, a könyveket, a képzőművészeti alkotásokat és berendezési tárgyakat a zeneakadémiai emlékszobából a Vörösmarty utca 35. szám alatti házba, ahol szeptember 20- án nyitja meg kapuit a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutató Központ. Az első Liszt-emlékszobát a Zeneművészeti Főiskola fél évszázados jubileumára, 1925 ben rendezték be a Zeneakadémián. A különböző múzeumoktól és a magán- személyektől kapott relikviákkal fokozatosan bővülő anyagot a felszabadulás után 1959-től láthatta ismét a közönség a Liszt Ferenc téri épületben. Ezek kapnak helyet az új múzeumban: köztük a zeneköltő zongorái, íróasztala, szalonjának ülő- garnitúrája, imazsámolya, utazótáskája, írókészlete és a szobákat egykor díszítő számos textília, amelyeket az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum restaurátorai frissítettek és újítottak fel. Az új intézmény nemcsak méltó környezetet teremt az emlékeknek, hanem arra is lehetőséget ad, hogy más gyűjteményektől, így a Magyar Nemzeti Múzeumtól, a Szépművészeti és az Ipar- művészeti Múzeumtól kölcsönkapott, a Liszt életét és munkásságát felidéző műtárgyakat is bemutathassák ott. A Vörösmarty utcai épület előtérből és három lakóhelyiségből álló első emeleti lakását a korabeli képek és leírások alapján állítják helyre. Két szobáját — a háló-dolgozót és a szalont — a megmaradt bútorokkal, hangszerekkel, valamint korabeli képzőművészeti alkotásokkal és díszítőkkel enteriőrszerűen rendezik be, az ebédlőben pedig tárlók lesznek az időszaki kiállítások számára. A lakáshoz kapcsolódó kamarateremben — csakúgy, mint Liszt idejében — hangversenyeket is rendezhetnek. Az épület földszintjén zene- történeti kutatókönyvtár, a második emeleten a Liszt Ferenc Társaság és a Magyar Kodály Társaság irodái lesznek, s helyet kap egy fonotéka is. (MTI) „Divatosan szólva...” Akik szerény nyelvművelő cikksorozatunkat folyamatosan és figyelemmel olvassák, észrevehették, hogy ed- digelé is többször írtunk a divatszavak, a divatos nyelvi formák gyakori jelentkezéséről mindennapi nyelv- használatunkban. Olvasóink arról is tájékoztatást nyerhettek, hogy a divatos nyelvi fordulatok gyakori és sokszor felesleges jelentkezése nemcsak nyelvi, nyelvhasználati probléma, hanem olyan társadalmi jelenség is, amely mélyebb és szélesehb összefüggésben is megérdemli a figyelmünket. Már azt sem tartjuk véletlennek. hogy napilapjaink és folyóirataink hasábjain megjelent közleményekben külön is felhívják a szerzők olvasóik figyelmét arra. hogy tudatosan élnek divatossá vált és általánosan használt nyelvi formákkal, tehát szán. dékos stilisztikai célból juttatják sajátos nyelvi szerepükhöz a divatos szófordulatokat, mondatformákat. Hogy milyen szövegösszefüggésekben és beszédhelyzetekben, arról alábbi példatárunk bizonykodik: „Ahogyan ambiciózus fiatal értelmiségiek a maguk céljait tisztázni próbálják, divatos kifejezéssel élve, önmagukat megvalósítani igyekeznek”. — „A költő helyzetérzését, divatosabban szólva: létélményét vers. ben visszaadni és közvetíteni nem kis poétikai jártasságot is feltételez”. — „A költő a helyét a világban, hogy újra divatosan szóljunk — értékteremtő elszá- nással, eredeti költői magatartással igyekszik megtalálni” (Kritika, 1986. 4. sz- 34— 36. 1.). — „Bebizonyosodott, hogy a politikában a tartós elvek mellett kiemelt szerep hárul — divatos kifejezéssel — az emberi tényezőre” (Magyar Nemzet, 1986. jún. 7 ) . önkéntelenül vetődik fel az a kérdés, hogy a külön is kiemelt divatkifejezések, divatos szófordulatok valóban sajátos nyelvi szerepet teljesítenek-e a megfelelő szövegrészietekben. Vagy inkább csak modorosabbá, nagyképűbbé, szakmáskodó- vá és mesterkéltté tették a nyelvi formálás módját és formáját. Még választékosabbá sem vált a közlés mikéntje. A divatos szakmai zsargonokkal élés inkább a tudálékos közhelyszerűség szemléletének elburjánzásáról árulkodik olyan szöveg- részletekben, amelyek nemcsak szakemberek tájékoztatására íródtak. A „nagyközönség” számára írt közlemények nyelvi formálásával kapcsolatban js kívánatos az árnyaltabb fogalmazásra törekvés, de ennek a célnak elérésében nem a divatszavak, a divatos nyelvi fordulatok gyakori használata a leghasznosabb mód és gyakorlat, hanem nyelvi érzékenységünknek, anyanyelvi műveltségünknek, értelmi és érzelmi világunk egyre színesedő erejének növelésére, művelésére fordított ügyibuzgalmunk. Az első lépést már azzal is megtettük, hogy mi magunk hívjuk fel a figyelmet a divatkifejezésekkel élésünkre, elsősorban az írásos közleményekben- A szóbeli megnyilatkozásokban már ritkábban hangzik fel a figyelmeztetés: Hogy e divatos válaszfordulatokkal éljünk, hogy az elkoptatott válaszoló divatszavakat hasz. náljuik: Így igaz, van ilyen, van ez így; no, de ilyet, no. ne mondja; ez van; nem téma, tudunk róla; nem jellemző, olyan, amilyen, még visszatérünk rá stb. Ha fegyelmezettebben, meggon- doltabban fogalmazunk élő- szóbeli megnyilatkozásainkban is, akkor a divatszók használatának is gátat szabhatunk, és szabad utat biztosíthatunk az egyénibb, a színesebb nyelvi formák, nyelvhasználati lelemények terjedésének, szerepvállalásának. Dr. Bakos József
