Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 9., szombat Egerbakta napközben csendes EGERBAKTA GONDJA, ÖRÖME Falu a városon túl Az alvó települések életének sajátos ritmusa van. Kora hajnalban néhány percre benépesülnek a buszmegállók, s aztán elcsendesedik a falu. Igazi arculatát csak délután tárja fel, amikor a munkából hazaérkező családtagok az együttlét szűkre szabott óráit kertészkedéssel. beszélgetéssel, s újra csak munkával töltik. A megyeszékhely árnyékában meghúzódó Egerbaktát is ez jellemzi. A több mint 1600 lelket számláló község munkabíró lakosainak nagy része naponta útra kel Egerbe. A parádés emeletes lakóházak. és a helyiek, s a más megyéből, Nógrádból, Borsodból idetelepültek építkező kedve arról tanúskodik, az itteniek szeretik ezt a hegyektől övezett birtokot. Hiszen az idén is 35 ház épül! A helybéliek beszámolójából, a (megoldást sürgető problémák közös megvitatásából látszik: szebbre, jobbra törekszenek. Talán mert lakóhelyüket a béke szigetének tartják, ahová a napi gondok után visz- sza lehet vonulni, kedvesen, de bizalmatlanul fogadják a kíváncsiskodót. Nehéz nyilatkozatra bírni az utcai járókelőket. Az egyik porta bejárata felvirágozva. kidíszítve arról árulkodik, nemrég itt nagy lagzit tartottak. S bár a háziasszony szívesen invitál beljebb, arra kér, nevét ne közöljük. Arrébb egy fiatalasszony terelgeti egyéves, bukdácsoló csemetéjét, de jóról-rosszról beszélni ő sem akar. Pedig gond van, nagy gond! A vedrekkel cipekedő helybéliek csakhamar kivallják. Egerbaktán kiapadt a kút. Nincs víz! Mata József tanácselnök készséggel vázolja a helyzetet. — Bár még nem egészen másfél éve vagyok a falu gazdája — tavaly márciusban választottak meg elnöknek —, részletesen ismerem a problémát, hiszen idevalósi vagyok. 1976-ban fúrtak egy kutat itt, a falu szélén. Akkor úgy nézett ki, lesz elegendő víz. 1979-ben meg is alakult a helyi Vízmű Társulat. A lakosok vállalták, hogy ingatlanonként 13 ezer forintot áldoznak a hálózat kiépítésére. Ezt az összeget részletekben, tíz év alatt kell befizetniük. 1983- ban el is készült a vízmű. Igen ám! Csakhogy a várható napi 209 köbméter víz helyett csak annak egyhete- dét, 35 köbmétert adott a létesítmény. Tavaly májusban aztán csehszlovák szakemberek megkísérelték a vízhozam visszaszerzését kompresszorozással. Nem sikerült. A végleges megoldásig a Heves Megyei Vízmű Vállalat tartálykocsijai hozták Egerből a pótlást, tavaly augusztustól egészen ez év július 2-ig. Beköszöntött a kánikula. Azóta krízishelyzetben vagyunk. Általában 11 óra körül „elnémulnak" a csapok. így aztán ki-ki tartalékol. főzéshez, mosogatáshoz telemerítik az edényeket. Mi pedig a vb-titkárral egymás kezébe adjuk a kilincset a megyei tanácsnál, az egri vízműnél. Közösen keressük a kivezető utat. S megvan a remény rá, hogy nem sokáig kell várnunk. — Ezek szerint már van konkrét elképzelésük. Akad- e vállalkozó és elegendő pénz mindehhez? — A VII. ötéves tervidőszakban elsőként egy új kút létesítését terveztük. Ez év februárjában a debreceni Vízkutató és Fúró Vállalat a régitől 25 méterre 370 méter mélyen vízadó réteget talált. Az előző csak 174 méternyi. A napokban értékeljük a próbafúrás eredményét, s ha az elképzeléseink szerint kedvező lesz, már ez évben elkezdhetik a kiépítést. Eddig 400 ezer forintunkba került a feltárás, s további másfél milliót szánunk rá. — S addig is? — Reméljük, nem húzódik sokáig az áldatlan állapot. A Heves Megyei Vízművel állandó, jó a kapcsolatunk. Amint lehetőségük lesz rá, ígérik, kisegítenek bennünket. Abban maradunk. hogy visszatérünk a kérdésre még egy későbbi időpontban. Addig is essék szó egyébről! Hiszen a település vezetőit más gondok is nyomasztják Például a szemét, amelynek rendszeres elszállítását 1987- ben szeretnék megszervezni. Négy éve annak, hogy az Eger és Vidéke Áfész 500 darab kukát szállított ide A derűlátóbb lakosok megvették, a többi gazdátlanul maradt. Mert nem volt tartálykocsi, ami elvigye a hulladékot. Talán-talán jövőre lesz — mondja bizakodóan a tanácselnök, s máris a távlati tervről, az iskolabővítésről szól: — Szűkek a tantermek, salétromos az épület, nehezen fér el a sok gyerek. Az oktatás feltételeinek javítása pedig központi kérdés, hiszen sok a cigánytanuló. Csaknem ötmillió forintot terveztek erre a célra. Aztán a közlekedés! Reggelente sűrűn járnak a buszok Egerbe, de aki visszafelé igyekszik, gyakran hoppon marad! Tavaly kértük a Volánt, sűrítse a járatokat. Közös felmérést is végeztünk, eddig még nem született megoldás. Délután az Egerből Fedémesre igyekvő busz gyakran nem veszi fel a baktaiakat. Főleg iskolaidőben égető gond ez. hiszen sok az innen bejáró diák. Egerbakta dinamikusan fejlődő község. Ha bőven van feladat, azért van büszSimon Andrásné óvónő: Sokat segítenek a szülök ... Tartalékolni kell a vizet ... Mata József tanácselnök: Keressük a megoldást a vízhiányra kélkednivalójuk is. Jók az utak, s csaknem városi szintű a közvilágítás. A lakók pedig nem sajnálják a társadalmi munkát. Tavaly másodikok voltak a megyében e téren. A tehót is megszavazták, 600 forintot családonként. Itt van például az óvoda! Tágas, világos, nagy udvarral, gyönyörű természeti környezetben. — 1981-ben adták át az épületet — mondja Simon Andrásné vezető óvónő —, de már két évre rá — szülői munkával — még egy szobával bővíteni is tudtuk, így most három csoportunknak kényelmes foglalkoztató- terme van. De az udvaron is szinte minden játékon, babaházon, mászókán ott van az önzetlenül dolgozók keze nyoma. Az óvodát egyébként megirigyelhetné bármelyik egri. hasonló intézmény. Az udvaron még pancsolómedence is van — igaz, jelenleg üres. — Mi azért jobb helyzetben vagyunk víz dolgában — magyarázza Simonné —, naponta megáll itt a lajtoskocsi, Pétervásárára menet Kell is, mert a mi konyhánk látja el az öregek napközijét és a tanévben az iskolait Is. — Nagyon finom az ebéd, amit az óvodai szakácsok főznek — újságolják többen is az öregek napközi otthonában, ahol barátságos, meleg hangulat fogad bennünket. Nincs még egy éve, hogy az egerszóláti tsz-től megvásárolt, régi épületből kényelmes otthont alakítottak ki, de az idős emberek máris magukénak érzik. — Nem gondoltuk, hogy ilyen jó lesz! Először restelltünk is jönni, most meg már el sern maradnánk egy nap se — újságolja idősebb Mata Józsefné, aki a hajdani summásélet nehézségeit is felidézi kérésünkre. — Kártyázunk, beszélgetünk, kézimunkázunk vagy nézzük a színes televíziót. S láthatóan a férfiak sem húznak ki a társaságból, pedig kisebbségben vannak. Valamennyien özvegyek, itt az ellátás, orvosi ellenőrzés mellett jó szót is kapnak. Csőke Sándorné és Mata Józsefné gondozónőknek (mintegy tizenhat Mata család van a faluban) már van tapasztalatuk. Mindketten több mint egy évtizedet dolgoztak az egészségügyben, s nincsenek híján a vigasztaló szónak sem, ha arra van szükség. Későre jár. A hétfő esti szürkületben az „alvó" település most igazi arcát tárja föl. Egyre több embert látni ráérősen tereferélve a házak előtt. A Dobó utca is benépesült. Mintha oldódna a kezdeti bizonytalanság velünk, idegenekkel szemben. Az egyik sokablakos, emeletes porta előtt beszélgetőtársakra találunk. Idősebb Vitai Ferencné az unokákat terelgeti. Nem akarják abbahagyni a játékot, talán csak egy pillanatra, míg a fotó elkészül. — A két fiam családjával együtt lakunk itt. Én ügyelek a gyerekekre, mert már nyugdíjas vagyok — mondja érdeklődésünkre. — Hogy szeretek-e itt élni? Annak idején, 47-ben, még Svédországot is megjártuk az urammal. Két év múltán visszajöttünk. Hiányoztak a szüléink, ismerősök, barátok, a baktai emberek. Jámbor Ildikó Hamar eltelik a nap... ... és az unokák (Fotó: Perl Márton)
