Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 9., szombat Honnan ered a Mirelité márkanév? Lió kávé, bélszinroló, pizza Gondolta volna ön, hogy a magyarok imádják a piz­zát? Azt a sajttal, szalonná­val, zöldséggel, hússal meg­hintett és szósszal leöntött tésztát, amely már csak ne­vében emlékeztet az olaszok egyik kedvencére. Tudniil­lik, a magyar gyomor nem­igen akarta elfogadni az ere­deti ízeket, a bőséges fűsze­res paradicsomszószt; kita­lálták hát itthon a magya­ros olasz pizzát, amelyből a legújabb kreáció: a szalá- mis; a fehérmártással nyakon öntött lepénytésztát papri­kás szalámikarikákkal díszí­tik. Az ötlet pikantériáját az adja, hogy egy osztrák ve­vőtől ered. Kísérletképpen legyártottak pár száz szalá- mis pizzát a Magyar Hűtő­ipar csepeli gyárában. Meg­kóstolták a készítők, a vá­sárlók, a kíváncsiskodók és mindenkinek ízlett. Ez amo­lyan születésnapi ajándék­nak tekinthető, hiszen pon­tosan negyven esztendeje tartósítanak gyorsfagyasz­tással élelmiszereket idehaza. Ennek ürügyén elmentünk a csepeli gyárba, a pizzabá­zisra, ahol Terék János igaz­gató kuriózumokkal foga­dott. — Eredetileg csontliszt gyártására épült ez a gyár, még 1942-ben. A II. világ­háború után vette birtokba a Mezőgazdasági és Ipari Részvénytársaság Elite, azaz: a Mirelité. Innen ered a márkanév. Amikor 1946-ban megkezdődött a gyorsfa­gyasztás, gyümölcsöket és zöldségeket tartósítottak, azok Mirelité névvel kerül­tek piacra. Ez a nyolc betű negyven esztendő alatt a világ szá­mos országában ismertté vált. A születésnap mégis csendes, pedig övezhetné látványos „körítés”, hiszen a Magyar Hűtőipar termelé­sének több mint negyven százalékát külföldön adja el. — Ez volt az ország első gyorsfagyasztó gyára — mondja Terék János —vál­lalaton belül kizárólag mi készítünk húsos félkész és késztermékeket. A bélszínro­ló a vezértermékünk, de ma már olyan kedvelt a BNV- és OMÉK-díjas pizzacsalá­dunk, hogy még tartalékol­ni sem tudunk. Alighogy el­készül, máris szállítják az üzletekbe. Érdekes, hogy az osztrákok vásárolnak a mi pizzánkból. Ha befejeződött a gyár rekonstrukciója, va­lószínűleg exportálunk be­lőle. Űj csontozót és húsfel­dolgozót építünk. Elkészült az első folyamatos fagyasz- tóalagút. Ez saját találmá­nyunk. Szabadalmaztattuk az eljárást. Az a szép benne, hogy pofonegyszerű — ma­gyarázta Terék János. s egyetlen mozdulattal kinyit­ja a fagyasztó ajtaját... Metsző ideg csapja meg testünket, nyárból télbe pottyanunk. Nemigazán kel­lemes dolog vékony, lenge ruhában. Próbálom elkép­zelni, mit gondolhattak az első magyar Himalája-expe- díció tagjai, amikor felszere­lésükkel egyetemben beköl­töztek egy hétre a hűtőalag­útba, hogy felkészüljenek a nagy útra. Mi viszont most a pizza­készítőkhöz indulunk. Útköz­ben Terék János kedves tör­ténet mesél: — Az Amur szovjet üdü­lőhajó legénységével baráti a kapcsolatunk. Ha tehetik, útközben megállnak itt, s beállnak pizzát készíteni. Még cigarettaszünetet sem tartanak. Közös sport- és kultúrprogramot szervez­tünk, együtt kirándultunk a Dunakanyarba. Mindenki­nek nagyon tetszenek ezek a találkozók és igazán jól ér­zik magukat ők is. A pizzaüzem megint csak házi fejlesztésű és készítésű berendezésre épül. A leg­közelebbi feladat a fizikai munka csökkentése lesz — tudom meg az igazgatótól. Az itt dolgozó lányoknak, asszonyoknak van emelgetni- valójuk, és órákig állnak a továbbító mellett, hogy ki­szolgálják a gépet. Mert a pizza éppen „felszállóágban' van. Pillanatnyilag kétmillió ízesített lepénytészta fogy el itthon. De vajon hány mil­lió pizza után keres majd Pizza, útban a hűtöalagúl felé újdonságot a magyar gyo­mor? Ki tudja? Mint ahogy a Lió kávéból sem tudják je­lenleg kielégíteni az igénye­ket. A Lió ecuadori Robusta kávéból készül liofilizálás- sal, egy speciális, bonyolult eljárással — magyarázza a fiatal üzemvezető. Máthé Gábor. — Megmarad az ere­deti íz, aroma, és nem káro­sodnak az alkotórészek. — Az igények egyharma- dát tudjuk csak kielégíteni — veszi át a szót a főmér­nök, dr. Brezócki László. — Húsz-harminc tonnát is el Kétségtelen, könnyebb konyha- vagy félkész étel­ből vacsorát, ebédet készí­teni a családnak. A magyar háziasszonyok java része „fő­állásban” nyolc-tíz órát tölt távol otthonától, kevés ide­je marad a háztartásra, bár­mennyire is szereti. Tagad­hatatlan, a Magyar Hűtőipar könnyít a „második műsza­kon”, hiszen csaknem há­romszázféle terméket kínál eladásra. Csakhogy a gyors- fagyasztott áru nem min­den család számára elérhe­tő. Mert viszonylag drága. Talán erre is gondol szüle­tésnapján az iparág, s időn­ként olcsó újdonságokkal is megkeresi a hazai vevőket. lehetne adni belőle. H. T. Itt készül a Lió kávé — mutatja Máthé Gábor, üzemvezető (Fotók; Hauer Lajos felvételei — KS) ÖTEZER LITEREN FELÜL! „A kitüntetés nemcsak nekem szól ff Szabó György, a Mező- szemerei Rimamente Ter­melőszövetkezet főállatte­nyésztője folyton mozgó, di­namikus ember. Az előze­tesen megbeszélt időpontnál kicsit korábban érkezem a központba. Munkatársai köz­ük, időközben kiment a gu­lyához, hogy ellenőrizze a kihajtást. Rövidesen kiderül az is, szereti a pontosságot, mert — megegyezésünk sze­rint — tíz órára visszajön. — Szeretem, ha rend van körülöttem nemcsak az élet­ben, a munkában is — mondja. — Ha valaki italo­sán jön be dolgozni, nem állhat meg előttem, haza- küldöm. Jól dolgozni csak józan fejjel lehet! A tudatos, átgondolt min­dennapi munka lehet a tit­ka annak a szakmai siker­nek is, amiért felkerestük őt. Nemrégiben vette át ugyanis a Borsod—Heves Megyei Tejipari Vállalat el­ismerését; a Tejipar Kiváló Dolgozója lett. — A kitüntetés nemcsak nekem szól — szabadkozik. Úgy gondolom, az elmúlt tíz esztendő folyamatos erőfeszí­téseinek eredménye ez, amit munkatársaimmal együtt tet­tünk azért, hogy jól tejelő, egészséges szarvasmarha­állományt hozzunk létre. Ez mára már sikerült! De nem volt könnyű . . Az előzményeket felidézve kiderült, hogy 1975-ben, ami­kor a három környékbeli tsz — a szihalmi, a mezősze- merei, az egerfarmosi — egyesült, az állatok nagy ré­sze tbc-s, brucellás volt. Szabó György azelőtt a szihalmi szövetkezetben dol­gozott. Így némi tapasztalat­tal fogott hozzá a teendők­höz. Hálával említi meste­rét, Kelecsény Györgyöt, aki fokról fokra avatta be az ál­lattenyésztés titkaiba őt, a Mosonmagyaróváron diplo­mázott fiatal agronómust. Így emlékszik: — Az első évben hintóval jártuk a határt, csak a szem­lélődés volt a dolgom. Mi­kor már kellő gyakorlati is­merettel bírtam, akkor kap­tam önálló feladatot. Jó is­kola volt! Szívem szerint ma is ezt javasolnám minden pályakezdőnek. De térjünk vissza a jelen­hez. A háromból lett közös gazdaság jószágait selejte­zéssel, gondoskodással men­tesítették a fertőzéstől. Idő­közben áttértek a hagyomá­nyos magyar tarkáról a jól tejelő Holstein Frízre. A fő­állattenyésztő méltán büsz­kélkedik: — Ma már a mintegy 1200 szarvasmarhánkból átlago­san ötszáz tehén adja a jó Eligazításon az ágazat dolgozói Szabó György minőségű tejet. Tavaly már elértük az évi ötezer litert állatonként. Talán nem vé­letlen, hogy az elmúlt négy esztendőben egy első, egy második és két harmadik helyet szereztünk a teljipari vállalat által meghirdetett tejtermelési versenyben. Ho­gyan értük el? Ügyeltünk a takarmányozásra, amelynek mikéntjét számítógéppel ter­veztettük. A fejőst a lehető­ségekhez képest gépesítettük. S mindemellett megkövetel­tük a higiéniai szabályok be­tartását. Így elmondva mindez egy­szerűnek tűnik. A siker fe­ledteti a mindennapok har­cát. Előfordult, hogy a rend­bontókkal. hanyag munká. sokkal szemben kellett fel­lépnie. Vezetői módszeréről kérdezem. Szerényen csak ennyit árul el: senkitől sem várok többet, csak ameny- nyit magamtól. (jámbor) Miről írt az egri Népújság? 1886. augusztus BAJBAN VOLT VILMOS, A CSÁSZÁR Ma már mosolygásra kész­tet az a hír, mely Erzsébet királyné nyári utazásait nyomon követi, s mint a Népújság beszámol róla, Gasteinban zavarba hozta az öreg Vilmos császárt. Au­gusztus 7. helyett már júli­us 31-én megérkezett a ki­rályné, méghozzá esti órák­ban. így aztán a császár „öl­tözéket sem cserélhetett... Erzsébet királyasszonyt dol­gozó kabátban volt kényte­len fogadni." Na igen, ak­kor még nem ismerék az Adidas melegítőt. . . LISZT FERENC HALÁLA Az egri lap augusztus 5-i számában jelentette: el­hunyt Liszt Ferenc. Így szól a nekrológ: „Az egész mű­velt világ a legmélyebb rész­véttel veszi e gyászhírt. Liszt, mint művész az egész vilá­gé volt, de mint Magyaror­szág szülötte, különösen a miénk volt: közel 20 eszten­deje, hogy lakását Magyar- országba tette át, s a leg­főbb zeneiskola vezetője lett... Temetése aug. 3-án volt." Elmúlt egy évszázad. Ha­lálának centenáriumára ké­szülünk. A HADÜGYMINISZTER AZ ÚJSÁGÍRÓK ELLEN A közös hadügyminiszter úgy rendelkezett — írja a Népújság —, hogy a hadgya­korlatokra ezentúl „újság­írással hivatásszerűen fog­lalkozó újságíró többé nem fog bocsáttatni... a hadgya­korlat fővezénylete mellé többé újságíró nem fog be­osztatni ... a tudósítások­kal .. . sajtóiroda fog meg- bizatni." A hírhez a lap nem fűzött kommentárt. TILTAKOZÁS A HAMVASZTÁS ELLEN Nem kell csodálkozni az egyházi kiadásban megjele­nő Népújság hangvételén. Az új eljárást a szabad- kőműves urak nyakába varr­ják, akik „a szegény halan­dótól már azt is el akarják venni, hogy porai az anya­földben pihenjenek . . . Félre temető! Jöjj kemencze! a hol megsüssék, megégessék, ha­muvá a kedves halottat.. . Hát mire van itt számítva? Csupár arra, hogy a szabad­kőművesség keresztet ne lás­son, a gazdag gyáros pedig a vaskemenczék építése ál­tal még gazdagabb legyen...” Azóta már az egyház is eltemeti a hamvakat. GYENGE VOLT AZ ARATÁS Közpesnél gyengébb bú­zatermésről számol be a Népújság, de a minőséget jónak tartja. Ugyancsak mi­nőségben jó termésered­ményről ad hírt a rozs, az árpa, a zab aratásáról. A kukorica akkor is várta az esőt. Jó hír azonban „Angol­ország kénytelen lesz euró­pai gabonát vásárolni, mert Amerikában nem volt kielé­gítő a termés, a beszállítás pedig drága ... az angol bú­zakereskedők elhatározták, hogy . . . ismét Ausztria—Ma­gyarországgal lépnek össze­köttetésbe." Ettől függetlenül tovább folyt a KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA Augusztus 12-i hír: „Ja­nuár 1-től 21-ig . . . 9700 ma­gyar alattvaló vándorolt ki." Az előző évben ennyi idő alatt 5605 „alattvaló” vá­lasztotta az újvilágot. FRANCK-FÉLE KÁVÉPÖTLO Néhány éve már ismeri volt idehaza a Franck-kávé „... évenként másfél millió forint vándorol ki az ország­ból" — panaszolja fel a lap. s örömmel közli, hogy ká­végyár létesül, mely „eddig kávégyártásra nem alkalma­zott hazai növényi termé­kekből” a külföldi pótkávé­kat felülmúló terméket ké­szít. A feltaláló nevét se fe­lejtsük: Szalády Antal. VÉRES HURKA BETILTVA A kolera kísértete lógott a levegőben. A lap figyel­meztet arra, hogy „a legal­sóbb néposztály eledele" 24 —48 óra alatt eljesen meg­romlik. Hírt ad arról, hogy az „ó-budai piaczon nagy- mennyiségű ily véreshurkát koboztak el." Benkő Károly ___________________> S zámítógép a vérellátás szolgálatában A világviszonylatban is magas színvonalú technika alkal­mazásával, teljes kapacitással üzemel az Országos Hematoló­giai és Vértranszfúziós Intézet számítógépes rendszere. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetében kifejlesztett nagy teljesítményű, TPÁ—11/440-es típusú számítógép — amelyhez eddig nyolc képernyős adat- beviteli állomást kapcsoltak — nyilvántartja az intézet vér­adóinak személyi adatait és vérjellemzőit, s hogy mikor és milyen célra adtak vért. A vérkészítmények előállítá­sának folyamatát is nyomon követi és ellenőrzi, hogy a le­vett vér s az abból előállított készítmény minősége meg­felelő-e, használható-e transzfúzióra, gyógykezelésre. Ké­pünk a gépteremről készült (MTl-fotó: Balaton József — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents