Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 9., szombat 3. Tájékozódunk? Térképpel kezünkben botorkálunk az egyik szomszédos ország turistaparadicsomának kanyargós útjain. A kereszteződésekben eligazítótáblák mutatják. merre van étterem, pénzváltó, szálloda. Csak épp egyet nem árulnak el, hogyan közelíthetjük meg a környék nevezetességét, egy szépségéről híres-neves tavat. A térképünk nem elég részletes, ezt már nem mutatja. Gyakorlott ország-világ járók vagyunk, tehát a hiba nem bennünk van. A példa persze egyelőre nem hazai, de azzal is szolgálhatok. A megye legforgalmasabb vasúti állomásán tétova utasok keresik a vágányokat. Pontosabban a vágányok számát. Mert azt már úgy látszik korábbi tapasztalatokból tudják, az nem egészen biztos, hogy a szemmel láthatóan harmadik, az harmadik. A felírás, egy kopott, alig felfedezhető tábla jóval arrébb szomor- kodik. Mi a biztosíték arra, hogy az utazó megtalálja, illetve van ideje megtalálni? Marad a zavart kérdezőskö- dés. A külföldi számára és sem problémamentes, hisz nálunk többnyire csak magyarul kap; ha kap felvilágosítást. Az esetek sora számtalan, de egy még idekívánkozik. Nemrégiben tanúja voltam annak, hogy két német fiatalember „rossz vonatra” cihelődött fel, a nyilvánvalóan nem egyértelmű tájékoztatás miatt. Mikor tévedésükre rájöttek, már nem volt rá idő, hogy leszálljanak. Persze, van jól példa is arra, hogy az idegent feltűnő helyen elhelyezett okos jelzések irányítják. Közismerten jók a közúti eligazítótábláink. Néhány forgalmas település, mint akár Eger is, kellően ellátott irányfákkal, feliratokkal. A kevésbé felfedezett községekben, kiránduló- helyeken azonban korántsem mindig ez jellemző. Aztán itt van a dolog másik oldala. A térképről való tájékozódás gyakorlott szemet, rutint kíván, előzetes ismeretek kellenek hozzá. (Feltételezve azt az optimális helyzetet, hogy várostérkép, akár idegen nyelvű is, mindenkor és mindenhol kapható.) Ezt a készséget minden útnak induló turistának meg kellene szereznie. Az lenne a legjobb, ha már az iskolában megtanulta volna. De ne legyünk maximalisták ugye? Az idegenforgalmi szezon közepén vagyunk. Amikor útra kelünk üdülni, nyaralni, saját érdekünkben érdemes felkészülni minden eshetőségre. Jó útikönyvekkel, tudással, türelemmel, hogy valóban oda jussunk, ahová indultunk. S ha egy hozzánk érkező tudakozódik, igazítsuk útba. Mindaddig, míg ezt az arra hivatott intézmények meg nem teszik, például többnyelvű esztétikus, jól informáló transzparensekkel. (Jámbor) Hasznos munkaerőmozgás Alig tíz esztendeje még nem volt kérdés, hogy mikor és mennyire hasznos a munkaerőmozgás? Csakis káros — következésképpen büntetendő — mozgást ismertünk, bár gyaníthattuk volna, hogy a piaci követelményekhez rugalmasan alkalmazkodó termékszerkezet merev munkaerő-állomány- nyal gyakorlatilag elképzelhetetlen. És mégis: számunkra akkoriban a 20—30 éves törzsgárdatagság volt az ideál; az egy és ugyanazon a munkahelyen megöregedett szakit tekintette követendő példaképnek minden valamirevaló vezércikk- író. A rendeletalkotók pedig ritkán tapasztalható találékonysággal ötlötték ki a munkaerőpiac mozgását nehezítő adminisztratív szabályokat. A munkaerőpiac persze már akkor is öntörvényű mozgásvilágát élte, s a vándormadaraknak titulált munkavállaló a saját érdekeit érvényesíttetve cserélgette a munkahelyeit. S ez volt a baj, ez volt az igazán káros. Hogy tudniillik a mozgást csillapítandó, nagy-nagy igyekezetünkben végképp megfeledkeztünk a mozgásirányok valamiféle tervszerű, a gazdaság mindenkori érdekeit szolgáló befolyásolásáról. S mert a munka- vállalók szinte magukra hagyva tévelyegtek a munkahelyek között — többnyire néhány fillérnyi órabéremelés reményében — egészen a hetvenes évtized végéig makacsul tartotta magát a tévhit: nincs érdemleges különbség a káros és a spontán fluktuáció, valamint a gazdasági élet vérkeringéséhez nélkülözhetetlen mobilitás között. Ezért is volt kínos meglepetés, hogy amikor — a nyolcvanas évtized elején — már elodázhatatlanná vált a termékszerkezet korszerűsítése, hirtelen kiderült, hogy ehhez gyakorta nemcsak a nélkülözhetetlen termelőberendezések, de még inkább a megfelelően képzett szakemberek is hiányoznak. Nem volt használható átképzési gyakorlatunk és intézményrendszerünk, hiányzott a megfelelő munkaközvetítői hálózat, s egyáltalán: felkészületlenek voltunk egy mobilabb munkaerőpiac kezelésére. Ilyen ellentmondásos helyzetben született végre a korszakos felismerés: nincs korszerű gazdaság mobil munkaerő-állomány nélkül. Nincs termékszerkezet-váltás könnyen és célszerűen mozgatható munkavállalók nélkül. Egycsapásra lebontják a nagy gonddal felépített adminisztratív korlátokat, megteremtik a mobilitás eszköz- és intézményrendszerét, érvényüket vesztik a korábbi megbélyegzések, már nem kiátkoznivaló, negatív figura a munkahelyeket próbálgató pályakezdő, s anyagilag is támogatják a szakmai átképzést. Nagyot fordul a világ az ügyben is, hogy a korábban mindenkit számolatlanul magába szívó nagyipar hirtelen létszámleadó ágazattá vált, bizonyságául annak, hogy az ipar extenzív fejlesztésének egyszer, s mindenkorra vége. S milyen érdekes: amit annak idején oly’ sokan követeltek, hogy tudniillik a tervszerűbb irányítás eredményeként is mozduljon már végre a munkaerőpiac, az megint csak gondot okoz. Legfőképpen az ipari vezetőknek. Évek óta és egyre hangosabban panaszkodnak az ipari munkavállalók számának csökkenése miatt, s manapság már követelik e folyamat megállítását, sőt visszafordítását. Mindez persze előidézője és egyben következménye is a most már nyilvánvalóan egyre nyomasztóbb morális gondoknak is. A fő kérdés tehát nem az, hogy káros-e, vagy hasznos a munkaerő- mozgás, hanem inkább az, hogy milyen célok érdekében és mi módon befolyásolhatók a mozgásirányok?... tekeá.o azb V. Cs. A HAZAI ÉLVONALBAN Medicor: ahol nem akarják a csúcsot látni... (Fotó: Kőhidi Imre) Lapunkban új sorozatot kívánunk indítani, amelyben bemutatjuk az ország élenjáró nagyvállalatait, tudományos intézményeit. Elsősorban olyan termelőegységekhez készülünk vendégségbe, amelyek eredményeikkel joggal vívták ki a hazai közvélemény elismerését, s a határokon túl is hírnevet szereztek a magyar gazdaságnak. „A világ és köztük Magyarország orvostechnikai ipara az elmúlt évtizedben rohamosan fejlődött. Bízni lehet abban, hogy a fejlődés a jövőben is folytatódik és az előállított műszerek és készülékek egyre hatékonyabban szolgálják az orvostudomány alapvető célját, az emberi egészség megőrzését, a betegségek visszaszorítását. Ezen cél szolgálatába állítja vállalatunk is Valamennyi anyagi és szellemi eszközét. A Medicor az orvostechnikai szakágazat legnagyobb vállalata Magyar- országon, s a legnagyobbak közé tartozik világméretekben is. A Medicor célja, hogy a kutató és gyakorló orvosokkal együttműködve, megbízható, tömegigényeket kielégítő műszereket és készülékeket, illetve egészségügyi létesítményeket és -rendszereket gyártson és szállítson.” Ez hát a Medicor, tömören összefoglalva dr. Martos István vezérigazgató szerint. S ahonnan kölcsönöztük néhány mondatát az a kiadvány — amelyik egyébként minden magára valamit adó nagyvállalatnál megtalálható —, amelyik reprezentatív külsejével, s valódi tartalommal ismertetőül szolgál. Ez hát a Medicor, nagyvállalataink körsétájának első állomása. A vendéglátónk pedig maga a vezérigazgató, dr. Martos István. — Az ön által a kiadványukban írt ismertetőjükből is kitűnik, hogy nagy hagyományokkal rendelkező vállalatról van szó. Mikor és hogyan honosodott meg hazánkban az orvosi- műszer-gyártás ? — Ez az ipar két ágból táplálkozott. Egyrészt a régi multinacionális nagyvállalatokból, az 1918-as alapítású Philips Röntgenből, míg a másik gyökeret a kisipar jelentette. A szakma névadója a sebészi kézi műszer. Több száz évre visszatekintve, már a XVI. században vannak nyomai ilyen céhek létezésének. A felszabadulás után, újabb gyárak jöttek létre. Így többek között a fogászati, laboratóriumi készülékeket előállító. Aztán később, 1963-ban az ipari koncentráció idején alakult a Medicor, majd tovább bővült, s mai szerkezeti felépítése 1976-ban alakult ki. — Mi a jellemzője ennek a szerkezeti felépítésnek? — Egy fejlesztő- és kutatóintézetünk, valamint nyolc gyárunk működik. Ebből három Pesten, a többi pedig Esztergomban, Miskolcon, Debrecenben, Makón, Vásá- rosnaményban. Ezenkívül több gyáregységünk is létezik. Ami talán a legjellemzőbb a szerkezeti felépítésünkre, az az, hogy Magyar- országon 20 földrajzi helyen folytatunk termelést. — Jellemzi-e valamiféle sajátosság ezt? — Az mindenképpen sa játosnak mondható, hogy termékeink hetven százalékát, vagy még ennél is többet exportáljuk. E mögött jelentős külpiaci szervezet működik a világ szinte minden pontján. A nálunk dolgozó 8300 ember munkája alapján az elmúlt évben 6,2 milliárd forint volt a forgalmunk. — Hogyan lehet egy ilyen szétszórt nagyvállalat irányítására felkészülni, egyáltalán honnan indult az ön pályája? — Huszonkilenc éve vagyok a cégnél. Először, 1957- től 1963-ig a Röntgengyár főmérnöke voltam. Az összevont Medicor igazgatója 1963-tól lettem, majd műszaki és kereskedelmi igazgató voltam egyszerre 1965-től 72-ig. Azóta neveztek ki vezérigazgatónak. Az elmúlt év végén alakult meg nálunk a vállalati tanács, s további öt évre bizalmat kaptam. — Ez jelentette az első munkahelyét? — Nem, előtte erősáramú iparban dolgoztam, szintén főmérnökként. — Milyen végzettsége van? — Két mérnöki diplomát szereztem, egy villamos és egy gépész. Aztán végeztem a külker szakon, majd később mérnök-közgazdászként, s közgazdaságból doktoráltam. Svájcban 1972-ben menedzserképző iskolát végeztem. — Az utóbbiról tudhatnánk valamit részletesebben? — Tulajdonképpen nemzetközi ipari vezetők tanfolyama ez a megközelítően pontos fordításban. Az intézményt a genfi egyetem patronálja. Az itt folyó képzés célja a mindenkori gazdasági élet aktualitásainak gyors felismerése, s érdekességként megemlítem, hogy vezetői magatartási ismereteket is oktatnak. — Ez utóbbi mit takart? — Emberi kapcsolatokról volt szó, a legkülönbözőbb szinteken. Aztán pedig kreált vagy valós problémákat kellett megoldanunk. — A Genf ben tanultakból minek veszik a legjobban hasznát manapság? — Behatóan tanulmányozhattuk a tőkés gazdaság mozgástörvényeit, s egyáltalán valamelyest belülről megismerhettem a tőkés rendszert. Ezt tudom leginkább hasznosítani. — ön nemrégiben egy országos konferencián a stratégiai tervezésre hívta fel a figyelmet, s annak tapasztalatairól beszélt. Mindez hogyan valósul meg a Medicornál? — Elöljáróban: ez ma már nem propaganda kérdés. Mi egyike voltunk azoknak, akik úttörőszerepet játszottunk ebben. Ma már ugyanis világossá vált, hogy a világgazdasági változások nagyban hatnak. Ami régebben fékező volt, az lehet, hogy ma gyorsítóvá válik. Sok a változó tényező, amire reagálni kell. Az informális reakció is fontos, ami nem mindig jár együtt a társadalmi változásokkal. Tervet csinálni ilyen körülmények között nem lehet. — Önöknél elterjedt egy sajátos kifejezés: gördülő tervezés. Ez mit jelent? — Törekszünk arra, hogy minden időpontban legyen öt évre szóló tervünk. Ez persze a főbb vonalakra érvényes csak. Így ezek a számok mindig annak felelnek meg, ami van. Ha valamilyen formában befolyásolja a változást, akkor kell gördíteni a tervet. Így mindent előre lehet látni. Azt is, ha így megy tovább, mikor megyünk tönkre. Ezt most azért mondtam, mert olyan intézkedésre is rászorulhatunk, hogy egy darabig nem előre, hanem visszafelé kell haladnunk, hogy aztán újra fejlődhessünk. Ez tulajdonképpen egy védekezés. Egy gazdaságban ritkán lehet előre menekülni. Mindig látni kell, hogy mi jön, s mi jöhet. Ami a legfontosabb, az előrelátás. A gördülő tervezés pedig ezt segíti. — A Medicor kereskedelmi partnerei öt világrész hetven országából kerülnek ki. Mely országok a legjelentősebb vásárlói termékeiknek? — A szocialista országok közül a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK. A dollárelszámolású üzleteink legjelentősebb részét Latin- Amerikában, Kínában, Afrikában, Nyugat-Európában kötjük. — Milyen alvállalat gazdasági stabilitása? Az elmúlt évben sok baj volt a fizetőképességgel. A forgalom finanszírozására nem rendelkezünk elegendő tőkével. Ugyanakkor nyereséges évet zártunk. A tőkehiányt azonban nagyon nehéz felszámolni. — Számtalan termékük közül melyik számít a legjelentősebbnek? — A legfontosabb termékünk most ismét a röntgen- készülék. Sem a belföldi, sem a külföldi igényeket nem tudjuk kielégíteni. A megrendeléseket csak 1987- re igazolhatjuk vissza. — Ez a szakma meglehetősen kvalifikált szakembereket igényel. Mennyi az itt dolgozók átlagfizetése? — Egy átlag műszaki embernek kevés a fizetése és a jövedelme is. Még a szakmai átlagot sem értjük el Az elmúlt évben átlagot számolva 69 ezer forintot kerestek az itt dolgozók. Ezen mindenképpen változtatni kell. Az idén 75 ezer forintos átlagfizetést tervezünk — Milyen megoldással emelik a bért? — 1985-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 8750 ember volt. Az idén terveink szerint már csak 7800 lesz ez a létszám 1990-re pedig el szeretnénk érni a 6800-as kollektívát Arról van szó, hogy a lógósóktól meg kell szabadulnunk. A létszámcsökkentés minden területet érint. Akik maradnak, azoknak pedig felajánljuk, hogy végezzék el a távozók munkáját is. Az így felszabadult bér jelentős részét megkapják a többet dolgozók. — So műszaki értelmiségi réteg ... — Úgynevezett autonóm munkacsoportot alkotnak Ennek csak az tagja, akit ők maguk elfogadnak. A lényeg: feleannyi idő alatt, dupla pénz! Csakhogy nem mindenki zseni, aki annak hiszi magát, ök állandóan panaszkodnak, hogy mi mindenre lennének képesek, ha hagynák őket alkotni. * Én most hagyom őket. Kísérletezzenek, dolgozzanak, de gyorsan s eredményesen Aztán majd elválik. Ha ez az autonóm munkacsoport beválik, akkor jövőre általánossá kívánjuk tenni. — Elmondta, hogy termékeik népszerűek, keresettek Az ön megítélése szerint csúcsközeibe ‘jutott a Medicor? — A csúcsot elérni, s megközelíteni nincs szándékunkban. Egy jó közepes kategória, ami a realitást jelenti. Ez felel meg a háttériparnak, az importlehetőségeknek. Ezt tudatosan így alakítottuk ki, s így is tudjuk tartani ... Vagyis, ahogy korábban szellemesen nyilatkozta, ez egy Volkswagen-kategória Nem Mercedes, nem Cadillac vagy Rolls-Royce, de azért nagyon megbízható és kere - sett minőség. Kis Szabó Ervin
