Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 8., péntek

3

Magyarok a műszaki haladásért

Külföldön — és újra itthon

Nézem az ízlésesen megtervezett plakátot a falon, mely arról ad hírt. hogy augusztus 4. és 9. között a Magyar Fórum rendezvénysorozatának következő eseményeként konferenciát rendeznek Budapesten a „Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában” címmel, önkéntelenül is elgondolkodom azon, hogy tényleg mi mindennel is gyarapította a magyar elme az egyetemes tudomány kincsestárát. Hiszen gondoljunk csak a két Bolyaira, Kempelen Farkasra, Dérire, Bláthyra, Zipernovszkyra, Csonka Jánosra, Kandó Kálmánra, Heller Lászlóra, illetve Forgó Lászlóra. Azonban ez a felsorolás is esetleges és önkényes, mivel rajtuk kívül még jó néhány tudósunk, mérnökünk nevét meg lehetne említeni, akik szintén beírták nevüket — mint például: Eötvös Loránd vagy Puskás Tivadar — az emberiség tudomány-, illetve technikatörténetébe.

Minden túlzás nélkül állítható, hogy a magyar tudósok, mérnökök, kutatók munkájánok legjavát világszerte is ismerik, sőt, elismerik. Ezt a hírnevet öregbítik mindazok a reálértelmiségeik, akik különböző okokból elhagyták Magyarországot valamikor, és most egy más országban élnek, dolgoznak úgy, hogy származásukat sohasem tagadták meg. Közülük — az előzetes információk szerint — csaknem kétszázötvenen vannak jelen az említett tanácskozáson. Ez a nagy érdeklődés is azt mutatja, hogy az ország határain kívül alkotó szakemberek közül sokan szeretnék kapcsolatuk szálait szorosabbra fűzni az óhazával: manapság már egyre többen és egyre gyakrabban látogatnak haza. Ennek pedig feltétlenül örülnünk kell.

Mégis, amikor örömről esik szó, nem téveszthetjük szem elől a dolgok árnyékos oldalát sem. Konkrétan arra gondolok: milyen kár, hogy azok, akik elmentek e hazából, nem itthon gyarapítják népünk szellemi energia- forrásait. S az ugyancsak szomorú tény, hogy a hazai szakemberek számára még ma sem mindig tudunk olyan körülményeket teremteni, hogy azok megfeleljenek a jogos igényeknek, mindannyiunk boldogulását szolgálva. Vagyis még a meglévő szellemi tartalékainkat sem vagyunk képesek a magunk számára a leghasznosabb módon kiaknázni. Megnyugvásra tehát semmi okunk, mert sok még a tennivalónk. Viszont a teljes elkeseredés is alaptalan. Ugyanis a magyar tudósok, kutatók, mérnökök napjainkban sem ülnek babérjaikon, tudnak eredményeket felmutatni munkájukban. Vegyük csak a mindenki által leginkább ismert területet, a mezőgazdaságot, ahol teljesítményeink nemzetközi mércével mérve is jelentősek. Bár a fejlődés e téren sem mentes az ellentmondásoktól, ugyanúgy, ahogyan más területeken sem az. Ahhoz azonban, hogy lépést tarthassunk a világgal, a tudomány és a műszaki haladás fejlődésével, minden lehetséges módon tanulnunk kell az előttünk járóktól.

Erre kínálkozik most jó alkalom a magyar szakemberek számára a napokban nyíló konferencián, melyet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Magyarok Világszövetsége közösen szervezett. — cs —

„Kerékpárdoktor”

Ilyenkor nyáron előkerülnek a bringák. Nem panaszkodhat munkanélküliségre Egerben Papp Csaba műszerész, aki a Gólya utcai garázsában gyógyítja a meghibásodott kerékpárokat, hogy eleget tegyen a javításra váróknak

Ez házi gyártás, pontosabban többféle külföldi alkatrészből rakta össze, de mivel legtöbb alkatrésze francia, így a Peugeot nevet viseli. Értéke körülbelül 40 ezer forint.

(Fotó: Kiss Béla)

Mérséklődő, de még élénk munkahelykínálat

fi pályakezdők lehetőségei

Biotechnikai

fejlesztőlaboratórium

épül

Szegeden megkezdték a Biotechnika Rt. új fejlesztőlaboratóriumának építését. A háromszintes létesítményben 2000 négyzetméternyi alapterületen helyezik majd el a különféle fejlesztőlaboratóriumokat, a félüzemi kísérletek elvégzésére alkalmas berendezéseket. A laboratórium a tervek szerint alkalmas lesz arra, hogy a kutatóintézetek eredményeit félüzemi módszerek között kipróbálja és kidolgozza azokat a dokumentációkat, amelyek alapján az ipar termelésbe állíthatja a biológiai kutatások új felfedezéseit.

A Biotechnika Rt. — amelyben azonos nagyságú alaptőkével vesz részt az MTA Szegedi Biológiai Központja, az Állami Fejlesztési Bank és az Innofinance Bank — 90 millió forintot adott a beruházásra. Erre a célra 103 millió forint állami támogatást is kaptak. Az ily módon -rendelkezésre álló 193 millió forintot körülbelül fele-fele arányban fordítják az épület kivitelezésére, illetve a műszerek, berendezések megvásárlására és felszerelésére.

A Biotechnika Rt. megbízásából a Szegedi Biológiai Központtól bérelt laboratóriumokban az intézmény kutatói az utóbbi esztendőben már több millió forint értékű terméket állítottak elő munkaidejükön túl. Az új laboratórium elkészülte után a szakemberek szellemi termékét a Biotechnika Rt. megvásárolja. A biológiai központ kutatói szakértők-j ként működhetnek közre a félüzemi gyártási technológia kidolgozásában, a laboratóriumi munka azonban nem vonja el őket az alapkutatástól.

Mérséklődő, de összességében még élénk a munkahely- kínálat — jelentette nemrégiben az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, s ez most, elsősorban a tanulmányaikat befejezett fiatalokat érinti, érdekli.

Évről évre megfigyelhető, hogy a pályakezdőknek — különösen bizonyos földrajzi körzetekben és szakmákban — már korántsem olyan egyszerű az elhelyezkedés, mint a múlt évben. Ezen be- évvel ezelőtt. Most két százalékkal kevesebb munkahelyet kínálnak a számukra, mint a múlt évben. Ezenbe- lül — a diplomások 8 százalékkal több, az általános — és a középiskolát végzettek majdnem 4 százalékkal kevesebb állásajánlat közül válogathatnak. Végeredményben száz nem diplomás fiatalra 101 munkahely jut, egy diplomásra viszont átlagosan 2,4 pályázati kiírás érkezett a munkáltatóktól. Nem érinti a munkahely- kínálat csökkenése a szakmunkásokat sem: a most végzettek számánál — és a tavalyinál is — jóval több munkahely várja őket.

Sokat vár az ipar

Legtöbb állást — aránytalanul sokat — az ipar kínálja, s viszonylag élénk a kínálat az építőiparban, a közlekedési és a hírközlési ágazatokban is. A mezőgazdaság viszont az idén sem érdeklődik különösebben a pályakezdők iránt.

Az ipari munkahelyek majdnem 60 százalékára kizárólag szakmunkásokat várnak, s az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek is azzal kell számolniuk, hogy elsősorban az ipari üzemekben, illetve a közlekedési ágazatban helyezkedhetnek el. Kiugróan magas a szakmunkásigény az építőiparban (82 százalék), míg a közlekedési és a hírközlési vállalatok inkább a szakképzetleneket keresik.

A munkahelykínálat szerkezeti összetételét vizsgálva

új vonás, hogy az alkalmazotti munkavállalók iránti kereslet korábban jellemző csökkenése megállt, sőt némi élénkülés tapasztalható. Egyébként az összes alkalmazotti-szellemi munkakör majdnem 70 százalékára csakis diplomásokat keresnek. Talán azért is, mert a fizikai — és a nem fizikai bérarányok változatlanul torzak, a diplomás pályakezdők bérei meglepően — és nemcsak relatíve — alacsonyak. S azért is, mert egyre több gyakorlott szakember választja inkább a kisvállalkozói szférát, őket pedig pótolni kell.

Főként szakmunkások

Ha már a bérről esett szó: az idei kínálat szerint az elmúlt évhez képest valamelyest emelkedtek az alsó bérhatárok és mérséklődtek a felső határok. Ez már ön-5 magában is a nivellációs törekvések erősödését jelzi, a gyakorlatban pedig úgy fest, hogy például ugyanaz a vállalat havi 4200-ért keres segédmunkásokat és 4600-ért diplomás közgazdászokat...

A korábbi években megszokott — ám sokak által vitatott — tendencia változatlan: a fiatalok számára fölajánlott munkakörök háromnegyed része fizikai munka és elsősorban szakmunkás képesítést követel. Tehát egyszer, s mindenkorra meg kell barátkozni a gondolattal, hogy az általános gimnáziumot végzett, ám szakképzetlen fiatalok — ha nem sikerül bejutniuk a főiskolákra, az egyetemekre — akkor bizony csak a szűkös betanított-, illetve segédmunka-kínálatból válogathatnak. Választhatnák persze az érettségi utáni szakmatanulást is, ám az ilyen iskolák iránt rendkívül csekély az érdeklődés. Pedig az idén három újabb szakmát jelöltek ki, amely csakis érettségivel tanulható.

Ami a kínálat területi megoszlását illeti: a városokban nagyobb a szakmunkások iránti igény, a falvaké ban, községekben inkább a segéd- és a betanított munkásokat keresik. Elsősorban — elegendő foglalkoztatási lehetőség híján — az ország északkeleti részében kell számítani elhelyezkedési nehézségekre. Szabolcsban is, mint már évek óta, s annak ellenére, hogy a megyében az idén élénkült a munkaerő iránti kereslet.

Továbbra is: ingázás

A pályakezdők egyharma- da azonban az idén sem találhat magának helyben munkahelyet, emiatt a megyei szakemberek azzal számolnak, hogy körülbelül ezren —, s főleg a szakképzetlenek — a háztartásokban maradnak, további 1300 fiatalnak pedig ingáznia kell. (Nem lenne ez különösebb gond, ha az ingázás, s általában a családtól való különélés feltételei, körülményei nem lennének olyanok, amilyenek; s ha a területi mobilitás manapság természetes és megszokott életforma lenne, lehetne ...)

A gyors vonásokkal fölvázolt helyzetkép azt is jelzi, hogy valamelyest talán normalizálódnak a munkaerőpiaci viszonyok; némileg mérséklődik a korábban csillapíthatatlan munkaerőéhség, s ez egyúttal a munkáltatók megfontoltabb mun - kaerő-gazdálkodására is utal A folyamat természetes Velejárója, hogy lesznek, akiket mindez kellemetlenül érint, mert nem találhatnak rá könnyen a korábban megálmodott — vagy inkább csak véletlenül kiválasztott munkakörre, munkahelyre. Nos, ez eggyel több ok arra, hogy mindenki — az iskolákban, a családokban és másutt — sokkal komolyabban vegye a pályaválasztást, a pályaorientációt, a továbbtanulással kapcsolatos, s most már egyre felelősség-i teljesebb döntést.

V. Cs.

Szállodás kereskedők

Hagyományos tevékenysége mellett a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat már vendéglátásáról is mind ismertebb szűkebb hazánkban és országosan egyaránt. Vevőköre hozzászokott, hogy szinte minden nagyobb ABC-áru- házában, jelentősebb üzletében várja egy-egy kis „presz- szó", büfé is, mi több: másutt önálló falatozó, sőt étterem csalogatja. Különösen sokat jelent ez az olyan nagy idegenforgalmú helyeken, mint a Mátra és Eger, .ahol a turisták legtermészetesebb igénye az illatozó kávé. a hűsítő ital. no meg az a kis harapnivaló, amit útközben megkívánnak, netalán asztalnál is elfogyaszthatnak.

Szabó László igazgató ha még nem is túlságosan elégedett fiatal „üzletáguk" eredményeivel — az érdeklődésnek kétségkívül örül. Ügy véli, hogy az elmúlt években végrehajtott rekonstrukciók, fejlesztések megnyerték vásárlóik tetszését. Bizonyos, hogy kül- sőre-belsőre vonzó egységeik puszta megjelenésükkel is hozzájárultak ahhoz, hogy vendéglátóiparunk bevétele az 1984. évihez képest az idei esztendő első felében 74,4 százalékkal volt nagyobb. S amikor erről beszél, természetesen a legkevésbé sem hagyja figyelmen kívül a

szerződéses üzemeltetés hatását. Elismeréssel emlegeti azokat az üzletvezetőket, akik tartalommal is megtöltötték a korszerű létesítményeket, a legkülönbözőbb öt- letekkkel — nem kis erőfeszítéssel — gondoskodnak nap nap után arról, hogy az igényeket minél jobban kielégítsék.

Ugyanekkor azt sem hallgatja el, hogy ami öröm — jó részt üröm is. A minisztériumi, tanácsi támogatással tavaly befejeződött „konténeres program” sajnos nem egészen úgy sikerült, miként szerették volna. A kivitelező Égszöv az ígértnél sokkal kevesebbet adott. A gyártott és általa össze is szerelt elemes kis pavilonokról kiderült, hogy nem az itteni hegyek köz# valók. Az épületek — amelyeket tél- időben bizony hónapokig hó borít — beáznak, gyorsan tönkremegy a mennyezetük, a faluk. Korántsem hosszabb időre, hanem mindössze röpke évekre, olykor egyetlen esztendőre „szólnak". Rengeteg a baj velük, a hibák pedig igen zavarják a bennük dolgozók munkáját, nehezítik a valóban kultúrált kiszolgálást.

5— Ilyenformán a következő törekvésünk az említett hibák javítgatása, megszüntetése — kesereg az igazgató —. ahelyett, hogy inkább igyekezetünk folytatásával.

a továbblépéssel foglalkoznánk ... Persze — fordít egyet kisvártatva a beszélgetésen —, azért újabb fejlődésről is beszámolhatok már. Például a Sás-tói „Vándor” hangulatos, sátorterasszal nagyobbodott a közelmúltban, s így a betérő már akár le is ülhet, egész csoportokat fogadhatunk itt kényelmes körülmények között. Ugyanekkor — mint a mátrafüredi régi „gomba” helyén — rendszeressé vált a diszkószolgáltatás is. S üzletnagyobbítást tervez a mátraházi „Tölgy" vezetője is amellett, hogy választék- szélesítésre gpndol. Ami pedig a legnagyobb újdonságunk: már is kész a kékestetői fogadónk! Még a ta-. vasszal túljutott az első próbákon — megelégedéssel éjszakáztak falai között vendégeink — augusztusban pedig véglegesen és teljes egészében is megnyílik a ví- kendezők, nyaralók előtt.

— Vagyis: újaibb profilbővítésről van szó? — kérdem nem kis kíváncsisággal a direktort.

— Ó. korántsem — válaszolja mosolyogva. — Mindössze az történt, hogy — mint ismeretes már a Népújságból is — egy kicsit kitágítottuk. átépítettük az „ország tetején” lévő ABC-n- ioet. S miközben még ennek a tervezése folyt, eszünkbe jutott, hogy többet is csinálhatnánk. Kaphatna egy emeletet is az épület, s beépíthetnénk mindjárt a tetőteret Is. Szóval, így alakult ki itt végül is egy sajátos, komplex egység: szerény, de kedves kis falatozóval is kiegészített csemege - bolt, fölötte pedig 20 személy részére olcsónak nevezhető szállás. A két-négy- ágyas szobákkal ugyanis véletlenül sem kívánunk nyerészkedni. Még csak azt sem tesszük, hogy csoportoknak kiadjuk. Inkább azon vagyunk, hogy az egyéni érdeklődőket, a „bakancsosokat”, a hétvégi kirándulókat vagy az olcsóbb pihenésre, üdülésre érkező családokat marasztaljuk hosszabb-rö- videbb ideig. Egyelőre csupán a hideg-meleg vizet, a szintenkénti közös zuhanyozót és színes tv-vel felszerelt első emeleti társalgót biztosítjuk a szobalakóknak. Ám a szállórészt is irányító ABC-vezető azon van, hogy a későbbiekben a meleg ebéd — legrosszabb esetben: egytálétel — sem hiányozzék vendégeinknek ... A profilunk tehát alapvetően nem változik. Ha tervezzük is falatozóink még modernebbé tételét: vendéglátó tevékenységünk sem módosít a nevünkön. Hiszen ebből — iparkodásunk ellenére is — a forgalmunknak még mindig csak egyetlen százaléka származik. Maradunk tehát kereskedők. S akkor sem valljuk magunkat másoknak, ha már presszónk, éttermünk, hotelünk is van . .

Gyóni Gyula