Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szigorúbb intézkedések szükségesek a megelőzéshez XXXVII. évfolyam, 184. szám ÁRA: 1986. augusztus 6., szerda 1,80 FORINT Országúti hiénák Villog a vészjelző a másik sávban, kétségbeesetten integet az autó tulajdonosa: lerobbant. Visszatolatok, megköszöni, s egy papírpénzt nyújt felém a szívességért, hogy egyáltalán megálltam a karlendítésére. Bevallom őszintén: ezért majdnem otthagytam! Hát, ennyire nem számíthatunk egymásra az utakon? Mindenkivel megeshet, hogy elszakad az ékszíj, és segítség nélkül nincs tovább... A két apró gyerek integetett az országút szélén — meséli az édesanyjuk —, mert nem volt a csomagtartóban tartalékként az a bizonyos ékszíj. Számolta, a tizedik autós sem állt meg, pedig egyáltalán nem kellett volna tartaniuk az alig „tiniktől”. A fiúk csupán azt hitték: majd csak segít valaki megnézni a „beteg” motort, hogy anyuval hazajussanak vacsoraidőre. Aztán felvette őket valaki, elvitte a következő elágazásig, s még elnézést is kért, hogy siet, s nem tudja házhoz szállítani a csonka családot. Igen ám: az autó — a család féltett kincse — az útszélen maradt. Ekkor a híres angol mondást utánozva, így fogalmazott az árván hagyott jármű tulajdonosa: „Isten óvd az autóm. . . !” Mert bizony az éjszaka sötétje nemhogy eltakarta volna, hanem prédává tette a megbénult négykerekűt. Eltűnt a visz- szapillantó tükre, azóta egy márkatárs szélvédőjét tisztítja az ablaktörlő, s_ ki tudja: hol villog már azaz égőpár, amelyről eszembe jutott mindez. Mert — akár tetszik, akár nem — be kell vallanunk, hogy javában „dolgoznak” az országúti hiénák. Azok az autósok, akik szemtelenül és gátlástalanul megfosztják a lerobbant járműveket. Még akkor is, ha éppen nincs szükségük a — talán hi- s nycikknek számító — berendezésekre, a kiszerelt alkatrészekre. Bár — s ez is igaz — számtalan felszerelési tárgy, forintos apróság után hiába járja le az ember a lábát. A hiányt pótolandó azonban, nem az országúti tolvajlás a megoldás. Már csak azért sem, mert — mint említettem — mindenkivel megeshet. . . S egyszer a tolvajból is lehet megfosztott. Azt mondják az autóklu- bosok: mit nem adnának, ha az országút szélén veszteglő autókon nem ellopott tükröt, villogóégőt, lámpaburát kellene pótolni, hanem valóban hibaelhárító mestermunkát végezni. Hiszen azért vannak, hogy segítsenek. De: nem az országúti hiénák „jóvoltából”... Szilvás István BÚCSÚZÓ MŰEMLÉKVÉDŐK Mit mutassunk be a múlt örökségéből? Ha előkerül eleink valamilyen építménye, legyen szó akár várról vagy lakóházról azonnal tölvetődik az a kérdés: miként tárjuk nyilvánosság elé. Ki hinné, hogy mennyi probléma adódik ezzel kapcsolatban, hány gyakorlati és elméleti gondot kell tisztázni, míg valamilyen hiteles megoldást találnak a szakemberek. Ilyen és hasonló feladványokkal néztek szembe az egri nyári egyetem műemlékvédelmi tagozatának hallgatói. Az idén a régészeti műemlékek védelme állt a középpontban s a keddi diplomaosztással zárult az összejövetel. Ebben az esztendőben 53 szakember gyűlt össze. 14 ország képviseletében. A gazdag programot dr. Kra- lovánszky Alán, a tanfolyam elnöke értékelte. Mint hangsúlyozta, a legértékesebb a hazai és külföldi példák megismerése volt, amely személyes kapcsolatfelvétellel társult. Eger biztosítani tudta az előadók és a hallgatók aktív közreműködését. A viták, beszélgetések során jó és rossz elképzelésekkel egyaránt számot vetettek, s olyan közös álláspontot alakítottak ki, hogy minden helyen konkrétan lehet megismerni és eldönteni, menynyiben sikerült összehangolni a különböző szempontokat. Nincs recept és nincs általánosan alkalmazható elv sem. hiszen mások a földrajzi körülmények, az éghajlati viszonyok, s mást és mást igényel az adott nép történelmi tudata. Hamisítani semmit nem lehet, viszont azt már el kell dönteni: hogyan és mennyit lehet és kell láthatóvá tenni. Akadnak szélsőségek is, mint például Varsó újjáépítése. de végül is ilyen esetekben is az ízlés dönt. Ezt követően Tóth Vilmosáé, a TIT megyei megbízott titkára adta át a díszes diplomákat. Majd Kalmár Péter, a tagozat titkára búcsúzott a résztvevőktől, meghívta őket a következő alkalomra. Mint bejelentette, várhatóan az új műemlékfajtákról esik szó a következő esztendőben. Kérte, hogy ha tetszett a program, népszerűsítsék Fölkértük még dr. Román Andrást, az Országos Műemléki Felügyelőség osztály- vezetőjét is, hogy összegezze tapasztalatait. — Jól sikerült az idei ösz- szejövetel, a szakmai színvonal igen magas volt. Érdekes témára találtunk, és sokoldalúan fejtették ki az előadók. A viták során is élénk visszhangot keltett a problémakör. Egyébként az Országos Műemléki Felügyelőség szeretne lépésváltást a következő esztendőben: több mint 15 éve változatlan körülmények között fogadják itt, Egerben a résztvevőket. Ügy érezzük, az igények megnőttek, s más nyári egyetemekhez hasonlóan a kollégiumi elhelyezés helyett inkább szállodai szinten kellene várni az érkezőket. Akkor külföldön is nagyobb hírverést tudnánk biztosítani ennek a programnak. Az ideális az volna, ha legalább 80—100 résztvevő hallgatná az igen értékes előadásokat. Van egy olyan elképzelésünk is, hogy hivatalos UNESCO-szeminári- ummá változtassuk ezt az alkalmat. Ennek még néhány dolog határt szab, így például az időtartam. Egy távoli, fejlődő ország tudósa számára tíz nap nem elég, ha a jövőben ez megvalósul, az UNESCO-küldöttek számára esetleg még egy plusz tíznapos tanfolyamot biztosítanánk. Az elképzelésünknek határt szab egyelőre az anyagi háttér, mint köztudomású az UNESCO komoly anyagi gondokkal küzd, mert az Egyesült Államok és Anglia megvonta tőle a támogatását. Egyébként semmi akadálya nem volna tervünk megvalósításának, mert jegyzett kurzus az egri nyári egyetem, komoly eredményeket tud felmutatni. Ügy érezzük, a körülményekben beálló minőségi javulás csak előnyére válhat. Búcsúznak a szakemberek (Potó: Perl Márton) Öntödei hőségben Az egri vasöntöde öntncsarnokáhan dolgozó munkásoknak aligha szokatlan a mostani kánikula, hiszen ök télen-nyáron legalább ilyen vagy még nagyobb melegben gyártják a vasúti íéktuskókal. A MÁV megrendelésére évente 150 ezer készül a vasúti kocsikhoz és a mozdonyokhoz. (Fotó: Szántó György) Tanácskozás a tűzvédelemről Rendhagyó, ám igen fontos tanácskozás színhelye volt kedden délelőtt a Munkásőrség megyei parancsnoksága. Tűzvédelemmel kapcsolatos tájékoztatót hallgattak meg a meghívottak : a megyei ta. nács osztályvezetői, az irányító szervek képviselői, továbbá szőkébb hazánk tizenhat nagy- vállalatának vezetői, valamint tűzvédelmi tevékenységük szervezői. Az értekezleten Schmidt Rezső, Heves Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük dr. Joó Bálintot, a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságának osztályvezetőjét, Domoszlai László r. ezredest, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét, Lukács Béla tűzoltó alezredest, a megyei tűzoltóság parancsnokát. Az elmúlt két évben szinte hetente, sokszor egymást követő napokon hallgattunk sok millió forintos kárt okozott tűzesetekről — mondotta bevezetőjében Schmidt Rezső. — Ez indokolja, hogy a kormány külön határozatban teszi a gazdálkodó szervek, intézmények kötelességévé a hatékonyabb megelőzést, az értékek megóvását. Ez a korábbiaknál jóval szigorúbb intézkedéseket követel, rendszeresebb felülvizsgálatokat, ellenőrzéseket — elsősorban a vezetőktől. Természetesen bekapcsolódnak ebbe a munkába a szakhatóságok is, amelyeknek az év végéig kell elküldeniük összefoglaló elemzéseiket a belügyminiszternek. A Minisztertanács a jövő év tavaszán tűzi napirendre ezt a kérdéskört. Ezután Lukács Béla adott bővebb tájékoztatást a jelenlévőknek. A statisztikai adatok sajnos, azt bizonyítják, hagy az ország tűzbiztonsága rosszabb a korábbinál. A tények szerint 1981 és 85 között a lángok okozta kár összege megkétszereződött hazánkban, öt esztendő alatt 881-en vesztették életüket, 3 ezernél többen sérültek meg. Megyénkben csaknem ötszázzal több esetet számláltak, mint a megelőző fél évtized során, együttesen 65 millió forint érték ment veszendőbe. Harmincnyolcán haltak meg és száz fölött van a sebesültek száma. Az idén bizony még elszomorítóbb a kép: Magyar- országon mostanáig hat olyan tűzről kaptunk hírt, amikor több tízmillióval lettünk szegényebbek. Hevesben 8,2 millió forint vált a lángok martalékává. Korántsem dramatizálása ez a helyzetnek — hangsúlyozta Lukács Béla —, s épp ezért sürgős feladat a körülmények mielőbbi tisztázása, az okok feltárása. Az utóbbiakról szólva elmondta, világjelenség, hogy növekszik a veszélyeket magukban hordozó anyagok száma, s a szabályok be nem tartása miatt bizony katasztrofális méretű tragédiák is bekövetkezhetnek. Ez alól nem kivétel hazánk sem. Hozzájárul a tűzbiztonság gyengüléséhez a megváltozott településszerkezet, a gyökeresen átalakult életforma is. Ugyanakkor a beruházások számának szaporodásával csökkentették a tűzállósági követelményeket, nem kellő mértékben vették figyelembe a biztonsági előírásokat. A tapasztalat az, hogy a vállalatoknál, az irányító szerveknél nem megoldott a tűzvédelem. Sajnos, az a szemlélet uralkodott el, ha netán mégis fellobban a tűz, majd a biztosító fizet, s ezzel megtérül a kár nagyobbik része. Előfordult, hogy a rosz- szul gazdálkodó, veszteséges cégnek még jól is jött a „vörös kakas”. Mindezt tetézte az, hogy a gazdaságirányítás rendszerének továbbfejlesztése kapcsán a tűzvédelmi tevékenység körül meglehetősen nagy bizonytalanság alakult ki. Az említetteken túl a nagy kárt okozó tűzesetek kialakulásához több esetben hozzájárult az emberi felelőtlenség is. A komáromi malomban például éppen a dolgozók hanyagsága idézte elő a bajt. Tatán a Hűtés- technikai Ipari Szövetkezetnél — ahol 30 millió forint érték égett el — a szabálytalanul végzett hegesztés volt az ok. Lehetne sorolni a példákat, tovább. Nem véletlen tehát — szögezte le az előadó —, hogy a jövőben szigorítani kívánják a tűzvédelemben a hatóság tevékenységét, de a megelőző intézkedéseket is, valamint az ellenőrzéseket. A Minisztertanács június 5-i határozata pontosan megszabja azokat a feladatokat, amelyeket a különféle szerveknek e munkában teljesíteniük kell. A továbbiakban ezeket ismertette részletesen Lukács Béla, majd a tanácskozás a kérdésekre adott válaszokkal ért véget.
