Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 5., kedd Mai bajor művészet A múlt év őszén megtartott Európai Kulturális Fórum alkalmából kötött egyez, ményt a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége a kulturális cserére. A csere gyorsan realizálódott. Az eredmény a mai bajor képzőművészeit bemutatkozása az .Ernst Múzeum termeiben. Az impozáns tárlat csaknem százötven művész alkotásait vonultatja fel valóban naprakészen, mert a rendezők a nagy körültekintéssel válogatott anyagot a kortárs művészek műtermeiből hozták. Egy ország sokrétű művészeti tevékenységéről egy kiállítás nehezen adhat képet, különösen ma, amikor az esztétikai értékek megkérdőjelezése már több évtizedes folyamattá vált, és a legkülönfélébb irányzatok élnek egymás mellett minden európai országban és az Egyesült Államokban is. A kiállítás ezért nem vállalkozik keresztmetszet felvázolására, csupán futó bepillantást akar nyújtani a műtermekben folyó munkáról. A legtöbb művel a második világháború után született középnemzedék és a fiatalok szerepelnek. A kcrtárs német képzőművészet fontos sajátossága, hogy a hetvenes évek végének, a nyolcvanas évek elejének új művészetszemléletét a legfiatalabb lázadó művésznemzedék hordozza, az új „Vadak”, akiknek vonzáskörébe nem egy idősebb művész is bekerült. Ezek a fiatal festők, a „heftige Malerei” képviselői a hetvenes évek második felében léptek fel egységes szemlélettel. A hatvanas-hetvenes évek társadalmi ideáljaitól csalódottan elfordultak, mert a meghirdetett forradalmak elmaradtak, csak a művészet területén valósult meg néhány eredményük, például az akciófestészetben, az egyén azonban vigasztalanul magára maradt az egyre áttekinthetetlenebb társadalmi folyamatok között, játéktere egyre szűkül. A fiatal nemzedék tagjai ismét a politikai és társadalmi tabuk ellen indítottak harcot, nemegyszer a napi politika felé fordulva. Hasonló társadalmi és politikai háttérből indultak az első világháború után fellépett német expresszionisták; nem is csoda tehát, hogy a fiatalok saját nemzeti hagyományaikhoz nyúltak vissza, amikor mozgalmuknak a művészetek történetéből elődöket kerestek. A múltban használt különféle eszközöket és kifejezési formákat keverik egymással, szinte idézetként használva fel az elődök munkáit. mint például Helmut Osterloher, Max Pechstein képeit. Ezzel at eklektikus eszköztárral sajátos szemléletet hírGerd Jahnke: Fák — emberek detnek, óhajtott céljuk az emberek felrázása, a ma világának újrafogalmazása. Legmesszebbre megy Ottó Dressier, aki — mint nyilatkozta — akciókat rendez ob- jektek (tárgyak) segítségével, ezzel a közgondolkodást provokálja. Ha megvan a téma, amely a társadalmi élet fontos és szorongató aktualitása, előállítja a bemutatáshoz szükséges tárgyakat, megtervezi a forgatókönyvet, megkeresi a legalkalmasabb helyet, és társaival együtt lebonyolítják az akciót. Ez mindig a dokumentumon alapul, és szimbolikus tartalmú. Általában nagyméretű, pop art jellegű művészeti formákat alkalmaz, gyakran bántóan nyers fogalmazással. Egyik híres akcióját egy nyugat-berlini áruház kirakatában rendezte meg. A második világháborúban részt vett öt nemzet egy-egy hősi halált halt katonáját jelenítette meg, kirakati bábukkal, eredeti katonai felszereléssel. Mindegyik bábu lábánál táblát helyezett el „Megölték Németországban” felirattal, az orszáe háborús halottainak számával. A jelenet teljesen élőképszerűen hatott. A vitrin előtt szónok vitázott a sebtében összegyűlt tömeggel: „Beszéljünk a terrorról és az erőszakról.” A művész a figyelem ráiráHelmut Osterloher: Boldog szünidő (Fotó: Hauer Lajos — KS) Peter Vogt: Fej nyitását végezte el a maga eszközeivel. A „zöldek” környezetvédő mozgalma is utat talált a festőkhöz. Úgyszólván minden irányzat képviselőinek művei közt találunk erre utalásokat. Két remekműben is szót kért: Osse Müller Nemzeti Park című képén municiózusan megfestett erdőkkel borított hegykoszorúban egy óriási söröskupak, a környezetszennyezés művészi szimbóluma. Ez a tárgya Hans Friedrich Megsebzett nyomok című képének is. Az ember sorskérdéseit boncoló művek közt nehéz kategorizálni. A kiállításon egyébként a mai Európa minden művészeti irányzata képviselt, nagy súlyt kap a minimal art és az analitikus festészet is, a pop artnak is vannak még tartalékai. A tárlatot végigjárva feltűnő, hogy szinte minden műnek el lehetne sorolni a magyar változatát is, napjaink kortárs hazai képző- művészete oly közel áll a nemzetközi előképekhez. Különösen az új „Vadak” kedveltek fiatal kortárs művészeink között azzal a különb, séggel, hogy műveik absztraktabbak, de a színek iránti fokozott érzékenység fénynyel itatja át a szenvedéllyel festett nagy foltokat, a felületnek vibráló elevenséget kölcsönözve (Michael Eckle. Peter Dietz, Sid Gastl). A bajor képzőművészet hazai bemutatója beszédes dokumentuma annak, hogy a két ország közötti művészeti csere ma újra fennáll, épp. úgy, mint a múlt század második felében, amikor München adta az impulzusokat a magyar művészet legjobbjainak, akik képzésüket is a bajor főváros híres profesz- szorainál nyerték. Brestyánszky Ilona Eftin Proevszki: Aktív nyári pihenés Heti könyvajánlat Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Anyakönyvi jogszabályok. Magvető Könyvkiadó Hailey. Arthur: Autóváros. Tatay Sándor Palacsinta apróban Medicina Könyvkiadó Sport Bocsák Miklós Mun- diál '86 (Volt egyszer egy csapat...) Múzsák Közművelődési Kiadó Muhi Klára—Perlaki Tamás: Werner Herzog. (Filmbarátok kiskönyvtárai Nemlaha György: Vittorio Gassman (Filmbarátok kiskönyvtára) Szépirodalmi Könyvkiadó Kőbányai János: A margón. Előszó Vitányi Iván Tankönyvkiadó A soproni líceum Beköszöntött a jó idő, kezdődik a nagy nyaralási szezon. Tíz- és tízezrek utaznak üdülni, veszik igénybe az idegenforgalom szolgáltatásait. Szükségesnek mutatkozik tehát, hogy tanácsot adjunk a nyaralni indulóknak, hogyan kell helyesen pihenni. Pihenésünk lehet aktív és passzív. Aktív a pihenés a munkahelyen, a közlekedési eszközökön, az üdülőhelyeken. Passzív a pihenés a temetőben. Az aktív pihenés egyik speciális formája az éves szabadság. Ezt nem azért hívják éves szabadságnak, mert egy teljes évig tart (mint az aktív pihenés a munkahelyen), hanem mert egyszer kapjuk ki egy évben. Hogy világosabb legyen; az éves szabadság az az időszak, amelynek letöltése után a munkatársaink irigykedve ezekkel a szavakkal fordulnak az emberhez: „Hű, de lebarnultál! Olyan fekete vagy, mint egy néger!” És még meg is nézegetik, hogy hol mennyire fekete (különösen, ha nő az illető). A szabadságidőre tervezett nyaralás előtt feltétlenül figyelnünk kell a meteorológiai intézet előrejelzését. Az idei nyárra a meteorológusok jó időt jósolnak, ami különösen kedvező az aktív pihenés szempontjából. Jó időben hasznos időtöltés a gyűjtögetés. Strandokon, vízparti és egyéb üdülőhelyeken különböző numizmatikai tárgyakat, csecsebecséket, szemetet stb. lehet összeszedegetni. (Ezeket ugyan meg lehet kapni a turisták számára létesített népművészeti boltokban és kioszkokban is, de így egyrészt olcsóbb, másrészt gyűjtögetésünkkel értelmesen telik a nap.) A tudatunktól függetlenül létező objektív időjáráson kívül pihenésünk aktivizálásáról tudatosan idegen- forgalmi és vendéglátóipari szerveink gondoskodnak. Idegenforgalmi szerveink elsősorban a külföldi turisták aktív pihenését biztosítják: a hazánkba látogató idegenek naponta nyolc órát töltenek el azzal, hogy megértessék magukat vendéglátóikkal, átlagban nyolc órát fordítanak különböző kérdőívek, szállodai bejelentő- lapok kitöltésére, pénzváltásnál való sorban állásra. (A megmaradó nyolc órát félpasszív pihenésre használhatják fel — aludhatnak, ha képesek megtenni tánc- dalénekesnőink lírai baritonja mellett....) A vendéglátóipar fontos szolgáltatása a „gyors és figyelmes kiszolgálás”. Ez az aktív pihenést messzemenően biztosító forma rendszerint négy fázisból áll. 1 Az első fázisban szabad asztalra vadászunk (a vadászat igen aktív pihenés: erőt, izmot, szellemet fejlesztő sport!), a másodikban letisztogatjuk az abroszt az asztalunkon, a harmadikban megszabadítjuk a csirkepaprikást a benne főtt tollaktól, vagy felfűrészeljük a bécsi szeletet. A negyedik fázisban szellemi tornára kerül sor, amikor az elénk tett számlából megpróbáljuk kitalálni, hogy a fizetőpincér hol akar villát venni. Hogy én hol nyaralok az idén? Férfiasán be kell vallanom, hogy belőlem mindig hiányzott bármiféle aktivitásra való hajlam. Olyan helyen szeretnék pihenni, ahol nem talál meg még Derrick felügyelő sem, nemhogy a mi idegenforgalmi és vendéglátóipari szakembereink. Zahemszky László fordítása A hegylejtőn kapaszkodó élet A szociológia, szociográfia sokat foglalkozott a falu fejlődésével, felszabadulásunktól elért eredményeivel. Szépszámú szakirodalom mutatja be az évtizedek során tapasztalható változásokat. Búzás Andor szakértő és munkatársa olyan összeállítást, műsort készített Nagy- rédéről és az ott élő emberekről, mely méltó összefoglalója lehet az eddigi faluképnek. A vasárnap reggeli műsor a Kossuth adón végigkísérte — időbeni korlátok miatt szorosra fogot- tan — egy falu életét, termelőszövetkezetének sikereit, dolgozóinak és vezetőinek eredményes együttműködését. Az alapító tagok — Frecska Sándor, Molnár Flórián, Majoros László — megnyilatkozásaiból, díszített mondatok nélkül, nemes egyszerűséggel a tenni- akarás, a munka szeretete és annak megkövetelése áradt. Kiérződött, hogy a szavak mögött nem frázisok, közhelyek rejlenek, hanem a hosszú idő érlelte konkrét tevékenység. Itt sem volt könnyű az elindulás 1959 decemberében, mikor a közös gazdaságot kellett megalakítani. Nem fogadták zászlódíszben a tsz-korszak vir- radtát. Nehéz volt az alapító tagoknak a „makacs akaratot” szövetségbe vonni! Nagyrédén már akkor természetes volt, hogy a feszült csendességből csak jól felkészült, példamutató vezető találhatja meg a kiutat. Frecska Sándor ma is a tsz elnöke, magas kitüntetések tulajdonosa. Élvezi a tagság bizalmát, presztízse van a vezetőségen belül is. Az emberek jövedelmének növelését, a falu fejlődését egyaránt fontosnak tartja. Nem történik fejlesztés a gazdaság hozzájárulása nélkül. Városiasnak is mondható körülményeket teremtett a bölcsőde, óvoda, napközi fejlesztésével, a gázvezetékkel és az utak kiépítésével. A felsoroltak a kultúra bizonyos fokának is jellemzői. Mindezt nem a különlegesen jó adottságok adhatják. Szeretnek dolgozni, mert értelmét látják, többre és egyre jobbra törekednek és alapelvük a gazdálkodás Nem művelik a szőlőt, hanem gazdálkodnak egészen a palackozott végtermékig. Dudás L ászióné, a hűtőház művezetője szerint a nődolgozók is több munkafázist ellátnak, a megrendelésekre rövid időn belül reagálni képesek. A fiatalok távlati ' céljaikat is látják, a vezetői utánpótlás biztosított. Az igényes munkavégzésnek és szorgalomnak látható eredménye az is, hogy a község lakóházainak 60 százaléka új épület. A gyarapodást segíti a háztáji földeken végzett munkából adódó jövedelem. Még inkább érthető az eredményesség az elnök hitvallása után ,,Igazságomat, életemet sosem tudtam elképzelni a többiek igazsága, élete nélkül." Lövei Gyula Ismeretterjesztés, magas szinten Manapság jó néhánvan beszélnek a tudományos ismeretterjesztés válságáról. Azt hangoztatják: az emberek közömbösekké, érdektelenekké váltak, s nem kíváncsiak az effajta információkra. A vészharangot megkondítók tévednek, ugyanis a tudásszomj létező vágy, a siker kizárólag a tálalás mikéntjén, a téma milyenségén múlik. Másként fogalmazva: izgalmas gondolatköröket kell taglalni, nem a tegnapi, hanem a holnapoknak is szóló formai köntösben. Erről győződhettünk meg az elmúlt hét csütörtök estéjén, amikor meghallgattuk a „Hangirat" a kéziratról című programot a Kossuth adón. A két jól felkészült, talpraesett riporter — Gárdái László és Lugosi Viktória — a betűk és -a jellemek közt rejlő összefüggésekre kívánt fényt deríteni. Megszólaltatták Agárdi Tamás jogászt, Bitter István pszichiátert, Szántó Tamás pszichológust és Rákosné Ács Klára íráselemzőt. Valamennyien a grafológia közérdeklődésre számot tartó kérdéseit elemezték. Egyértelműen utaltak arra, hogy az ötvenes években kár volt okkult munkálkodássá sorvasztani ezt a segítőszándékú, feltétlenül humánus töltésű tevékenységet, hiszen ezáltal mindnyájan szegényedtünk, még inkább eltévelyedtünk önismeretünk útvesztőjében, a személyiségfejlesztés labirintusában. Lemondtunk arról az Ariadné fonálról, amelynek révén kiutat lelnénk pillanatnyi gondjainkból, nehézségeinkből. Ebből következik, hogy törleszteni kell az adósságot, el kell oszlatni a zavaros hiedelmeket. Akkor is, ha az újmaradiak, a konzervatív szemléletűek tamáskodása, semmiképp sem védhető merevsége akadályozza az egészséges kibontakozást. Minderről nem szenvedélyesen tolmácsolt, nem indulatos mondatok hangzottak el, hanem okosan sor- jáztatott, csoportosított adalékok, amelyek töprengésre késztették még a népes ellentábor tagjait is. A szakemberek kiemelték: Európa több országában az egyetemeken is oktatják ezt a — a kifejezés nem túlzás — tudományágat, amelynek alapvető hivatása a szolgálat, az, hogy hozzájáruljon a karakterek feltérképezéséhez, szándékaink, cselekvéseink mozgatórugóinak feltárásához. A kollégák tisztes küldetést vállaltak. Ügyesen gazdálkodtak a rendelkezésükre álló harminc perccel, Mellőztek minden másodlagos, kevésbé fontos mozzanatot, csak azt nyomaté- kolták, ami nélkülözhetetlen ami meghatározó jellegű volt. Szellemi portyára hívtak bennünket. Nem csalódtak azok, akik engedtek az invitálásnak, hiszen ismét tudatosult bennük az, hogy nyitottnak kell lenniük, mert az elzárkózás csak torz nézeteket szülhet. Kellenek az ilyen látáskor - szélesítő programok. A mostaninál sűrűbben, s nemcsak a rádióban... Pécsi István
