Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 1., péntek 3 Versengő pénzintézetek „A pénz értékének védelme a gazdaság teljesítőképességén múlik. ” a negyvenéves forint ürügyén Országos jelentőségű esemény: május elején új fiókokat nyitnak a takarékszövetkezetek, fennállásuk harminc esz­tendeje óta most először a fővárosban is megvethetik a lá­bukat. A tervek szerint év végéig majd minden kerületben fiókot nyitnak. Önmagában ez a tény még nem lenne kiemel­kedő jelentőségű, ám két év sorozatos változásai után már ez is jelzi: a takarékszövetkezetek teljes jogú pénzintézetté váltak. Pénz. pénz. pénz. Ügy tartják na­gyon sokan, az a legjobb állapot, ha minél több van belőle. A történelem során bebizonyosodott, mégsem ez a teljes igazság. Hazánk több. mint négy évtizeddel ezelőtt a világtörténelem egyik legnagyobb inflációját élte át. Napjainkban legfeljebb filmekből, ele­ink elmondásaiból vagy régi újságok­ból kaphatunk képet arról az. időszak­ról. amikor utcaseprők terelgették la­pátjaikra a mill- és billpengökel. A megváltást, pontosabban a szilárdulást hozta a forint, amely épp negyven esz­tendeje, 1946. augusztus elsején lett országunk fizetőeszköze. A születésnap apropóján kértük meg véleményadásra a szakembert, dr. Puskás Sándort, a Magyar Nemzeti Bank Heves Megyei Igazgatóságának igazgatóját, aki szíve­sen vállalta a beszélgetést. A most folyó bankátuta­lások közül az állampol­gárok szempontjából ez a legnagyobb horderejű. Még akkor is, ha a takarékszö­vetkezetek harminc éve je­len vannak az aprófalvak­ban és a városokban. A leg­utóbbi összegezés szerint az országban 3000 településen, köztük 125 városban talál­ható takarékszövetkezeti fiók. Igaz, a megyeszékhe­lyeken csak egy éve nyithat­nak ajtót az ügyfeleknek. A tevékenység adatait tekint­ve meglepő, hogy az évti­zedeken keresztül a legne­hezebb területen, szétszórt, kisebb településeken mű­ködő szövetkezetek az ösz- szes takarékbetét 14 száza­lékát, mintegy 36 milliárd forintot mondhatnak a ma­gukénak. Ezenkívül a ta­gi részjegyek értéke is kö­zelíti az egymilliárd forin­tot. A részjegy, ez a speciális betéti forma — bár talán ezzel a megfogalmazással néhány pénzügyi szakértő nem ért egyet —, amelyik a befektetési formák verse­nyében valószínűleg előke­lő helyre segíti majd a szö­vetkezeti pénzintézeteket. Egy részjegy váltása — álta­lában ötszáz forintba kerül — kötelező annak, aki a szö­vetkezetek tagja óhajt len­ni. A részjegyből viszont a tagok bármennyit vehetnek. A jelenlegi megtakarítási formákhoz képest nagy ked­vezmény, hogy bármikor névértéken visszaváltható, s évenként így is 9 százalé­kos kamat jár utána. Nem véletlen, hogy az utóbbi két- három évben jelentősen sza­porodott a részjegyek állo­mánya is: várhatóan a bu­dapesti megjelenés tovább erősíti ezt a folyamatot. Természetesen eg.v bank­hoz nemcsak akkor fordu- dulunk, ha a pénzünket el akarjuk helyezni. Kölcsönt veszünk fel, netán ingat­lant adunk el, átutalási be­tétszámlát nyitunk stb. Az egyik legnagyobb változás éppen a hitelnyújtás terüle­tén következett be. Már az elmúlt esztendőben is ad­hattak a takarékszövetke­zetek az OTP-vel azonos fel­tételek mellett kedvezményes kamatozású építési köl­csönt családi házak építé­séhez — a falvakban. de még a városokban is ez a legjellemzőbb forma. A na­gyobb városokban és a fő­városban a telkek rendkí­vüli drágulása miatt főleg többszintes, olykor telepsze­rű társasházak épülnek Ettől az évtől kezdve e há­zak építői is hitelért fordul­hatnak a takarékszövetke­zetekhez. Megindul — vár­hatóan — az ingatlanok forgalmazása is. A jogot egyébként már az elmúlt esztendőben megkapták, de ehhez speciális szakértelem­mel rendelkező ügyintézők­re, apparátusra és ter­mészetesen, tőkére is szük­ség van. Mindenesetre ma a fővárosban és — tegyük hozzá — a nagyobb váro­sokban is ez az egyik legna­gyobb haszonnal kecsegtető üzletág. Talán e vázlatos felsoro­lásból is kitűnt — bár ki­maradt néhány fontos, új jogosítvány, a kisszövetke­zetek és kisvállalatok szám­láit is vezethetik, részt vál­lalhatnak vállalkozásokban stb. —, hogy jórészt olyan területekre nyertek bebocsá­tást, ahol már kialakult ügy­félkörrel rendelkezik az OTP. Természetesen a betétekre sem adhatnak több kama­tot. ahogy a hitelért sem szá­míthatnak kamatként keve­sebbet. De maga a taka­rékszövetkezeti forma adja az előnyt, az, hogy névre szólóan foglalkozhatnak az ügyféllel, s megpróbálnak a munkaidőhöz rugalmasan alkalmazkodó nyilvántar­tást kialakítani a főváros­ban is. Az ígéretek között van az is, hogy néhány he­lyen szombaton, a valutá­val foglalkozó fiókok — mert talán ezekről is beszámol­hatunk néhány hónap múl­va — esetleg vasárnap szin­tén várják az ügyfelet. A tagok pedig a figyelmes ki­szolgálás mellett egyéb előnyt is élvezhetnek, például el­sőbbséget kapnak a hitelek adásában és számukra oly­kor kevesebb kezelési költ­séget számolnak fel. A pénzintézetek és fiókok közötti verseny az egész ország területén minden­képpen hasznára válik a szolgáltatások e szférájának. De az érdekeltek már szám­talan fórumon hangsúlyoz­ták. hogy nemcsak verseny­társai. hanem segítői is egy­másnak, hiszen az OTP- fiókok zsúfoltságának csök­kenésével ott is több idő marad a figyelmes, magas színvonalú, személyre szóló kiszolgálásra. S az is régi igazság. hogy nem az a bank jár legjobban, ame­lyik az összes szolgátatást végzi. hanem amelyik ki­választja a saját és az ügy­felek szempontjából a leg­előnyösebbet. s azt fejleszti magas színvonalra. L. Aí. — Engedje meg, hogy rö­vid múltba tekintéssel kezdjük: milyen elnevezései voltak hazánk történetében a pénznek? — 'Nem feltétlenül jelent sorrendét: hívták a mi pén­zünket forintnak, tallérnak, krajcárnak. A korona volt a Habsburg-kor fizetési esz­köze. 1848-ban jelent meg a pengőforinl kifejezés. 1927. szeptember 1-től került for­galomba — eleinte alacsony címletekben — a mai forin­tot megelőzött pengő. 'Az­után a Darányi-féle „győri programmal kezdődött a nagymérvű inflálódás, egyre nagyobb névértékű bankje­gyek láttak napvilágot, vé­gül kijött az adópengő. Ez nem volt más, mint a pénz- rendszer értelmetlenné vá- lása, a világtörténelem egyik legnagyobb inflálóciója kö­vetkezett be, s ez a gazda­ság Szétzilálódását vetítette előre. Ekkor született meg a javaslat a reformra, 1946 májusában a kormány a kommunista párt stabilizá­ciós tervét fogadta el. Azon kevesek közé tartozott a fo­rint, amelyek rövid idő alatt biztosították a gazdaság alapfeltételeit, az újjáépí­tés valóra váltását. Alacsony fogyasztási szintet finanszí­rozott, a belső fogyasztást és az iparfejlesztést preferál­ta. Az összehasonlítás kedvé­ért csak egyetlen példa: akkor egy hivatalnok fize­tése 380 és 600, a fizikai munkásé 500 és 800 forint között mozgott. Korszerű termékek A napokban bezárt 53. Miegrdi ipari vásáron nagy tetszést arattak a Taurus kempingcikkei, gumiabroncsai és a Nagy- kanizsai üveggyár eszté­tikus termékei (MTI - tol o: Slekovics János felvételen Társalgás közben dr. Pus­kás Sándor a gyűjteményé­ből mutat néhány darabot. Tíz ezüst forintot, Kossuth aláírásával, majd a vörös hadsereg kétpengősét. A legértékesebb az első százas bankó, amely — ellentétben a maival — kék színű volt! Kossuth arcképe helyett nő­alak volt rajta, kalásszal. Az MNB múzeumában is csak egy található belőle. — Közgazdaság i értelem, ben a forint — mint pénz — számos funkciót tölt be. Az emberben felvetődik, hogy nálunk úgymond az egyik zsebből a másikba vándorol, tehát nincs is akkora je­lentősége ... — Ez tarthatatlan nézet! Ugyanis országunkban önál­lóan gazdálkodó szervezetek önálló vagyonnal1, önálló ér­dekkel, nyereségérdekelt­séggel működnek. A pénz- tulajdonosok tehát: az ál­lam, a lakosság és a gaz. dálkodószervek. Utóbbi kettő elkülönült érdekkel rendelkezik. Ez pedig a vállalatoknál a nyereségér­dekeltségben, az egyes sze­mélyeknél a megtakarítás nagyságrendjében mutatko­zik meg. Az adónak a mo­dem társadalom költségeit kell finanszíroznia, a szociá­lis szempontoknak megfele­lően. Rendkívül lényeges: az állami költségvetésnek bölcs­nek és mértéktartónak kell lennie, hogy kellően bizto­sítsa minden szinten az ér­dekeltséget! Ugyanis ez nö­velheti a nemzeti vagyont. — A köz vélekedése, hogy a forint sokat vesztett az értékéből, erőteljesen inflá­lódik. így látja-e a szakem­ber? — Tudomásul kell venni. az infláció világjelenség! Nemcsak a kis országok nemzeti valutáinál tapasz­talható, hanem az úgyneve­zett kulcsvaluták esetében is. Olyanokéban — mint a dollár, a nyugatnémet már­ka, a svájci frank, az angol font, a francia frank vagy az utóbbi években a japán yen —, amelyek a nemzet­közi ügyletekben fontos köz. vetítő szerepet játszanak. De mi a helyzet a mi inflá­ciónkkal? Ez a gazdaság teljesítményét jelzi, s a mi­énkkel bizony van gond. Nem tudtunk rugalmasan alkalmazkodni a változó kö­rülményekhez. Az exportára­ink veszteségeket okoztak Ez az, amit ma úgy hívunk: cserearányromlás. A lakos­sági jövedelmek korlátozá­sa vált volna szükségessé, de nem történt meg. A hiányt az idő húzásával, több éven keresztül akartuk pótolni. Az egyensúly, a fizetőképes­ség megőrzése érdekében vállaltuk, hogy korlátozzuk a beruházásokat, a belső fel- használást. Ez azonban csak átmeneti megoldás. A fő gondunk, hogy a gazda­ság jövedelemtermelő ké­pessége nem úgy nő, mint ahogy szükséges lenne. Már­pedig a pénz értékének vé­delme a gazdaság teljesítő­képességén múlik! Az inflá­cióért nem a pénzt kell hí báztatni! — Manapság az a nézet »s járja, hogy: „mindennek alapja a pénz". Egyetért ön ezzel? — Nem, mert torz felfo­gás! Magam is ismerek jócs­kán olyanokat, akik így gon­dolkoznak. A péne utáni esz­telen rohanás az élet egyéb értékeinek kárára megy Én másként tekintem a mos­tani pénzhajhászást. Egy szinten nem más, mint a jö­vedelemnövekedés feszült­sége. A hirtelen gyarapodás olyan igényeket keltett, amelyek a munka oldaláról nincsenek kellően alátá­masztva. Ellentmondás léte­zik tehát az alacsony jöve­delemtermelő tevékenység és az irreálisan magas igé­nyek között! E kívánalmak a második és harmadik gaz­daságban teljesülnek, s ez bizony egv fokon már egész­ségtelen. Azt mondom, az egyén és a társadalom mér­téktartására van feltétlenül szükség! Azt tartom igazán bölcs embernek, aki nem teszi tönkre magát a pénzé­nek halmozása végett, ha­nem észreveszi mindazt a szépet és jót, ami boldoggá teheti életünket. — Ha meg nem sértem, kérem árulja el, hogyan osztja be a bankszakember otthon a forintokat? Mire jut elképzelései alapján, és mire nem? — Nagyon sok ember hi­szi magáról, hogy igen is jól tudja beosztani a pénzét Én is közéjük tartozom. En­nek pedig nagyon egyszerű a módja. Pontosan kell is­mernie az embernek a ha­tárt, amelyben mozoghat, tudni kell lemondani, és egyben keményen takarékos kodni. Természetesen azt is ki kell tudni választani, hogy mi a fontos a család­jának, saját magának. A roszz beosztással élőknél bizony könnyen felborul a házi költségvetés . Szalay Zoltán Tudományos parkok Üj fogalommal kell megismerkednünk. Nevezetesen: a tudományos park meghatá­rozással. Egyesek szerint a kaliforniai Szi­lícium-völgyben, mások szerint Massachu­setts állam egyetemén, a Harwardon szü­letett. A lényeg persze az, ami a név mö­gött van: az, hogy fejlett technológiára sza­kosodé kisvállalkozások jönnek létre, ame­lyek elősegítik az új tudományos eredmé­nyek és műszaki ötletek mielőbbi megváló, sulását, gyors piacra juttatását. Az alapminta szerint egyetemek, szelle­mi központok közelébe telepített fejlesztő­laboratóriumok, gyártóüzemek könnyen megnyerik maguknak a fejlett technológiá­jú iparágakat. Ilyenformán a serkentő szel­lemi légkör mellett tudományos szolgáltatá­sok is rendelkezésre állnak, voltaképpen „kéznél vannak". Ez egyféleképpen lehető­ség, ami viszont magához vonja a szabad tőkét, akár vállalati forrásokat, akár álla­mi támogatásokat vagy éppen mindkettőt, egyidőben. Így elvben együtt van minden ahhoz, hogy a megvalósításra szánt idő lé­nyegesen lerövidüljön. Azt tartják: a fej­lődés szükségszerű következménye az olyan közös érdeken és érdekeltségen alapuló, ru­galmas szervezet létrejötte, amely a napi gyakorlatban jól működik. Ilyen előzmények után kaptunk hírt ar­ról. hogy Magyarország több körzetében tu­dományos parkok alakulnak. (A park elne­vezése állítólag onnan ered. hogy a Harward Egyetem parkjában kapott helyet az első fejlesztőlaboratórium, amely az egyetem inf­rastruktúráját igénybe véve, biotechnológiai kutatásokat végzett. A jól képzett szakem­berekből alakult kisvállalat „végigvitte" a terméket, menedzselte és komoly piackuta­tást is végzett, hogy mielőbb megtérüljön a befektetett szellemi és anyagi tőke.) Sze­geden már épül — több tárca összefogá­sával — a központ, amely génsebészeti, gen. technikai eljárás piacra juttatását segítené Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudomány - egyetem és a Biogal együttműködéséből ■> biotechnológiához szükséges finomvegyszer, gyártásban várhatunk gyors eredményi Szintén Debrecen ad otthont annak a fizi­kai központnak, amely minden valószínű­ség szerint műszaki-tudományos parkká fejlődik az elkövetkező időszakban, az egye­tem és az atommagkutató szövetségéből. Gödöllőn állami támogatással biotechnoló­giai központ létesül, amely tudományos park szerepét is betölti csíramentes szaporító­anyagok létrehozásában és takarmányozás­fejlesztésben. Budapesten — ugyancsak az Ipari Minisztérium kezdeményezésére — a műszaki egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem lágymányosi területén tudományos park is helyet kap az előzetes elképzelések szerint. Elsődlegesen szerszám­gépipari. robotizálási és elektronizációs rendszerek piacra juttatására. Becslések és elképzelések szerint, a tu­dományos parkok révén a piacra juttatás ideje akár egyharmadára is lecsökkenhet Ezt segítendő, állami támogatást is élvez­hetnek a parkok, egyebek között az Ipari Minisztérium innovációs kisbankján, a Technován át. Ezenkívül más pénzügyi for­rások is beléphetnek, a közös érdekeltsé­gen alapuló együttműködés végül is sok­féle lehetőséget kínál. Továbbá vám. és adókedvezmény könnyíti a megfelelő fel­tétel és technikai háttér létrejöttét. Ezzel együtt, mivel voltaképpen viszonylag ke­vés pénzzel gazdálkodhatnak, igen megfon­toltan kell dönteni a termék, az eljárás, a módszer kiválasztásáról Hiszen nagy a koc­kázat! H. T.

Next

/
Thumbnails
Contents