Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 23., szombat 5. A gyöngyösi garzonban élnek Gyöngyös, garzonház. Az L-alakú épület homlokzatáról, formájáról, egyszóval köntöséről elmondhatjuk, hogy egyszerű és esztétikus. Más talán úgy fogalmazna: nagyszerű és pompás. A földszinten botorkálunk. Az udvaron egy fiatalember gyomlálja a cukkinit, broc- colit, karalábét termő földet Az ismerkedés rövid ceremóniája után lakásába invitál bennünket Rácz István. — Egy éve házasodtunk, albérletben, majd az anyósomnál laktunk — mondja, miközben hellyel kínál bennünket. — így érthető, hogy nagyon megörültünk, amikor megkaptuk a kiutalásról szóló papírt. Február 17-én költöztünk. Nem volt sok holmink. Először kempingágyon aludtunk. Aztán az ifjú házasok kölcsöne révén, negyvenezer forintból vettünk bútorokat. A falak mellett Réka szekrénysor, a sarokban színes tévé, az egyik polcon Hi-Fi torony, a szobában nagyon sok virág és könyv. — Itt senkinek sem kellett beugrót fizetni — magyarázza. — Viszont a tanáccsal kötött megállapodásban szerepel, hogy minden család havonta 1500 forintot köteles az ifjúsági takarékba rakni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a bútortörlesztésünk 1300, a lakbérünk 362 forint, akkor aligha irigyelhet bennünket bárki is. Feleségem a 7-es Számú Általános Iskolában dolgozik előadóként, én pedig a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál Ketten havonta 8400—8500 forintot keresünk. Igaz, a szülők is besegítenek. Ami a továbbiakat illeti: bízom abban, hogy a cégemtől mielőbb kapunk lakást. Ha ez nem sikerülne, úgy feltehetően összegyűlik egy OTP-s lakáshoz a beugró. Az ajtó előtt folytatjuk a diskurálást. A folyosóról látni, hogy az udvaron egy szalonnasütőt is kialakítottak. — Sajnos, senki sem használja ki ezt a kis kertet rajtam kívül — mondja, majd így érvel: — Egyedül én ültettem zöldségféléket, pedig más is foglalkozhatna ilyesmivel a reá eső egy-két négyzetméteres területen. A füvesítésben is kevesen segítettek. Nemrégiben azt hittem, hogy mivel itt sok a fiatal, összejárunk. De úgy tűnik, erre senkinek sincs igénye. Mindenki magára zárja az ajtót. Szalonnát is csak hárman-négyen sütünk, ritkán. Becsöngetünk a szomszédhoz is. Egy fiatalasszony nyit ajtót. Bekukkantunk a konyhába és a fürdőszobába. Parányi helyiségek. Az egész lakás 31 négyzetméteres. az egyedül állók igénylése Három évvel ezelőtt két és félszeres volt a túljelentkezés , de végül is azóta sokaknak megoldódott a problémája, úgy, hogy építkeztek, vagy saját fészket vásároltak. Az is előfordult, hogy egyesek azért nem vállalták a garzont, mert kicsinek találták, vagy magasnak tartották az előtakarékosság összegét. A végén negyven- ketten, azaz éppen annyian maradtak, ahányan költözhettek. Az előzetes megállapodás szerint öt évig lakhatnak itt a fiatalok, s ezt az időt még két évvel meg lehet hosszabbítani. A tanács vállalta, hogy ezután az innen kiköltözők fizetésének és anyagi helyzetének megfelelően OTP-s vagy tanácsi lakást juttat. A megüresedett helyekre újabb családok kerülnek. Az eltelt hónapokban többen jelezték, hogy elfogadnának garzont, ezért ha a városnak módja lesz rá, kérjük, hogy újabb ilyen típusú épületekre áldozza - nak. Már ígéretet is kaptunk. Igaz, hivatalosan még nincs tervezve ... Homa János Igaz, az erkély elég jelentős. A lakás nagy részén PVC- padló, a szoba parkettás. — Nem olyan kicsi ez a konyha — bizonygatja a háziasszony, Tóthné Kelemen Mária, aki a 7-es számú óvoda óvónője, s szabadságát tölti. — Hét hónapig laktunk albérletben, férjemmel, aki a Thorez Bányaüzemben dolgozik. Ez az otthon ahhoz képest csodálatos. Még az is előfordult régen, hogy az albérletben nem tudtam hol klopfolni a húst. Szóba kerül az is, hogy bizony nem éppen a legjobb műszaki állapotban vették át a helyiségeket. — Csöpögtek a csapok, gond volt a gázzal, mert elRácz István: Senkinek sem kellett beugrót fizetni Tóthné Kelemen Mária: örültünk, hogy ide jöhettünk Ahol 42 család kapott helyet tűnt az örzöláng, rossz volt a WC-tartály — mondja. — De azért összességében így is örültünk, hogy ide jöhettünk. Egyébként a véletlen hozott ide bennünket, ugya- is, amikor a lakásigénylő lapot töltöttük ki, a férjem blöffből húzta alá, hogy garzont is elfogadnánk. Ugyanis ilyen típusú épület akkoriban még nem volt... Valamelyest bosszant, hogy sokan nem költöztek be. Jó lenne, ha a tanács utána nézne. hogy a leginkább rászorulóknak utalják ki. Mert bizonyára sokan szívesen jönnének a jelenleg kihasználatlan helyekre. A városban 1982-ben fogalmazódott meg a garzon- ház építésének ötlete. OTP- snek indult, tanácsi beruházás lett belőle. Ezért nem kellett beugrót fizetni. A további részletekről Bodor Mariann, a gyöngyösi KISZ- bizottság titkára számol be. — A tanácshoz és a KISZ- hez futott be a fiatal házasok — egy gyermekesek vagy gyermektelenek —, és Miről álmodik egy fiatal pár házasságának első időszakában? Például arról, hory hamarosan önálló, nagy családi háza, avagy három szobás lakótelepi háza lesz. Hát igen ... Kevés embernek teljesülhet ez a vágya csak úgy ripsz-ropsz. Az ismert ok: nin gyón sokba kerül egy új otthon. Egyszóval az ifjú családoknak hamarosan rá kell ébrednie, hogy azért a dolgoknak ez a része nem fenékig tejföl. Pénzre van szükség. Igen ám, de ha az albérlet elviszi a fizetést, akkor miből tegyenek félre? Mindenképpen elismerésre m£Tió ötlet született országosan iá; építsenek minél több garzonházat a városokban. Aztán 1983-ban Egerben, az idén pedig Gyöngyösön adtak át ilyet megyénkben. Ezek csak átmeneti otthonok ugyan, és általában kis alapterületűek, de bármelyik albérletnél olcsóbbak és kényelmesebbek. Beavatkozás Két szövetkezet elnöke Részlet egy szerkesztőségünkbe érkezett panaszos levélből: „Édesanyám, özvegy Ki- fusz Bálintné 65 éves, beteges asszony, 22 éve özvegy, havi jövedelme 2350 forint. Már két alkalommal adott be kérvényt a 600 forintos Teho-fizetés alóli mentességre, de a tanácson azt felelték, kérvényeire azért nem válaszoltak, mert a tanácstagok azokat széttépték. Azzal az indokkal, hogy ő még sokat tud dolgozni, és ezért nem kaphat mentességet.” Felkerestük a Bükkszent- erzsébeten élő özvegyet, aki szóban is megerősítette a leírtakat: — Nem tudtam már hova fordulni. A Teho csak az egyik gondom. A környéken a szemétszállításért is én fizetem a legtöbbet, pedig egyedül lakom ebben a kétszobás házban, és a hulladékot többnyire házilag megsemmisítem. Kértem, hogy mérsékeljék az összeget, erre megmutattak egy nyilatkozatot, amelyet én írtam ugyan alá, de a szobák számához valaki beirt plusz egyet. Amikor megkérdeztem, hogy került ez oda utólag, nem tudták megmondani. És itt van a vízelvezetés. Már 1975-ben született egy határozat, amely szerint a községi tanács köteles a víz- elvezetést megoldani, mivel a ház alatt, a pincében és a telken állandóan áll a talajvíz, mivel a lakás mögött lévő áteresztőt rosszul építették meg. A hibát azóta sem javították ki. Ennek pedig már tíz éve. Érthetetlen számomra is, hogy egy idős, egyedül álló asszony problémáit többszöri kérés ellenére is semmibe veszik. Tarnaleleszen, a közös községi tanácson az ügyintézőknek csak annyit mondunk, hogy özvegy Kifus? Bálintné ügye miatt jöttünk Ismerős lehet a téma. mert kérdés nélkül a vb-titkárnö szobájába vezetnek. Kovács Bálintné hallgatja a levélből idézett részleteket, majd a következőket mondja: — A néni többször is járt már nálunk, de személyesen két ügyintézőnkkel, Kovács Sándorpéval és Kovács Gyu- lánéval beszélt mindig. Ha 2500 forint alatt van a nyugdíja, akkor biztosan mentesül a Teho fizetése alól. A szemétszállítás díját pedig majd felülvizsgáljuk. A tíz éve kelt vízelvezetésről szóló határozatot átolvassa, majd így folytatja: — Ezt feljegyzem, és megmutatom az elnök elvtársnak, bár elég költséges munka ... Üjabb ígéretek. Nem is maradunk tovább, hiszen mindenre (?) választ kaptunk. Amíg a nénihez tartunk, hogy megvigyük a jó hírt, váltig az jár az eszünkben, hogy miért kellett ezért az ötperces megnyugtató válaszért az özvegynek év eleje óta leveleznie, járkálnia egészen mostanáig Éppen bekanyarodunk a Komszomol utcába, ahol a néni lakik, amikor észrevesszük, hogy az egyik tanácsi dolgozó — az említett — az említett ügyintézők közül —, igyekszik a ház felé. Az autózúgásra hátranéz, majd amikor felismer bennünket, gyorsan visszafordul és elsiet. Ki tudja miért jött, miért volt olyan sürgős, hogy perceken belül a szomszéd faluba jöjjön autóval, éppen ebbe az utcába. Talán jót akart — jut eszünkbe, de akkor miért menekült el ilyen hirtelen? A választ nem tudjuk meg. A néni hallgatja, mire jutottunk. Az arcán se öröm. se megkönnyebbülés. Elvesztette már a bizalmát e település gazdái iránt. Talán csak akkor góhajt fel elégedetten, ha egyszer tényleges eredménye lesz a kéréseinek Természetesen mi is örülni fogunk akkor, de továbbra is ott motoszkál a fejünkben; miért kellett ebbe nekünk is beleavatkozni? Barta Katalin Fiatalon, kereskedelmi dolgozóként ismerte meg a szövetkezeti mozgalmat Godó Pálné. Tiszanánán az FMSZ zöldségboltjában 1959- ben volt az első munkahelye. Igyekezett a kereskedelmi szakmát elsajátítani, mert úgy vélte élete véglegesen oda kötődik. Nem úgy történt. Egy év múlva takarékszövetkezetet szerveztek a faluban. A szervezést irányítók segítséget kértek a helyi földművesszövetkezettől. A többiekkel együtt ő is részt vett a szervezésben. Nem is gondolta, hogy novemberben a nyitáskor mái pénztárosként dolgozik a megalakult takarékszövetkezetben. Később, amikor már ismerte a működés szabályait és a munka is szaporodott, a szövetkezet könyvelésének vezetésével bízták meg Igyekezete a szakmai hozzáértéssel párosult és 1962- ben kinevezték főkönyvelőnek. Ekkor már négyen dolgoztak a falusi bankban. Tiszanánán. A napi munka és a család mellett az elmaradt iskolákat is pótolta, de szakmai téren is gyakran vett részt különböző tanfolyamokon. Közben a szövetkezet is állandóan gyarapodott A taglétszámuk már megközelítette az 1300 föl 1975-ben a betétek összege pedig a 16 milliót. Ekkor történt, hogy Hevesen üi szövetkezet, alakult. A megyei és a járási szervek kérték, hogy vállalja el a főkönvvelöi beosztást. Nagy szükség volt a szakmai hozzáértésre és a lelkes munkára, mert bizonyítani kellett, hogy a járási székhelyen is életképes tud lenni a takarékszövetkezet. Piroska megint bizonyított, meri a fiatal szövetkezet rövid idő alatt nagyon népszerű lett a gyarapodó nagyközségben. A környező községekben működő önálló kisszövetkezetek megbeszélték tagjaikkal, hogy egyesülnek a hevesi takarékszövetkezettel és úgy végzik munkájukat. A tanácskozások után már 10 község pénzügyeinek irányítása lett a feladata, mivel főkönyvelő beosztása mellett elnökhelyettesnek is megválasztották. Pedig ebben az időben egy másik szövetkezet gondjait is vállára vette, belépett a lakásszövetkezetbe, amely alakuló ülésén elnöknek választotta 1977-ben Vállalta mindkét feladatot, pedig a napi munka mellett a családi és a háztartási gondok is várták esténként Jó szervezőképességét azóta is a két szövetkezet fejlesztésére hasznosítja. A takarékszövetkezet elnökének nyugdíjazása után a tagság egyhangú szavazással őt választotta meg elnöknek. Az országban is egyedülálló Go- dóné példája, hiszen két szövetkezet irányítását látja el már évek óta. Mindezek mellett több helyi és megyei társadalmi szervezetben is jelentős munkát végez. Pedig a takarékossági mozgalomban is bőven van tennivalója, mert a betétek összege 280 millió forint. A szövetkezetnek közel 14 ezer tagja van, akikkel rendszeresen tartják a kapcsolatot. A lakásszövetkezetben 153 család zavartalan lakásfeltételeit segít megteremteni. Ezekben a napokban újabb 12 lakás és 8 üzlethelyiség építését intézi. Segítő szándékkal dolgozik a fiatal város fejlesztésén, de gondol a takarékszövetkezeti üzlet- hálózat korszerűsítésére is A nagy elfoglaltsága mellett mindig van ideje a dolgozók problémáinak megbeszélésére, intézésére. Rendszeres kapcsolatot tart a működési területén lévő tanácsokkal, tömegszervezetekkel. Amióta ismerem, igyekszem ellesni munkabírásának titkát, ezt többször szóvá is tettem, ö mosolyogva kitért a válasz elől, de jegyzetfüzetében már azt nézte, mit kell még azon a napon elintéznie. Godónét jól ismerik már Hevesen és a környező községekben. Tudják, hozzá bizalommal fordulhatnak és ha tud, mindig segít. (SZ. L.) (Fotó: Perl Márton)
