Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
Alföld „Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor, itt-ott egy árva, tikkadó kazal. A búza habja szikrát hányva mormol." (Részlet: Kosztolányi Dezső verséből) (Szántó György felvételei) A z utóbbi egy-két évben egyre több elméleti és gyakorlati szakembert foglalkoztat a gazdálkodás és az alkotmányosság kapcsolata, számos tanulmány, tudományos igényű cikk témája ez a kérdéskör. A gazdasági jogról 1985-ben Siófokon megtartott nemzetközi elméleti konferencia több résztvevője is sürgető feladatként jelölte meg a gazdálkodás jogi szabályozásának új alapokra helyezését, és a gazdasági önállóság alkotmányi biztosítékainak megteremtését. Többen úgy vélik, hogy az állami vállalatok körében végbement változások — a vállalati önállóság növekedése, a vállalati önkormányzat megteremtése. — a gazdálkodás jogi kérdéseire irányították a figyelmet. Mások véleménye szerint a nem szűnő jogi túlszabályozás váltotta ki ezt az érdeklődést. Tagadhatatlan, hogy mindkét jelenség hozzájárult a kérdés behatóbb elemzéséhez. aminek alapvető oka szerintem egy ellentmondás, amely az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta fennáll, de fokozódva ma már a gadazságirányítás továbbvitelének akadályává lett. Ez az ellentmondás a következőkben körvonalazható. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével a közvetett (indirekt) irányítás eszközei közül a közgazdasági szabályozók kialakítása finomítása, a változó külső és belső tár* sadalmi-gazdasági feltételekhez való alakítása eredményekkel kecsegtetett. A közgazdaság! szabályozókat közvetítő magas- szintű jogszabályok meglehetős önállóságot biztosítottak a gazdálkodó szervek számára Ugyanakkor az általános igazgatás körében az úgynevezett adminisztratív tartalmú jogszabályok, és így a gazdaságirányítás igazgatási rendszere változatlanul közvetlen (direkt) jellegűek maradtak, sőt nem egy időszakban éppen a közvetlen jellegük erősödött. Ennek következtében a közgazdasági tartalmú közvetett hatású, és az adminisztratív tartalmú, de közvetlen hatású jogszabályok egymás hatását rontották. Csak néhány példát erre. Az adott gazdálkodó szervezet önállóan rendelkezik a tevékenységből származó eredménnyel (legalábbis ebben a közgazdasági szabályozók nem gátolják), de bizonyos fejlesztéseket, beruházásokat csak bonyolult, hosszadalmas egyedi engedélyezés alapján kezdhet el. A gazdálkodó szervezetet a szabályozók egyre inkább a piacorientált tevékenység fejlesztésére szorítanák, de az igazgatási tartalmú normák megkövetelik, hogy tevékenységi körét előre és részletesen. csak bonyolultan változtatható módon rögzítse belső szabályzataiban Az igen részletes jogi szabályozás következtében azok megtartása érdekében ma a gazdálkodó szervezeteknél csaknem ezer ellenőrzési hatáskört írnak elő a különböző rendelkezések. Ebből eredően egy korántsem teljes körű felmérés szerint 1984-ben 29 mezőgazdasági nagyüzemnél 41 állami, illetve érdekképviseleti szerv mintegy kétezer napot töltött ellenőrzéssel. Ez már akkora terhet jelent mind a gazdálkodó szervezet, mind az állami szervek részére, ami érthetően felszínre hozza a gazdálkodás, a gazdasági önállóság alkotmányos biztosítékainak problematikáját, a gazdasági alkotmányosság kérdését A gazdasági alkotmányosság viszonylag új, — s úgy vélem —, magyarázatra szoruló fogalom. Ez alatt nem kizárólag az adott állam, jelen esetben a Magyar Nép- köztársaság alkotmányának a gazdálkodásra vonatkozó rendelkezései értendők. Vagyis nem elegendő, ha az alkotmány kinyilvánítja az önálló gazdálkodás jogát, és meghatározza garanciáit. Csakis akkor beszélhetünk gazdasági alkotmányosságról, ha a jogokat az alkotmány keretei közé illeszkedő jogszabályok, a gazdálkodó szervezetek belső szabályzatai ténylegesen is biztosítják, és a rendelkezéseket mind az állami, mind a gazdálkodó szervek ténylegesen be is tartják. Alkotmányunknak a gazdálkodásra vonatkozó rendelkezései meglehetősen szűkszavúak. Ez szükségszerűen adódik abból a társadalmi-gazdasági helyzetből, melyben megszületett, amikor az új államszervezet felépítése, és a tervgazdálkodás, annak direkt tervlebontásos változatának megteremtése volt a cél. Deklarálja például az alkotmány a vállalati önállóság elvét, kimondva, hogy az állami vállalatok és gazdálkodó szervek önállóan gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal. Egyben hozzáteszi, hogy önálló gazdálkodásokat törvényben meghatározott módon és felelősséggel végzik. Ennek ellenére a gazdálkodásra vonatkozó igen részletes szabályokat jórészt alacsonyabb szintű jogszabályok írják elő. A gazdálkodó szervezetek körében végbement változások, a szövetkezetek vállalati önállóságának 1971. évi elismerése, de különösen a vállalati törvény 1984. évi módosítása révén az önállóság szervezeti feltételei is adottak. Egyet lehet érteni azzal a véleménnyel, hogy egyre sürgetőbbé válik a vállalati alapjogok és kötelezettségek alkotmányi rögzítése is. Természetesen ez önmagában kevés, maguknak a jogoknak és kötelezettségeknek a deklarálása még nem biztosíték ezek érvényesülésére. Ahhoz, hogy az alkotmányban rögzített jogok és kötelezettségek érvényesüljenek, több együttes feltételre van szükség, amellett. hogy az alkotmányosságot a már jelzett szélesebb körben értelmezzük. Ezek közül az első és legfontosabb teendő a szabályozás rangjának emelése. amely csak úgy érhető el, hogy jogszabályaink lehetőleg az alkotmánynak megfelelően töc- vényi szinten, keretjelleggel fogalmazzák meg a gazdálkodó szervezetek legfontosabb jogait, és legalapvetőbb kötelezettségeit. A jogok és kötelezettségek ma tapasztalható többlépcsős jogszabályi rendszerben való részletes meghatározása ugyanis egyrészről nem biztosít megfelelő áttekintést az érintettek részére, másrészt nem ad lehetőséget a gazdálkodó szervezet egyedi sajátosságainak megfelelő belső szabályozására. Elvész az önállóság adta belső szabályozás egyik legfontosabb előnye, nevezetesen az. hogy a gazdálkodó szervezet által elfogadott alapszabály, vagy szervezeti és működési szabályzat (mivel közmegegyezésen alapuló belső norma), különösebb kényszerítő eszköz nélkül érhesse el célját. Tény az is, hogy ilyen jellegű jogi és belső szabályozás a jelenleginél nagyobb figyelmet, rendet követel mind az irányító állami szervek, mind a gazdálkodó szervek és ezek dolgozói részéről. A másik legfontosabb teendő az állam- igazgatási módszerek korszerűsítése. Az indirekt gazdasági szabályozáshoz jobban igazodó igazgatási megoldásokra van szükség. Ennek egyik fontos iránya a felügyeleti típusú igazgatás gyorsabb ütemű fejlesztése. A felügyeleti típusú igazgatás lényege, hogy az államigazgatási szervek a jogszabályok és belső szabályzatok rendelkezéseinek megtartása felett őrködnek megfelelő információs rendszer birtokában figyelemmel kísérik a gazdálkodó szervezet működését, és csak jogsérelem esetén lépnek fel. alkalmaznak jogszabályokban meghatározott szankciót, tesznek intézkedést a jogszerű állapot helyreállítása érdekében Természetesen a felügyeleti tevékenység során sem szabad kizárni az operatív beavatkozás lehetőségét. Erre viszont csakis a jogszabályokban meghatározott speciális esetekben kerülhet sor. Akkor tehát, ha a gazdálkodó szervezet az önállóság adta szélesebb körű jogaival oly mértékben él vissza, hogy más törvényes eszközökkel a rend és a fegyelem már nem állítható helyre. Az ilyen beavatkozásnak azonban megfelelő jogorvoslati háttér mellett lehet csak helye. A fenti alapfeltételek megteremtése után kerülhet sor a gazdálkodó szervezet alapvető jogainak és kötelezettségeinek az alkotmányba való legalább olyan részletes beépítésére, mint az az állampolgári jogok és kötelezettségek esetén tapasztalható. Ez azonban feltétlenül szükséges, mert az alkotmányos gazdálkodás megvalósítása — a jelenleginél szélesebb jogbiztonságra épülve — jelentősen elősegítheti a hatékony szocialista gazdálkodás kibontakozását. Bosánszky Lajos Alkotmányos gazdálkodás
