Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 23., szombat Látogatás minden nap? Vélemények egy új javaslatról Ha (elcsapódik a sorompó ... Kórházba kerülni az élet olykor elkerülhetetlen, ám roppant kellemetlen dolgai közé tartozik. A beteg szakszerű ellátásban részesül, amit otthon már nem tudtak volna számára biztosítani, s ez minél gyorsabb gyógyulását szolgálja, de éppen ilyenkor vizsgálatoktól, injekcióktól, szikéktől gyötörve lenne a legnagyobb szüksége rokonai, barátai érzelmi támogatására. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a beteg életének legfontosabb, leginkább várt eseménye a látogatás, amikor maga körül tudhatja szeretteit, s megismerheti a legújabb családi híreket. Alighanem ez a felismerés sugallta azt a javaslatot, amit egy megyei szakszervezeti aktíván vetettek fel: megyénk kórházaiban tegyék lehetővé az illetékesek a mindennapos beteglátogatást. A kérést továbbítottuk dr. Gyetvai Gyulának, a Megyei Kórház főigazgató főorvosának és egyben megkértük, fejtse ki az intézmény vezetésének ezzel kapcsolatos véleményét. — A beteglátogatási szokások koronként, országonként, kórházanként, sőt olykor kórházi osztályonként is eltérőek lehetnek. — tájékoztat beszélgető partnerünk.— A skála a teljes engedékenységtől a szigorú tiltásig terjed. A hozzátartozók szempontjából az említett kívánság teljesen érthető, de ismerkedjünk meg az egészségügy szempontjaival Is! — Bizonyos esetekben a látogatókat védeni kell a betegektől a fertőzések megakadályozása érdekében. Ugyanakkor ennek a fordítottja is igaz, a legyengült, a kórokozóknak kevésbé ellenálló beteget is óvni kell olykor a látogatóktól. Elég, ha ennek legjellemzőbb példájára, az influenzajárványok alatti tilalomra utalok. Véleményem szerint tekintettel kell lenni a gyógyító munka ritmusára, követelményeire is. Vannak osztályok, ahol az állandó látogatójárás hátráltatná a dolgozóinkat a hatékony beteg- ellátásban. Ezeket a zavaró tényezőket sikerült kiszűrni a gyermekosztályunkon, ahol a körfolyosós rendszernek köszönhetően a hozzátartozók bármikor megnézhetik szeretteiket. Ez különösen fontos. hiszen a fiatalok igénylik leginkább, hogy maguk mellett tudhassák szüleiket, s az apák-anyák aggódása is kiskorú utódaik miatt a legnagyobb. A mindennapos látogatás ellen ható tényezők sorában őszintén beszélnünk kell arról is, hogy a látogatók egy részének kulturáltsága olyan kívánnivalókat hagy maga után. ami szintén befolyásolja egy ilyen intézkedés meghozatalát. Rendszeres tapasztalat, hogy a kórház szinte úszik a füstben, s a dohányosok nincsenek tekintettel még a frissen operáltakra sem. Vannak, akik minden tilalom ellenére alkoholt hoznak be, ami ugyancsak nem segíti ápoltjaink gyors felépülését. És végül: rendkívül sok ilyenkor a szemét, takarítónőnk pedig a szükségesnél kevesebb .. . Ha meglátogatunk egy látogatást, tapasztalataink egy része bizony rímel az igazgató szavaira. De nem is lehet ez másként, ha ennyi ember lepi el egyszerre a kórházat. Amikor a sorompó felcsapódik, valóságos versenyfutás kezdődik a kórtermek felé, ahol sokszor nyolcan-tízen is körülülnek egy-egy ágyat, s a vigasztaló szavak mellé előkerülnek a finom falatok — gyaníthatóan nemcsak ott, ahol a beteg nincs diétára fogva. A sok látogató kétségtelenül a szeretet, az érdeklődés jele, de lehet, hogy a kevesebb ezúttal is több lenne... Sajnos, a dohányzásról mondottak is beigazolódnak. Az előtérben vágni lehet a füstöt, a kőpadlón, a lépcsőházakban eldobott csikkek éktelenkednek. Valóban nem lehet cigarettázás nélkül kibírni egy-két órát? A beteg iránti aggódásba ez már nem fér bele? Igazat kell adnunk a főigazgatónak, amikor azt mondja: szigorításokat terveznek e téren, melyek nemcsak a látogatókat, de a kórház dolgozóit is érinteni fogják. A mindennapos látogatásról a betegek és a hozzátartozók véleménye is megoszlik..Jene» Imréné, aki a kislányához jön, egyértelműen helyesli az ötletet. Keskeny Sándorné és Cseh János azt mondják, hagyni kell nyugodtan dolgozni az egészség- ügyieket, hiszen ez a betegek érdeke is. Zagyva Gá- borné, aki szépen gyógyul epeműtétje után, úgy véli a finom húsleves kanalazgatá- sa közben, hogy az a napi tíz perc együttlét jólesne az embereknek. Ám egyik látogatója, Zagyva Gáborné ugyancsak a gyógyítás érdekeit teszi az első helyre. Megoszlik e kérdésben a dolgozók Ivéleménye is. Kiss Judit ápolónő szerint a kórtermekben tébláboló hozzátartozók zavarnák a munkát, özvegy Muskatal Józsefné takarítónő pedig arra hivatkozik, hogy neki dupla tennivalót ad minden látogatás. Dr. Czenkár Béla főorvos jóval liberálisabb. — Elvileg a nyitott kórház híve vagyok, de természetesen ezt az elvet nem lehet a kórház egészére alkalmazni. Ahol a körülmények lehetővé teszik, próbaidőre meg lehetne engedni a reggel 10 és este 7 óra közötti látogatást. Véleményem szerint így jobban elosztana a tömeg, megszűnne a heti háromszori tumultus. A jelenlegi rendszerhez is lenne egy megjegyzésem: nem lehetne a pénteki látogatást szombatra átrakni? Ez jobban alkalmazkodna az emberek szabad idejéhez, de a kórház munkarendjéhez is ... ' Az újítás elől a kórház vezetése sem zárkózik el,' mint azt dr. Gyetvai Gyula szavai bizonyítják: — A mindennapos látogatás kérdése már többször szóba került, az intézet etikai tanácsa is foglalkozott ezzel. Keressük azt az optimális megoldást, ami a látogatás kiszélesítését úgy tenné lehetővé, hogy a gyógyítást sem gátolja. El tudok képzelni például egy tág határok közötti látogatási időt, de ezen belül egy- egy látogatónak csak néhány percet engedélyeznék, ahogy az nyugaton szokás egyes intézményekben. — A valóságban is ilyesmi kezd kialakulni, hiszen köztudott, hogy mi nem állítunk rendőrt minden kapuhoz, s így a hivatalos időpontokon kívül is megtalálják a hozzátartozók a lehetőséget, hogy szeretteikhez bejussanak. Hangsúlyozom tehát: mi nem zárkózunk el a mindennapos látogatás elől, de ennek kulturált, szabályozott feltételeit meg kell teremteni, s ehhez a lakosság aktiv segítségére is szükség van, a beteg és orvos érdekében egyaránt. Koncz János Egy kis meglepetés... Ez esetben Michael Jackson is segíteni fog a gyógyításban az orvosoknak Illem inasok A most végzett szakmunkástanulók közül vajon hányán maradnak választott szakmájuknál, s hányán a szakmát oktató vállalatnál, lényegében első munkahelyükön? Az eddigi tapasztalatok szerint két- három év alatt a végzősök több mint fele hagyja ott az oktatást vállaló munkahelyet, s közülük sokan, tanult szakmájuknak is hátat fordítanak. Sok minden van emögött és nem feltétlenül csak a munkahelyhez való hűtlenség. A szakmunkásképzőkbe történő „beiskolázás” alapja a vállalatok által évenként bejelentett — és a tanácsok által úgy, ahogyan összehangolt — létszámigény. Ez persze egyrészt jóval meghaladja a demográfiailag lehetséges és a középfokú képzés szerkezete által meghatározott korlátokat. Másrészt a létszámigények és a mögöttük meghúzódó szakmastruktúra többnyire már nem érvényes akkor, amikor az iskola a végzős diákokat az útjukra 'bocsátja. A szakmánkénti — általános és területi — elhelyezkedési igények és lehetőségek még középtávon sem prognosztizálhatók, nem hogy hosszabb időszakra, lévén hogy ehhez nincsenek megbízható információk. Ez nemcsak az alkalmi jellegű beiskolázási módszerek konzerváláshoz vezet, de egyszerűen lehetetlenné teszi az iskolák szakmai szerkezetének szükség szerinti — a munkáltatók igényeihez igazodó — rugalmas változtatását is. A tanulók tehát nem a tudatos és többé- kevésbé megbízható tervezés — és az ehhez igazodó sokkal tudatosabb és szakszerűbb pályaorientáció — eredményeként kerülnek az iskolákba. Ez önmagában is oka lehet annak, hogy „menet közben” sokan meggondolják magukat; vagy a végzés után röviddel pályamódosításra kényszerülnek. (A szakmunkásképzőkben 20 százalék körüli a lemorzsolódási arány és semmi vigaszt nem jelent, hogy az általános iskolákban is 10. a középiskolákban pedig 15 százalék körüli. Nem mellesleg, a termelő vállalatoknál dolgozó 25—29 éves korú fizikai dolgozók 34 százalékának nincs sem szakképzettsége, se középfokú végzettsége, s megállíthatatlanul emelkedik a még általános iskolát sem végzettek száma. E műveltségi és szaktudásbeli hiányok pótlása sem jószerével csakis a vállalatok gondja- baja.) A tanulók 85 százaléka a termelő munkahelyeken — és csak részben a tanműhelyekben — sajátítja el a szakma gyakorlati tudnivalóit. Ez azt is jelenti, hogy a tanműhelyhálózat szélesítése elsősorban vállalati pénzből történik és a finanszírozók — befektetéseik ellentételeként, — úgymond gyorsan hasznosítható eredményekre törekszenek. Számukra nem az a fontos, hogy (esetleg egyébként sem létező) gazdálkodási és fejlesztési stratégiájukhoz igazodó, sokoldalúan használható szakmunkás-utánpótlást neveljenek fel; sokkal inkább az. hogy a náluk tanuló diákokat mihamarabb produktív munkára foghassák. Ez ügyben fura kettősség jellemzi a vállalati magatartást. Egyfelől: a tanműhelyi termeléssel 80 százalékban értékesíthető termékekhez jutnak; másfelől pedig a vállalatok nagy részénél nem élnek azzal a törvényes lehetőséggel, hogy a végzős tanulókat — a szokásos bérezéssel — olyan munkahelyeken foglalkoztassák, ahol majd a szakmunkásvizsga után dolgoznának. S ami a legfurcsább, a régi inas- vagy tanonc- időkre emlékeztető gyakorlat, hogy a műhelyek világába bejutó szakmunkástanuló mindenekelőtt takarító, reggeli- és tízórai beszerző, küldönc és fullajtár, jó esetben is csak segédmunkás.... Mindez a munkahelyen kijelölt oktatók felügyeletével és szemet húnyó jóváhagyásával történik, mert számukra végül is oly mindegy, hogy a rájuk bízott tanulók mit és hogyan csinálnak. Többségük teljesítménybérben dolgozik, tehát se idejük, se energiájuk az oktatásra, mi több: a munkára nevelésre sem. Így aztán nem csoda, hogy a pályakezdő szakmunkások nagy többsége az oklevél átvétele és a munkába állás után csak 3-4 év múlva sajátíthatja el a munkavégzéshez nélkülözhetetlen legfontosabb szakmai tudnivalókat, gyakorlati készséget és jártasságot. Már aki elsajátítja. Mert nagyon sokan — s főleg a szakközépiskolát végzettek — meg sem várják, hogy valódi és a munkáltatók számára is reményteljes pályakezdőkké váljanak. Annyi sok reform, a szakmunkásképzés megújításával kapcsolatos annyi törekvés és próbálkozás után — itt tartunk . . . V. Cs. Romantika és üzlet Hol tart a falusi turizmus? Meglehet, a falu egy cseppet sem romantikus annak, aki ott éli le az életét, és nem élvezi mondjuk a távfűtés, a központi melegvízszolgáltatás vagy a villamos- közlekedés kényelmét. A nagyvárosi ember viszont előbb-utóbb roppant idegessé válik az utca, a műhely zajától, a kőrengetegben a bezártság érzése kínozza, a villamoson, az áruházban a zsúfoltság zavarja, és utálja a füstös, benzingőzös levegőt. Számára a falu — csendjével, nyugalmával, természetközelségével — maga a romántílcaT" Ha óraberregés, motorzúgás helyett madárcsicsergésre, ka- kaskukorikolásra ébredhet, ha reggelijét a szabadban fogyaszthatja el, ha délelőtt- jét erdei sétával töltheti ebéd utáni ejtőzésre pedig egy diófa árnyékában nyílik módja, akkor olyan ki- kapcsolódásra. felüdülésre van alkalma, amelyben valósággal újjászületik. Külföldön: milliók Ezért az újjászületésért — a falusi üdülésért — jó pénzt fizetnek szerte Nyugat-Euró- pában a városi emberek. Svájc és Ausztria hegyi falvai. hogy csak a legközelebbi példákat említsük, a turisták millióit fogadják. Sőt, nemcsak fogadják, hanem befogadják: a házigazdák a maguk asztalához ültetik, a maguk termelte tejjel, tojással hússal, gyümölccsel kínálják a vendégeket. Akik viszont kedvtelésből részt vesznek az állatok etetésében, a gyümölcs szüretelésében, és ott akarnak lenni, ha éppen kiscsi- kó születik vagy borjú jön a világra. A falusi vendégfogadás számottevő üzletté vált, amely tekintélyes mértékben kiegészíti a parasztcsaládok jövedelmét. sőt felvirágoztatja az egész települést. Hogyne, hiszen s városi vendég vásárol is e faluban, betér a vendéglőbe, megtankolja a kocsiját, a kedvéért esetleg érdemes teniszpályát építeni, hátaslovakat tartani, de még a falusi orvos. fogorvos, gyógyszerész is megérzi jövedelmén a vendégjárást. Magyarországon is történt már egy és más annak érdekében. hogy gyökeret verhessen a falusi turizmus, a a tanyasi üdülés. A megyei idegenforgalmi hivatalok feltérképezték a vendégfogadásra alkalmas településeket — 150—200 ilyet tartanak nyilván —. az Országos Idegenforgalmi Hivatal pedig tájékoztató füzetet jelentetett meg. amelyben több mint ezer bérbe vehető falusi Szobát, sőt tanyát ajánl a pontos cím, az ár és a szolgáltatás megjelölésével. A füzetben tallózva olvasom például, hogy Benceba- rátiban összkomfortos, kertes házakban napi 140—18C forintért élvezhetik a vendégek a börzsönyi levegőt, hogy a Somogy megyei Büs- süben —. ahol posta, telefon, orvosi ellátás és élelmiszerbolt is van — komfort nélküli falusi ház udvarral, gazdasági épületekkel várja a nyugalomra vágyókat; hogy az őrség alpesi levegőjű falvaiban, Hegyhát- szentjakabon, Velemben. őriszentpéteren és másutt, de közel a fürdésre, csónakázásra, horgászatra alkalmas Vadása tóhoz, több tucatnyi tiszta szobát kínálnak étkezéssel vagy anélkül a házigazdák. Nálunk: elkezdődött Vas megye mellett Rács- Kiskun rendezkedett be leginkább az idegenforgalomra annak is főként a tanyavilága, ahol régi tanyaépületekben még fürdőszobát is kialakítottak a komforthoz szokott vendég kedvéért. Csupán ebben a megyében 13 település — Ágasegyháza, Bocsa. Bugac, Fülöphá- za. Fülöpszállás. Jakabszállás. Kerekegyháza, Kecskemét—Kisfái, Kunszentmiklós. Sarlóspuszta, Solt, Szabad- szállás és Dömsöd — több portája áll készen hazai és külföldi vakációzok fogadására. Somogy és Győr-Sop- ron több községében szintén felfedezték a vendégfogadásban rejlő anyagi lehetőségeket, sőt, akadnak falusi szobakiadók Tolnában, Baranyában. Nógrádban, Békésben, Veszprémben, Zalában, Csongrádban, Hevesben is, vagyis majdnem minden megyében. Azok a házigazdák járnak el okosan, akik angol WC-t. melegvizes fürdőszobát építenek maguknak és vendégeiknek, mert romantika ide — romantika oda: a higiéniához szokott városi ember azért többnyire ragaszkodik ehhez a komfort hoz. Pénzt fiadzó természetközelség Pedig biztos jövője van a falusi üdülésnek, márcsak azért is, mert jóval olcsóbb, mint mondjuk a balatoni. Még inkább azért, mert egészséges és nyugalmas, sőt: élményekben gazdag Az üzleti lehetőség tehát adva van: a falusiak áruba bocsáthatják környezetüket, amire a városiak vevők. A lehetőség úgy válik mindinkább valósággá, ahogy az urbanizáció ártalmai egyre kínzóbbak, ahogy a régi, különösen a balatonparti üdülőhelyek egyre zsúfoltabbak s ahogy a paraszti gazdaságok egyre nyitottabbak. Ha a falusi vendégfogadás Magyarországon is elterjed, akkor az érintett falvak nálunk is felvirágoznak, a házukat megnyitó gazdákkal együtt gyarapszanak. A városiak és a falusiak érdekei egybeesnek; ezt az egybeesést mindkét fél most kezdi felfedezni. G. Zs. Családi körben a * ebéd is jobban esik
