Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 23., szombat 3 VÁLLALKOZÁS, LÍZING, HATÉKONYSÁG... Az ERISZ „újjászületik” A címből azt gondolhatná bárki, hogy a továbbiakban intimitásokról lesz szó. Az ERISZ persze nem női név, hanem egy nagyon is józanul és rugalmasan gazdálkodó szervezet, az Egri Ruhaipari Szövetkezet fantázianeve. Ami pedig az újjászületést illeti, a tapasztalatok alapján úgy tűnik, külső és belső tekintetben is igaz. Az egyébként évtizedek óta sikeresen működő szövetkezet gazdái és vezetői úgy vélték, megérett az idő a felújításra. Fontos volt ez annál inkább, mivel az olajárcsökkenés miatt gyengültek a cég kuvaiti és szaúd- arábiai felvevőpiacai. A meglévők megtartása mellett új vevőket kell keresni, s ez csak jó minőségű, és főként olcsón előállított termékekkel érhető el. Takarékosabb anyagfelhasználást, lehet elérni az angol terítékfelrajzoló gép beállításával — Hogyan kezdtek hozza a korszerűsítéshez? — kérdeztük Csatlós Kovács Mihály elnököt. — A múlt év második felében lehetőséget kaptunk — pályázat útján —, hogy a MODEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a Külkereskedelmi Minisztérium és a MNB engedélyével külföldi gépeket szerezzünk be kölcsönbérleti szerződés flizing) formájában. Meg is kezdtük a tárgyalásokat a nyugatnémet Dürcopp és Pfaff nagyvállalatokkal. Ekkor jelentkezett önként a japán Brother cég düsseldorfi kirendeltsége. Az ő ajánlatuk volt a legkedvezőbb. Varrógépeink korszerűek, automatizáltak. Viszonylag rövid határidőre vállalták a szállítást, s az alkatrész-utánpótlást is gyorsan és ingyen szavatolták. A múlt év végi sikeres tárgyalások után nem volt más dolgunk, minthogy a bécsi CWAG bank segítségével megkössük a szerződést. Ez a pénzintézet hitelezte meg a berendezések árát. S mivel nagy tételről, 83 gépről volt szó, igen előnyös feltételekkel. Az egyezség öt évre szól. A berendezések értéke közel 900 ezer nyugatnémet márka, amelyet tíz részletben kell visszafizetnünk, forintban. Amennyiben a lízing leteltével úgy döntünk, kedvezményesen megvásárolhatjuk az eszközöket. Mielőtt körsétát tennénk az egri műhelyben, s megtekintenénk az új gépeket — melyeket a Brothertől már idén júliusban meg is kaptak—, az elnök még egy újdonsággal szolgál: — Ez év májusában a BNV-n az angol Cybrid gyár bemutatott egy berendezést, amit mj próbaidőre azonnal el is hoztunk. A szakmai nevén terítékfelrajzoló gép lehetővé teszi, hogy a legtakarékosabb anyagfelhasználást érjük el, már az első munkafázisban, a szabásnál. Az elmúlt hónapokban látványos eredményeket produkált. Nemcsak mi, hanem a hozzánk látogató hazai vállalatok ruhaipari szakemberei is elismeréssel nyilatkoztak róla. Egyelőre az országban csak ez az egy van belőle. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a mienk is maradjon. Működés közben bennünket is meglep az automata „okossága". Czuczor Gergely modellező egy háromrészes szoknya szabásmintáját helyezi el a szerkezetben. A számítógép memóriája előbb „letapogatja" a papírsablonokat, majd a kiírón megjelenik egy rajz: a másfélszer ötméteres anyagból négy bő vonalú szoknyát lehet kiszabni. A hulladék mindösz- sze 6—7 százalék! A leggyakorlottabb szakember sem ügyeskedhetne ilyen takarékosan. A varróműhelyben az észszerű energiamegtakarítás további példáit láthatjuk. Bárány Ede termelésirányító kalauzol bennünket. Lelkesen magyarázza, mi mindent tudnak a Brother-varrógépek: — Nemcsak gyorsabbak a régi Textimáknál, de néhány korábbi mozdulatra nincs is szükség. A varrás elejének és végének megerősítését, a cérna elvágását automatikusan végzik. Jóval kevesebb áramot fogyasztanak, mint a korábbiak. Ha csak egy pillanatra is megáll a varrónő keze, a gép azonnal kikapcsol. Kiss Istvánné éppen egy zakó bélésén dolgozik. Szívesen osztja meg velünk tapasztalatait. — Talán csak az első napokban volt furcsa — mondja. — A jót megszokni sosem nehéz. Nem fáradok el mellette annyira, mint a régi gépnél. Az ollót is eltettem a fiókba. Talán a tű befűzése nehezebb egy kicsit, a biztonságosabb ujjvédő miatt. Az ERISZ tehát megújul. A modern berendezéseken a régi tapasztalt szakember- gárdával eredményesebben dolgozhatnak majd. Ez hát a tartalmi változás. Persze ne hallgassuk el azt sem, hogy nem minden kockázat nélküli. Komoly teljesítményt várnak a szövetkezettől a felettesek. A jövő évben például tovább; nyolcmillió forinttal kell növelniük tőkés exportjukat. Ellenkező esetben 15 százalékos bírságot fizetnek. Ehhez pedig megrendelésekre, s mindenekelőtt a vevők bizalmára van szükség. Ez sem megy egykönnyen. Ha például egy holland üzletember meglátogatja az egri hajdanvolt Minorita-rendház épületében raktár híján szűkölködő, zsúfolt üzemet, könnyen kétségei támadhatnak. S itt következik az ERISZ külső átváltozása. A megyei tanács megvásárolja a ruhaipari szövetkezet mostani helyiségeit kollégiumnak, összesen 44 millió forinttal rendelkeznek új központ létesítésére. Az építészeti tervek rövidesen elkészülnek. Jelenleg a kivitelezésért öl vállalattal is versenytárgyalást folytatnak. Az új iroda és üzemcsarnok az északi- lakótelepen magasodik majd. remélhetőleg már 1988. szilveszterén. Jámbor Ildikó Az asszonyok már az új Brother-varrógépeken dolgoznak Kiss Istvánné — „A jót megszokni sosem nehéz” (Fotó: Szántó György) Takarékoskodás és termékkínálat Tavaly hétszázalékos fogyasztói árnövekedés és — ennek következtében — mindössze nyolctized százalékos, tehát a legjobb esetben is stagnáló reálbérindex. A Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének munkatársai azt vizsgálták, hogy minderre miként reagálunk, fogyasztói státuszunkban? Ha tehetjük, védekezünk, oly’ módon, hogy most már egyre radikálisabban takarékoskodunk. Lényegtelennek tűnő, de talán mégis jellemző példa: az otthoni éléskamrákban —■ kivéve az éléskamrák nélküli „korszerű és kényelmes” panellakások százezreit — manapság 15 millió üveg házi konzerv áll, vagy 6 millió üveggel több, mint egy évtizede. ’Mert hogy drága és egyre drágább a gyári konzerv ... Kevesebbet költünk ruházkodásra, mert az elmúlt másfél évtizedben több mint 80 százalékkal drágultak a ruházkodási cikkek, s inkább otthon mossuk még az ágyneműt is, ahelyett, hogy a patyolatba vinnénk. Tehát egyre inkább saját magunk szolgáltatói vagyunk: festünk, mázolunk és tapétázunk, és persze bütyköljük az autóinkat, ily' módon is kompenzálva a méregdrága javítási költségeket, s a benzin árának 1975 és 1983 közötti 280 százalékos emelését. A szakértők egyébként úgy tartják, hogy a benzinár elérte azt a küszöbértéket, amelyet átlépve komolyan számolni kell a tömeges kocsileállításokkal — és a tömegközlekedés zavaraival. Még akkor is, ha a távolsági tömegközlekedési eszközöket is egyre ritkábban vesszük igénybe; kevesebbet utazunk, kirándulunk. mert egy négytagú családnak manapság utazni valóságos luxus, a szolgáltatás pedig változatlanul csapnivaló. Takarékoskodunk úgy is, hogy a szó szoros értelmében egyre kevésbé takarékoskodunk. Az OTP-be tétállomány korábbi gyors ütemű növekedése a nyolcvanas évtized fordulóján megtört; aki teheti, az nem a lakosság bankjában kamatoztatja az időlegesen fölösleges pénzét. hanem vagy valamilyen vagyontárgyba fekteti, vagy — mert ma már ez is lehetséges — valami módon spekulál .. . S aki nem teheti? Akinek fillérnyi szabad rendelkezésű jövedelme sincs? Nos, ő megpróbálkozik — divatos kifejezéssel élve — valamilyen „jövedelempótló tevékenység” felkutatásával, vagy kénytelen az igényeit lejjebb szorítani. Az utóbbiak közé sorolandók az időskorú kisnyugdíjasok, az alacsony jövedelmű többgyermekesek és a pályakezdő fiatalok. Védekezési lehetőségeik korlátozottak, már csak azért is, mert az olcsóbb, de nem feltétlenül rossz minőségű — árucikkek többnyire eltűnnek a boltokból. (Miért is ne? Az olcsó árun nincs nyereség, nincs haszon, gyártásukra hát mi okból vállalkoznának az iparvállalatok?) Hasonló a helyzet a szolgáltató üzemeknél is: tagadhatatlanul többen vannak, nagyobb a kínálat, látszólag éles a versenyhelyzet, tehát minden lehető módon próbálják megszerezni a megrendelőiket — csak éppen árverseny nincs közöttük. Mintha ösz- szeesküdtek volna: árat pedig nem csökkentünk, viszont egymás árait felhajtjuk. Ennek is van magyarázata: a szolgáltató kisszervezetek. nyereségük nagyobb részét inkább a dolgozpik jövedelmének növelésére használják fel, és elhanyagolják az eszközeik, a működési körülményeik fejlesztését. S mi módon növelhető a nyereség? Az árak emelésével. (Egyébként ez nemcsak a szolgáltató iparra érvényes.) Takarékoskodnának a lakást építők is, ám az építő- anyagipar diktálja a tempót: a hagyományos építőanyagok helyett inkább csak a korszerűnek kikiáltott méregdrágákat kínálja. Egyszóval: takarékossági törekvéseinket keresztezi az egyre jobban torzuló — a pénzünkkel*, ha úgy tetszik a vásárlóerőnkkel aránytalan árutermék-kínálat, amely végül is, miközben takarékoskodnánk, kikényszeríti a fogyasztói pazarlást is. A SZÉKI, vagyis á Szak- szervezetek Elméleti Kutató Intézete a szakszervezetek hivatásából adódó egyik legfőbb feladatának tett eleget ezzel a felméréssel. A bérből és fizetésből élők érdekvédelmét szolgálta ez a vizsgálat is. De hogy ez az érdekvédelmi tevékenység hatékonnyá váljék, szükség lesz a vizsgálatból adódó következtetések levonására, és a nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalára. A többi között az ipar, a szolgáltató szektor árfelhajtó törekvéseinek megakadályozására, az olcsóbb cikkek mennyiségének és választékának bővítésére, látszat verseny helyett a valós piaci verseny kikényszerítésére, és több másra. Az Országos Anyag- és Árhivatal, a Belkereskedelmi Minisztérium meg mások már tettek ezért egyet és mást, ám a tények azt igazolják; kevés ez még. Többre. hathatósabb döntésekre lesz szükség a jövőben. V. Cs. Csak egy kis hazugság volt... Kálmán hazudott a feleségének. Az az igazság, hogy a héten már volt egy névnap. Az előző hétről elmaradt Szabolcsot köszöntötték munkaidő után néhány korsó sörrel a kollégák, nem gondolva (vagy éppen gondolva) arra, hogy másnap László lesz, és két Laci is dolgozik a brigádban, akik ekkor tartják nevük ünnepét. Szóval Kálmán az elsőt, a Szabolcsot „bevallotta”, de a másikat, a Lászlót, már nem merte. És ebből lett a baj. Azt mondta ugyanis, hogy túlórázik este 8-ig. Az asszonyka meg akarta lepni, és fél kilencre mozijegyet vett. Ott várta a férjét már pár perccel nyolc előtt a gyárkapuban (a gyerekeket a nagymamára bízta), azután amikor már negyed kilenckor sem jött sem az ura, sem más teremtett lélek kifelé a gyárkapun, hát odament a portáshoz: ugyan, nem tudhatná-e meg, meddig marad még bent a férje meg a brigádja? A portás zavartan válaszolt: — De kedvesem, ma senki sem maradt bent túlórázni, csak a főmérnök egyedül, az is valami tudományos micsodán dolgp- zik. Az asszony valami zavart választ adott, és — elment a moziba. A férje persze, már nyolckor otthon volt. és kétségbeesetten várta a feleségét, ugyanis a nagymama „elfelejtette”, hogy a lánya mozit tervezett az estére, csak any- nyit jegyzett meg. hogy jöjjön a gyerekre vigyázni mert nekik programjuk lenne. Hogy mekkora kavarodás lett a dologból, azt nehéz lenne leírni. Az asszony közölte a férjével, hogy ha nem lenne a kél gyerek, akkor egy percig sem élne tovább egy ilyen hazug fráterrel. A férfi azon háborodott fel, hogy mehetett el az asszony nélküle moziba, és (legjobb védekezés a támadás) még meg is gyanúsította, hogy talán nem is vele akart menni, hartem valaki mással. Az összeveszés gyorsan ment, a kibékülés lassan, márcsak azért is lassan, mert nem is tudták, mit mondjanak a nagymamának, aki úgy érezte, őt is lóvá tették, és közölte, hogy többé rá esténként ne számítsanak. Persze később minden tisztázódott, ki is békültek, de valahogyan az asszony azóta gyanakvóbb, a férfi pedig ezt érezve, ingerültebb lett. Valahol valami elromlott. Pedig csak egy kis hazugság volt az egész. Sárái Energiatakarékos hősugárzók Rendkívül energiatakarékos, korszerű hősugárzók gyártását kezdték meg a FÉG Angyalföldi Gyárában. A korábbi változatokhoz képest, mintegy kétharmad résszel kevesebb energia- hordozóra van szükség az új sugárzó üzemeltetéséhez: a készülékeket elsősorban csarnokok fűtéséhez, szárítók, baromfikeltetők olcsóbb, gazdaságosabb üzemeltetéséhez, valamint lakóhelyek és munkahelyek fűtéséhez ajánlják a gyártók (MTI-fotó: Kiss G. Péter — KS)
