Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 20., szerda 9 Mohácsi Regös Ferenc rajza olyan szép közmondás, hogy mindenkinek el kellett rá magát nevetni. János is mosolygott, mint a dézsmabárány, és szeretett volna azzal a közmondással válaszolni, hogy „aki pedig nem akar megvénülni, akassza föl magát”. De a jegyző úr közbeszólt, hogy János mindig derék ember völt. a komenistákhoz se állt be, s erre a bíró úr, az Isten áldja meg érte, megítélte Jánosnak a két hold földet így lett Földnélküli Jánosból Földbirtokos János, az idei tavaszra. Igaz, hogy a földecskének egyik sarka tocsogós csincsés volt, ahol csak pióca termett. aztán egy kis vakszik is holttetemkedett rajta, amibe nem lehet mást vetni. csak bukfencet — de azért János soha olyan vir dámán nem nézdegélt a világba. mint az idei tavaszon. Hét nemzedék elfény- telenedett szemének ragyogása tért vissza a tekintetébe, mikor körülhordozta a maga földjén. Ha János alanyi költő lett volna, ódával szentelte volna meg ezt a pillanatot, így azonban csak a Mitvisz kutyát rúgta lágyé- kon, mikor az előre akart szaladni, hazatérőben a birtok föltekintéséből. — Hohó, azt hiszed, (majd ezután is te mégy • előre? Majd csak utánam. 'Mitvisz, utánam! Ezután már Így lesz Persze, már akkor megkésett János a szántással. mikor így átvette az impe- riumot a két holdon, és különben sem volt se igája, se vetőmagja, se semmije az égvilágon. De most már volt becsülete, és arra kapott interes pénzt. Ebből le- duggatott a földecskébe egy kis krumplit, babot, paprikát, paradicsomot, mit. Csupa nem nagy munkájú palántát, amivel az asszony meg a gyerekek is el tudnak piszmogni. Ö maga, János, ezután napszámba adja a maga erejét, mint eddig, s olyankor megint előtte lef- feghet a Mitvisz. Csak egykét esztendeig, mig a gyerekek embermunkára valóvá serdülnek. Akkor majd a gyerekek túrják a más földjét, de ő már csak a magáét szántogatja. Péter-Pálkor fogta is a kapát János, és elindult részt keresni, más célszerű szegény ember módjára. Tiz- tizenkét nagy uradalom a környéken, ötezer holdasok tízezer holdasok, s Jánost mindenütt kedvelték az ispán urak, mert tudták róla. hogy jó dolgos, és az erkölcseiben sincs kivetni való. — Kell-e munkás, uram? — köszönt be János az lelső majorba. Az volt a válasz, hogy a munkás igen, de aki maga is gazda, az csak menjen a maga földjére. Ez az uraság parancsa, így adta ki még az ősszel a földosztáskor. És ahová beköszönt János.' mindenütt azzal fogadták: — Hja, kend jez la /híres? Kendnek kellett « két hold föld? >No hát, menjen gcend dolgára és (ne |vegye el a keresetet a <szegény embertől. És így maradt János az idei nyáron rész nélkül, és így nem kellett az idei őszön sehol se kukoricatörőnek, se cirokVágónak, se répaszedőnek. Nem használt se imádkozás, se káromkodás, hiába kínálkozott fűnek-fának, hiába kérdezte, hogy mit eszik ő kilencedmagával a télen, mindenütt*azzal fizették ki: — Egye meg kend ja földjét! Mire a földjén elhervadt a varjúmák is, akkorra János belátta, hogy nagyot vétett. Nem tudni ugyan, hogy mi ellen, mert törvény adta neki a földet, a nevét is tudja, birtokreformtörvény a neve — de hát minek már azt keresni? Jó keresztény létére szánja-bánja bűnét, jóvá is akarja tenni. A múlt héten fölment a községházfára, és bejelentette a jegyző úrnak, .hogy vissza akarja adni á két hold földet. — Sok (baj van kendtek- kel, János — tolta föl a jegyző a homlokára a pápaszemet. János megfogadta, hogy soha többet az életben nem lesz vele baj, csak még most ez egyszer szabadítsák meg az urak a földtől. De rriinden okvetetlen, mert ő másképp kénytelen lesz agyonverni az egész családját, és kilencedmagával beletemetkezni a földbe, hogy egy kis hasznot lásson belőle Róbert Károly (1308—1342) címere (Reprodukció — KS) Újságok, képeslapok nem voltak még abban az időben, s a festők sem örökítették meg a kalandozó magyarok sisakdíszeit, így máig sem tudjuk: milyen volt az első magyar címer. A szó ugyanis a francia cimiére-ből származik, ami sisakdíszt jelent. Az egymással harcoló seregek ugyanis a különböző rajzú sisakdíszekkel különböztették meg magukat, így lett az egyik király, herceg vagy csak főúr seregének jelkép-sisakdísze az előre lépő oroszlán, a másiké a kiterjesztett szárnyú sas, a harmadiké ismét más, a hatalmat, az erőt, a bátorságot szimbolizáló állat rajza. S a rajzokból évszázadok során mai értelemben vett címerek, országok jelképei. Európa számos népénél szerepeltek már ilyen címerek, amikor — 1100 évvel ezelőtt — megjelentek a magyarok. Sisakjukon aligha, de zászlórúdjaikon hordták a turulmadár képét, bizonyítva vele (amit a történelem azóta már sokszor megcáfolt), hogy Attila hun király utódai. Címerre soha nem került a turul, mert Szent István király a pogányság jelképének tekintette, s a zászlórúdra keresztet helyezett a kereszténység felvételének jelképéül. Címere csak kétszáz évvel később lett a magyar királynak. Imre király (1196—1204) vörös alapon kilenc balra lépő oroszlánt festetett pajzsára, amelyen a vöröst ezüst csíkok — címertani szakkifejezéssel vágások — tarkították. Utódjának, II. Endrének (1205—1235) már tizenegy oroszlánja volt. Aztán az oroszlánok — amelyeket valószínűleg Imre király spanyol feleségének kísérete hozott messze földről — eltűntek, s maradt a vörös-ezüst vágásos pajzs. Oroszlánok helyett kettőskeresztet rajzoltatott pajzsára IV. Béla (1235—1270), követve számos nyugat-európai uralkodó példáját (és hiába számítva segítségükre a tatárjárás idején). Utódai — akik valamennyien új címert rajzoltattak maguknak — több-kevesebb módosítással megtartották a kettöskeresz- tet. A vörös-ezüst vágásos címer azonban végig megmaradt — mint az Árpád-ház családi címere. Felvették — éppen az Árpád-házzal fennállott rokonság bizonyítására — a vörösezüst vágásos pajzsot a ve- gyesházbeli királyok is címereikre. Így Róbert Károly (1308—1342) nagy és kis kettőskeresztet, különböző címerállatokat rajzoltatott úgynevezett nagy pecsétjére, de megtartotta rajta a vágásos pajzsot is. Évszázadokon át a címer mindig az uralkodót jelképezte, az országot csak anyagiban, hogy minél több részből állt a címer, annál nagyobb királyi hatalomról tanúskodott. Ezért aztán a középkorban egyre nagyobb „divat” lett, hogy olyan országok címereit is rárajzolták a nagy pecsétre, vagy az egyesített címerre, amelyekhez — a királynak semmi köze sem volt, legfeljebb valamilyen rokoni alapon tartott igényt az ottani trónra. Ilyen volt például Zsig- mond király (1387—1437) nagy pecsétje, amelyen a cseh oroszlán, a brandenburgi sas és egyéb elemek is szerepeltek, továbbiakkal tarkítva német—római császárrá koronázása után. E téren nem volt szerényebb nagy nemzeti királyunk, Hunyadi Mátyás sem: címerében a főhelyet a vágásos pajzs és a családi holló foglalja el, de fokozatosan odakerültek különböző hódításainak szimbólumai is. Az ország három részre szakadása után a nyugati végeken uralkodó Habsburgok felvették címerükbe a vörös-ezüst vágásos pajzsot — mint az „örökös tartományokat” jelképező címer egyikét, Érdekes, hogy elsőként I. Lipót (1657—1705) helyeztette a Habsburg kétfejű sas mellére azt a kerek pajzsot, amelyen együtt szerepelnek a vágások a kettőskereszttel és a három halommal. Az a Lipót császár, akinek magyar- ellenes intézkedései nyomán robbant ki Thököly Imre. majd II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. Korábban is fel-felbukkant a címereken a halom, de hol egy, hol három; s egyik elmélet szerint a Golgota jelképe lett volta (erre mutat, hogy a kettőskereszt alapjául szolgált a címerben), mások egyszerűen esztétikai okokkal magyarázzák: a kettőskeresztnek valamilyen alapzat kellett a rajzon). Sokkal későbbi az a sovinizmustól sem mentes magyarázat, amely szerint a három zöld halom a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát akarta volna jelképezni, a négy ezüst vágás pedig a Duna, Tisza, Dráva és Száva szimbóluma lenne. Tetszetősen hangzott — de semmi történelmi alapja nem volt. Mindenesetre a Habsburgok ezt is igyekeztek háttérbe szorítani. Ferenc császár például (1792—1835). aki Martinovicsékat kivégeztette, hatalmas címert rajzoltatott magának, s azon a Magyar- országot jelképező rész egy jelentéktelen sarokba került. 1848 honvédseregének zászlóin eleinte még koronával a tetején szerepelt a magyar címer, de 1849 áprilisában, a debreceni trónfosztáskor lekerült onnan is, a kettőskereszt alapjáról is, s rövid idő alatt általánossá lett az úgynevezett Kossuth-címer. A szabadságharc leverése után a kétfejű sas korlátlan uralma következett. Minden hivatalra azt kellett kitenni, hivatalos leveleken is ugyancsak az szerepelt. S még a kiegyezés (1867) után sem akart engedni a bécsi kancellária a címerhasználat ügyéImre király (1196—1204) pajzsa ben, ragaszkodott ahhoz, hogy nemcsak a „közös” külképviseleteken, de még a magyarországi hivatalok homlokzatán is „a gyűlölt madár” legyen látható. Csak 1915-ben, az első világháború közepén, Ferenc József uralkodásának végnapjaiban egyeztek bele olyan címer használatába. amelynek „magyar" feléhez hozzácsapták a horvát címert, középre az Aranygyapjas rend jelvénye került, alulra pedig az akkor már nagyon is ingatagnak látszó jelmondat: „Indivisibiliter ac inseparabiliter", azaz meg- oszthatatlanul és elválaszthatatlanul. Mindez három évig, az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlásáig tartott ... Néhány hónapra visszahozta a Kossuth-címert az 1918 októberi őszirózsás forradalom. A Magyar Tanács- köztársaság 133 napja alatt sok minden fontosabbnak bizonyult, mint új címer tervezése, hivatalos iratokon az ötágú vörös csillagot alkalmazták címerként. Horthyék egyik első teendője volt a királyi címer visszaállítása. Minden köz- intézménynél, de még az iskolák valamennyi osztálytermében is kötelező volt elhelyezni az angyalos-koronás címert, mint a „Magyar Királyság" jelképét, noha egy negyedszázadon át kormányzó volt az államfő. Gyakorlatban mindjárt a felszabadulás után elkezdték feltenni a Kossuth-címert, törvényesen 1946. február 1- től volt érvényes, 1949. augusztus 20-ig, a Magyar Nép- köztársaság alkotmányának törvényerőre emelkedéséig. Akkor új címer rajzát fogadta el az országgyűlés: „kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részében a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag." Kifejezte ez a hazánkban bekövetkezett, történelmi jelentőségű változást — de a magyarságot kevéssé. Mindössze az alján levő nemzetiszínű szalag utalt rá, alig észrevehetően. Színtelen nyomatban meg éppen semmi. Olyannak kellett felváltania, amely követi a magyar címer hagyományait, s egyben hazánk szocialista jellegét is kifejezi. 1957-ben új címer született: a mostani, amelyet már a Magyar Nép- köztársaság jelképeként ismernek bel- és külföldön. Alakja követi az ősi címerpajzsokét, a piros-fehér-zöld vágások az Árpád-ház óta csaknem minden magyar címerben fellelhető vágásokat, s egyben a nemzeti zászló színeit is viselik. S mindezzel nagyon is összhangban áll, hogy ez a címer nem uralkodóké, hanem a magyar dolgozó népé; amit a parasztságra utaló búzakoszorú és a munkásságot — egyben a világ dolgozóit is — jelképező ötágú vörös csillag mutat. Vagyis azt, amit az alkotmány úgy fejez ki: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé " Várkonyi Endre Mohácsi Regős Ferenc rajzai Hincz Gyula festménye
