Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
KOCSIS ZOLTÁN LISZT FERENCRŐL Számomra a szabadság jelképe 175 éve született, s száz esztendeje hunyt el a XIX. század egyik legnagyobb muzsikusa, Liszt Ferenc. Ki volt ez a zeneszerző? "Hogyan sáfárkodunk örökségével ? Életművének mely darabjai hatnak ránk, a huszadik század végének emberére? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Liszt egyik legjobb ismerőjétől, műveinek hű tolmácsolójától. Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművésztől, a Zene- művészeti Főiskola docensétől. — Az ön repertoárján rendszeresen szerepelnek Liszt-művek. Szerétéiből, tiszteletből? — Liszt számomra a határtalan szabadság jelképe. Ez a szabadság azonban nem parttalan, hiszen ő azért tudott modern értelemben szabad művész maradni, mert önmaga állította fel a saját alkotó-emberi korlátáit. Azt hiszem, hogy Liszt nemcsak megértette, „felszívta” a múltat, hanem közérthetővé is tette kora számára. Ügy válhatott igazi újítóvá, hogy fölismerte-továbbfejlesztette a múlt örökségét. Jelentős életműve nagymértékben hozzájárult a zeneművészet megújulásához. A XX. század első felének úgynevezett modern zenéje érthetetlen az 6 művészete nélkül, nem véletlenül nyilatkozta azt Bartók. hogy Lisztet tartja legnagyobb elődjének, aki igazán hatott rá. — Sokak számára Liszt nem más, mint zseniális zongoravirtuóz ... — Mi, előadóművészek, zongoristák, úgy véljük, hogy Liszt forradalmasította a zongorajáték technikáját. A múlt század nem egy virtuóza eltűnt a feledés homályában, de a legnagyobbak — Chopin és Liszt — csupán eszköznek tekintették technikai tudásukat. — Mi, magyarok, gyakran eltűnődünk azon, hogy vajon Liszt magyar volt-e. — Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre csakis maga Liszt adhatja meg az igazi választ, ö magyarnak tartotta magát, annak ellenére, hogy német volt az anyanyelve, s franciául írt, gondolkodott. Anngk idején sokan Liszt szemére vetették, hogy ritkán tartózkodik Magyarországon. Ez magyarázható azzal, hogy akkor Párizs volt a világ zenei központja. Liszt nem úgy, nem abban az értelemben nyúlt a magyar nép- és műzenéhez, mint ahogy Kodály vagy Bartók. Liszt használt magyar motívumokat: például a nagyon népszerű magyar rapszódiákban, de ezek a motívumok inkább díszítőelemként, kollázsként jelennek meg zenéjében. — Ki volt Liszt? A romantika kiemelkedő alakja? Melyek a valódi, jellegzetes Liszt-művek? A Les Preludes, a Koronázási mise vagy éppen a Faust-szimfó- nia? — Liszt Ferencet nem lehet beskatulyázni, Éppen azért, mert életipűve nem lezárt, túlmutat a korszakon, melyben élt, nem szabad bizonyos stílusjegyek alapján megítélni művészetét. Egyetemes művészet az övé, korszakhatárokon túlnyúló, szinte mindent felölelő, befogadó, továbbfejlesztő. — Hogyan sáfárkodunk Liszt Ferenc örökségével? Megelégedünk azzal, hogy ércszoborban örökítjük meg vagy felidézzük a szellemét is? — Azt hiszem, hogy méltó módon ápoljuk örökségét. Tizenöt-húsz éve még szűkös volt a hazai Liszt-repertoár, csak a legismertebb, legnépszerűbb alkotásait szólaltattuk meg idehaza. Azóta örvendetesen megváltozott a helyzet: elővettük nagy oratórikus műveit, a szimfóniáit és vokális alkotásait. Játsszuk parafrázisait. Sokat tett ez ügyben a hanglemez- és kottakiadás is. — Mit vár ön a Liszt-évtől? — Komoly tanulmányokat, s természetesen sok olyan előadást, amelyen Liszt-művek hangzanak el. Az évforduló jó alkalom lehet arra, hogy még inkább megismerjük ezt a csodálatos muzsikust. Nagyon várok már egy igényes Liszt-monográfiát. Valószínűleg nemzetközi ösz- szefogásra lenne szükség egy ilyenfajta munka elkészítéséhez. — ön mindig szívesen játszotta Liszt műveit. A jubileumi évben milyen műveihez nyúl? — Szeretném szelíden ráirányítani a figyelmet az előbb már említett, kevésbé ismert alkotásaira. Valószínűleg a karácsonyi lemezvásárra jelenik meg a Vándor- ének harmadik kötete, s ebben az ismert művek mellett megtalálhatók majd a modernségük miatt talán kevésbé közismert darabok, amelyeket azonban nyugodt lélekkel nevezhetünk a XX. századi magyar zenekultúra alapjainak. G. A. Heti könyvajánlat Európa Könyvkiadó Durell. Gerald: Istenek kertje. (Vidám könyvek) Feldek, Lubomir: Szomorú komédiák (Modern könyv- ■ tár) Mulisch, Harry; A merénylet. Regény. Római történetírók. (A világirodalom klasszikusai, i Üj sorozat) Gondolat Könyvkiadó Csányi Vilmos: Kis etológia III. Gondolkodnak-e i az állatok? (Gondolat zsebkönyvek) Leakey, Richard E.—Le- win, Roger: Fajunk ere- i dete. Képzőművészeti Kiadó Kristó Nagy István: Hézső Ferenc. (Mai magyar .művészet) Magvető Könyvkiadó Lengyel Balázs: Egy magatartás története. Esszék. Sándor Pál: Az anekdotá- zó Deák Ferenc. (Nemzet és emlékezet) Móra Ferenc Ifjúsági Könyv, kiadó Márkus István: Európa élre tör. Európa fejlődése a XV—XVII. században III. válogatás (Képes történelem) Országos vetélkedő Gyöngyösön Ebben az esztendőben rendhagyó kezdésre kerül sor augusztus 22-én, pénteken: névadó ünnepség keretében Bugát Pál nevét veszi fel a természetismereti vetélkedő. Egyébként a versenyzők az ország minden tájáról már 21-én megérkeznek, s még aznap este a Mátra Művelődési Központ ismerkedési esttel várja őket, A péntek reggeli megnyitó és „keresztelő” után vágnak bele az első írásbeli fordulóba, délután pedig a diákok kirándulnak a Mátrába. Szombaton gyakorlati fordulón mérik össze ügyességüket és ismereteiket a legjobbak a Berze Nagy János Gimnáziumban. Ezt követi majd a szóbeli. DIJSA LAJOS: A kislaposi nagysánc JCislapos várossá nyilvánításának 342 és fél éves évfordulója alkalmából felavatták a városi nagysáncot, /y Sí SE legnagyobb gondja ezek után az lett, hogy ersenyzői még nem szoktak ozzá a kétezer méteren és a világversenyeken tapasztalható ritkásabb hegyi levegőhöz. A Légritkító- és Magyarázatgyártó Vállalat ugyan leszállított a kislaposi bajnokoknak néhány oxi- génadag-csökkentő berendezést, ám ezek nem váltak be a gyakorlatban. A személyes használatra szolgáló légritkító maszkok vezetékei ugyanis a magyar szabvány szerint csak huszonöt méteresek voltak, ami a nagysáncon némi bonyodalmat okozott. Az első sajnálatos balesetek után természetesen találtak megoldást a kislaposi edzésprogram folytatására Az indítókaputól 25 méterre biztonságos gumihálókat szereltek fel, így az elrugaszkodást a sáncról már gyakorolhatták a sportolók. A lezuhanás előtti pillanat sebességét és ívét a helyi általános iskolák egyesített számítógéprendszere rögzítette, s a katapultáló berendezéseket ennek megfelelően programozták a továbbiakban. így a versenyzők két részletben repültek, igaz, hogy a földet érést már maszk nélkül kellett gyakorolniuk. A Sí SE bázisvállalata a Luftballon- és Halhólyag Művek éppen ebben a kritikus időszakban készült meghódítani az atlantiszi piacot, ami némileg megmagyarázza, hogy az aktívák, titkárok és csúcsvezetőségi tagok figyelme elterelődött a síszakosztály ügyeiről. Az Atlantiszon kiszemelt mélyvízi állam májolaj és bélgázszállítmányai bőven fedezték volna Kislapos és környéke szükségleteit, így még exportra is jutott volna az importból. A nagy üzlet megkötésének azonban volt két akadálya. A bázisvállalat üzletkötői még sohasem voltak mély vízben S ezen kívül cet- és delfinnyelven sem beszéltek. Miután a kislaposi egye- ten) ultrahanglingvisztikai tanszéke felajánlotta segítségét a tolmácsolásra, összeült a kislaposi központi döntnökség. A megváltozott helyzethez való rugalmas alkalmazkodás jegyében, a Sí SE ma■■ gasra törő céljainak figyelembevételével a döntnökség engedélyezte az atlantiszi üzlet megkötését. Ezután már minden úgy ment, mint a karikacsapás, A Luftballon- és Halhő- lyag Művek víziszonyos üzletkötői sorban kiestek a versengésből. Legrátermettebbnek N-né Sellő Melinda gépírónő bizonyult, aki részeges és randalírozásra hajlamos férje mellett már több éve nem kapott levegőt. Az ultrahangtolmács Dr. Tansegédy Béla lett, aki szerény, de fizetéséhez mérten mamut díjazásért vállalta az atlantiszi kiküldetést. Mint tudjuk, egy valamire való küldöttség legalább három főből áll. A választás a síszakosztály pálya- edzőjére esett, aki az első próbaugrások során a lábát törte, ám a biztosító ezt nem ismerte el üzemi balesetként. Begipszelt lábbal, de síléccel, sísapkában és szélvédő szemüvegben ereszkedett a habok alá. Neki Atlantiszon óriási sikere volt, mint egzotikus idegennek. Tansegédy jól tolmácsolt, Melinda pedig bájosan tátogott. A krach a hivatalos fogadás után ütött be, ami- ! kor Charles d’Capa magánkihallgatáson fogadta a küldöttséget. — Atlantisz felemelkedését várjuk az önök luftballon- és halhólyagexportjától. Ezek feltöltéséhez nyilván sok levegő kell, ezért kérem, hogy mutassák be az üzemeléshez szükséges mélyvízi üzemelésű légkompresz- szqrok tervrajzát. Dr. Tansegédy, a tolmács közölte, hogy erre nincs felhatalmazásuk. Melinda mosolygott, a síedző pedig kipróbált pár tempót egy tengeri homokbuckán. — Akkor tulajdonképpen miért jöttek ide? Ez a kérdés, mint egy sarki hideg áramlás, a csontig hatolt. Tansegédy örökös tanársegéd maradt, Sellő Melinda mosolya egyre lefelé görbülőbb lett, a síedző pedig elszerződött Kislaposról Nagygödörbe. Csak a síszakosztály, a Luftballon- és Halhólyag Művek és a központi döntnökség emberei tartottak ki továbbra is. — Alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez! 1 A piaci kihívásokra válaszolunk! — Mi, sportemberek is megtesszük a magunkét. Akk- § limatizálódunk a hegyi magasságokhoz. Terem még babér a kislaposi nagysán- jí con! Vasárnap, a déli órákban ötperces előadást hallhattak az érdeklődők a rádió harmadik műsorában. A Kis magyar néprajz feleimet viselő műsor előadója megye- székhelyünk szakembere, így némi büszkeséggel is fordíthattuk el a rádió gombját. Ezért is vállalkoztam arra, hogy — noha ötperces előadásról írni igen nehéz — felhívjam a figyelmet a mondandó aktualitására. Régi dolog, hogy a múlt ismerete nélkül jelenünk építése elképzelhetetlen, jövőnk céljait, akarásunkat pedig meg. határozni lehetetlen is volna. A szubjektivitáson túl, ezért látom időszerűnek, a mához is szólónak Cs. Schwalm Edit előadását a XVIII—XIX. századi summásság kialakulásáról, munkájuk bemutatásáról. A mai fiataloknak, sőt középkorú hallgatóknak, talán első hallásra szómagyarázat nélkül alig támadhat valamiféle asszociációja a szó hallatán. Pedig — mint az előadó mondta — a Bükk —Mátraalja szegény sorsú népe az ország más vidékén, birtokain volt kénytelen megkeresni az igen szűkös megélhetéshez való juttatásokat. Fél évre is távol a családtól, örült, ha munkát kaphatott, kora tavasztól késő őszig a bandagazda szervezte csapat a földeken dolgozott. Jól érzékeltette a program a kialakult szokásokat, a munka szervezését, nehézségeit, egyáltalán, a kenyérért való harcot, a részesedés mennyiségét. Mennyire kívánná a tollat forgató leírni az összehasonlítást napjainkkal! Nem teszem, csupán örülök, ha mások is hallhattak elődeik küzdelmeiről, életvitelükről. Különösen alkotmányunk és az új kenyér ünnepe előtti napokban. Lövei Gyula Lassan két évtizedes újságírói pályámon ezernyi téma- és gondolatkörrel foglalkoztam. Arra neveltem magamat, hogy a legkevésbé vonzó feladatban, megbízatásban is fantáziát lássak, igazán elégedett azonban csak akkor voltam, ha azt várták, kérték, kívánták tőlem, hogy az emberi konfliktusok labirintusához nyújtsak, kínáljak hitem, meggyőződésem szerint kiutat jelentő Ariadné-fonalat. Ilyenkor elfogott az oknyomozás szenvedélye, „ütközésektől” sem riadozva kutattam a felszínes, a semmitmondó mozzanatok mögött rejlő lényeget, s akkor lett osztályrészem a sikerélmény, a valódi, a mással nem helyettesíthető öröm, ha segíthettem a bajba jutottakon, ha hozzájárulhattam gondjaik orvoslásához. Ezekre a riportokra, sztorikra mindmáig emlékszem, s ezért tisztelem, becsülöm azokat a kollégákat, akik hivatásuknak tekintik az effaj- ta alapállást, s kizárólag a veretes, a félre nem érthető humánum jegyében munkálkodnak. Kéthetenként újra tudatosulhat bennünk, hogy a legszebb küldetés elkötelezettjei a Mit üzen a rádió? című, folyvást figyelmet érdemlő program gazdái: Ke- rényi Mária és dr. Szegő Tamás, akik olyan stábot toboroztak, amelynek tagjai velük azonos szemlélettől vezérelve tevékenykednek. Amit produkálnak az nem rendre a formai tökély, az elérhetetlen mestermű, de mindig több, sokkalta érdekesebb a csak azért is leleménynek akart, kikiáltott ügyeskedésnél, a rutin és a tehetség elvtelen kompromisszumánál. Legutóbb vasárnap délután hallottuk őket. Ekkor egy Balaton környéki községbe látogattak el, hogy egy konkrét eset kapcsán hirdessék: az elszabadult indulatok, a velük társult pénzimádat, a gátlástalan anyagiasság mérgező talaján aligha fakadnak, szökkennek szárba a megértés, az egymás iránti megbecsülés, a szeretet virágai. Megrázó történetet idéztek, megszólaltatva a csatá- rozó feleket: a rokkant, a mozgássérült gyermeket, annak feleségét, s a velük hadi állapotban levő szülőket, akik kibékíthetetlennek tűnő ellentéteik gyógyírját már csak a bírósági ítéletektől remélik, s eszükbe sem jut, hogy még mindig célszerű lenne megindulni egymás felé. Egy történet kapcsán tűnődhetünk a valamennyiünkben ott szunnyadó hibákon^ s rádöbbenhettünk arra, hogy a viszálykodás szellemét jóval könnyebb kiengedni abból a jelképes palackból, mint visszarendelni, -parancsolni oda. Az ilyesféle katarzis keltéséért. propagálásáért kizárólag elismerő szavak, mondatok járnak. Akik ezért szorgoskodnak, a legnemesebb ■ missziót vállalják. Valamennyiünkért... Pécsi István Fiatalok tizenhat országból A moszkvai VIT után először találkoznak a szocialista országok ifjúsági szervezetének képviselői augusztus 25-én Budapesten a szocialista országok fővárosainak XIII. ifjúsági találkozóján. Legutóbb 1983-ban Szófiában volt hasonló találkozó. Tizenhat ország fővárosából érkeznek a delegációk Hanoitól Kabulig. Az ünnepélyes megnyitót hétfőn este fél 7-kor tartják a Petőfi csarnokban, majd a küldöttek fáklyák mellett megkoszorúzták a gellérthegyi Szabadság-szobrot. Tucatnyi programon vesznek részt a delegációk, egyebek között gyárakat, üzemeket, té- eszeket látogatnak, múzeumokat tekintenek meg, és kirándulnak a Dunakanyarba. Szakmai versenyeken mérik össze tudásukat, találkoznak a fővárosi úttörővezetőkkel, és tanácskozáson vesznek részt a fiatalok eszmei—politikai neveléséről, az ifjúság szerepéről a szocializmus építésében. Summástoborzós Mátraalján A legszebb küldetés
