Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
Ol IFDI IMRI IPÉ^ íKiniO A Falls uralkodócsalád mellett apácák irányították a w LL/uiltUL/áü mezőgazdaságáról híres vár alatti települést» Klopstock. a nagy német költő szülőhelyét. Piaci joga 994-ből való — lassan ezeréves tehát. Az ötvenezer lakosú városka — Egerhez hasonlóan — az UNESCO védett városainak listáján szerepel, elsősorban Fach werk, azaz gerenda vázas házainak köszönhetően A gerendából összerótt épületszerkezet az ajtónyílásokat, a födémek és válaszfalak síkjait is kiadta, nyílásait utólag építették be téglával — még a XIV—XVII században N éhány napja valaki elmondta, hogy két utcával feljebb, a hegyen, egy kilencéves fiú öngyilkos akart lenni. — Elbújt a kertbe, de a szíj leszakadt vele, két napig feküdt eszméletlenül a klinikán. Felizgatott a hír. Ki lehet a fiú? Hogyan jut el valaki kilencéves korában odáig, hogy ilyen elszántan kívánja a halált? A követ összetörheted, nem fáj neki. Inkább kőnek lenni, mint élni? Látnom kellett a fiút. A ház, ahová utasítottak. az alsó utcában kétemeletes volt. a felsőben már csak földszintes. Omló, régi ház. újonnan festve. Az erős nyári fényben olyan kellemetlen rózsaszínben virított, mintegy kimázolt öreg nő: egyik falát ácsolattal kellett megtámasztani. Itt laktak. Az apa nagyon elfoglalt pincér, alig van otthon, iszik is. az anya éttermi takarítónő. Szoba-konyhás lakás az alagsorban. Kopogtam, az üvegezett, függönyös konyhaajtó rögtön kinyílt. Kövér, magas, kissé dülledt szemű fiatal nő állt a küszöbön. — Kit tetszik keresni? — Itt lakik az a fiú. aki meg akart halni? A nő végigtapogatott tekintetével — gondolkodott, feleljen-e — fagyjanak már \azzal a gyerekkel f. , A karja megrándult, mintha be akarná csapni az ajtót, de azután inkább kilépett a kerti útra. Várta, mit kérdezek. — Miért akart meghalni a kisfiú? Keményen felelt: — Mert lopott — Nagyon megverték? ■A napokban. 84 éves korában, elhunyt Illés Endre. E tárcájával emlékezünk a jeles íróra, kritikusra, irodalomszervezőre. — Azt csak a szomszédok mondják, haragszanak rám. — De már ingerült volt. — Miért érdekli? — Maiga az anyja? — Csak ez hiányzik a szerencsémhez. Már hallottam, hogy a fiú anyja három éve meghalt. Ez az erős, magas, fiatal nő faluról jött. az étteremben társult a pincérhez. — Beszélhetek a fiúval? A hangjában gúny és káröröm villant — iAzt már elvitték, — Hová? — Azt nekem nem mondták meg. Megfordult, és visszament a fehér függöny mögé, a konyhába. A fiút a meghalt anyja bátyjához vitték, egy Pest környéki faluba. Másnap a Vasvári Pál utcában felültem egy szürke autóbuszra, negyedóra alatt kiszállított. Ojabb negyedóra, s megtaláltam a házat is. Szomorú ház volt ez is. de legalább nem hivalkodott. A két világháború között építették ezeket a Faksz-házakat. napraforgós előkerttel. alacsony homlokkal. gilisztahosszú udvarral. A férfi nem volt otthon Az udvart egy öregaszony sepregette. rögtön izgatott lett. — Azt a gyereket \nem vihetik el! Az apja írást adott róla. hogy a Feri ide tartozik. Innen már senki nem viheti el: A nagyanyja volt. Az ellenkezés lassan megtört, amikor megértette, hogy a fiút nem akarom elvinni, csak beszélgetni szeretnék vele. — De aztán ne kínozza, eleget kínlódott mar szegény. A fiú. akit megverlek, és aki meg akart halni, sápadt volt, mintha sohasem érte volna nap. „Aszténiás, hiperesztéziás" — írhatták be kortörténetébe a klinikán. Tíz perc múlva kettesben maradtam vele az elülső szobában. — Azért, mert megvertek? — Nem. A fiú azt a szíjat hurkolta a fára. melv- lyel a kövér, fiatal, erős mostoha verte. — Hát akkor mtért? — ‘Mert azt mondták, loptam. — És .nem? — Csak játszani akartam A Horváth Karcsinak van egy lobbal hajthatós kis autója, pz mindig kint áll az emeleti folyosón, az ajtó előtt. Karcsi a ,barátom, és megengedte, hogy az autót akármikor le- vihetem ,az utcára. Kedden is a ház előtt hajtottam az autót, amikor meglátott a Karcsi mamája, és azt kérdezte, miért akarom elvinni az autót. Karcsi megengedte. hogy Ijárhassak vele. mondtam. De akkor ,már ott volt Ági néni is. és pofon ütött. Tetszik tudni. Ági néni . . . a mamám. Büdös tolvaj, kiabálta. Te koszos büdös tolvaj, majd megtanítalak! Bevitt a szobába, ott vert Ilyen ványadt és szomorú volt a története. És ezért majdnem meghalt. Csak ezért1’ Mennyi minden zsúfolódik a tegszege- nyebb életbe is. Mert a történet voltaképpen ott kezdődik, hogy amikor meghalt az anyja. Ő rögtön idekerült, falura. De a tartásért pénzt kértek, és az apja nem akart fizetni érte. inkább visszavitte Pestre. De otthon már új anya volt. az erős. fiatal, kövér nő. aki utálta és dolgoztatta a vézna, zárkózott, vérszegény fiút. — Csak az iskolában írhattam meg a leckét. Ági néni otthon l nem engedte Kedden is azért haragudott, mert az autóval elmentem játszani . . — Sokat vert? Mintha felelne, a bal arcához nyúlt. És csak ekkor — a mozdulatából értettem meg a különös, fintorgó, félrehúzódott arc titkát: ennek a kisfiúnak faciális bé. nulása volt. Mindig jobb kézzel ütötték Mit kérdezhettem volna még tőle? — Tudod, mi a halál? Nem felelt. — 'Apádnak fájdalmat okoztál oolna, erre nem gondoltál? Nem! — mondta a hallgatása. — Azt sem akartad, hogy Ági néni megijedjen? Csak intett: nem. — Hát mit akartál? A grimaszba torzult arca egyetlen gri= maszba torzult szóval felelt: — Lekopni! Nem hetykén mondta, nem is szomorúan — egyszerűen, hitelesen. Lekopni. És ezzel a szóval vált teljessé a portréja Mert kétféle öngyilkos van: aki halálában is az élőkre sandít, és bosszút akar állni — és aki már nem gondol senkire. Ez a .fiú úgy akart elmerülni, mint a vízbe esett kö. E gv nagyon kedves tanáromtól hallottam egy régi anatómiait gyakorlaton. a boncterem bádogasztalánál: Mors est actus naturae, quo res effi- citur. A halál az a természeti változás, melvhek folvamán a személyből tárgy lesz. ILLÉS ENDRE: Mint a kő*
