Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 16., szombat S. Beutalóval a Mátrában A kirándulók, víkendezők mellett nyaralók is szép számmal nyakukba veszik az országot, világot ezekben a hetekben, hogy hosszabb-rövidebb időre kikapcsolódást, pihenést, kellemes élményeket szerezzenek maguknak valahol. Az utóbbiak közül többen beutalóval kelnek útra, s éppenséggel szűkebb hazánkat keresik fel. Vajon mi várja azokat, akik a Mátrába érkeznek ... ? Az útbaigazító tábla is hangulatos a hegyvidéken A sás-tói csónakázás is egy program az üdülésben Látványosságnak és kilátónak egyaránt csábító a kékestetői tv-torony. amit az üdülök, kirándulók messziről felkeresnek A füredi SZOT-üdülök egyikében, a most „A”-épü- letnek nevezett hajdani „Pedagógusban” a turnus első napjának délelőttjén — gondolom — legfeljebb vágyakozásaikról kérdezhetném az irodabútorrá előléptetett presszóasztal előtt jegyeikkel, személyi igazolványaikkal sorjázó vendégeket. Ám, mert mindegyik sietne, hogy mielőbb átessen a kötelező formaságokon; a legtöbben porosak, izzadtak, fáradtak, alig várják szobáik elfoglalását, a felfrissítő mosdást, zuhanyozást, meg azt a legalább néhány percet, ameddig végigdőlhetnek az ágyon, s nyújtózhatnak egyet a hosszú utazás után — őszintén szólva nincs szívem még a faggatózásra. Anélkül, hogy bármelyiküket is zavarnám, visszatartanám szándékától — jobb híján a falra erősített programismertetőt, meg a kiszolgálópult mellett kifüggesztett árlapot böngészem. Ügyes lehet a kultúrfelelős — aki egyébként, mint a kedves és szívélyes presszós hölgy, Bacsa Zsuzsanna újságolja — új dolgozó itt, mert igazán változatos időtöltésről próbál gondoskodni. Kétheti ajánlatában a különféle sport- versenyek, vetékedők mellett egy sor érdekes, izgalmas helyi és környékbeli gyalogtúra, jó néhány nagyobb autóbuszos út is helyet kapott. Ennek során, akit érdekel, megtekintheti például a Be- nevár ásatásait, a Sárhegy természetvédelmi ritkaságait. A gyöngyösi főiskola rom mantikus „tanyáján” páratlan szőlészeti és borbemutatónak lehet részese, megismerheti az ország legnagyobb bányáját, erőművét, bejárhatja a hegyvidék legnevezetesebb településeit, sőt eljuthat akár Egerbe, Szilvásváradra is, hogy Heves megye még nagyobb területét élvezze. No - persze, ha igényli a mozgást, megelégelte az olvasgatást. Mert természetesen a könyvtár sem hiányzik. S a halinak, társalgónak egyaránt mondható „házi vendéglátóegység” is szív- és kedvderítő, hiszen 111. osztályú áron adják az italokat az étteremben felszolgált háromféle menü előtt vagy után. Eléggé bőséges a választék, féldecizni, pezsgőzni lehet, van Tuborg sör is, és tíznél többféle frissítő a kávé mellett. Táncesteken egészen éjjel 11-ig. . ★ A mátraházi .,Vasutasban" — ilyen a véletlen — lassan már csomagolnak. Míg amott kezdődik, itt a végéhez közeledik a turnus, ami történetesen — újdonság, kísérlet az idén — tizenkét napos. — Nem örül neki a beutalt, s számunkra is kevésbé tetsző — mondja az „újításról’' Matu Mária, az üdülő helyettes vezetője. — Egyrészt a megszokottnál rövi- debb a nyaralás, másrészt a felborított menetrend roppant zavar bennünket is. Az ellátást biztosító szállítók ugyanis nem nagyon iparkodnak igazodni hozzánk, s a konyhán így sok az idegesség, kapkodás. Szerencsére nem látszik ez az éttermen, s aligha veszi észre a beutalt. Ezen a napon sem szegényes, unalmas az étlap. Ebédre a frankfurti, illetve a borsópüré leves után sertésoldalast tálalnak burgonyafőzelékkel vagy csikóstokányt galuskával, akinek pedig történetesen a húskrokett ízlik pirított burgonyával, s befőttel — hát ezt kérheti a konyháról. Onnan. ahol egyébként Kovács Istvánná és szakácstársai a 46,50 forintos keretből ügyeskedik ki egy-egy személy napi menüjét. Túri Lajosné, a Hajdúszoboszlóról vendégeskedő fiatalasszony hinni nem akar a fülének, amikor az említett ételnormát hallja. Mivel, hogy ő is gyakorló főző-sütő feleség odahaza, s igencsak tudja: mi, mibe kerül a boltban, mivel, mennyi a vesz- sződség a tűzhely körül. — Azt pedig főleg nem tudom megérteni — folytatja a csodálkozást férje —, hogy ilyen megkötés mellett miként lehet olykor-olykor még repetát is adni egy-egy telhetetlenebb gyomornak. A házaspár — ahogyan az egyszerű, de valójában kellemes, hideg-melegvizes szobában megtudom — sajátos, de korántsem rendkívüli jövevény a vadregényes erdőségben. Rajtuk kívül ugyanis még többen is vannak, akik nem a jól ismert szakszervezeti üdülőjeggyel, hanem a Vasutas Biztosító Egyesület utalványával töltik Mátraházán szabadságuk egy részét. Régi — ha szabad így emlegetni — „történelmi” örökség ez a lehetőség, s ők időről időre élnek is vele. Mi több: már ezen a helyen is megfordultak egyszer. Négy esztendeje voltak itt először. A jó levegő, a szép tájak miatt szívesen jöttek, rengeteget sétálnak, csavarognak a vidéken, gyermekükkel le- lemennek egészen Mátrafü- redig. s felkapaszkodnak Kékestetőig. sok más mellett megnézték már a „mesevárost”, s szétnéztek a tv-to- rony kilátójából is. A budapesti Jáger Katalin és férje két gyermekét hozta magával. Bilin ülő az egyik, s a másik sem sokkal nagyobb, de nyugodtan felkerekedtek velük — hiszen itt a még kisebbekre is számítanak. Az étkezdében a felnőttek asztalainál etetöszé- kekről gondoskodtak a házigazdák, a szekrényből bébiételek is előkerülnek. Mert a nyolchónapos — az üdülő most éppen legifjabb emberkéje — is teljes jogú vendég ... A nagyobbacskáknak meg több is jut. Mesemüsor, gyurmaszobrászat, s hinta, gerendavár, homokozó a sportpályák mellett. ★ A kékestetői Edosz-üdülö a kisebbek közé tartozik a Mátrában, hogyha nem a legkisebb. S szakszervezeti, vállalati pihenöház egyszerre. A kétféle gazda, nem utolsósorban pedig a rendkívül lelkes, ügyes kezű vezetés nyoma az első pillanatban meglátszik kívül-belül. Az épület igen vonzó, barátságos hely, a néhány éve kezdett rendbetétel, korszerűsítés több a felújításnál, szinte vadonatújjá varázsolta a házat, a szobákat, az étkezdét, az emeleti játéktermet. — Nálunk ugyan általában csak egyféle menü készül — magyarázza Kányái Jánosné. a főnök felesége, —. s nincs kulturosunk. szervezett állandó programunk, de azért ezzel-azzal nyilvánvalóan iparkodunk kinek-kinek a kedvében járni. A férjem néha-néha meglepetéssel is kiegészíti az étlapot, választékot ad egy-egy kis belsőséggel, majd minden csoportnak rendez szalonnasütést és rablópecsenye-készítést. utána meg diszkót. Túravezetésre szakít időt. A szolnoki Furcsa József — aki valaha nemcsak váltósúlyú birkózó, hanem olimpiai kerettag is volt. s most a helyi tejipar patronálását élvező mozgássérült feleségével tölti napjait e falak között, vagy járja Hycomat gépkocsijukon a vidéket — elégedetten ismétli mindazt, amit az imént megtudtam az irodában. S jólesik nekem is újra hallani: — Nemcsak a Balatonnál, hanem a Mátrában is pompásan lehet üdülni .. . .' Gyónj Gyula íme. az emlékőrző sziget Tóth Miklós: „Jó közösség alakult ki” ■ Mezei Sándorné: „Hozzám már nem jutott el a gáz” Az ablakok, az ajtók mindig nyitva-tárva (Fotó: Tóth Gizella'. JÓ KÖZÖSSÉG ALAKULT KI... Két utcára nyíló sziget Eger, Petőfi tér 11. A cím azt az uszoda melletti zárt udvarrészt jelöli, ahol 12 földszintes lakás falai simulnak egymáshoz, ahol hosszú évek óta lakók, családok váltják egymást. Az udvar életében azonban egy valami mégis közös és állandó maradt: az összetartás, a szolidaritás. Manapság, amikor a lakótelepeken járunk, és szürke folyosókról nyíló lakások előtt haladunk el, néha elborzadunk, hogy a viszonylagos közelség ellenére mennyire elszigeteltek, mennyire közömbösek egymás iránt még a közvetlen szoszédok is. A különleges összetartás titkát próbáltuk megfejteni ebben a kis udvarban. amely Eger szívében. mint valami emlékőrző sziget bújik meg a környező új, s a leendő modern épületek között. Kora nyári délután. A házak között kifeszített köteleken ruhák száradnak, az aprócska virágoskertek gondozottak. az ablakok, az ajtók tárva. Nyugalom van. amelyet csak az uszodából átszűrődő hangok, s a kerítésen néha-néha átrepülő vizes labda pattogása zavar meg Tóth Miklósékhoz kopogunk be. akik idestova negyven esztendeje élnek itt. végigkísérve a várost és a kis közösséget érintő minden változást. — A második világháború előtt zsidó kereskedők lakták ezt a részt — emlékezik Tóth Miklós bácsi —, ’43— 44-ben aztán gettóvá nyilvánították. Sokan elmenekültek. megüresedtek a lakások Aztán a felszabadulás után szép lassan újra benépesültek. A háború erre a negyedre is rányomta bélyegét A szobákban szalmakupacok, szétdobált ócska edények. Minden kifosztottságról árulkodott. De jöttek az új lakók. akik otthont akartak és tudtak varázsolni az üres falak között. Emlékszem az ar- nem voltak kiugró ellentétek. hangos veszekedések. Jó közösség alakult ki. — De hogyan, mi volt a titka? — Nem volt ebben semmi titok. Hasonszőrű, egyszerű melósok laktak itt. A sze- cokra. a nevekre, a rengeteg gyerekre, akik csapatokba verődve játszottak. Soha génység egymásra utaltságot szült. Természetes, volt. ha valakinek dolga akadt a városban. a másik vigyázott a gyerekekre. A kötélen száradó ruhák közül soha nem tűnt el egv darab sem. Amikor újdonság volt a mosógép. családról családra járt. A friss süteményből, bárki sütötte is, mindenki kapott kóstolót. Sós János bácsi, aki a 20-as, 30-as évek ismert sportvezetője volt. diavetítéseket rendezett esténként az udvarnak. Nem lehet elfelejteni a közös csurditáso- kat, a csapatos nagy kirándulásokat sem. Pingpong- asztal is került valahonnan. Nagy csaták folytak. Többüket is hívták azóta lakótelepre, modern lakásba, de nem mentek. Az emlékeknek. az együtt megélt élményeknek nagy a megtartó ereje. Egylépésnyi kert hozta össze ezeket az embereket. a virágmagok is kézről kézre jártak. Sokan mégis elkerültek innen, de az újonnan érkezők is napok alatt beilleszkedtek a nagy családba. A kollektív életnek varázsa van. A fogadó tisztelet. a szeretet könnyebbé tette az alkalmazkodást az idegeneknek is. A harmonikus összképet azonban zavarja egy-egy dolog. Az idő kikezdte a régi épületet, s bár az ingatlan- kezelő vállalat kétszer végzett teljes tatarozást, a falak változatlanul salétromo- sak, a szomszédos uszodából átzuhanó labdák, a „jópofa- ságból" átrepített szemétga- lacsinok pedig már eddig is számtalan kárt és bosszúságot okoztak. Pedig, csupán egy védőhálót kellene kifeszíteni. A három kamaszfiú. akik épp egy labdáért nyitnak be az udvarba, szaporán bólogat: — Mi percek alatt megcsinálnánk. ha valaki adna hozzá anyagot vagy pénzt. .. Az évek során sok minden megváltozott. A hajdani közös WC rég megszűnt, a cserépkályhákat gázfűtés váltotta fel. de a Frank Tivadar utca felé eső két-há- rom lakásba már. vagy még nem ért el a vezeték. Mezei Sándorné csaknem negyven éve lakik itt. A 2600 forintos nyugdíj bizony kevéske. Télen 35 mázsa szenet tüzelt el, hogy a nedves falak kissé átmelegedjenek Az omladozó vakolatot tapéta takarja el. Magyar Imréék 15 éves szükséglakásként kapták ezt az otthont, azóta hatszor tataroztak, de hiába. A hibát már csak javítgatni lehet, de teljesen kiküszöbölni nem. Ezek a hiányosságok bizony — bármennyire is nagy az egyetértés —. megkeserítik a hétköznapokat. A két utcára nyíló sziget lakói azonban ma is összetartanak A hajdani gyermekzsivaj lassanként megszűnt. sok jó barát elköltözött, a régiek közül azonban jó páran kitartottak, s ma sem cserélnének. Hiszen a vasárnapi sütemény ma is akkor esik jól. ha megoszthatják a szomszédokkal, a névnapokról soha nem feledkeznek • meg. s ha bármilyen segítségre van szükség, minden ajtó nyiva áll: a jóindulattal. az egymás iránti törődéssel soha nem takarékos- kodnak. Barta Katalin
