Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 16., szombat A Szénbányászat Kiváló Brigádja, a Szeptember 6. tagja Vona Gáspár kotrómester, akinek a munkáját megkönnyíti a félvezetők, tirisztorok beépítése __ (Fotó: Szabó Sándor) J óval a határidő előtt készült el a HM—1-es óriáskotró felújítása A Mátraalji Szénbányák Vi- sontai Thorez Külfejtéses Bányaüzeménél az idén nagyszabású rekonstrukciós munkálatok kezdődtek, s 1995- ben fejeződnek be. Ezalatt 11 kotrógép, több géplánc, szállítószalag-rendszer „fiatalodik’' meg. A meddő- és széntermelő gépek elektromos vezérlését félvezetőkkel, tirisztorok beépítésével korszerűsítik, így csökken a vi 11a- mosenergia-felhasználás A munkálatokat több ..lépcsőben” valósítják meg a szénbányáknál, de úgy, hogy a széntermelés ne csökkenjen Rekonstrukció Visontán Türelmetlen gyöngyösiek Levél, mint annyi más Panasz, mint annyiszor másszor. Téma. közügy, mint akárhányszor. Idézet: „Abban a reményben fordulunk önökhöz, hogy mielőbb választ kapunk kérdéseinkre, amelyek, úgy gondoljuk, az egész város lakosságát foglalkoztatják." Majd megjegyzik a levélírók. hogy örvendetes dolog lenne, ha a városban mielőbb megvalósulna a vezetékes gázszolgáltatás. Hozzáteszik. tudják, hogy ez a munka feltétlenül útfelbontást is okoz. De . „A városunkban folyó bontási munkák most már minden képzeletet felülmúlnak, és úgy tűnik, nem túl körültekintő volt az előkészítés. Az ember csak kapkodja a fejét, mert a város egyes részei napról napra megköze- lithetetlenebbé válnak. Lassan a patak egyik oldaláról a másikra csak a város teljes megkerülésével lehet átjutni." Majd egy kicsit később: „Sérelmesnek találjuk, hogy a város lakosságát nem tájékoztatták megfelelően és pontosan. A Petőfi út bontásáról ugyan olvastunk tájékoztatást. de hogy mikor lesz újból járható, arról nem A többi, azóta felbontott és még bontásra ítélt útról sem kaptunk tájékoztatást." Megjegyzem: az idézetek nem az egész levelet tartalmazzák. A keltezés után tizenhat aláírást számoltam meg. Közülük ezek az olvashatók: Balogh Tiborné, Kiss Gábor, Palotai Mihályné, Kövér Zoltánná és Molnár Csaba. A többit nem tudtam kibetűzni. Ezek után: először is — köszönjük a szerkesztőségünknek küldött levelet örülünk annak, hogy tőlünk várnak „korrekt tájékoztatást" Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra a kitételére a levélnek, amely így hangzik: „A Petőfi út bontásáról ugyan olvastunk tájékoztatást, de hogy mikor lesz újra járható, arról nem". Ezt az információt én írtam annak idején, amiben az is benne szerepelt, hogy a tervek szerint októberre szeretnék az út első szakaszát, a csárda-iskoláig elkészíttetni, majd a város határáig húzódó részt jövőre újítanák fel. De azt is megírtam, a város egyéb részein folytatott és folyó gázvezeték-építési munkákkal kapcsolatban, hogy a munkák sokszor váratlan nehézségekbe ütköznek. Olyan vezetékek kerülhetnek elő a föld mélyén, amelyekről senkinek sem volt tudomása. A gáz pedig nem játékszer. Ilyenkor a munkát abba kell hagyni, értesíteni a tanácsot, a felügyeleti szervet, a postát vagy a vízmüvet, esetleg az áramszolgáltatót. azlan a tervezőt és . helyszíni szemle, egyeztetés, áttervezés, jóváhagyatás . nem folytatom tovább Az árok pedig ott áll üresen. A munkások elmentek, mintha soha ott sem lettek volna. Más helyen dolgoznak tovább. Aztán . Az idő pedig szalad. Veszélybe kerül a műszaki átadás kitűzött napja. Elképzelhető, hogy azt módosítani is kell. Mindezt korrektül megírta az újság, a mélyépítő vállalat vezetőjének szavait idézve, amikor az egyik útszakaszon „egy lélek sem dolgozott". Ez egy ilyen természetű munka, mivel nagyon régi területeket érint, amelyekről megbízható, a közműveket pontosan feltüntető térképe senkinek sincs. Mint ahogy az újságban olvashatták, a Vízmű Vállalat a precíz méréseket most végezteti el és rendelte meg a térkép elkészítését. Arra is szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a tanácstag a lakók személyes képviselője, akinek nemcsak joga, hanem kötelessége is a hivatalos üléseken, de azokon kívül is mindenről ismereteket kérni és ezeket az ismereteket a választóival közölni. De személy szerint mindenkinek lehetősége van a tanács ügyfélszolgálati irodáján ilyen és ehhez hasonló kérdésekről érdeklődni. ahogy joga van minden városi polgárnak a tanácsülésre is elmenni. Mindezeket több alkalommal is megírtam az újságban. Végezetül még annyit: minden építkezés, de még egy otthoni nagytakarítás is rengeteg kényelmetlenséggel jár együtt. Mit lehet tenni ellene? Egyetlenegyet: jól meg kell szervezni a munkát Hogy ezt a követelményt nem mindig teljesítjük maradéktalanul. azt elismerem De hogy a munka általában nem fényes báltermi környezetben zajlik, ez természetes Ahogy korábbi cikkeimben írtam: ezek a városfejlesztési munkák mindannyiunk érdekében folynak, tehát megértéssel és türelemmel kell őket fogadnunk. El kell viselnünk a kényelmetlenségeket, ha azt akarjuk, hogy jobb körülmények közé juthassunk Nem vigasztalásul mondom: gondoljuk csak végig, milyen „jó", hogy ilyen gondjaink vannak Gyöngyösön. Talán úgy teljesebb a mondat, ha az előzőekhez hozzáteszem: milyen jó, hogy ilyen gondjaink is vannak ebben a szép. a szívünknek oly kedves városban. Még egyszer: köszönjük a levelüket! Én is köszönöm: G. Molnár Ferenc ...és ha búcsú... A mi búcsúnk az úgy kezdődött, hogy nagyi megkérdezte anyut, hogy elenged-e, és anyu rögtön rávágta, hogy szó sem lehet ilyen szamárságról. Ezután még ötöt kellett aludni indulásig, igaz, az ötödiket csak félig, mert egész éjjel jöttek az autók, a búcsús nénikkel és bácsikkal. Es ott húztak el az ablak előtt, és előbb apuka szentségeit, aztán meg kongani kezdtek a hajnali harangok. ... és anyu azt mondta reggel, ez a búcsú nem olyan, mint amikor bőgni szoktam a vendégség végén, hanem egy szép vallási szokás, amit majd megtudok, ha nagy leszek, de akkor sem csinál bazári majmot belőlem, és nem vehetem föl a diszkós szoknyámat, amit a nagyitól kaptam, mert már minden lánynak volt az oviban, csak nekem nem. ... és én azt hittem, a vidámpark költözött le Pestről, amikor megláttam azt a rengeteg sergöt, meg sátrat, meg lebegöt. meg dodgemet. meg azt a sok-sok autót, meg embert, akiktől lépni sem lehetett, de anyu azt mondta, hogy na, kislányom, ez a búcsú, és meg is magyarázta apunak, milyen kár lett volna, ha „megfosztanak ettől az élménytől", ami lehet, hogy utoljára van, mert ekkora parádét csak egy „falusi szokásait még őrző" városban lehet rendezni, de pár év múlva úgy is akkora lesz itt a „fejlődés", hogy bizonyosan „jelentéktelenné" válik az egész. ... és ekkor már biztos voltam benne, hogy most az következik: „jól nézz körül gyermekem, úgy tanulsz valamit!", mert nálunk még a Piroska és a farkas is csak azután következik, ha előbb felsorolom az összes színeket, aztán meg a vadon állatait, így hát elsőre a Safari- bemutatót kértem, ahol nézhettem papagájt, majmot és krokodilt, és csak miután „okoskodtam", azután nyávogtam similabdáért, léggömbért, meg forgóért ... és miután anyu kiveszekedte magát a mozgóbüféssel, aki egy húszassal akarta becsapni, elindultunk nagyihoz nokedlit enni. mert hiába hogy hizlal, a nagyit nem lehet búcsúkor megbántani, még azzal sem. hogy nem megyünk rokonokat látogatni, ahol is torta van. meg krémes, de azzal sem. hogy „Ne tessék a gyereknek azt a rengeteg vacakot megvenni!" ...és mert. hogy a nagyival is elmentünk a búcsúba, csak úgy pörögtem a diszkós ruhámba, és lett hozzá aranygyűrűm, meg nyakláncom, és órám, meg hajcsatom, és kaptam vattacukrot is és medveszart, csak a sergöre nem engedett fölülni. . . ... és este. amikor már elvonultak a cserépárusok, a bőrösök, a cukorkások, a játékboltosok, a céllövöldések, a papucsot, fakanalakat, kosarakat kinálgatók. és már csak a szemetet, a piszkot kavargatta a szél. még szerencsére az összes sörgőnél elkaptuk az utolsó menetel, mert apu megmondta, hogy „egy gyereket nem szabad lelkileg tönkretenni. ..", bezzeg a felnőttet lehet.... kesergett anyu. mert hiába vittek el háromszor is a végén, mégis bőgtem, amikor el kellett BÜCSÜZNI . (németi) FALUSI ELLÁTÁS Kettős érdekeltség A fogyasztási szövetkezeteknél legerősebb a tag sági kapcsolat — állította az Országgyűlés mező- gazdasági bizottságának ülésén az egyik képviselő. Nagy figyelmet keltett megállapítása, hiszen az sokkal inkább köztudott, hogy laza a kapcsolat a szövetkezetek és tagjaik között. S ez sem a gyenge munkára utal, főként azért emlegetik így, mert a tagság vagyoni részesedése alacsonyabb, mint például a termelőszövetkezeti mozgalomban. A szoros kötődés okaként az érdekeltséget jelölte meg a képviselő. A szövetkezeti tagok ugyanis részjegyet, célrészjegyet vásárolnak, pénzüket fektetik be a közös gazdálkodásba. Teszik ezt azért, mert ettől a falusi ellátás javulását várják. Tudják, hogy a célrészjegyekre befizetett összegből boltot építenek, korszerűsítenek, hűtőpultot vásárolnak a szövetkezetek, és még hosszan lehetne sorolni a befektetés módjait. Egy dologban azonban közösek: az ellátás javítását szolgálják, tehát egyszersmind a tagsági érdekeltséget és a kötődést erősítik. Megújult a bolthálózat Miként változott falun az ellátás? A válasz szinte mindenütt egyértelmű: több az áru az üzletekben, javult a választék, igényesebb a vásárlók kiszolgálása. Mindezeket lehetne bizonyító erejű statisztikai adatokkal is igazolni, de a falusi emberek számára meggyőzőbb az üzletek látványa. A fogyasztási szövetkezetek mindig is a falusi ellátást tekintették elsőrendű programjuknak, a legutóbbi öt esztendőben pedig kimondottan a falu felé fordultak. Ezt várta tőlük a vidéki lakosság, s ezt a társadalmi igényt fogalmazták meg a szövetkezetek IX kongresszusának határozatában is. A kistelepülési bolthálózat a hároméves rekonstrukciós program révén megújult, bővült, közeledtek egymáshoz a vásárlói igények és a kielégítésükre hivatott technikai háttér Mindezt boldogan, megnyugvással vehetik tudomásul a falusi emberek. De mit mondhatnak a szövetkezetek? Három év alatt másfél milliárd forintot költenek a kistelepüléseken a bolthálózat korszerűsítésére, s ennek a befektetésnek vajmi kevés a hatása a gazdálkodás jövedelmezőségére. Sőt. esetenként éppen a nem kívánt hatást érik el. ugyanis a felújítás következményeként növekvő veszteség látszik a könyvelésben Öncsonkító szövetkezetek Az egyik legtöbbet vitatott ellentmondása ez a szövetkezetmozgalomnak, még akkor is. ha el kell ismerni: az említett másfél milliárd forint egy része állami támogatás. Azon persze senki nem vitatkozik, hogy a rekonstrukciós program megvalósításáért a szövetkezetek tették a többet Minderre olyan időben vállalkoztak. amikor szigorodat a közgazdasági szabályozás, növekedtek az elvonások, s a fejlesztésre fordítható egyre kevesebb pénznek egyre több helye lett volna. A falusi ellátás javításáért voltaképpen öncsonkító magatartást választott a szövetkezetek egy része. Ezt panaszolták föl nemrégiben az egyik tanácskozáson, amelyen a mozgalom X kongresszusát előkészítő vitaanyagot beszélték meg a szakemberek. A szövetkezetek növekvő nyereségének oka a terjedő ipari tevékenység, mert annak jövedelmezősége többszöröse a kiskereskedelemének. A baj az, hogy az ipar nagyobb nyereségéből is a kiskereskedelmet fejlesztették, ezáltal háttérben maradt a jövedelmezőbb tevékenység, ami végül is a szövetkezetek gyorsabb fejlődésének a gátja lett. Kétségtelenül sajátos, ám megszívlelendő az érvelés A »zövetkezetek ugyanis a gazdálkodás hatékonyságának javításában, a nyereség növelésében érdekeltek. szamukra ezt közvetíti a köz- gazdasági szabályozás. A tagság érdekeltsége viszont a javuló ellátáshoz fűződik, ők azt akarják, hogy a legkisebb faluban is megvásárolhatók legyenek a közszükségleti cikkek. Ezt méltányolni is kell a szövetkezeteknek is, hiszen csak így tudják tagjaikat megtartani. Az áfészek kettős érdekeltsége tehát egyszersmind érdekellentéteket is takar Ez persze részben látszólagos, hiszen a falusi ellátás akkor javulhat, ha több és korszerűbb üzletben árusítanak. ezeket pedig csak a nagyobb nyereségből lehet felépíteni és fenntartani Elmélet és gyakorlat Mindezekből következően elméletben egyeztethetők az érdekek, a gyakorlatban viszont a kiskereskedelem alacsony jövedelmezősége — kis falvakban a vesztesége — miatt rendkívül nehéz manapság ezt érvényesíteni A vidéki lakosságnak pedig változatlanul jogos igénye az ellátás további javítása, ami voltaképpen a kistelepülések rekonstrukciós programjának a folytatását is feltételezi. A kérdés „csupán" az: kinek vagy kiknek a pénzéből épülhetnek és korszerűsödhetnek az üzletek? Erre könnyű azt válaszolni. hogy falun az alapellátás fenntartása és lehetséges mértékű javítása a tagság iránti kötelezettsége a szövetkezetnek. Csakhogy: a falusi lakosság és a szövetkezeti tagság iszám szerint nem egyezik tmeg, vagyis nem mindenki tagja a szövetkezeteknek, így a kötelezettség sem általános érvényű. Másfelől a szövetkezeteknek ellátási felelősségük sincs, ez ugyanis állami feladat. Ebből következően a falusi ellátás indokolt mértékű javítása is csak állami program lehet, melyből természetesen — erkölcsi és anyagi értelemben —• részt kell vállalniuk a szövetkezeteknek is. V F. J
