Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 2., szombat 5. A hereire ti „tonúcstn" cmbvrnyi gallyain védett madarak kepei. Törzsén tábornapi», meteorológiai jegyzettömb és egy öreg viharlámpa. No persze, az elmaradhatatlan bükki turistatérkép sem hiányzik, sőt Herman Ottó mellképe is látható a lombok alatt. Ez a látnivaló ilyenkor, nyár idején bármelyik táborban fogadhatná az arra- járót. Az itteni mégis más Ugyanis több mint másfél évtizeddel ezelőtt verték le ugyanitt az első sátoreöve- ket a Bükk hívei, rajongói hogy úgynevezett környezetvédelmi táborban töltsék el pihenésük egy részéi Azóta vezeti a tábort Hortobágyi Ernő, aki nyugdíjas tanár. Az idei tábor dr. Lé itárd János tudós tanár nevét viseli. — Vajon miért'.’ — Néhai kollégám nemcsak kiváló oktató, hanem lelkes természetbúvár is volt. Ezért idézi az ő emlékét idei együttesünk — Ügy tudjuk — kérdezzük a tábor vezetőjétől — hogy idén elég nehézkesen, nem minden bonyodalom nélkül sikerült újra törzshelyükön táborozniuk, ezekről a nehézségekről lapunkban is beszámoltunk. — Azért végre újra meg kaptuk a régi helyet, ám a szabályaink. s az itt sátrat állító vendégeink erdőbeli viselkedési illemei. szigorúak. illetve szabályozottak A Köjál a karsztvíz-védelem miatt együttműködve a Településtisztasági Vállalattal zárt tartályt bocsátott rendelkezésünkre. Ebben gyűjtjük össze a mosogatóvizet. Az egyéb hulladékok pedig szállítható konténerekbe kerülnek. A hozzánk visz- szatérő törzsvendégek számára mindez természetes. Ök ugyanis nem kirándulók, (ikik kihasználják a természetet, hanem tapasztalt turisták, akik mindent felhasználnak védelme érdekében. Megtanítjuk a gyerekeket is a helyes viselkedésre. Az esti tábortüzek mellett a korábbi természetvédelmi táborok életéről mutatunk be filmet, s körünkbe várjuk dr. Juhász Lajos nyugalmazott főiskolai tanárt, aki a Bükk virágairól készített diaképeit, magyar költőink verseivel illusztrálja. Ezen túl fából fészekodúkat készítünk a gyerekekkel, amelyet hazavisznek, s felakasztanak a kertekbe, vagy a társasházak erkélyére. Na és persze számtalan kirándulás a fő program, továbbá vendégül látjuk az egri nyugdíjasklub pedagógusait is. Azért, nem egyfajta katonás élet zajlik itt Pihenni jönnek ide és saját ellátásra rendezkednek be a lombok alatt, a sátrat állítók Hatalmas gólyalábakon ki- sebbek-nagyobbak lépdelnek, mások a tábortüzet is izzítják. Lőkös Béla bácsi például tizenhatodszor tölti itt a nyarat. Törzsvendége a Heregrétnek. Egyébként ő a táborozok gombaszakértö- je is. így ránézésre senki sem mondaná meg róla. hogy 80 éves. Nagy Gyula és családja másodszor tölti itt szabadságát, amint a családfőtől megtudtuk, nagyon élvezik a nomád életet. Dr. Varga Béla, ahogy magáról mondja: „A tábornak vagyok ugyan az orvosa tizenötödször, de szerencsére még egyetlenegyszer sem volt páciensem”. Amikor ott jártunk, éppen a nyitás első napjait élték, így is 64-en gyűltek össze. Köztük az NDK-ból érkezett házaspár, az ő nevüket is őrzi a táborvezető emlékkönyvének bejegyzése Amely szerint „igen érdekes" a tansátorban rögtönzött erdei múzeum látnivalója, s kellemes a társaság Ha mindenki ilyen volna, bizonyára nem szorulna a természet sem „védelemre" Soós Tamás Készül a fészekodó otthonra „Érdekel a világ . . A falu legöregebb embere Szarvaskőn a 83. évében járó Kiss Miklós — a legidősebb ember . . . Legalábbis a férfiak között. Mert, ha más helyekről olykor fel-felröppen is a hír egy-egy százesztendős, vagy még öregebb ember köszöntéséről, itt ennyit talán még nő sem élt soha... Hiába a meseszép környezet, a jó levegő, az idegnyugtató csend, a komisz munka csak elnyüvi az idevalósiakat. A kenyérért sokaknál jobban meg kelleti dolgozni mindig. Kevéske a művelhető föld. s aki nem nézett egyéb után is. annak hamar felkopott az álla. (Fotó: Tóth Gizella) J ómaga is — magyarázza Miklós bácsi — mór 13 esztendősen csordáskodott, mivel hattagú családjukban — egy testvére még babakorában meghalt — különösen szükség volt a keresetre. Hiába volt a szüleinek a három- holdnyi „birtok", bizony jói jött nekik, ha mások marhái között „hivatalból", csak úgy ingyen, egyet a kis gulyás is kihajtott -a legelőre Mit számított a hosszú munka — kora tavasztól járt az Egri-völgvbe. s addig maradt, amíg az első hó ki nem szorította állataival együtt —. csak ne pusztítsa otthon feleslegesen a kenyeret! Meztelen lábát összeszurdalták a J* tüskék, a hűvösebb nap»a kon friss tehentrágyával me- lerigette didergő lábát. de sohasem panaszkodott Alig volt érettebb, amikor belekóstolt a summásvilág- ba is. Tolna megyében próbálkozott először, az Eszter- házy-birodalmban, annál a bérlőnél, akinek a fia a parlamentben azt az emlékezetes golyót röpítette „Tisza Pista" fele, amelynek helye állítólag ma is megvan a falban Aztán szolgált Mosonmagyaróváron. Frigyes főherceg uradalmában, ahol már „csak" 12 órás volt a napi dolga, csupán cséplés- kor tartott reggel öttől este hétig. Amikor tehette volna. sem pihent igazán, mivel majd félszázan rogytak éjszakánként a közös pajta poloskás pnccseire. Télidőben meg a tardosi bányához szegődött: fúrta, törte, pakolta a köt et, tolta a csillét. Mivel pénzhez még akkor is csak máshol jutott, amikor ..nagygazda" — fertályföldes paraszt — lányát vette feleségül. Olyan tizenkét hold körüli tulajdonú, helyi nobilitáset. aki négy hasonló magyar, egy sertéskupec, no, meg a jegyző. kántor mellett a képviselőválasztásra is jogosult; a nagy eseményre felpakolt szekéren, egyenesen a zászlót vitte Pétervásárára! Persze, azért az ő ifjúságában is akadtak izgalmas, érdekes, emlékezetes események. Például — idézi hátratolt sildes sapkája alatt Szarvaskő „véne" — amikor tizenkilencben az intervenciósok betvárkodtak a környéken. A barátjával sebesült vörös katonára találtak az erdőn, s természetesen menekíteni, menteni próbálták. Jó darabig el is cipelték, de végül is nem bírtak vele. Segítségért kelleti menni a direktórium vezetőjéhez. Mire azonban a szekérrel visszatértek, már hozták is velük szemben a harcost. Négyen. Négy felnőtt. beleizzadva. S amikor elmesélték nekik, hogy korábban ketten láttak neki ugyanennek, két gyerek, alig akarták elhinni ... Aztán — más „kalandból" is jutott. Két hosszasabb bányamunka után, 1928-ban nekivágott Kanadának. Franciaországig „vonatozott", aztán 11,5 napig a tengeren hajózott . . . Előbb egy lőszergyárban alkalmazták, aztán pedig dohányfarmernél kapott állást. A felesége hallani sem akart arról, hogy ilyen messzire kövesse, első fia „akkora volt, mint egy sörösüveg" — így igen nehezen telt az idő a távolban. Csak akkor felejtett egy-egy kicsit, amikor a hétvégeken beült a moziba. S jó. hogy rászánta magát, mert azóta sem volt ilyen szórakozása. filmre soha többé nem jutott ideje. Odakint még a mostani amerikai elnököt is látta a vásznon. Cowboy-ru- hában, persze. Ezer dollárt küldött haza a tengerentúlról arra a házra, amelynek a helyén a mostani áll. A többit pedig a hatéves külföldi tartózkodás után váltotta át magyar pénzre. Amikor még 5.70 pengő ért egy dollárt... — Amíg igát nem tudtam szerezni, aratni jártam vagy az üzembe — beszéli — Amint megvettem a szükséges felszerelést, gazdálkodni kezdtem. Örököltünk va- Idmicskét, s mi is gyarapítottuk egy kicsit. Úgy, hogy a végén már hatholdnyi szántónk volt és negyed ennyi legelőnk. Hozzá meg 4—5 marha, mert ennyi mindenképpen kellett. Amikor otthon nem volt rám szükség, fuvaroztam a kocsimmal. A szénbányánál. az erdészetnél Egyszer, amikor a bányavezetönek visszavittem a tévedésből kapott többletpénzt — valami 20 pengőt — jutalmul azt a lehetőséget adta. hogy naponta két vasúti vagont tölthe- tek meg. Ha gondoskodom arról, hogy újra meg újra megteljenek, a szállítási díjon felül, mázsánként még 10 fillér üti a markomat . . így öregedtem meg itt a hegyek között, erdők alján, s így váltam idővel én is képtelenné a földem művelésére. Itt tsz nem alakulhatott, a megmunkálotlan föld egyszerűen az államra szállt. Fillért nem kaptam érte, így most nyugdíjam sincs. Ne- gyedmagammal a faluban Pedig ezer forintnak is úgy örülnék, hogy’ istenemre mondom: visszaadnék belőle' Meghalt a nagyobb fia. utána a felesége is, a portán, a ház körüli kertben es a falu határában megmarad! 300 négyszögöles telken — nyugdíjas menyével maradt öregségére. Tavaly még kiballagott a szőlőbe, három éve permetezett is. de most már legfeljebb kapálgat. örül annak is. ha csak tesz-vesz. akár a legkevesebbre futja az erejéből Boldog, hogy jó a látása, elolvashat mindent, ami csak a kezébe kerül, hallgathatja a rádiót, nézheti a televíziót. — Érdekel a világ! — mondja a búcsúzásnál — Nem tudom, hogy közelről milyen a színház, sohasem voltam a Balatonnál vagy akár csupán a Mátrában, sőt, még a faluhelyen mindig divatozó kocsmai szórakozásra is alig-alig futotta Am a bajokat leszámítva, végtére is elég derűs öregember vagyok. Jó érzéssel tölt el, hogy két gyermekemet becsülettel felneveltem — az egyik bányafőnök' volt. a másik magas rangú katonatiszt ma is — van három unokám, egy dédunokám. Voltam községi képviselő. majd tanácstag, ma is elnökhelyettese vagyok a helyi erdőbirtokosságnak Szeretnek, tisztelnek. S — ha dolgos életem alkonyán fáj is a hiányzó nyugdíj — kell ennél több...? Gyóni Gyula Lőkös Béla bácsi, a gombaszakértő Ifjú nézelődök a tanácsfa alatt Sátrak a fennsíki tisitásom > ,r , ■ ..í -, ♦ x _ * . '''■'*}■ V v"', - V ..Virágúra" a Nagy családnak (Fotó: Perl Mártont
