Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 1., péntek NYUGATNÉMET TÜNTETÉS MANAGUÁBAN Nicaragua: amerikai ENSZ-vétó várható Csütörtökön is folytatja a vitát a Nicaragua által felvetett kérdésben a Biztonsági Tanács. A kedden kezdődött vitában Daniel Ortega nicaraguai elnök javasolta: a tanács szólítsa fel az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben a hágai nemzetközi bíróság határozatát és szüntesse meg az ország elleni intervencióját. Az amerikai küldöttség várhatóan vétót emel abban az esetben, ha a tanács többsége egyetért Nicaragua kérésével. Szerdán a vitában felszólalt Vitalij Szafronov, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselőjének helyettese is. Rámutatott: Washington minden eszközt felhasznál annak érdekében, hogy Nicaraguában megdöntse a sandinista rendszert. Ennek indoklására akarja elhitetni, hogy az ország „szovjet támaszponttá válik, s területét a Szovjetunió az Egyesült Államok elleni katonai akcióhoz akarja felhasználni. Szafronov a leghatározottabban leszögeztem Szovjetuniónak nincsenek ilyen szándékai, nem kíván semmiféle „nyomást” kifejteni az Egyesült Államokra vagy a közép-amerikai országokra általában sem, és különösen nem Nicaragua te. rületét felhasználva. Nyugatnémet állampolgárok rendeztek tüntetést szerdán Managuában. A tüntetők követelték országuk kormányától, hogy ítélje el a Reagan-kormány által támogatott, Nicaragua ellen irányuló terroristaakciókat. Egyben tiltakoztak az ellen, hogy Bonn a managuai kormányra próbálja hárítani a felelősséget három nyugateurópai önkéntes haláláért, akiket a „kontrák” kedden gyilkoltak meg. Bemard Kalb, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője, az ellenforradalmárokat „szabadságharcosoknak” nevezte, majd kijelentette, hogy a Nicaraguában dolgozó önkéntesek sorsáért „a managuai kormány viseli a felelősséget”. Daniel Ortega nicaraguai elnök szerdán, New Yorkban, találkozott Jesse Jack- son, amerikai demokrata párti szenátorral. A Nueva Nicaragua hírügynökségnek nyilatkozva, Jackson kijelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz a nicaraguai ügyekbe való amerikai beavatkozás megszüntetéséért. A hondurasi kormány nem ismeri el a hágai nemzetközi bíróság döntéseit — közölte szerdán Tegucigalpa, miután Nicaragua panaszt emelt Hágában Costa Rica és Honduras ellen. Nicaragua azt vetette két szomszédja szemére, hogy menedéket nyújt a törvényes managuai kormány megdöntéséért harcoló ellenforradalmároknak. Jósé Azcona del Hoyo, hondurasi elnök szerdán, egy rádiónyilatkozatban elismerte, hogy hazája területén nicaraguai „kontrák" állomásoznak. Ezt azzal indokolta, hogy Hondurasnak nincs elegendő ereje a „kontrák” tevékenységének ellenőrzésére. Tegucigalpa egyébként mostanáig tagadta, hogy Hondurasban nicaraguai ellenforradalmárok tartózkodnak. Mihail Gorbacsov befejezte távol-keleti útját Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, csütörtökön befejezte a szovjet Távol-Keleten tett látogatását és elindult vissza, Moszkvába. Ezt megelőzően, a ha- barovszki határterület párt- szervezetének vezetői előtt nagyobb beszédet mondott. A főtitkár múlt pénteken indult útnak, s egyhetes kőrútján megfordult Vlagyivosztokban, Nahodkában, az Amur menti Komszomolszk. ban, s végül Habarovszkban Vlagyivosztokban részt vett a Szovjet Hadiflotta napja alkalmából rendezett ünnepségeken, majd, mikor átadta a városnak a második Le- nin-rendet, igen fontos bélés külpolitikai mondandókban bővelkedő beszédet mondott. Utazása folytatása volt azoknak a belföldi látogatásoknak, amelyeket tavaly március, főtitkárrá választása óta folytat. A meglátogatott körzetek lakosaival folytatott kötetlen beszélgetései egyikén elmondta hogy legközelebb majd Jakutföldre, Magadánba és Csukcsföldre is ellátogat. CSERNOBIL: Mi lesz az atomerőmű sorsa? Mi lesz a csernobili atomerőmű sorsa? — e kérdés érdekli a Pravda olvasóit. Leveleikre a csütörtöki számban Andranyik Petrosz- janc, a Szovjetunió Állami Atomenergia Bizottságának elnöke válaszol. A szovjet akadémikus egyebek között utalt arra, hogy a sérült negyedik blokk eltemetése nem egyszerű befalazás. A bonyolult mérnöki építmény alapját különleges módon hűtött lap képezi, itt kaptak helyet a hőcserélők, és a csaknem 200 mérőműszer, amely ellenőrzi a hőmérsékletet. Petroszjanc szavai szerint nem lett volna célszerű eltávolítani a megmaradt nukleáris fűtőanyagot, az eltemetés mellett döntöttek inkább. így az általános sugárzási szint gyorsabban csökken, biztonságosabb munkakörülmények teremthetők az erőműben dolgozók számára. A blokkban maradt nukleáris fűtőanyag nem jelent veszélyt az atomfizika törvényszerűségei alapján — hangoztatta. Október táján újraindítják az első és a második blokkot. Ügyeleti rendszerben üzemeltetik majd: a dolgozók kéthetenként váltják egymást. A harmadik, a sérült reaktor közelében levő blokk sorsa már nem ilyen egyszerű. Alapos műszaki vizsgálatokra, javításokra, szabályozásokra, s megfelelő üzemi próbákra van szükség. A felelősség, illetve felelőtlenség kérdését boncolgatva, Petroszjanc utalt arra. hogy az erőmű szakemberei egyszerűen „elfelejtették”, milyen üzemanyaggal működik berendezésük és — hangoztatta — a balesethez vezető kísérleteket nem egyeztették atomenergetikai szakemberekkel, tudományos vezetővel, a főtervezővel és az erőműépítőkkel. Ügy tettek, mintha közönséges villamos erőművel lenne dolguk. A jövőben is növelik majd az atomerőművek számát — jelentette ki Petroszjanc, s kitért arra, hogy az atom- energetikai minisztérium minden jel szerint szigorú fegyelmet és rendet teremt a kiszolgálószemélyzet megbízható, balesetmentes munkája érdekében. Fokozott figyelmet fordítanak a dolgozók kiképzésére, egyebek között a válsághelyzetben való gyors és helyes cselekvés gyakorlására. USA-DÉL-AFRIKA Reagan konstruktív elkötelezettsége Az Egyesült Államok felvette a kapcsolatot a délafrikai apartheid rendszer megdöntéséért fegyveres harcot folytató Afrikai Nemzeti Kongresszussal. Paul Hare. az Egyesült Államok zambiai nagykövete, szerdán találkozott az ANC végrehajtó bizottságának három tagjával, a pretoriai rezsim által törvényen kívül helyezett szervezet lusakai székhelyén. A nagykövetség szóvivőjének közlése szerint, a 90 perces megbeszélés a washingtoni kormány „első, bejelentett kapcsolatfelvétele” ezen a szinten az ANC-vel. A hírt megerősítő washingtoni külügyminisztériumi fogalmazás szerint, az ANCvel folytatott párbeszéd magasabb szintre való emelése azt a washingtoni törekvést szolgálja, hogy „előmozdítsa a tárgyalásokat a dél-afrikai békés rendezésben érdekelt felek között”. Az ANC szóvivőjének tájékoztatása szerint, a megbeszélésen Reagan elnök „konstruktív elkötelezettségnek” nevezett dél-afrikai politikájáról és a Pretoria elleni, kötelező érvényű szankciókról volt szó. Az ANC elutasítja Reagan elnöknek a pretoriai rezsimmel szoros kapcsolatokat ápoló politikáját, és a washingtoni kormánytól szankciókat sürget az apartheid felszámolásának meggyorsítására. Közös szovjet—amerikai tudományos kutatás Szovjet Kazahsztánban, Szemipalatyinszk térségében együtt dolgoznak szovjet és amerikai tudósok azokkal a földrengés- vizsgáló műszerekkel, amelyeket kétoldalú megállapodás keretében helyeztek el. A képen (balra) egy amerikai és egy szovjet szakértő (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) A baszk kockázat ALIGHA KÉTSÉGES, hogy újabb vihar várható a baszkok lakta vidékeken — mind Spanyolországban, mind Franciaországban. Madridban ugyanis a spanyol és a francia külügyminiszter megállapodott, hogy Párizs rövidesen újabb frászát terroristákat ad ki a szomszéd ország hatóságainak. 1984 őszén történt meg először, hogy Franciaország megvonta a politikai menedékjogot három ETA- terroristától, akiket aztán Madridba szállítottak és átadták őket a spanyol igazságszolgáltatásnak. Az eset nagy felzúdulást váltott ki a spanyol—francia határ mindkét oldalán — tüntetésekkel és bombákkal. Tudta mindenki, hogy milyen kockázattal jár. ha a francia hatóságok fellépnek a területükre menekült baszk terroristák ellen. Hiszen történelmi hagyomány Franciaországban, hogy a politikai menekülteket általában befogadják, s a1 baszk szélsőséges szervezet, az ETA emberei a fasiszta Franco-rend- szer uralkodása idején mindig is a határon túl leltek menedékre. Csakhogy azóta Spanyolországban megteremtődött a demokrácia, az ETA azonban változatlan kegyetlenséggel folytatja hadjáratát a spanyol hatóságok és intézmények ellen. A francia vezetés hosszú dilemma után végül is elhatározta magát 1984-ben. Tette ezt azért is, mert a franciaországi baszk vidékeken szintén elszaporodtak a terrorcselekmények. Párizs pontosan tudta, hogy a döntés nem lesz népszerű a baszkok körében, akiknek 300 ezres közössége sohasem okozott olyan gondokat a központi irányításnak, mint spanyolországi rokonaik Madridnak, viszont mindig is nagy szimpátiával tekintettek azok harcára. Ezt a szimpátiát sajnos még a terrorizmus megannyi szélsőséges megnyilvánulása sem tudta kiirtani. SPANYOLORSZÁGBAN az elmúlt években az ETA már olyan akciók sorát követte el, amelyekét semmilyen cél nem igazolhatott. Ezért szállt be Párizs a terrorizmus elleni közös küzdelembe. Azóta határozottan erősödött a két kormányzat együttműködése. Franciaország intenzíven segítette déli szomszédját a Közös Piachoz csatlakozásban, és módszeresen csapott le a területére menekült ETA-terroris- tákra. Ennek a folyamatnak volt az állomása a mostani külügyminiszteri megbeszélés, amelynek persze ismét a terrorizmus elleni harc állt a középpontjában, hiszen erre maga az ETA adott okot júliusi, példátlanul brutális merényleteivel. Madrid most a jelek szerint súlyos lépésekre készül az ETA terroristái érién, s ehhez szüksége van a francia hatóságok fokozottabb segítségére is. AVAR KAROLY HELSINKI Nem önáltatás Vajon csak önaltatás, vagy valóban iga/, a mondás, hogy Helsinki él? C sak jelszó-e. amelyet hamis remények táplálnák vagy politikailag helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a valóságnak. De. hogy mi se essünk az indokolás nélküli jelszavak hangoztatásának a hibájába, okoljuk meg a fenti állítást: miért érvényes máig is az. a részletes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt. S miért lenne kívánatos a további hasznosítása. Nézzünk körül ma a nemzetközi terepen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megállapodást nem vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, még pedig nemcsak valamely részletben, hanem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv, hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, s magába az okmányba foglaltak ismét uralkodóvá lehetnek a kelet-nyugati viszonyban. A,harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett össze akkoriban olyan jelentős ünnepélyes alkalomra, mert előzőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tábor között erő- egyensúly van, a kétségtelenül meglévő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erőszak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akkor a másik változatot, a békés együttműködés útját kell választani. S ha ma vannak is olyan politikai erők, amelyek meg szeretnék változtatni ezt az erő- egyensúlyt, és ebből politikai befolyási, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: „Helsinki" felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy „Helsinki” nemcsak egyetlen nagy aláírási aktus volt, amelynek emlékét most őrizgetjük, hanem folyamat. A harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróokmány egy-egy fejezetéről, egy- egy témakörének teljesüléséről, s a további teendőkről tárgyalandó. Igaz, sok haladásról nem számolhatnak be. De ezek a mindig újra és újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a . dokumentumba foglalt politikai, gazdasági, kulturális, emberi együttműködési problémák napirenden vannak továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra nekirugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypontidőszak — például a nyolcvanas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy- egy ilyen „Helsinki utáni" konferencia volt. Gondokkal terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk és jó érzéssel számításba vesszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejének lehűlést időszakában sem esett vissza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok. amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak, (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére, a tűristaára- datra, a politikusok sűrű utazásaira) lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz a rendkívül fontos katonai problémakörben — nem sikerült lépni, sőt a helyzet rosszabbodott. A záróokmány ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdéseivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremennek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos eszközök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony megjavítása. S ha ma a fegyverkezés korlátozása áll is a követelmények első helyén, a példa, amelyet Helsinki a nemzetközi megállapodások lehetőségére nyújtott, nem halványul el. Tatár Imre Külpolitikai kommentárunk
