Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

4

NÉPÚJSÁG, 1986. július 12., szombat

„VASÁRNAPI" KÉRDÉS

Nyissunk vagy ne nyissunk?

Jó pár év eltelt már azóta, hogy a városokban vasárnap délelőttönként nyitva voltak az élelmiszerboltok. Ha az ember elfelejtett valamit a hétvégi bevásárlás alkalmával, nem érte kellemetlen meglepetés a családot. De akkor sem jöttünk zavarba, ha hirtelen és váratlanul vendégünk érkezett. Persze sokan vélekednek úgy, hogy ezen okok miatt nagy luxus lenne nyitva tartani, de nyilván olyanok is vannak, akik szerint ez egyáltalán nem luxus, sokkal inkább a vásárlók jogos igényeként fogják fel ezt az óhajt.

rült megszereznem a kellő mennyiséget, A fenti vendéglátó egység üzletvezető- helyettese, Faragó János: Sokan jönnek kenyérért, tejért, de sütőport is keresnek néha. ha elfelejtik megvenni az előző napon. Hisz enélkül nehéz elkészíteni a tortát, süteményt.

— A turistaidény beköszöntővel érzékelhető a for. galom növekedése. Az egyéni utazók és a szervezett csoportok szívesen reggeliznek itt, ugyanis áraink olcsónak mondhatók. Persze a sor olykor elég nagy.

Az álláspontok tehát eltérnek egymástól: van aki ezt, van aki azt mondja. Mindenki saját érdekeit képviseli, ám a különböző vélemények nem egyforma súllyal esnek latba, egy azonban biztos; a belkereskedelmi tárca vezetői többször is elmondták. hogy különösen az idegenforgalmi központokban szükséges lenne, hogy az élelmiszerboltok nyitva tartsanak vasárnap.

„Nincs ró igény”

Miskolczi László, a Heves Megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője:

— A közeljövőben semmi esetre sem tervezzük a boltok vasárnapi nyitva tartását. Gondoljon csak bele: 2500— 3000 forintos fizetésért vajon ki áldozná föl a hétvégéjét? Ráadásul az eladók többsége nő, s a gyerekekkel is otthon kell maradni, szükség van a szabadnapra. De különben a lakosság részéről sincs erre igény ...

— Készült már ezzel kapcsolatban valamilyen felmérés?

— Nem. A szakszervezettel is egyeztettük véleményünket, úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi nyitva tartási rend jó és megfelel a lakosság érdeklődésének. Ezért nem látunk okot a változtatásra. Esetleg azt vizsgáljuk meg, hogy néhány, hétfő délután zárva tartó üzletet kinyissunk-e erre az időre.

A forgalom mégis nagy . ..

Egerben egyetlen — szerződéses — kereskedés üzemel vasárnap. A Széchenyi utcai kis üzletben feleségével együtt dolgozik Gergely Ferenc:

— Amikor vasárnap reggel megérkezem a boltba, már harminc- negyven ember várakozik a bejárat előtt. Sok turista keres fel minket, de egriek is jönnek szép számmal. Főleg tejet, kenyeret, tejfölt, zsemlemorzsát és különféle italokat visznek.

— Jellemző, hogy míg hétköznap (fél 7-től fél 6-ig) 7—15 ezer forintos forgalmat bonyolítunk le, addig vasárnap (7-től 11-ig), tehát mindössze négy óra alatt ez az összeg 20—22 ezer forintra ugrik. Mindenképpen indokolt tehát, hogy más nagyobb árudák is kinyissanak, legalább néhány órára. Nem tudom ki hogy van vele: nekünk bőven megtérül ez a pluszmunka

Üveges tej

A múltkoriban — a hét utolsó napján — hiába próbálkoztam egy fél liter tej beszerzésével. Már majdnem föladtam a harcot, mikoris eszembe jutott a Három Farkas étterem. Ott — a tejivó részlegben — egy üdítős üvegbe töltve sikeLuxus?

Mikor megszűnt az élelmiszerboltok vasárnapi nyitva tartása a vendéglők, és bisztrók kapták feladatul a tejtermékek és kenyérféleségek árusítását. Ennek nem örültek túlságosan a vendéglősök, hisz ezeken a termékeken elég kicsi az árrés. gondot jelent azok beszerzése és egyszerűen nem is tartozik a profiljukba ez a féle tevékenység. A vásárlók sem szívesen mennek be tejért, ilyen jellegű „intézményekbe”.

Itt az idegenforgalmi szezon, s gondolni kell a kispénzű emberekre is. Mert mi van, ha egy család nem kíván — nem tud — beülni egy drága étterembe, hanem inkább konzervet venne, vagy netán sajtot... Hogy miért nem veszi meg szombaton? Hát igen. Ilyen alapon szombaton is bezárhatnának a boltok, mert ott a péntek, sőt a csütörtök is ...!

Nehéz eldönteni, hogy a vasárnapi nyitva tartás luxus-e, vagy netán egy kulturáltabb, egy magasabb színvonalú ellátás feltétele. Ez végül is nézőpont kérdése.

Mindenesetre a kis, Szé- henyi utcai kereskedés boltosa számára az lenne a luxus, ha a hét utolsó napján zárva tartana . . .

Havas András

A köztisztaság múltja

Különleges kiállítás, a köztisztaság múltját bemutató tárlat várja az érdeklődőket a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat XVI. kér. If jűgárda úti telepén. Az ipari műemlékek a szemétszállítás, a közúti takaritás múltját mutatják be

(MTI-fotó: E. Várkonyi Péter — KS)

Sajtok könyve

Elébb jubiláltunk. Nem is oly rég. tejjel, tejeskorsóval koccintottunk a Budapesti Tejipari Vállalat centenáriumán. Büszkélkedhettünk (szeretünk a „leg”-ekkel büszkélkedni); elsők közt voltunk Európában a városi szervezett tejellátásban, elsőként vezették be Budapesten a palackos tejet, amelyet hajdan kifutófiúk vittek a megrendelőkhöz. Száz esztendő — de már jóval előtte. 1814-ben a Nemzeti Gazda így ír: „Ha akadna egy olyan okos Tejtársaság, amelynek a tagjai a magok természeti tájbeli házi szükségleteken kívül a megaludni szánt tejet több ittzék- ként 2—3 akóig összeadnak, és ezt az igen hasznos gazdaságot egy ahhoz jól értő személy által beindítanák, s annak foganatjáról bennünket tudósítanának; azt ígérjük, hogy annak a betses Társaságnak a Nemzeti Gazdát ingyen fogjuk küldeni ...”

Tehát elsők voltunk, de ... De a tej. tejtermékfogyasztásunk ugyancsak az utolsók közt kullogott.

Aztán régóta tanítjuk is a tej, a sajt szeretetét, szerepét. A Vendéglátóipari Főiskolán Pomogáts Béláné, a

francia nyelvtanárnő fordítási gyakorlatait mindig így kezdi: „Un répás sans fro- mage: c’est une belle dame qui n'a qu’un oeil”. Vagyis: az étkezés sajt nélkül olyan, mint egy szépasszony, akinek csak egy szeme van. Aztán a sajttörténetek következnek. „Vegyük az ementálit. Neve a berni kantonbeli Emme-völgy nevéből ered. Már Hadrianus idején ismert csemege volt. Azt is tudjuk: a római légiók katonái tizenhat napra fél kiló ementálit kaptak."

És mi? Mennyi ementálit, avagy trappistát, camember-t fogyasztunk?

Mindezek a gondolatok, kérdések egy most megjelent (és kis ünnepség közt bemutatott) szakácskönyv nyomán jutottak eszembe. A Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó népszerű szakácskönyv sorozatai közt megjelentette Barta Miklós Sajtételek című munkáját. Sajttálak, sajtételek közt (pikáns sajttortákat, sajtos vitaminsalátákat kóstolhattunk) mutatta be a kiadó a Tejipari Vállalatok Trösztjével együtt az új könyvet. De miért kell egy ilyen kis háziünnepséget rendezni egy szakácskönyv megjelenése ürügyén? Mert ez az első! A sajtról, tejtermékekről önálló szak- irodalmat még a kutató is alig találhat, hát még a háziasszony otthon forgatható népszerű szakácskönyvet! Ez válasz arra is, hogy a római légiók katonái sok száz évvel ezelőtt bizony több sajtot fogyasztottak. mint mi.

De már valami elkezdődött. Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás növekszik nálunk. (Ezzel is foglalkozik a hasznos, nemcsak recepteket tartalmazó kötet.) Nem nagyon, de valamicskét. 1978-ban két kiló negyvenhat deka sajtféleség jutott egy főre, 80-ban két kiló ötvenkét deka, s 84-ben már három és fél kiló. Most már nemcsak ünnepeljük a „leg”-eket, már nemcsak a főiskolákon tanítjuk a sajt nyelvét, ízét s hasznát, már a háziasszony, ha receptek után kutat, a könyvesboltok polcain már nem hiába keresi a sajtos receptkönyvet. Az első. sok recepttel, színes képpel, történettel, felhasználási móddal, étrendekkel, dietetikai leírásokkal megjelent.

K. Gy.

Az ostorosi öregek Napközi Otthona előtt idős emberek üldögélnek, beszélgetnek a kora nyári délelőttön. Lombos fák alatti padokon gyülekeznek a közeledő tízóraira. Bent a tágas társalgóban ünneplésről árulkodnak a tisztára mosott poharak. tálcák.

— Három Margitunk is van. őket köszöntöttük tegnap — mondja Barta Jánosáé, az otthon vezetője, a vendéglátás kellékeire mutatva. Hamarosan megérkeznek ők is.

Míg az' öregek között a tegnapi élmények felelevenítése tart, a vezetővel a hétköznapokról beszélgetünk.

— Lassan húsz éve, hogy itt a faluban tsz-patroná- lással kialakították az első öregek napközijét. Akkoriban húsz embernek adott otthont az erre a célra átalakított régi családi ház. Azóta átköltöztünk ebbe a tágasabb épületbe, s ma már

Otthon Ostoroson

harmincketten járnak ide rendszeresen. Tíz házi gondozottunkat pedig három képzett asszony látja el. Az átlagéletkor 70 év körül alakul. a legfiatalabb tagunk 28. a legidősebb 93 éves.

Az emelkedő létszám nem véletlen, hiszen a napi háromszori étkezésért és az otthon használatáért járó térítési díj elenyésző. A nyugdíjtól és a szociális körülménytől függően állapítják meg az összeget. A legmagasabb 200 forint, tizenhármán azonban ingyen élvezhetik a napközi kényelmét.

Időközben a lakók is besétálnak a világos szobába.

A 67 éves Németh Antal- né még mindig a névestély bűvöletében él:

— Micsoda mulatság volt itt tegnap! — mondja. Néha a lábamat is alig bírom, de este csakúgy roptam a táncot. Remekül éreztük magunkat.

Kicsit komolyabbra vált. amikor a családjáról kérdezzük.

— Az első férjem odamaradt a fronton, a másodikkal meg már nem jövök ki. Kiállhatatlan természet. Az

utóbbi időben egész nap csak kerülgettük egymást, így aztán eljöttem ide. Kézi' munkázgatok, beszélgetek, s csak este járok haza. Cukor, beteg is vagyok. Ha rosszul érzem magam, itt könnyebben segítenek rajtam.

özvegy Ipacs lstvánné a borforgalmi vállalattól ment nyugdíjba.

— Hetvenhat éves vagyok. A férjem meghalt, egyedül maradtam a házban. A két lányom férjnél van. Nappal dolgoznak, s mivel én már háztájival sem foglalkozom, inkább itt töltöm az időmet. Mindennel elégedett vagyok, az étel is nagyon finom.

Beszélgetés közben egy-egy kézimunka is előkerül. Készülnek a hímzett térítők, a maradék anyagokból horgolt lábtörlők, székhuzatok. Ennek egy részét értékesíteni fogják, s az ebből összegyűlt pénz a tervezett kirándulás költségeit egészíti majd ki. Az idén valami szép fürdőhelyet látogatnak meg, később a hegyekbe terveznek egy vidám túrát.

(barta)

Németh Antalné: „Ha rosszul érzem magam, Özv. Ipacs lstvánné: „Egyedül maradtam..." itt könnyebben segítenek”