Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
HozziszMs Fejlesztési feltételek és az idő NÉPÚJSÁG, 1986. július 12., szombat Dr. Domán László vitaindító cikkéhez szeretnénk néhány gondolattal kapcsolódni. A világgazdaságban előttünk zajlanak a forradalmi sebességű változások, a tudományos-technikai forradalom hatására. Amelyik vállalat ebben a környezetben időben nem ismeri fel helyzetét és szerepét, az lemarad, tönkremegy. Amelyik időben felismeri és be tud kapcsolódni a folyamatba, soha nem látott tempóban fejlődhet. Népgazdaságunk aligha tud ezzel lépést tartani, ha a szabályozórendszeren keresztül a vállalatok nem kényszerülnek alkalmazkodni a környezet követelményeihez, lehetőségekhez, és ezzel egyben formálják is azt. 3. EGY POHÁR TEJ A legegészségesebb táplálékok egyike Az alkalmazkodás sikeressége Mi, Csepel autógyáriak külföldi, belföldi és saját tapasztalatainkra építve úgy véljük, ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak alkalmazkodniuk kell környezetükhöz. Termékeink értékesítési piacán úgy, hogy azt termeljék, amire a környezetünknek nagy szüksége van. És azt jobb minőségben tegyék, mint bárki más, mert ez magában hordja a legnagyobb nyereség lehetőségét. A beszerzési piacon úgy alkalmazkodni, hogy azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek a termékelőállításukhoz és fejlődésükhöz szükséges, képesek legyenek megszerezni megfelelő mennyiségben, minőségben és időben. Ne tűzzenek ki olyan célt, amihez a környezetükből a feltételeket nem lehet megszerezni, hogy a termelési zavaraik, illetve veszteségeik a lehető legkisebbek legyenek. Mindkét tevékenységet összehangoltan és folyamatosan úgy irányítani és megvalósítani, hogy a vállalat rövid távon harmonikusan működjön. Hosszú távon pedig biztosítani tudja a fejlődését, a megújulását. Ebből a gondolkodásból adódóan azt valljuk, hogy az alkalmazkodás sikeressége elsősorban vezetés kérdése és a műszaki fejlesztés ennek egyik eszköze. Csak a termelőerők többi elemével összefüggésben és összhangban szabad vizsgálni és csak akkor lehet sikeresen megvalósítani. A vezetésnek elsősorban abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy megbízható pontossággal legyen képes informálódni és így megítélni, hogy az általa vezetett egység mire képes. Az adott környezet piacán milyen termékértékesítési lehetősége Orsó János mozdonyvezető, a MÁV Füzesabonyt üzemfőnök- ségenek dogozója 25 évi munkájáért a legmagasabb szakmai kitüntetésben részesült. A vasutasnap alkalmából megtartott ünnepségen Budapesten tegnap vehette át a rangos elismerést, Kiváló Vasutas lett. Amikor ez a riport készült, kedves Orsó János, ön még nem tudta bizonyosan, hogy a díszes meghívó miért invitálja a központba. Rajta a figyelmeztetés: .Megjelenés díszegyenruhában!" Még tréfásan meg is jegyezte; talán már szűk is lesz a ruha, hiszen megkímélte, a mozdonyon a kevésbé kényes .munkásruha járja. A hivatása becsületéről, szépségeiről mégis oly szívesen és sokat mesélt el. Engedje meg, hogy elsőként gratuláljunk! — Annak idején, fiatalgyerekként, amikor a vasúthoz kerültem 1946-ban, még vízhordóként dolgoztam — kezdte a visszaemlékezést. — Kellett az ember, hiszen a középkorosztály zöme odavan, az ehhez szükséges eszközöket képes-e megszerezni és mindezt úgy, hogy a vállalat nyeresége növekedjen. A szabályozók kényszerítsenek Amikor arról a kérdésről vitázunk, hogy a magyar gazdaságot miért érhetik jogos kritikák a fejlesztés lassúbb üteméért, a fejlettebbektől való elmaradásért, mi az okokat a következőkben látjuk: a fejlesztés országunkban (legyen az műszaki fejlesztés, szervezésfejlesztés stb.), a vállalatok számára sajnos még nem az egyedüli út ahhoz, hogy a nyereségüket növeljék. Ha a vállalat talál könnyebb utat (például áremelést vagy „elintézi”), azt teszi, hiszen a fejlesztés bonyolult szellemi és fizikai munkák sorozatát, ennek összehangolt irányítását igényli. „Nem érdemes" ekkora erőfeszítést tenni, ha könnyebb út is van. Jól megítélhető ez abból is, hogy a hazai vállalatok között még sokkal inkább a „bérverseny” a jellemző, mint a technikai, technológiai, szervezési, vagy minőségi verseny. A népgazdasági szabályozó- rendszer ma még nem ösztönöz egyértelműen a fejlesztésre, holott az lenne kívánatos, hogy már kénysze- rítsen is. Semmiképpen se képződhessenek olyan érzetek, hogy nem érdemes fejleszteni. Fontos lenne mielőbb elérni, hogy ne lehessen képes az a vállalat a „bérversenyben” elöl haladni, ahol alacsony a technikai-szervezettségi színvonal. A vállalatokra a szabályozó- rendszer, ami a közgazdasági környezetük alapvető eleme, ma nincs még olyan hatással, hogy a fejlesztés alapvető (Fotó: Köhidi Imre) veszett a háborúban. Csak sihederek voltak, meg öregek. Szihalmi születésű vagyok. Miskolcra, jártaim akkor, a VII-es pályamesteri szakaszon dolgoztunk a vasút lijáépítésén. Segédmunkás:' .t szerződtettek, hisz akkoiiban. meg jóval korábban is a vasúti állásnak tekintélye volt. Nem egykönnyen lehetett elérni. létszükségletükké vált volna, mint a teljes kollektíva szük- séglete.érdeke. Az ipari átlag felett Akkor vajon egyes vállalatok miért értek el sikeres műszaki és szervezésfejlesztési eredményeket és mindezt úgy, hogy a nyereségtermelő-képességük is a mai követelményeknek megfelel? — vetődhet fel ellenérvként a kérdés. Nem találkoztam olyan országos elemzéssel, amely ennek okait keresné, csupán azzal, hogy jó példaként emlegették e vállalatokat. A Csepel Autó Egri Gyárában a hajtóerő annak a felismerése volt, hogy ha a gyár folyamatosan nem fejlődik, a dolgozóink nagy tömegének biztonságérzete gyengül. így a gyár megtartóképessége romlik, ugyanakkor a vezetők, a képzett dolgozók alkotási, önmegvalósítási szükségletét nem tudjuk kielégíteni, ami ugyancsak gyengíti a megtartóképességet. (Gondoljunk arra, mi történik abban a gyárban, ahol kihirdetik, hogy visszafejlesztik.) A gyárunk műszaki és szervezésfejlesztését az elmúlt évtizedben sikeresen oldottuk meg és ennek eredményeként ma az ipari átlag feletti technológiai, szervezettségi és minőségi szinten dolgozunk. Számottevően fejlődött a munkakultúra, a termelékenységnövekedés a VI. ötéves tervben is meghaladta az évi 8 százalékot, az ez évi növekedés a 13 százalékot. A „bérversenyben” viszont (sajnos!) mégis az országos átlag alatt maradtunk, de a közvetlen környezetünkben sem tudtunk az „élvonalba” kerülni. Az viszont tény, hogy a munkaerő- mozgást tíz százalék alatt tartjuk, dolgozóink közel 70 százaléka törzsgárdatag. A cél érdekében A fejlesztések során mi úgy gondolkodtunk, hogy az innováció minden apró elemét jelentő fejlesztés lehetőségét ragadjuk meg. Az egyre csökkenő pénzügyi lehetőség pedig arra tanított meg bennünket, hogy a fejlesztési elgondolásokat rangsoroljuk és a jó ötletek közül csak a legjobbakra tudtunk figyelni. Azokra, amelyek a legnaAkit vasutasnak felvettek, biztos megélhetésre számíthatott. A szerződéses munka volt az első lépcső. Aki kitartott, képezte magát, egyre feljebb juthatott a „szamárlétrán” Volt ennek haszna is. Az én korosztályomban ezt az utat mindenki végigjárta. Talán épp ezért jobban is becsüljük egymás szakmáját. 1949-ben felkerültem a pesti igazgatósághoz pályamunkásnak, később váltókezelő lettem. Csak szakkönyvekből készültünk fel a vizsgára akkoriban, munkaidő után. Pedig kevés idő jutott alvásra. Huszonnégy óra szolgálat után kaptunk egy szabadnapot. Lelkesek voltunk, részt vettünk a szocialista munkaversenyben. A mi csapatunk sosem szégyenkezett . . . — Aztán mégis hűtlen lett a vasúthoz egy időre ... — Elcsábítottak bányásznak. 1953-ban behívtak katonának. A hároméves szolgálat végét már a salgótarjáni szénbányáknál töltöttem. Ott szereztem többek között gyobb előrelépést ígérték. A fejlesztések megvalósítása, a fejlesztett színvonalon történő termelés azonban egyre nagyobb erőfeszítést igényel, mivel a hozzá szükséges személyi, tárgyi feltételeket egyre nehezebb környezetünkből megszerezni. A vállalatok fejlesztési kényszerének megteremtésén túl, tehát fejlesztési munkájuk fontos feltétele, hogy környezetükből ehhez képesek legyenek hozzájutni. (Tárgyi, személyi feltételek, információk és mindehhez pénz ! 1 !) A hangsúly azon van: hozzájutni mert odaadni nem lehet, illetve úgy nem lehet elég hatékony. A fejlesztési lehetőségeket, és végül a célt, és a hozzá szükséges feltételeket ugyanis legpontosabban a vállalatok képesek meghatározni. És hogy megszerezhetik-e vagy nem, az attól függ, hogy mit enged meg a környezetük, vagyis azt meghatározó társadalom-, gazdasági vezetés, és mindezt milyen hatékonyan képesek a vállalatok felhasználni. Ahol mindkét feltétel rendelkezésre áll. ott a vezetés munkáját minősíti, hogy sikeresek-e a fejlesztések vagy sem. összefoglalva: a mai nyereségnövelésben érdekelt vállalatok növelni akarják jövedelmüket és vezetésük *többségében ezt azzal éri el, amit a népgazdasági szabályozórendszer megenged és a legkisebb erőfeszítést igényel. A műszaki technikai, technológiai fejlesztések fel- gyorsulása a népgazdaságnak egyre sürgetőbb. A vállalatoknak akkor lesz ugyanúgy sürgető, ha erre kényszerítenek a szabályozók. Akkor valósul meg gyorsuiló ütemben, ha ehhez a vállalatok a fejlesztési feltételeket rövid idő alatt meg tudják szerezni. Az ember ugyanis a munkájában a léte pillanatától ösztönösen a hatékonyságra törekszik: minél többet akar megszerezni a környezetétől, minél kevesebb munkával és " ezt mindig olyan szinten teszi, ahogyan a környezete megengedi. Amint az embernek nem engedte a környezete a megszokott módon mindezt tenni, megalkotta az új módszereket, eszközöket, továbbfejlesztette munkáját. Vagy ha ezt nem tudta elérni, elpusztult, elszegényedett vagy lemaradt. Demeter Pál a Csepel Autógyár egri gyárának igazgatója sztahanovista oklevelet — mondja mosolyogva, miközben az embert próbáló körülményeket, s a nehéz munka szépségét idézi. A huszonöt egyfolytában letöltött év ‘igazi története pedig ezután kezdődik. Ahogyan' az ötvenes évek elején toborozták a bányászokat, a hatvanas évekre úgy szűkültek a lehetőségeik. A bányák közül sokat visszafejlesztettek. így Orsó János szíve ismét a vasút felé fordult. Aztán meg a felesége is a biztonságosabb állásra ösztönözte, hiszen nem sokkal később megszületett a kislányuk. így került 1961-ben vissza a vasúthoz, közelebb lakóhelyéihez Szidalomhoz, ezúttal Egerbe előbb fűtőházi munkásként, majd fűtőként. Tizenegy évig „etette a gőzöst”, az Eger—Putnok vonalon. Életének erről a szép és nehéz korszakáról így mesél: — Sokan azt gondolják, a gőzmozdony irányítása csak fizikai megterhelést jelent. Pedig rutin és állandó figyelem kell hozzá. A mozdonyvezető és fűtő együttes munkája. Érezni kell a gép szívét, lelkét. Mikor mennyi szenet kíván, hogy reagál az A világra születő emberke első örömei közé tartozik, amikor édesanyja karjára veszi, és a baba mohón szívja az éltető fejecskét. A régi időkben a felnőttek is szinte áhítattal beszéltek erről az áldott italról, a Biblia szerint az úristen is „téjjel és mézzel folyó földet", azaz a Petőfi által is említett Kánaánt ígérte választott népének. Tehát a termékenység, a bőség és gazdagság jelképei közé tartozott elődeink számára a tej. Hogy ma miként vélekedünk róla, azt dr. Bouquet Dezső táplálkozási szakembertől tudakoltuk meg. A népszerűség legmeggyőzőbb bizonyítékai az objektív számok. Ma Magyarországon az egy lakosra jutó évi tejfogyasztás 180—190 liter, ami jóval több a hetvenes évekig fogyasztott átlag 100—110 liternél. Jelenlegi eredményünkkel Európában közepes helyen vagyunk. Persze az átlag „mögött” szélsőségek is vannak: olyan emberek, akik egyáltalán nem isznak tejet, és nem fogyasztanak semmi tejterméket, mások az átlagosnál többet vásárolnak. Északi rokonainknál, Finnországban igen magas, mintegy 300 liter a tejfogyasztás átlaga. Mi erre nem is törekszünk, elegendő lenne, ha évi 200— 210 liter tej, illetve ennek megfelelő tejtermék szolgálná minden magyar állampolgár egészségét. Ez körülbelül napi fél liter tejet, illetve annak megfelelő tejterméket jelent. Az ideális az lenne, ha mindenki törzsvendég lenne (a nemigen létező) tejcsárdákban; de természetesen a csecsemők számára a legfontosabb táplálék a tej. Persze a nagyobbacska gyerekeknek is sokkal értékesebb lenne a kólánál vagy az egyéb szénsavas üdítőitaloknál. Hogy miért tartozik legegészségesebb táplálékaink közé a tej? Mert a vason kívül minden fontos tápanyag forrása, így kiegyensúlyozott táplálkozást biztosít. Ideálisan jó minőségű állati fehérjét tartalmaz, de igen fontos a tejben levő kalcium is a csontok felépítése szempontjából. Vannak benne B-vitaminok, és a takarmánytól függő mennyiségben tartalmaz a tehéntej A- és C- vitamint is. A kalciumon kívül találhatók benne más ásványok is, például magnézium, kálium és foszfor. Vas kevés van benne. Fontoakadályokra. Mi Bozsik Gyulával, akivel ezen a vonalon együtt dolgoztunk, ismertük egymás minden mozdulatát. Aludni nem lehetett. Megesett pedig, hogy egyfolytában 70 órát is szolgáltunk. Ilyenkor persze váltottuk egymást. — Bizonyára jól ismert minden épületet, fűt. fát, kapaszkodót. .. — Sokszor elgyönyörködtem a táj szépségében, hiszen azt a mozdonyból lebet látni csak Igazán. Közben a menetidőt is tartani kellett. Egyszer volt kétperces vontatási késésünk, amikor egy teherszállító fordával mentünk. A Finomszerel- vénygyámál a sínt benőtte a gaz, csúsztak a kerekek. Meg is írta a Népújság, hogy a vonat elakadt a fűben! A hosszas beszélgetés során szó esik a karácsonyi, szilveszteri szolgálatokról, ami ebben a szakmában természetes. A munkakönyvét együtt lapozgatjuk. A sok ‘bejegyzés tanúsága szerint állandóan képezte magát. Így lett vizsgázott mozdony- vezető. 1974-ben gőzösön, majd később dízelen. Az akkoriban lezajló gépesítés, korszerűsítés szervezeti változtatással is járt. Az egri vontatási főnökség megszűnt. sak viszont a mikroelemek és a tejcukor, az anyatejben pedig a védőanyagok és a hormonok. Nem véletlenül hangsúlyozzák az orvosok, hogy a csecsemőknek legalább féléves korukig anyatejre van szükségük. A tehéntej összetétele ugyanis arányaiban más, fehérjetartalma például 3,5 százalék, az anyatejé 1,5. Jelentős az eltérés a szénhidráttartalomban is: az anyatejben 6,4 százalék, a tehéntejben 4,6, A kalóriatartalom majdnem megegyezik, 65 kalória van 100 gramm tehéntejben, kettővel kevesebb az anyatej „fütöértéke". Külön kell beszélnünk a tejzsírról, amely a tehéntejben 3,0 százalék. Mivel a magyaros konyha „jóvoltából” nálunk túlzottan magas a kalóriafelvétel, szeretjük a zsíros ételeket, így a tej zsírtartalmára nincs különösebben rászorulva szervezetünk. Ezért nem célunk, hogy utolérjük finn testvéreinket a miénknél lényegesen több tej, de főleg a tejzsír (vaj, tejszín) fogyasztásában. A tejipar élenjár abban, hogy a lakosság korszerű, egészséges táplálkozásához széles körű választékot nyújtson. Csökkentett energiatartalmú, vagyis kisebb zsírtartalmú, úgynevezett sovány tejet (tejfölt, vajkrémet) kínál, különböző ízesített joghurtokkal, kefirfélékkel, túróval igyekszik megnyerni a fogyasztókat a vitaminokban gazdag, egészséges tápláléknak. Mindezek a készítménjek tartalmazzák a te:,ben található összes értékes anyagot, gyerekek, betegek, öregek is nyugodtan falatozhatnak belőlük. A túró például ízesített formájában Is értékes fehérjét tartalmaz. A sovány sajtok szintén fehérjedúsak. A tejipar választéka, az energiaszegény, de ízletes termékek sora bizonyára újabb híveket szerez legegészségesebb táplálékaink egyikének, a tejnek. Persze, csak ott, ahol a vásárlók hozzájutnak. Azokban az üzletekben, ahol nincs hűtőpult, nincs gyümölcsjoghurt, tejföl, mazsolás túró és Túró Rudi, meg társai. De sok helyütt a hűtőpultokon is alig árválkodik egy-két fajta sajt, kefir. Így csak kívánni tudjuk, hogy minél előbb minél több helyen a tejipar teljes választékával találkozhassunk, ki-ki kedvére választhasson. Jó étvágyat! J. E. S most már 1980-tól Füzesabonyból indult szolgálatra: — Két éve mint MT-s (azaz mlenetirányító tartalékként) dolgozom. Füzesabony és Mezőkövesd között járok. Ez így nyugdíj előtt már kiis könnyítésnek számít. Itt az idő átadni a helyet a fiataloknak, akikben nagyon megbízom. Biztos elméleti tudással jöttek hozzánk, s gyakorlati dogokban pedig kikérik a véleményünket. Amikor a kollektíváról, munkatársakról, kedvteléséről faggatom. Csányi Ferenc az áltomásfőnök, aki önkéntelenül is tanúja párbeszédünknek, nem állja meg szó nélkül: — Az emberek gondjával szirtesen törődik János bácsi! Kiderül, több évtizede szakszervezeti vezető, s párttagként is kollégái ügyes-bajos dolgait intézi. — A dolgozók érdekében sokszor a munkaügyi bíróságig is elmentem — mondja. — Szeretem, ha a dolgok rendjén vannak, s mindenki azt csinálja, amihez megvan a képessége. Meg kell becsülnünk egymás munkáját, sokszor elég egy kézfogás. Csak így lehet . . Jámbor Ildikó ,SZIV ÉS LÉLEK KELL HOZZA” Negyedszázad a vasút szolgálatában
