Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. július 5., siombot NEM A BÍRSÁG AZ IGAZI MEGOLDÁS Továbbra is sok a panasz a pénzügyi fegyelemre A számvetés hónapja általában a január. A vállalatok és szövetkezetek olyankor összegezik az elmúlt esztendő eredményeit, az elért sikereket, az esetleges kudarcokat, s fölvázolják a jövő teendőit. Ugyanez történik népgazdasági szinten is. az év első hónapjában látnak napvilágot a megelőző esztendő tényei és a tervek. Ám a mérlegadatok összegezése. a gazdálkodók és költségvetés kapcsolatainak elemzése, a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések összesítése március-áprilisra marad. Hiszen az előző év mérlegét csak márciusban küldik meg a Pénzügyminisztériumnak a gazdálkodók, igy érthetően a végleges adatokra is várni kell. Többször tévednek A mérlegek összesítéséből, valamint a vizsgálati tapasztalatok elemzéséből kiderül. hogy nő vagy csök- ken-e egy szabályozóváltozás után a költségvetés bevétele a vállalatok, szövetkezetek adóiból. Az elemzés rávilágít arra is, hogy javult vagy romlótt-e a gazdálkodók pénzügyi-számviteli fegyelme: magyarán mennyire tartják be a rájuk vonatkozó előírásokat? Az úgynevezett témavizsgálatok pedig általános közga2idasági összefüggésekre hívják föl a figyelmet: például a revizorok évről évre elemzik a szabályozás hatásfokát, azt. hogy mennyire érték el céljukat az év elején általában életbe lépő módosítások. De az ilyesfajta témavizsgálatok kitérnek a költséggazdálkodás alakulására, vagy éppen az export fővállalkozások helyzetére is. De szerepel ennél kényesebb téma is, köztük az például, hogy vannak-e indokolatlan személyi jövedelmek a szóban forgó gazdálkodó szervezetnél, hogyan „keletkeztek”, milyen szabálytalanságok húzódnak mee mögöttük? Természetesen elsősorban a gazdálkodók és a költség- vetés kapcsolatain van a hangsúly. Az elmúlt évi tapasztalatokat összegezve kiderült, hogy a gazdálkodók mind többször tévednek a költségvetést érintő befizetések kiszámolása során, és nem is mindig saját előnyükre. Jó néhány esetben az előírtnál jóval többet fizettek be, bár gyakoribbak az ellenkező előjelű példák. A feltárt hibák miatt ösz- szesen 1,4 milliárd forint bírságot róttak ki a gazdálkodókra. A hibák között akadnak természetesen szándékosak is. ám mind többször tévednek véletlenül a szakemberek. Bocsánatos bűn? Ebből arra is következtettek a revizorok, hogy egyre kevésbé képesek a vállalati számviteli szakértők kiigazodni a gyorsan változó szabályozás dzsungelében. Sok helyütt nem akadt megfelelően képzett szakember az adható fizetésért. S nemcsak anyagi, hanem erkölcsi presztízse is mind jobban csökken az ilyesfajta nagy szaktudást és gyakorlatot igénylő munkának. A fiatalok általában csak átmenetileg választják ezt a pályát, nem véletlen, hogy nagy a fluktuáció. . Bár a hibák egy részét vállalaton kívüli okokra vezették vissza a revizorok, de nem lehet pusztán ezzel magyarázni azt az évről évre leírt mondatot, ami sajnos idén sem maradt ki az ösz- szegezésből. Ismét romlott a vizsgált gazdálkodók pénzügyi és számviteli fegyelme. Jó néhány helyen még erőfeszítést sem nagyon tesznek. hogy betartsák, illetve a dolgozókkal betartassák a számviteli előírásokat. Egyre több hibára bukkannak az ellenőrzések során, másrészt az egy gazdálkodóra jutó hibaszám is növekedett. A többi között kiderült, hogy a vállalati vezetők nemegyszer bocsánatos bűnnek tartják, ha számviteli szakembereik figyelmen kívül hagyják a leltározási utasítások több fontos előírását. Vegyes tapasztalatokra tehetünk szert, ha arra keresünk választ, milyen általában a vállalatok költséggazdálkodása. költségérzékenysége? Kedvező jelenség például. hogy nagy erőfeszítéseket tesznek az anyag- és energiafelhasználás csökkentésére. Nyilván, a különböző hitel- és egyéb kedvezményeknek is nagy részük van abban, hogy idáig értünk. Kedvezőtlen viszont, hogy a gazdálkodó szervezetek nem fordítanak kellő figyelmet az általános, a termeléshez nem kötődő költségek, például az igazgatási költségek visszaszorítására. Ezért e költségek a termelést meghaladó mértékben növekedtek az elmúlt évben. Magad uram .. . Mindez arra utal. hogy még ma is sok mozgósítható tartalék rejlik a vállalatok költséggazdálkodásában. Ám — tisztelet a kivételnek — a többség egyelőre nem azon fáradozik, hogy ezeket feltárja és hasznosítsa. Inkább a könnyebb utakat választják. Vagy megpróbálják a vevőkre hárítani a többlet- kiadásaikat. vagy pedig — az előbbi módszerrel gyakran párhuzamosan — újabb és újabb támogatásért kilincselnek a költségvetésnél, így próbálva pótlólagos erőforrásokhoz jutni. Hosszabb távon persze egyik „recept” sem ígérkezik használhatónak. A vevők újabb megterhelése azért nem. mert — ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk —, mind több vállalat kerül „meglepő” helyzet elé. Kiderül ugyanis, hogy versenytársai vannak a piacon, s akár tetszik, akár nem. meg kell küzdenie a konkurenciával. Az újabb és újabb állami támogatás megszerzésének vágya azért ütközik növekvő korlátokba, mert — noha a költségvetési elvonások nőttek — a költségvetés helyzete nem javult, hanem inkább romlott az elmúlt évben. Magyarán: az államnak sincs elég pénze. Marad tehát a legbiztosabbnak ígérkező módszer: a vállalati gazdálkodás színvonalának emelése. L. M. EGERVÁRTÓL - VAKONDVARIG Felújítások az óvárosban Néhány evvel ezelőtt meg fittventelt a kalauz. bejelentve: Egervár kiszállás. végállomás. Telt-múlt az idő, változott a történelmi város arculata is. A vitathatatlan szépülés, csi- nosodas, kellemes küllem ellenére is minden nyáron már jó ideje időszakos beceneve lesz: vakondvár. Vajon miért? Nos, induljunk csak el egy sétára a történelmi városrészben. Ja. hogy nem lehet? Napjainkban is a kis Dobó teret úgy fúrják-túrják a dühöngő döngölök, s bontják a burkolatokat, mint édesszájú gyerek a cukormázat a süteményről. Ki tudja hányadszor? S ha mégis erre merészkedünk, s nincs szerencsénk, az éppen frissen fúrt vakondjáratba, azaz csatornába huppanhatunk. Sőt mi több. ha előző este eső esett, akkor itt uszoda helyett — ha nem bicsaklott ki még kezünk-lábunk — úszhatunk is! Kicsit kaján- kodva, karikirozva a valóságot : az idén nyáron így várja sajnos, vendégeit, látogatóit Eger város. A megfogalmazott miértre Farkas Imrétől, Eger Város Tanácsa műszaki osztályvezetőjétől kértük a választ. — Bármennyire kellemetlen számomra, egri lakosnak is kicsit szégyenletes, de az 1967-ben elkezdett felújítást folytatnunk kell a nagy „népvándorlások szezonjában" is. Az elmúlt 20 esztendő alatt két és fél milliárd forintot fektettünk be — képletesen szólva — a földbe. A közművesítés, a vezetékek cseréje bosszantó jelenség. mj is szeretnénk túllépni rajta. — Mégis, mikorra várható ez? — Az 1990-es évek legelején reméljük olyan lesz a kis Dobó tér. mint amilyennek álmodtuk. A már említett téren a 7—8—9-es számú ház eredeti formájában lesz felújítva, ezt az Épületkár bantar tó Szövetkezet végzi az IKLV megbízásából. Míg a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet épitőbrigádja a Thuryllton még » vakondvár fele (Fotó: Tóth Gizella) ház minél sikkesebb, tetszetősebb kivitelezésén dolgozik. Ahol egyébként az alagsorban törökös hangulatú kávéház. az emeleten panzió várja majd a vendégeket. — Az egri laJcosok, de a visszajáró látogatók is hiába keresik a Jókai utca sarkán a Sárvári cukrászdát és az Ibolya eszpresszót. Egyelőre csak az elkerített rész kelti fel figyelmüket. Mi készül? — A városrendezési terv értelmében, a belvárosi rekonstrukciók folytatásaként, a hiányzó rész újraépítésével és a Jókai utca 1 a. épületének felújításával befejeződnek majd a munkálatok, amelyeket a tanácsi építő vállalat végez. Reméljük, ezzel tovább gyarapodik a már megszokott hangulatos belső udvarok száma. A már említett cukrászda, mint az egriek által „Hűtlen Asszonyoknak" nevezett vendéglátó egységen túl itt kap helyet egy cipőkészítő szalon és a vakok és gyengénlátók klubja is. így tehát kedves egri városszeretők. turisták, vendégek csak türelem — esetünkben ez a tulajdonság reméljük újabb stabil, modern, de ódon hangulatú épületeket. városrészeket teremt! Csak győzzük kivárni! EBBEN A HELYZETBEN Mentek és vevőre találtak Amikor aziránt érdeklődtem Czakó Jánosáénál, a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat igazgatójánál, hogyan állnak az idei első félévvel, így válaszolt: — Több mint három százalékkal teljesítjük túl a tervünket. De ebben a gazdasági helyzetben, amikor a vevők érdeklődése világszerte csökkent, ezt nem volt könnyű elérni. Mennünk kellett a megrendelés után, de... sikerült. Igaz, szinte teljes termékváltást kellett bevezetnünk. Mi ezzel számoltunk is. de csak egy későbbi időpontban. A piac viszont ... ! Különösen a tőkés piac, nem törődik a mi kívánságainkkal. A váltást a VII. ötéves terv végére képzelték el. és ehelyett máris teljesen benne vannak. A találkozás a PIBADY- céggel már korábban lezajlott. de hogy nagykabátot készítsenek az USA-beli megrendelőnek, ez túlságosan gyorsan jött. Mit volt tenni, elküldték a mintát, aztán ... megérkezett a válasz: minden rendben van. A minőség minden várakozást felülmúlt. A szövetet kamion hozta Hamburgból és a kész kabátot is az viszi oda. A szállításról a megrendelő gondoskodik. Az első tételt, a 2300 kabátot július végére kell elkészíteni. Mindezt így leírni nagyon egyszerű dolog. De tessék belegondolni: a vállalat dolgozói a könnyű női holmik után most hirtelen nehéz szövetből készült kabáttal ..birkóznak meg". A műszakiaknak fel kellett bontani a folyamatot apró részfeladatokra, azokat a varrógépnél „meg kellett tanulni”. és mindezt egyik napról a másikra, epészen rövid idő alatt. Természetesen itt az egyes munkaműveletek bére magasabb. mint ami volt a korábbi termékeknél. De a művelet is nehezebben végezhető el. Mindent összevetve azonban, a dolgozók is érdekeltek abban, hogy az amerikai cég továbbra is a vállalat partnere maradjon. Egyelőre úgy tetszik, kölcsönösen elégedettek egymással. A női felsőkabátok mellett ismét „felfedezik” a férfinadrág gyártását is. A cél: 12 ezer nadrág elkészítése. Még valamit a tervről. Hadd emlékeztessünk arra. hogy ez a vállalat pályázat alapján kötelezte magát arra, hogy exportját tíz százalékkal megnöveli. Ez a plusz tíz százalék tehát hozzácsapódott az eredeti tervhez. Ha még ezt is túlszárnyalták az első félévben majdnem négy százalékkal, akkor az már egészen más dolog. Erre már figyelni kell. mert érdemes. — A nyár nem lesz köny- nyű nálunk — jegyzi meg az igazgatónő. — Dolgozóink szinte kivétel nélkül nők. Az óvodák a nyári hónapokban leállnak. A gyerekkel mi legyen tehát? Sokan kénytelenek a mieink közül szabadságot kivenni. Ugyanakkor ia tervet teljesítenünk kell. Képzeljék el ezt a helyzetet. Elképzeljük. De ... mi segíteni nem tudunk azon. hogy az óvodák éppen ilyenkor . . . ! Marad a varrógép, a 26 ezer nőj felsőkabát, amelyet egy szálig le kell gyártani szeptember végéig. Óvoda, nyár ide, vagy oda ... ! De hát, ez a vállalat korábban is a szorgalmáról volt közismert. Amit egyszer kimondták, arra mérget lehetett venni. A mostani tények is ezt igazolják G. Molnár Ferenc ERDEI FEDETT MÚZEUM A SZALAJKÁBAN Hogyan élt az őrgróf erdőmestere? Király Lajosnak, a néhai őrgróf Pallavicini Alfonz Károly uradalmi erdőmesterének a házában megtudhatják július 1-től. hogyan élt és dolgozott a század elején a szakma hőskorában egy bükki erdész. A zöld „országúton” haladók a kies lakba betérve rácsodálkozhatnak a sajátos szerszámokra. műszerekre és a dolgozószobában kialakított könyvtárban megtudhatják azt is. hogyan készült akkoriban a fásítás, fakivágás. ültetés tervezete. Találkozhatnak a rönk- és tuskó- szállítást végző erdei kisvasutak. gőzösök makettjeivel. képeivel. A beszédes tárgyak, no és persze az elmaradhatatlan fegyverek elárulják: hogyan zajlott akkoriban egy hajtás, befogás és vadászat, hisz a tisztség- viselő nemcsak erdő-, hanem vadászmester is volt. A múzeummá átalakított erdészlakban a látogatónak diafilmeken mutatják be a Bükki Nemzeti Park védett állatait és növényeit is. Amint a lelkes szervezőtől, s dokumentumgyűjtőtől — Zilahy Aladár nyugalmazott erdőmérnöktől megtudtuk, a 320 négyzetméteres alapterületű erdészmúzeum. amelyik a maga nemében egyedülálló az országban, előreláthatóan júliustól várja a szakma és a természettudományok iránt érdeklődő turistákat. A hátralevő idő a csinosítással és a működéshez elengedhetetlenül szükséges eszközök munkába állításával telik. A nem mindennapi berendezés összegyűjtése együttműködés eredménye. Nagyon sok ajándék- és köl- csöntárgy érkezett a Magyar Mezőgazdasági és Közlekedési Múzeumból, a század végi tereptan és erdőművelés műszerei a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemtől és több külföldi társgazdaságtól sármaznak. Anyagi fedezetet mindehhez a ME- FAG és a Mátra—bükki Intéző Bizottság nyújtott.
