Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
V NÉPÚJSÁG, 1986. július 1., kedd 3. Másként már nem megy (11/1.) Középptntban: a hatékonyság 1985 decemberében az Országgyűlés törvényerőre emelte a VH. ötéves népgazdasági tervet. A számokból kitűnik, hogy a legfontosabb, a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapszik. Ez a VI. ötéves terv növekedési ütemének közel kétszeresét jelenti. A háromszázalékos évi átlagos növekedés nem túlságosan gyors ütem, azonban „a lehetőségektől és az egyensúlyi követelményektől elszakadó gyorsítás szándékainkkal ellentétes következményekre vezetne”. A tervezettől viszont egy minimálisát sem engedhetünk. Változnak az illetékek A terv- és költségvetési bizottság véleménye szerint még így számolni lehet azzal a reális veszéllyel, hogy a magyar gazdaság világpiaci pozíciói tovább zsugorodnak, s bekövetkezhet a fejlettségi rangsorban elfoglalt középmezőnyből való vissza- csúszásunk. Magyarországnak a világexportból való részesedése 1980-ig 20 év alatt egy százalékról a felére csökkent, míg például Dél-Kofea a vizsgált időszakiban 0,12 százalékról fokozatosan feltornázta magát az egyszázalékos részesedésig, amelyet 1980 óta már túlszárnyalt. Az egyetlen forrás A gazdasági növekedés élénkítése tehát szükség- szerűvé vált a magyar gazdaság számára. A nagyobb növekedési ütem elérésére nem állnak nagyobb források rendelkezésre a VI. ötéves tervhez képest, ugyanis az „egyensúly megszilárdítása érdekében a nem ru- belviszonylatú külkereskedelmi áruforgalomban öt év alatt összesen 2—2,5 milliárd dollár aktívumot kell elérnünk”. Miivel a nemzeti jövedelem belső felhasználását sem a beruházások, sem pedig a fogyasztás oldaláról csökkenteni — sőt szinten tartani — komolyabb következmények nélkül már nem lehet, ezért a nagyobb növekedési ütem elérésének egyetlen forása csak a népgazdaság belső tartalékainak a mozgósítása, a hatékonyság fokozása lehet. Ez utóbbinak a követelménye mór évtizedekkel ezelőtt is felmerült, de különösen az intenzív növekedési módra való áttérés óta — főleg az 1970-es évek- től] kezdődően — kapott nagyobb hangsúlyt. Az elmúlt két ötéves tervidőszakban mégsem sikerült a gyakorlatban igazán érvényesítenünk az időben felismert és helyesen megfogalmazott elveinket. Az okok ismertek: a megnehezült világ- gazdasági feltételek közepette olyan intézkedésekre is kényszerültünk, amelyek sokszor éppen a hatékonyság kibontakozása ellen hatottak,, mintsem azt szolgálták volna. Meg kellett elégednünk a fizetőképesség megőrzésének eredményével, amely elég nagy áldozatok árán, de sikerült. iMost viszont olyan helyzetbe kerültünk, hogy a külső és belső egyensúly megőrzésének is az alapvető módja a hatékonyság kibontakoztatása lehet. Ezzel a minősítő, értékelő fogalommal a társadalmi-gazdasági élet különböző területein kívül újabban a hétköznapi életben is gyakran találkozunk. Nemcsak a vállalat adott évi külkereskedelmi munkáját, az őszi betakarítást ítélhetik hatékonynak. Egy orvosi beavatkozást, a labdarúgó-válogatott keret felkészítését vagy éppen a szokásos tavaszi közúti ellenőrző tevékenységet is minősíthetik ezzel a kifejezéssel. Gazdaságosság, jövedelmezőség Leggyakrabban természetesen a közgazdaságtanban szerepel a hatékonyság fogalma. de ott sem találkoztunk egy „letisztult” értelmezéssel. Ennek részben az a magyarázata, hogy a hatékonyság meglehetősen bonyolult, sokrétű fogatom. Általános viszont, hogy hatékonyságon legtöbbször gazdasági hatékonyságot értenek és megítélésekor az eredmény, valamint a ráfordítás viszonyát veszik figyelembe. A mindennapi gyakorlatban az okoz bonyodalmakat, ha a hatékonyság fogalmához a gazdaságosság és a jövedelmezőség fogalmai is hozzákapcsolódnak. (A gazdaságosság a gazdasági tevékenységek minőségi jellemzője. A jövedelmezőség is a ráfordítás és az eredmény kapcsolatát tükrözi, de különbség formájában.) A legfontosabb tartalmi viszony a három fogalom között az, hogy csak a hatékonyság követelményeinek alárendelten értelmezhető a gazdaságosság és a jövedelmezőség. További probléma forrása a népgazdasági, ágazati, illetve vállalati szintű hatékonysági követelmények összehangolása — mérhetősége, számszerűsíthetősége, érvényesíthetősége. Úgy vélem, hogy nem szükséges sok magyarázat annak elfogadtatásához, hogy ezen a téren sincs még minden rendben. „Elgondolkoztatóak az 1985-ös tapasztalatok: a dollárelszámolású export- tervektől való tetemes elmaradás ellenére a vállalatok nyeresége nem csökkent, a szabályozók tehát nem közvetítették azt. amit a központi tervezők elvártak volna” — nyilatkozta Nyers Rezső, a Heti Világgazdaság 1986 1. számában. Nemcsak közgazdasági kategória Az eddigieken túl azonban látni kell. hogy a hatékonyság nemcsak közgazdasági kategória: ha -van gazdasági hatékonyság, akkor létezik oktatáshatékonyság, kutatáshatékonyság, kulturális hatékonyság, egészségügyi hatékonyság, sporthatékonyság, külpolitikai hatékonyság is. Ezek nem mérhetők gazdasági mutatókkal, hiszen tevékenységük eredményeinek értékelése sem lehet csupán gazdaságcentrikus. Vannak' dolgok, amelyek megíté’é- se csak a társadalmi hatások sokoldalú elemzése után végezhető el. A statisztikai kimutatások szerint a 80-as években évente 70—75 ezer ember halt meg szív- és keringési problémák következtében. Egyáltalában nem mindegy, hogy az adott pénzügyi kereteken belül mennyit tervezünk gyógyításra, fejlesztésre vagy pedig a megelőzésre, amely éppen a betegséget kiváltó okok csökkentésére irányul közvetlenül. Ez viszont nem egyedül az egészségügy feladata, a pénzügyi források biztosítását sem csak az egészségügytől várhatjuk. Itt sokkal .többről van szó: a szabadidő ésszerű és hasznos eltöltéséről, a kultúrálódási- sportolási lehetőségekről, a turizmusról, sőt még a helyes táplálkozási szokások kialakításához, illetve elterjesztéséhez szükséges propaganda . s az ezzel kapcsolatos költségek is ide tartozhatnak. De például az alkoholizmus vagy a környezetszennyezés problémája sem pénzkérdés csupán. (Folytatjuk) Dr. Demeter András főiskolai adjunktus Július 1-én lép hatályba az illetékekről szóló törvény, amely az öröklés, ajándékozás és az úgynevezett visszterhes vagyonátruházás, valamint az államigazgatási és bírósági eljárásért fizetendő illetékeket szabályozza. Az új törvény szefint az öröklési és ajándékozási illetékek a korábbinál 20—40 százalékkal alacsonyabbak. Nagyságuk két tényezőtől függ: a hagyaték, valamint az ajándék tiszta értékétől, illetve az örökhagyó és az örökös, vagy az ajándékozó és a megajándékozott rokonsági kapcsolatától. Az ér. tékhatártól függő százalékos kulcsok 4-től 60 százalékig, sávosan emelkednek. Alacso-- nyabb az illetékfizetési köte- .lezettség akkor, ha az örökös közeli hozzátartozó: gyermek, házastárs vagy szülő. Valamivel többet kell fizetnie a testvérnek, távolabbi rokonnak és még ennél is többet a többi örökösnek és a megajándékozottnak. Az új illetéktörvény teljes mentességet biztosít a takarékbetét és a kötvény után és például hazai tudományos, művészeti, közoktatási, közjóléti célra juttatott örökségekre. Ebbe a körbe tartozik — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — a lakástulajdon öröklése is; amennyiben az örökös tanácsi bérlakás bérlője, és bérleti jogáról a lakásügyi hatóság javára lemond, a hagyaték jogerős átadását követő két éven belül. Nem kell örökösödési illetéket fizetni a 100 ezer forintot meg nem haladó forgalmi értékű ingóságokért. A lakáspolitikai célok meg. valósításáért az új törvény gondoskodik arról, hogy a lakásszerzés jelentős terhét az illeték számottevően ne növelje. Ezért a lakásvásárláskor fizetendő illeték a korábbi 5-ről 2 százalékra csökkent. A lakásépítést szolgáló telekszerzés illetékmentes, ha a lakás négy éven belül megépül. Lakás öröklése. ajándékozása esetén a progresszív kulcstáblázat szerint kiszámított illetéknek csak a felét fizeti az örökös, illetve a megajándékozott. A hatályba lépő új szabályok szerint a megvásárolt lakást terhelő OTP-tartozást nem lehet levonásként figyelembe venni az illetékalapnál. A visszterhes vagyonátruházás esetén — kivéve az állampolgárok elsődleges szükségletét kielégítő lakástulajdon-vásárlásnál, ahol a forgalmi érték 2 százalékát kell fizetni —, az illeték általános mértéke az átruházott vagyon forgalmi értékének 15 százaléka. (Korábban ez az üdülőknél 20 százalék. más rendeltetésű ingatlanoknál — például föld. garázs — 17 százalék volt.) Három százalékról 15 százalékra emelkedett a nem lakástulajdonhoz (üdülőhöz, földhöz) kapcsolódó haszon- élvezeti, használati jogok megszerzésének illetéke. Az aukciókon, illetőleg hatósági árveréseken szerzett ingóságok után járó illeték növekedett, egységesen 15 százalékra. A gépjármű öröklésekor, ajándékozásakor, vételekor fizetendő illeték köb- centiméterenként 2,50-ről 3 forintra emelkedett. A törvény szabályozza az államigazgatási, illetve a bírósági eljárásoknál fizetendő illetéket. Az államigazgatási eljárásoknál általában 100 forint az illeték. (Kivételt képeznek a bonyolultabb, költségesebb eljárások, amelyeknél a jogszabály magasabb illetékösszeget állapít meg.) Az alkotmányos jogok érvényesítésével, az ezzel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésével összefüggő eljárásokért — az esetek többségében — nem kell illetéket fizetni. A bírósági eljárásokban általában a perérték 6 százaléka az illeték; az összeg alsó határa 300, a felső pedig 300 000 forint. A törvény rendelkezéseit a hatályba lépését követően bejelentett vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárások esetében alkalmazzák. (MTI) Jelentősége a jövőben is megmarad A háztáji, a nagyüzem része Bizonyosan sokan tudják, hogy az elmúlt években mennyire megnőtt a háztáji és a kisgazdaságok szerepe. Heves megyében például a mezőgazdasági termelésből 32 százalékkal részesülnek, így nélkülözhetetlen a szerepük a lakosság ellátásában és áz exporttermelésben is. A párt, a kormány, a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusának határozatai alapján a közös gazdaságok az elmúlt években tovább fokozták, szervezettebbé tették a termelést és az értékesítést a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Különösen három ágazatban A háztáji termelésben a nagyüzemek szervező munkája az elmúlt időszakban minőségi fordulatot hozott. Sztámos új módszert vezettek be és alkalmaznak. A termelés szerkezetileg átalakult, szalkosodott, vállalkozó jellegűvé és a nagyüzemi termelés szerves részévé vált. Tovább erősödtek az anyagi kapcsolatok, tervszerűbbé. tervezhetővé vált a kisüzemi termelés. A szövetkezetek szervező szerepe különösen három ágazatban, így a szőlőtermelésben, a kertészetben és az állattenyésztésben hozott legérzé- kelhetöbb eredményeket a kistermelés irányítása során. A szőlőtermelésben például a VI. ötéves tervidőszakban a kisgazdaságok 11 százalékkal nagyobb hozamot értek el, mint a nagyüzemek. Hozzájárult ehhez az is. hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a nagyüzemekkel azonos mértékű állami támogatást biztosit 1970-től a háztáji, 1977 óta pedig a szakcsoportokban telepített ültetvényekre. Megyénkben is éltek ezzel a lehetőséggel, és egyedülálló az országban, hogy megközelítőleg 2500 hektár háztáji szőlőterületet több mint 99 százalékban nagyüzemileg, állami támogatással hofeták létre. 1981— 85 között 554 hektár háztáji ültetvényt telepítettek, megfelelő fajtaösszetétellel, a piaci igényeknek megfelelően. Ezek kellően gondozottak és jó termőerőben vannak. Jelenleg Hevesben 16 szőlőtermelő szakcsoport működik, melynek nagyobb részét a termelőszövetkezetek, kisebb részüket pedig az áfészek szervezték. Ezek jelentősége elsősorban abban van, hogy a nagyüzemileg nehezen művelhető állami tartalékföldeken js megvalósították a szőlőtermelést. A VI. ötéves tervidőszakban nőtt a jelentősége a háztáji zöldségtermelésnek. Bizonyítja ezt az, hogy 1985-ben már a terület 44 százalékát kisüzemek fogták át. A nagyobb kézi munkaerőt igénylő zöldségfélék egyéni művelésre kerültek, és a terméseredmények sem maradtak el. Sikerült érdekeltté tenni a tagokat, vagy a vállalkozókat a nagyobb hozam, a jobb minőség, a nagyobb árbevétel elérésére. Fóliások Hatvan környékén Az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a szerepe a fólia alatti primőrzöldség, termelésnek megyénkben. Ebben a legnagyobb terület- aránnyal a Hatvani Lenin Termelőszövetkezet vesz részt. A boldogi telepen évente 4500—>5000 négyzet- méter fóliát adnak ki a tagoknak, ahol elsősorban paprikát. káposztát és uborkát termelnek. Az értékesítés nagy részét a termelőszövetkezet végzi. Példájuk követendő lehet Hevesben. A nagyüzem és a háztáji teljes együttműködésére jó példa a Pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet savanyítóüzeme. Ennek jellemzője, hogy a háztájiban a termeléstől az üzemi feldolgozásig megvalósították a munkafolyamatok szervezetét. A csonthéjas gyümölcsök 60—70 százalékát szórványtelepítésekben termelik megyénkben. Elsősorban a személyes fogyasztásban van jelentősége ennek, de jut belőle eladásra is. A bogyósok zömét háztáji és szakcsoporti szervezésben a nagyüzemek szervezésével biztosítják Hevesben. Nagyrédén például magas fokú szervezettséget értek el a málna- termelésben. miután szigorúan betartott technológiával biztosítják ezt. Hasonló példaként említhetjük meg. bár kisebb területen foglalkoznak vele. a domoszlói szövetkezetben és Tarnaör. sön a szedertermelést. A libától a mézig Szűkebb hazánkban elsősorban az áfészek működtetésében 19 faiskolai lerakat biztosítja a szaporítóanyagot a gyümölcstelepítéshez. Ezek évente 55—60 ezer bokrot, illetve 35—40 ezer fa. csemetét értékesítenek. A kisgazdaságok a fogyasztási szövetkezeteknek évente 16— 18 ezer tonna burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt értékesítenek. Szerződéssel ennek 65—70 százalékát kötik le a termelők, a többi része viszont szerződés nélkül kerül a forgalomba. A kistermelésen belül jelentős szerepe van évről évre az állattenyésztésnek is. Tavaly a korábbi évek csökkenése után, a háztáji és kisegítő gazdaságokban a tehénállomány növekedett. Nem ritka, hogy egy-egy kisüzemben 3—6 tehenet is tartanak. Ez különösen észrevehető Tarnaleleszen és Füzesabonyban. Növekedett az egy tehénre jutó tejtermelés is, az előző évek kétezer literes átlagával szemben 3700 literre. A háztáji sertéstenyésztésben a legnagyobb eredményeket 1984- ben érték el, azóta a létszám csökkent. Ennek oka. hogy a tartási, takarmányozási költségek gyorsabban emelkedtek. mint a felvásárlási árak. így a jövedelmezőség romlott. A termelési kedv visszaállítása, illetve megtartása az ösztönzőbb szabályozók életbe lépése után csak fokozatosan várható. Megyénkben 56 állattenyésztési szakcsoport működik a fogyasztási szövetkezetek szervezésével. 5900 taggal. Szerepük évről évre fokozódik, bizonyítja ezt az is, hogy hízott libát, vágónyu- lat, galambot, mézet, tojást termelnek és értékesítenek. Ebben jelentős szerepet vállal a Heves Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat. A kisüzemek ellátásában a gabonaforgalmi és malomipari vállalat, továbbá hat mezőgazdasági nagyüzem és megyén kívüli gazdaságok is részt vesznek. Ezek keverék- és szemes takarmányokat biztosítanak. A gabonaforgalmi 52. a Zöldért, az áfészek ésaTÍSZKER 187. a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok pedig 41 speciális boltot működtetnek ennek érdekében. Ezen túlmenően a takarmányellátás más formáit is vállalják az üzemek, mini például kaszálót, legelőt, alomszalmát adnak a kistermelőknek. Mint ahogy a Heves Megyei Teszöv elnöksége nemrég rámutatott, e témakör vizsgálata alapján: a kistermelés szerepe, jelentősége a VII ötéves tervben is nagy jelentőségű marad élelmiszer-gazdaságunkban. Éppen ezért a termelőszövetkezetek. az állami gazdaságok, az áfészek a kistermelés irányításával, szervezésével a következő időszakban is jelentős feladatot látnak el. A feltételrendszer javítása nép- gazdasági érdek, de meg kell találni mind a nagyüzem, mind a kistermelő megfelelő érdekeltségét is. Mentusz Károly Pillanatkép egy komlói háztájiból (Fotó: Perl Márton)
