Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-22 / 171. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 22., kedd 3* lffísontai rekonstrukció Mennyi az a kilenc- tnilliárd? Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy rengeteg pénz. Forintügyben én csak a tízezerig vagyok képes az érzékelésre személyes tapasztalataim alapján. Lehetne most bűvészkedni: hány vagont töltene meg ennyi irdatlan mennyiségű egyforintos, hány kilométer hosszú lenne a sor, ha azt ezres bankjegyekből fűznék össze? A tény: ennyibe kerül az, hogy a Gagarin Hőerőmű képes legyen az elkövetkezendő években is villamos energiát termelni. A teljes rekonstrukcióhoz a minap fogtak hozzá. Július elsejétől ketyeg — Július 1-től ketyeg az óra — mondta szemléletesen az erőmű vezérigazgatója, Bódi Béla. — Igaz, hogy már előzőleg kénytelenek voltunk biztonsági okok miatt a négyes blokkot leállítani, de a rekonstrukció nagy munkája csak a tervezett időponttól indult meg. Ha már a ketyegéssel kezdtük, arra is kíváncsi voltam, púkor csörög majd, jelezve, hogy elérkezett a „beállított" idő azon a bizonyos nagyórán ? Az pedig nem más, mint 1991 februárja. Addig pedig ... ? A sorrend: először a 4-es blokk, illetve a három 200-as teljes rekonstrukciója, majd a két 100-as egység következik. A munkákat hálóterv szerint végzik. Hogy hányán? Kissé szokatlan számok következnek: 15 fővállalkozó és 17 olyan alvállalkozó, amelyeknek a munkásai ott, a helyszínen dolgoznak majd. A saját 1500 emberük mellett még ugyanennyién lesznek azok a „külsők”, akik na. Vonta bejárnak: az erőmű területére. A munkákat maguk, a Gagarin műszakijai irányítják. Megszervezték Marian Bosowski ehhez a rekonstrukciós főosztályt, annak keretében pedig a minőségbiztosítási osztályt. Ezek az elnevezések mindent elárulnak. Azt mondják — és ebben teljesen igazuk van —, ők ismerik a legjobban az erőművet, ezért nem engedték ki a kezükből a felújítást. Nemcsak a tervezőknek adtak instrukciókat, hanem a beépítendő szerelvények, gépek gyártását is maguk ellenőrzik. | — Azt akarjuk, hogy a felújítás műszaki korszerűsítéssel járjon együtt, tehát a ma ismert legkorszerűbb technológiát alkalmazzuk — közölte a vezérigazgató. Ennek jegyében vásároltak a nyugatnémetektől olyan li- cencet, amelynek alapján a Ganz-Danubius elkészíti a kazánokat. A bekerülési költség kazánodként másfél milliárd forint. Nem csekélység. — Gondoljuk csak el: naponta újabb ezerötszáz ember dolgozik majd az erőműben. Hol helyezik el őket? — Megvettünk egy épületet Gyöngyösön, a Mátrai úton ötvenhatmillióért — kezdi a vezérigazgató. — Ebben 350 lengyel munkást tudunk elhelyezni, ök már itt is dolgoznak. Hadd tegyem hozzá azonnal: nagyon elégedettek vagyunk a munkájukkal. Megvettük a Róbert Károly utcában az élelmiszer kisker volt központi épületét. Ott háromszáz személynek adunk szállást. Itt, az erőmű mellett korszerűsíSudol Wladislaw tettünk négy régi, felvonulási épületet, amelyekben ugyancsak háromszáz személyt tudunk elhelyezni. Lakás, munkásszállás — rekonstrukció. Egymáshoz fűződő fogalmak az esetünkben. Jó, jó, de mi lesz ezekkel a házakkal, ha befejeződik a nagy munka? Ami a legtermészetesebb megoldás: a lakásokba majd beköltöznek az erőműdolgozók, a munkásszálloda megmarad eredeti rendeltetésében és egyben idegenforgalmi célokat is szolgálhat: felajánlják a turisták elhelyezésének megkönnyítésére. Az erőmű tehát várospolitikai célokat is szolgál a rekonstrukció során, hiszen mintegy százötvenmilliós értékkel gyarapítja Gyöngyöst az épületek révén. Mindez dicséretre méltó, de van még egy sokszor emlegetett kérdés, amely a környezetvédelem fogalomkörébe tartozik. Mit tesznek a pernye, a korom csökkentésére? — A 2-es blokkba már az idén o legmodernebb elekt- rofiltert szereljük be, amelynek költsége százötvenmillió forint. Csak az idén mintegy ötszázmillió forintot fordítunk egyéb, hasonló tennivalóinkra is. A környezet- védelmi feladatokat szeretnénk a legteljesebb mértékben elvégezni — mondta Bódi Béla. — A rekonstrukció ideje alatt elkerülhetetlen lesz Wróblewski Jan az áramtermelés csökkentése. Hogyan érzi meg ezt az ország, a lakosság, s népgazdaság? A választ azzal kezdte a vezérigazgató, hogy az idei éves tervük esedékes hányadát teljesítették. Ezután azokat a kilowattokat, amelyekre szükség lesz, főként Paks adja majd. — A VII. ötéves terv igényét tehát ki tudjuk elégíteni az országosan most meglévő erőművi kapacitások útján. Hogy utána mi lesz? Szerintem további 500—600 megawattra lesz szükség, amit feltétlenül a lignitbázisra kell tervezni. Ehhez pedig a lehetőséget Bükkáb- rány adja. Egy daru 'keresztelőjén Sürget a lengyel Energo- monaz Pólnoc Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Stanislaw Wysocki. Néhány dolgot még meg kell beszélnünk, s megvárnak bennünket kint az építkezésen a legnagyobb darujuk, az NSZK-ból származó Peiner keresztelőjével is. — Amikor új helyre állítják fel az ötven tonna teherbírású, 107 méter magas tornyot, mindig új nevet kap — magyarázza. — Erre a keresztelőre vagyunk hivatalosak. A merkereszteit daru Bontják a négyes blokkot * Stanislaw Wysocki Előtte azonban megtudhatjuk tőle, hogy vállalatuk harminchárom éve létezik. Lengyelország erőműveinek több mint a felét ők építették. Hétezer dolgozójukból azonban 1000—1200 folyamatosan külföldön dolgozik. Jelenleg háromszázötvenen Gyöngyösön, a Gagarin Hőerőmű rekonstrukcióján. Egy szó, mint száz, beköltöztek Gyöngyösre, méghozzá 1990- ig — Hogyan élnek itt? — Jó körülményeket biztosított a Gagarin. S egyébként is szeretnek embereink Magyarországon dolgozni. Amikor a kiküldetések elosztása történik nagy a harc, mert mindenki ide akar jönni. Ezért is lehetséges, hogy a legkiválóbb szakemberek dolgoznak ezen a nem kis munkán. Az utcán, a boltban, a fodrásznál, egyáltalán a városban, bárhová megyünk, úgy fogadnak, mintha mindie itt éltünk volna. Törökországban nemrégiben fejeztünk be egy munkát. Az itteni, s az ottani körülményeink összehasonlíthatatlanok. Aztán kapunk egy munkászubbonyt. meg egy védősisakot. s elindulunk a négyes blokk felé. Kísérőnk, Marian Bosowski már mesz- sziről mutatja a nagy eseményre váró darut. Ahogy odaérünk, egy hatalmas lepel hullik alá oldaláról. Raj. ta jó másfél méteres betűkkel MARIAN. — Az én nevemet kapta — lepődik meg az építésvezető. Közben az állványokról taps, s éljenzés. Majd alig egy perc múlva Bosowski véget vet az ünnepnek. — Akkor most már úgy kell dolgoznia, ahogyan én szeretném. S az Európa-szerte a legjobb darunak ítélt monstrum már a magasba is emeli első terhét. Mi pedig elindulunk felfelé a négyes kazán belsejébe. Nem kell félni Alig teszünk meg pár száz métert egy hatalmas vasdarab huppan a porba, nem messze tőlünk. — Nem kell megijedni — hallhatjuk —, ez a bontással jár, de minden hasonló egykori kazánalkatrész föl- detérését ellenőrizzük. Ezt a munkát csak nagy biztonsági intézkedések mellett lehet végezni. Vaslépcsők sokaságán elérjük a 16 méteres magasságot. Ott találkozunk Sudol Wladyslawval. Az építésvezető szerint ő az egyik legkiválóbb szakember, brigádvezető. — A munkának ez a szakasza meglehetősen veszélyes — mondja. — Nagyon oda kell figyelni. Gátol bennünket ez a rettenetes por. Most éppen egy különösen kritikus szakaszánál járunk a bontásnak. Itt volt a ventilátor bunkere — mutat egy hatalmas, tátongó üregbe—, a magyarok azonban rendkívül sokat segítenek, nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Néhány lépcső fölfelé, kissé már remeg a térdünk, amikor megtudjuk, hogy az itt dolgozók többsége alpinista is. Fönt a magasban ugyanis, csakis hegymászó módszerek alkalmazhatók, különösen a bontásnál. Wróblewski Jant úgy mutatják be, mint a másik „nagy erőművi medvét”. — Mivel érdemelte ki ezt a titulust? — Nem kis megtiszteltetésnek számít. Valószínű az. zal, hogy a cég megalakulása óta itt dolgozom. Jó néhány erőmű építésén dolr goztam már. Otthon, Lengyelországban is, Csehszlovákiában, Szovjetunióban, az NDK-bah, most meg itt. Tudom elmondhatták már magának néhányan. hogy mindez milyen veszélyes. Én viszont azt szoktam hangoztatni az embereknek, hogy nem sírni kell, hanem az adott feladatot megoldani. Ez már ilyen szakma. Számomra csak ez létezik. Az ilyen, nem szokványos feladatok, mint ez is, külön foglalkoztatnak, feldobnak. Milyen jó lesz majd végigpillantani az új kazánon, ha készen lesz, s tudjuk: ezt mi építettük a régi helyére. Búcsúzóul még felmutat a hatvanméteres csúcsra. 3 utánunk szól: — Oda mindenképpen fel kell menni, ha mpr idáig eljöttek, ott lesznek majd csak valódi élményeik. összekacsint kísérőnkkel, s már indulunk is. Eddig úgy tudtuk, hogy felfelé a mennyországba jutunk, míg a lefelé vezető út visz a pokolba. Hát most ennek az ellenkezője történt. Lángvágók fénye, fantasztikus dübörgés, lengyel „vigyázz!" kiáltások között most már tényleg remegő térdekkel érjük el a csúcsot. — Gyönyörű a táj innen fentről — mutat körbe egy vékonyka vaskorlátra támaszkodva alpinista kísérőnk. Ez persze bennünket egy cseppet sem érdekelt. Inkább az után nézünk, hogy hol lehet a legbiztonságosabban mielőbb a földre érni. A portól alig lát a fényképezőgép lencséje. A négyes kazán tetején dolgozók ügyessége pedig egyenesen bámulatos. Egy kötélen,. egy szál deszkát keresztbe vetve végzik nem kis erőt igénylő munkájukat. Mi már lefelé kacsintgatunk. Amikor végre elindulunk, kiderül, hogy ez a művelet még nehezebb, mint a felfelé jövet. Amikor elérjük a földet még egyszer visszanézünk. — Hatvan méter nem is olyan magas — jegyzi meg fotós kollégám. Igaz azt is rögtön hozzáteszi, nincs az a látvány, az a gyönyör, az a pénz, amiért még egyszer fölmászna. Bontják a négyes kazánt Ottjártunkig háromezer tonnát szedtek le belőle. De még a jó háromnegyedrésze áll. A terveknek megfelelően haladnak. Rövidesen kezdődhet az építkezés... Az oldalt Írták: G. Molnár Ferenc Kis Szabó Ervin Fotó: Perl Márton „Munkaértekezlet" hatvan méteren Amihez az alpinista tudás is kell
