Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-22 / 171. szám
/ 2 NÉPÚJSÁG, 1986. július 22., kedd Mihail Gorbacsov fogadta Hans-Dietrich Genschert Hétfőn, a moszkvai Kremlben Mihail Gorbacsov, az SZKiP KB főtitkára fogadta iHansJDietrieh Genschert, az NSZK alkancellárját, külügyminisztert. Genscher va" sámap érkezett háromnapos látogatásra a Szovjetunióba — bonni bejelentés szerint Kohl kancellár Mihail Gor- baesovhoz intézett személyes üzenetével. A nyugatnémet politikus Eduard Se- vardnadzéval, az SZKP KB Madrid központjában, a De Falla nevét viselő utcában hétfőn fél tizenegy előtt pár perccel robbanás történt. A környéket füst borította el. Az első feltételezések szerint egy gépkocsiba helyezett pokolgépet hoztak működésbe ismeretlen tettesek. Sem az esetleges áldozatokat, sem pedig a károkat illetőPB tagjával, szovjet külügyminiszterrel tárgyal majd a kétoldalú kapcsolatok, valamint a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról. A kölcsönösen előnyös együttműködés érdekeinek megfelelően a látogatás során tudományos-műszaki ke- retszemődést írnak alá, amely egyebek között a mezőgazdaság, az egészségügy és a nukleáris energetika — az atomerőművek biztonsá* en nincs semmiféle megbízható hír. Megfigyelők utalnak arra, hogy pontosan egy héttel ezelőtt Madrid egyik forgalmas útvonalán rendőrségi autóbuszt robbantott fel egy terrorszervezet. Az ETA nevű baszk szeparatista csoport. amely beismerte az akció elkövetését, itíz rendgos üzemeltetése — terén irányoz elő szorosabb kapcsolatokat. Moszkvai értékelés szerint a nyugatnémet fél megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a külügyminiszter látogatásának, a kelet—nyugati párbeszéd folytatásának tekintve azt. A nyugatnémet politikus legutóbb, tavaly márciusban járt Moszkvában. őrt gyilkolt meg és sok járókelőt is megsebesített. Az újabb terrorakció hatalmas rémületet keltett Madrid belvárosában. Az emberek menedéket keresve a földre vetették magukat, mindenünnen sikoltozás és kiabálás hallatszott. Alig múlt el tizenöt perc, a madridi belvárosban újabb nagy erejű robbanás történt. Reagan válasza „átfogó lesz” Amerikai lapértesülések szerint Ronald Reagan a hét végén jóváhagyta annak a válaszlevélnek a tervezetét, amelyet Mihail Gorbacsov- nak küld. A The Washington Post hétfői száma egy magas rangú kormánytisztviselőre hivatkozva hírül adta, hogy az elnök pénteken döntött a levélről. A tervezet szerint az Egyesült Államok kész ugyan megvitatni a Szovjetunióval a nukleáris fegyverzet ellenőrzésének valamennyi vonatkozását, de az amerikai űrfegyverkezési tervek továbbra sem kerülhetnek szóba — számolt be a The Washington Post. A lap hírforrása szerint Reagan válasza „átfogó lesz” Mihail Gorbacsov június 23-i levelére. , Mint arról már hírt adtunk, Edward Rowny és Paul Nitze nagykövetek még e héten tájékoztatni fogják az Egyesült Államok szövetségeseit a Reagan-üzenet várható tartalmáról. ÚJABB TERRORAKCIÓ Rémület Madrid belvárosában Merénylet az OECD székháza ellen Hétfőre virradóra nagy erejű pokolgép robbant az OECD (a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szer. vezetének) párizsi székháza előtt. Az egész környéket megrázó robbanás bezúzta a környező házak ablakait, az OECD épületében kitaszította az ajtókat. Személyi sérülés nem történt, A detonációt — am'ely az MTI párizsi irodájával párhuzamos utcában történt — vagy féltucatnyi parkoló gépkocsi riasztójának hosszas vijjogása követte. Az a gépkocsi, amelyben a rendőrség szerint egy körülbelül tízkilós pokolgépet rejtettek el, egy Renault 9 vagy 11 lehetett, darabjai több száz méterre repültek. A rendőrség a körülményekből ítélve az Action Di- reete (AD) nevű terrorista szervezetnek tulajdonította a merényletet. Közelebbről Max Frerot a gyanúsított. Frerot az AD fő tűzmestere, Franciaország legkörözöt- tebb bűnözője. Az AD-nek az idén ez volt a hetedik merénylete. Jelentősebb célpontjai: az Interpol, a francia rendőrség bűnüldöző csoportjának székháza, két, Dél-Afrikáival üzleti kapcsolatban álló vállalat székháza, és a gyáriparosok szövetségének alelnö- ke, aki egyébként megúszta a merényletet. Hétfőn hajnalban egy autóba rejtett pokolgép robbant a fejlett tőkés államokat tömörítő gazdasági szervezet (OECD) párizsi irodája előtt. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. A képen: a gépkocsi maradványai (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) —( Külpolitikai kommentárunk )— India is nemet mondott SOK MÁS ORSZÁG UTÁN, huszonötödikként a 600 milliós India is bejelentette: a brit kormány magatartása elleni tiltakozásul nem vesz részt a skóciai Edinburgh-ban július 24-én kezdődő nemzetközösségi játékokon. A döntés azonban messze túlmutat az egyszerű sportkérdésen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az indiai döntést megelőzően Harareban ■Csúcskonferenciát tartottak a Dél-Afrikával határos frontországok vezetői és úgy döntöttek, hogy a Tha- tcher-kormány szankciókat elutasító magatartása miatt bojkottálják a nemzetközösségi játékokat. A ha- rarei döntéshez sok más, a nemzetközösséghez tartozó afrikai, karib-tengeri és ázsiai ország csatlakozott. Politikai kommentátorok úgy vélik, hogy a londoni kormány magatartása magát a 40 tagot számláló nemzetközösség létét veszélyezteti. Az egykori brit gyarmatokból és domíniumokból alakult nemzetközösség tagjai bel- és külpolitikai tekintetben önállóak, gazdaságilag azonban összefűzi őket, hogy az úgynevezett sterling-övezethez tartoznak és különleges vámrendszer köti őket össze egymással. * A „vaslady” az egyre növekvő belső ellenállás dacára konokul elutasítja, hogy szankciókat alkalmazzon a fajüldöző dél-afrikai rezsim ellen. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy egykor Dél-Afrika maga is tagja volt a nemzetközösségnek, de 25 évvel ezelőtt kilépett onnan.) Ügy hírlik, hogy — trónját féltve — maga II. Erzsébet angol királynő is hajlik engedményekre, a nemzetközösség afrikai tagjainak álláspontja felé. MA MÉG NEM LEHET LÁTNI, hogy az edin- burgh-i sportfesztivál bojkottja milyen további következményeket von maga után. Annyi azonban világos, hogy a nemzetközösség megannyi tagállama elszántan harcol a pretoriai rezsim ellen. Gáti István Szovjet pártküldöttség tárgyal Adenben Adenben megkezdődtek a tárgyalások a szovjet pártküldöttség és a dél-jemeni vezetők között. A baráti légkörben tartott első megbeszélésen az SZKP és a Jemeni Szocialista Párt képviselői a két állam kapcsolatait, illetve a nemzetközi helyzetet, egyebek között az arab világ kérdéseit vitatták meg. A szovjet küldöttséget, amelyet a Jemeni Szocialista Párt hívott meg, Ivan Kapitonov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnöke vezeti. A JSZP delegációjának élén AU Sza- lem al-Bied, a KB főtitkára áll. „Egyértelmű politikai provokáció” Interjú Herbert Meissnerrel FRANCIA KATONAPOLITIKA Közeledés a „csillagháborús tervhez”? Az Egyesült Államok és Franciaország között némi közeledés van az amerikai „csillagháborús terv” (az SDI) megítélésében — mondta André Giraud francia hadügyminiszter, a Newsweek amerikai hetilapnak adott interjújában. A nyilatkozatot a lap legújabb száma közölte. A hadügyminiszter szerint nemrégiben folytatott washingtoni tárgyalásai elősegítették az SDI egyes részleteinek pontosabb megismerését. „E témakörben még további megbeszélések lesznek, de annyi máris elmondható: néhány dolgot a korábbinál világosabban látunk” — idézi a lap Giraud szavait. A hadügyminiszter egyébként Franciaország részéről teljesen törvényesnek mondta az új rakétaelhárító rakéták kifejlesztésére irányuló törekvéseket, s---m int maga is megállapította — „ez egybevág az SDI egyik aspektusával”. A fegyverkereskedelem kérdéséről szólva Giraud kijelentette, hogy országa a jövőben az eddiginél több katonai felszerelést kíván külföldről beszerezni. „Ostobaság lenne, ha mindent magunk próbálnánk meg előállítani” — idézi a lap a minisztert, aki azonban rögtön hozzátette: ezzel párhuzamosan Párizs fokozni kívánja saját fegyverkivitelét ils. Herbert Meissner, az NDK tudományos akadémiájának főtitkárhelyettese, az NDK állandó bonni képviseletén nyilatkozott az NDK televíziójának és feltárta a vele kapcsolatos ügy részleteit. Az alábbiakban ismertetjük az interjú teljes szövegét: Riporter: Meissner profeszszor, tekintsünk vissza az ügy kezdetére Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan ember, mint ön, 10 márkáért lopást kövessen el — mint állítják. Megrendezett dolog volt az egész, vagy egyáltalán miről van szó? Meissner: Nyilvánvalóan provokáció történt. Szolgálati úton voltam Nyugat-Ber- linben és á Wertheim áruházban vásárolni akartam. Éppen az árut vizsgálgat- tam, amikor megveregették a váltamat, és közölték, hogy őrizetbe vesznek. Bevezettek egy helyiségbe, de személy- azonosságomat nem vizsgálták és jegyzőkönyvet sem készítettek. Két kísérőm csupán egy telefonhívást bonyolított le, s ennek során közölték, hogy „a férfi elvihető”. Néhány pM-ccel később két egyenruhás* rendőr egy rendőrségi fogdába szállított. Valójában ott kezdődött az egész történet. Riporter: Ml történt a továbbiakban? Meissner: Minden holmimat elszedték és teljesen levetkőztettek. Azt állították, hogy hírszerzői tevékenységet folytattam és erről kívánnak megbizonyosodni, ezután kihallgatások következtek, majd közölték: egyértelműen bebizonyosodott, hogy titkos ügynök vagyok. ! Átadtak az államvédelemnek és ott folytatódtak a kihallgatások. Riporter: Ha jól értem, az állítólagos lopás semmilyen szerepet nem játszott? Meissner: Ekkor már a lopási ügy semmilyen szerepet nem játszott és az első sajtójelentések is erről tanúskodnak. A Tagesspiegel című nyugat-berlini lap 10- én arról írt, hogy megkérdezték az áruház -vezetését és személyzetét, de azok semmit sem tudtak a lopási ügyről. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy nekem nem az áruház személyzetével volt dolgom. Világos, hogy provokációról van szó és én viszonylag hamar felismertem ezt. Régóta és sokat utazom különböző országokba és a nyugati titkosszolgálatok gyakran alkalmaznak ilyen módszert, hogy valakit „kivonjanak a forgalom, ból”. Riporter: De térjünk vissza oda, hogy ön az államvédelemhez került Mi történt ott? Meissner: Megvizsgálták a holmimat és folytatódtak a kihallgatások. Ismét azzal álltak elő, hogy bizonyítottan titkosszolgálati tevékenységet folytattam és megfenyegettek, hogy emiatt 8— 10 évi börtönbüntetés vár rám. Más hasonló tartalmú fenyegetéseket is intéztek hozzám, de a legfontosabb, hogy olyan — nyilvánvalóan gyógyszereket tartalmazó — italokat kaptam, amelyek hatására eddig nem tapasztalt, eufórikus állapotba kerültem. Ezt az állapotot úgy lehetne leírni, hogy az ember kissé együgyűnek érzi magát, semmit sem tart fontosnak. mintha kilépne önmagából, és mindazt ami vele történik, egy színpadon látná lezajlani. Riporter: Ha jói értem, ilyen áHapotban az embernek nincs saját akarata Meissner: Igen, mondhatjuk így. Ilyen állapotban írtam alá azt a nyilatkozatot, hogy az NSZK-ban kívánok maradni. Később ezt a papírt többször az orrom alá dugták, és hosszan ecsetelték, hogy miként bánnának velem az NDK hatóságai, ha visszatérnék az NDK-ba. Később a nyugatnémet szövetségi hírszerző szolgálat egyik képviselője elé vezettek, majd két fegyveres őr kíséretében repülőn Münchenbe szállítottak és innen egy közeli kisvárosba, Mur- nauba vittek. A következő napokban mindig a hírszerző szolgálat két tagja kísért. Riporter: önként vett részt a repülőúton? Meissner: önkéntességről szó sem lehet. Minden akaratom ellenére történt. Elhurcoltak. Riporter: Mi történt ezután? Meissner: Kihallgatások sorozata folyt és én azon törtem a fejem: miként tudnék olyan helyzetet teremteni, amelyben a lehető leggyorsabban visszatérhetnék az NDK-ba. Ekkor már nem voltam gyógyszer ha. tása alatt, de rendkívüli stresszhelyzetben voltam, hiszen- gyakorlatilag öt napja nem aludtam. Éppen azért, hogy az őrzésemen enyhítsek, aláírtam egy olyan nyilatkozatot, hogy nem lépek kapcsolatba az NDK állandó bonni képviseletével. Riporter: Az NSZK sajtója arról írt, hogy Önnek egy új útlevelet is kiállítottak Meissner.: Igen, rám erőszakoltak egy NSZK-útleve. let, de ezt Martin Bauer névre, 1985-ös hannoveri keltezéssel állították ki, tehát egyértelműen hamis dokumentum. Riporter: Hogyan jutott el Bonnba? Meissner: Részben az orvos tanácsára, hogy a lelki egyensúlyom helyreálljon, és az idegi megterhelés csökkenjen, 14-én este engedélyezték, hogy őrzők nélkül sétálhassak Münchenben. Ezt a lehetőséget használtam ki, hogy eljussak bonni állandó képviseletünkre. Riporter: ön innen egy nyilatkozatot eljuttatott a szövetségi kancellári hivatalhoz, az NSZK hatóságaival azonban nem hajlandó beszélni Miért nem? Meissner: Egyrészt azért nem, mert én az NDK állampolgára vagyok, és nem vonatkoznak rám az NSZK törvényei. Az NDK-hatósá- goknak kész vagyok mindenfajta felvilágosítást megadni. Másrészt azért nem, mert mindaz, amit én az elmúlt öt napban {íz NSZK hatóságainál átéltem, nem ösztönöz arra, hogy ismét személyes kapcsolatba kerüljek ezekkel a hatóságokkal. Riporter: Miként értékeli ön ezt az egész ügyet? Meissner: Egyértelmű provokációról van szó, amelynek két célja volt. Egyrészt ezzel az egész problémával ismét próbára akarták tenni a két német állam közötti kapcsolatok terhelhetőségét. Ez nem új próbálkozás. Másrészt, ki akarták használni a lehetőséget arra, hogy az NDK egy magas rangú képviselőjét hazaáru. lásra kényszerítsék és ily módon politikai tőkét kovácsoljanak az NDK ellen. Harminc éve folytatok politikai és tudományos tevékenységet. Sok országban jártam és saját politikai tapasztalataimból tudom, hogy ilyen dolgokkal számolni kell. Riporté^: Miért volt ön Nyu- gat-Berlinben? Meissner: Egy tudományos kollégával tanácskoztam. Sok olyan — a szövetségi hatóságok számára ismert — kollégám van Nyugat-Ber- linben, akikkel tudományos kapcsolatban vagyok, ezek a kapcsolatok, az utazások és konferenciák a vélemény- és gondolatcserét szolgálják, amit oly fontosnak ítéltek meg Helsinkiben. Ezzel foglalkozom hossz* évek óta, s nem eredménytelenül. ‘ Ez volt a feladatom azon a napon is. Riporter: Meissner profeszszor úr, ön jelenleg itt az NDK állandó bonni képviseletén tartózkodik. Hogyan látja a probléma ’megoldását? Meissner: Nyilatkozatom- < ban, amelyet eljuttattam a szövetségi kancellári hivatalba, egyértelműen követeltem, hogy visszatérhessek az NDK-ba. Ismételten hangsúlyozom, hogy önként jöttem be országunk állandó képviseletének épületébe, az NSZK-ban akaratom ellenére tartottak fogva és befolyás alatt, s legfőbb kívánságom, hogy hazámba visz- szatérhessek. Ott még szükség van rám, én ebben biztos vagyok. Az elkövetkező tíz évben is inkább ott szeretnék élni és dolgozni, mint másutt. De nemcsak a munkámról van szó. A családommal akarok élni, együtt akarok lenni a barátaimmal és az elvtársaimmal. Számomra nincs más megoldás, mint a visszatérés az NDK-ba.