Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 171. szám ARA: 1986. július 22., kedd 1,80 FORINT A fa Az utcában a fa nem túl népszerű. Pedig nem ő te­het róla, hogy nyár elején hosszú sorokban ^megin­dultak róla a hernyók, hogy ellepjék a szomszéd­ság kertjét.. Egyszerű, öreg szilvafa, tudja a dolgát, virágba borul, amikor kell, fogadja a szorgos méheket, gyümölccsel ajándékozná meg gazdáit, ha beköszönt a koraősz. Csakhát nem ápolják, nem gondozzák, nem metszik és nem per­metezik. Már szóltak a házigaz­dának, már figyelmeztet, ték. De ő nem hallgatott ' a szép szóra, elhanyagolja a kertjét, s úgy mondja: nem is lehet kötelezni er­re. Nincs érkezése foglal­kozni vele, van egyéb dol­ga. Igaz, ami igaz, szor­goskodik, hétszámra vállal még túlmunkát is. Úgy tűnik, a kör bezá­rult. Hatósági eszközökkel nem lehet megoldani a problémát, az emberi hang nem használ, s végül ölre sem lehet menni, mert an­nak nem lesz jó vége. így hát az ott élők elkesere­detten vizsgálgatják ta­vaszelőn a fát, s majd ké­sőbb is, amikor a „termés” megindul az ő gyümölcsö­sük felé. Morgolódnak egy­más között, de úgy tekin­tik, mint valami jóvátehe­tetlen csapást. Valahogy így vagyunk más dolgokban is. Hiába próbálkozunk egy-egy szűk körben példaszerű körül­ményeket teremteni, ha máshol, — nem messze kí­sérletünktől — akad egy olyan rossz példa, amely megakadályozza a javulást. Nemrég olvastam egy olyan vállalatról, ahol az igazga­tó vállalkozó szellemmel fel akarta forgatni az ed­dig bevált szokásokat, s némi kockázattal járó üz­letbe fogott. Sehogysem si­került felrázni környeze­tét, állandóan falakba üt- j között. Először azt hitte, hogy valamilyen titkos ősz- • szeesküvés akadályozza meg törekvéseit. A közöm­bösség később nyílt ellen­kezéssé változott, többen ki is léptek a cégtől. Amikor végül kudarcot vallott, az egyik hűséges embere megsúgta: koránt- sincs itt szó semmilyen el- lendrukkerségről, „csupán” ragaszkodnak a megszo­káshoz, a kényelmességhez a munkatársak, s félnek attól, hogy belebuknak a kezdeményezésbe. Jövedel­mük nem függ eredmé­nyességüktől, s kis világu­kat túlságosan is felkavar­ja a terv. Ezért aztán el­mennek máshová, ahol csendesen tölthetik min­dennapjaikat. Amíg ilyen „menedék­helyek” akadnak, addig nehezen lehet előrelépni gazdaságunkban és társa­dalmunkban. A példában idézett utcában még egy fa is óriási károkat okoz, de ugyanígy mindennapi éle­tünk más területein is a hanyagság, a nemtörődöm­ség más „kertjét” is elfer­tőzheti. Ha előre akarunk jutni — csak együtt te­hetjük! Gábor László ; - } v 7 - - . . ' V ÜNNEPSÉG VISONTÁN II magyar-lengyel barátság egyre erősebbé válik Lengyel munkások az ünnepségen Marian Bosowski, a varsói Energomontaz Pólríoc Válla­lat visontai kirendeltségének vezetője ismertette azt a munkát, amit az építésben végeznek. (Erről részletes beszámolót közlünk 3. olda­lon található riportunkban.) Az ünnepségen szót kért Barta Alajos is. Elmondta egyebek között, hogy a tör­ténelem során nem ez az egyetlen kapocs, amely ösz- szeköti népeinket. A hagyo­mányosan jó lengyel—ma­gyar barátság gyökerei a honfoglaláshoz, az államala­pításhoz, Nagy Lajos ural­kodásához nyúlnak vissza. Ezek a gyökerek mindig megújultak, sőt egyre erő­sebbé váltak az évek folya­mán. Ékes bizonyítéka en­nek, hogy ha ismeretlenül találkozik egy lengyel és egy magyar, a világ bármely tájékán, gyorsan kialakul közöttük a barátság és a rokonszenv, az együvé tar­tozás érzése. Egymás örö­meiben és gondjaiban, mély együttérzéssel tudunk osz­tozni. A továbbiakban arról szólt, hogy az erőmű re­konstrukciója során a vál­lalat vezetői elégedettek a lengyel munkások teljesít­ményével, munkájával. Kedves színfoltja volt hoz­zászólásának a LEMP X. kongresszusán szerzett sze­mélyes tapasztalatokról szó­ló beszámoló. Kérte a len­gyel munkásokat: legyenek büszkék arra, hogy Magyar- ország legnagyobb hőerő­művének felújításában vesz­nek részt, felhívta a figyel­met arra, hogy annak az erőműnek az újjászületésén dolgoznak, amely kevesebb mint egy forintért képes elő­állítani egy kilowattóra vil­lamos energiát. Végezetül pedig reményét fejezte ki, hogy ez az újabb együttmű­ködés tovább gazdagítja a lengyel—magyar barátságot. Az ünnepség az erőművi rekonstrukciós vizsgálatok megtekintésével ért véget. „A népi demokratikus Lengyelország állampolgárai számára különös jelentősé­gű történelmi esemény, hogy az újjászületés ünnepének előestéjén itt találkozunk. Negyvenkét esztendővel ez­előtt szabadította föl a szov­jet és a lengyel hadsereg a lengyel föld első darabját, a majdnem hat évig tartó né­met megszállás alól.” — mondta tegnap, a Visontán megtartott ünnepi beszédé­ben Szbigniew Misinski, a* Gagarin Hőerőmű rekonst­rukciójában részt vevő len­gyel munkások pártalapszer- vezetének titkára. Ezt kö­vetően így folytatta: Kol­lektívánk most a honi tá­jaktól távol tiszteleg július 22-nek, de bennünk él az a tudat, hogy olyan ország­ban dolgozunk, melyhez a barátság nagy múltra visz- szatekintő szálain túl —, né­hány évtizede már politikai érdekközösség is erősen ösz- szefűz minket. Nap mint nap a megértés és a jóin­dulat jeleivel találkozunk a helybéli magyar társadalmi és politikai szervezetek ré­széről. Az országaink közti szimpátia és közvetlen kap­csolatnak bizonyítéka az is, hogy szerény ünnepségünket magyar politikai, gazdasági és társadalmi szervezetek magas rangú képviselői tisz­telték meg részvételükkel. A Gagarin Hőerőmű re­konstrukcióján dolgozó len­gyelek tevékenységükkel mindkét ország javát szol­gáló nemzetközi munkameg­osztás elvét megvalósító fel­adatot látnak el. Az igen nehéz körülmények ellené­re minden bizonnyal eleget teszünk a szerződésben vál- ilalt kötelezettségeinknek. — mondotta Szbigniew Mi­sinski. Az ünnepségen részt vevő magyar, lengyel párt-, ál­lami és társadalmi vezetők között köszöntötték Barta Alajost, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkárát, valamint Zdzislaw Paprockit, a Lengyel Nép- köztársaság Budapesti nagy­követsége Pártbizottsága el­ső titkárát, megbízott nagy­követét. A vendégek megtekintették a rekonstrukció munkálatait (Fotó: Perl Márton) Kádár János és Szufanuvong találkozója Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn a Központi Bizottság székházában fogad­ta Szufanuvongot, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagját, aki hazánkban üdül. Az elvtársi, baráti légkörű találkozón részt vett Rosta László, Magyarország vientianei nagykövete. Lázár György fogadta Enrique Iglesiast Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta En­rique Iglesiast. A megbeszé­lésen áttekintették a két or­szág politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait, ezek további fejlesztésének lehetőségeit, véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Várkonyi Péter, jelen volt Gualberto Talamas, az Uru­guayi Keleti Köztársaság budapesti nagykövete. Magyar vezetők távirata Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából WOJCIECH JARUZELSKI elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének ZBIGNIEW MESSNER elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének VARSÓ Tisztelt Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén, Lengyelor­szág újjászületésének 42. évfordulóján, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében szívből jövő üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a testvéri lengyel népnek. Népünk ismeri és nagyra becsüli a lengyel népnek a szo­cialista vívmányok megszilárdításában elért eredményeit. Meggyőződésünk, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásával újabb sikereket érnek el a szocialista Lengyelország társadalmi­gazdasági fejlődésének meggyorsításában, nemzetközi tekin­télyének növelésében. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy országaink sokoldalú kapcsolatai gyümölcsözően és dinamikusan fejlődnek né­peink és a szocialista közösség javára. Közös eszméink és céljaink szellemében a jövőben is együttműködésünk bőví­tésére, népeink barátságának elmélyítésére fogunk törekedni. Nemzeti ünnepükön őszintén kívánunk Önöknek, a test­véri lengyel népnek további sikereket szocialista hazájuk felvirágoztatásáért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott tevékenységükben. Budapest, 1986. július 22. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Lengyelország új­jászületésének 42. évfordulója alkalmából táviratban üdvö­zölte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköztársaság Szejm- jének elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üdvözöl­te partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Taná­csa, a KISZ KB, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt. Sikeres vágatlyukasztás Lencsehegyen — Fontos állomásához ér­kezett a Dorogi Szénbányák új lencsehegyi bányájának építése: több száz méter mélységben összelyukasz­tották a vízakna és a lég­akna között kialakított vá­gatrendszert. A két irányból egymás felé közeledő elő- vájócsapatok több mint há­romezer méter hosszú vá­gat kiépítése után találkoz­tak, s az előre megterve­zett ponton robbantották át a szénfalat. A Dorogi Szén­bányák és az Aknamélyítő Vállalat brigádjai több hó­napot dolgoztak a vágat kialakításán. A különféle geológiai és anyagszállítási nehézségek ellenére előreha­ladási sebességük többször is meghaladta a havi száz métert. A sikeres vágatlyu­kasztás a bányamérnök pon­tos munkáját is dicséri. Ab­ban az esetben ugyanis, amikor a vágatot két irány­ból indítják, a méréseknél néhány centiméteres pon­tatlanság is azt okozhatja, hogy méterekkel eltérnek a kijelölt találkozási ponttól. Az összelyukasztásos vága­tok építése a bányászatban az egyik legnagyobb figyel­met követelő munka. A lencsehegyi bányában a 3000 méteres vágat kiépí­tésével megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy biz­tonságos legyen a mélyeb­ben rejlő széntelepek kiter­melésére is. Ezen a vágaton vezetik majd el a karsztvi­zet a termelő bányamezőtől a vízaknáig, ahol búvárszi­vattyúkkal nyomják a kül­színre. Itt percenként 160 köbméter víz külszínre szál­lítására alkalmas vízvédel­mi rendszert létesítenek. így lehetővé válik a szénterme­lés fokozatos növelése. Az új lencsehegyi bányában az idén 340 000, jövőre 600 000. 1988^ban pedig, amikor el­érik a teljes kapacitást, egy­millió tonna szenet termel nek.

Next

/
Thumbnails
Contents