Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-21 / 170. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 21., hétfő 3. VAN KIÚT A VÁLSÁGBÓL Mikír alakul ki a gyorséttermi lánc? AKÁR EGY ÉPÜLETTÖMB Megújult az első gépóriás Lassan már emlékké fakulnak azok az idők, amikor bármely tisztességesen kereső család megengedhette magának, hogy — a háztartási teendőket csökkentendő — vendéglőben vacsorázzon. Azok a régi, államilag támogatott éttermi árak már bizonyára nem térnek vissza, de azt a szakadékot, amely ma a lakosság és a vendéglátóipar között tátong, valahogy mégis át kell hidalni. A kihasználatlanul álló vagy csekély nyereséget hozó vendéglők, eszpresszók, bisztrók már a tönk szélére juttatták volna a tulajdonos vállalatokat, szövetkezeteket, ha nem jön közbe a szerződéses rendszer. Számos vállalat, szövetkezet ma az ügyes, rugalmasan kereskedő szerződéses üzletvezetők befizetéseiből tartja fenn magát, illetve a veszteséges üzleteit. Kézenfekvő lenne, hogy alacsonyabb árakon kínálják az ételeket, az italokat. ám lassan már erre sincs mód, mert a vállalati költségek állandóan emelkednek, s ezeket kénytelenek továbbhárítani a vendégekre. Frakkos pincér nélkülv Azaz, talán mégis lenne megoldás. Ha a bécsi szelet, a bélszín ára nem mérsékelhető, akkor olyan ételeket kellene kínálni, amilyeneket a vendégek meg tudnak fizetni. Például hamburgert, pizzát, csirkét, palacsintát. És nem a hagyományos, költséges formában, frakkos pincér által damaszt abroszon, porcelánba tálalva, hanem olyan egyszerű körülmények között, mint például a McDonald's üzletekben külföldön. Ezek étlapján csupán 4—6 féle étel szerepel, ami lehetővé teszi, hogy a vendégeket percek alatt kiszolgálják. A McDonald's Corporation 41 országban több mint nyolcezer üzlettel rendelkezik, és egy-egy üzlet óránként 3—500 vendéget képes fogadni. De a McDonald’s távolról sem az egyedüli hatalmasra nőtt gyorséttermi lánc; méretéiben alig marad el mögötte a szintén hamburgert, sült krumplit árusító Burger King, vagy a rántott csirkére specializálódott Kentucky, illetve a Pizza Hut cég. Ezek a vállalatok felismerték a tömegigényeket — gyorsan, egyszerű körülmények között, olcsón étkezni — és azokhoz alkalmazkodtak. Alaposan meg is gazdagodtak. Vannak követőik Magyarorságon is, egyelőre inkább a maszekok, akiknek bódéi, apró árudái már jó néhány városban népszerűek. De vajon miért nem fedezik fel a gyorskiszolgáló üzletekben rejlő nagy lehetőségeket a válsággal küzdő vendéglátó vállalatok, szövetkezetek ? A Tavernának sikerült Illetve, azt sem lehet mondani, hogy nem fedezték fel. Hiszen az Alföldi Vendéglátó Vállalat kidolgozott egy gyorséttermi-rendszert, amelyben baromfiból készült ételeket kívánt forgalmazni, de a Bóbitás lánc mégsem született meg: nincs hozzá elég pénze a vállalatnak. Próbálkozott a Gyermekélelmezési Vállalat is, egyszerű egytálételeket kínálván a Juniorra keresztelt egységekben, sőt, a Veszprém Megyei Vendéglátó Vállalat is létrehozott úgynevezett Porció Ételbárokat. Valamennyi kezdeményezés közös jellemzője, hogy központi helyen előkészítik, vagy készre főzik, hőtároló edényben szállítják, s az üzletekben csak átsütik, vágy felmelegítik az ételeket. Hogy ezekből mégsem alakultak ki, ha nem is az országot, de legalább egy megyét, vagy egy várost behálózó láncok, annak részben a pénzhiány az oka. Míg a magánkereskedők általában kiügyeskedik, hogy hozzájussanak egy-egy mikrohullámú sütőhöz, vagy más korszerű gyorsfőző berendezéshez, addig a vállalatoknak tőkés importra alig van módjuk, illetve pénzük. Nehezen és drágán szerezhetők be a szállításra alkalmas tárolóedények, még nehezebben olyan csomagolóeszközök, amelyekben akár haza is lehet vinni a sült krumplit, a hamburgert, a sült kolbászt, a meleg pa- lancsintát. Mindezt csupán egyetlen hazai vállalatnak sikerült úgyahogy megoldani: a Budapesti Belvárosi Vendéglátó Vállalatnak, — újabb nevén a Tavernának — amelynek Oity Grill üzletei már- már láncnak nevezhetők. A háromféle fasírtot, kétféle sült kolbászt, hasábburgonyát, rétest és üdítőt árusító City Grillnek Budapesten öt üzlete van, és hírek szerint Kazincbarcikán nyílik a hatodik. Percek alatt és olcsón A Taverna, a City Grill- rendszer kidolgozója és gazdája, felkínálta a rendszert, a márkanevet, a kalkulációt, a receptúrát, az üzlet kialakításához szükséges tanácsadást, a csomagolóanyagot más vállalatoknak, szövetkezeteknek megvételre, de — hiába. Vagy az árat találták magasnak — a forgalom 3 százaléka mellett egyszeri, megvételi árat is kellett volna fizetni —, vagy a vállalatok úgy vélték, ilyet ők is ki tudnának alakítani. Pedig aki ismeri a Taverna több éves erőfeszítéseit, hogy mindezt összehozza, rendszerré szervezze, az tudja: a McDonald’s-ot nem lehet csak úgy egyszerűen leutánozni. A City Grillt sem. A rendszer pénzt ér; a Taverna okkal kér érte árat. Akár így, akár másként gondolkodtak a vállalatok, tény, hogy a gyorséttermi láncok csak nem akarnak vagy nem tudnak nálunk megszületni. Pedig San Franciscótól New Yorkig, Hamburgtól Helsinkiig a példák tízezrei bizonyítják: a felgyorsult élettempóhoz még azokban az országokban is jól illeszkednek a hamburger-, a pizza-, és a csirkeárusok, ahol a mienknél magasabb az életszínvonal. .Persze, nem arra gondolok, hogy zárjunk most már be minden fényes éttermet, szürke eszpresszót, hangulatos kisvendéglőt és hangulattalan talponállót — minden üzlettípusnak megvan a magja vendégköre. De széles vendlégköre lenne a korszerű, tiszta, egyszerű gyors- kiszolgálóknak is, amelyek bizonyára segítenének a vendéglátásnak abban, hogy végre kilábaljon az immár hetedik éve tartó válságból. És a lakosságnak is abban, hogy alkalmanként elérhető áron bekapjon néhány jóízű falatot. G. Zs. A szerelőtér. ■. a kornyékén térdig érő sár, a teteje a szabad ég, az egyik oldalién műhelykocsik, a talaja hordott kavics, és a közepén ott terpeszkedik a „tettes’’. A nevét furcsa sorrendű számok és betűk jelzik. A súlya 990 tonna. Méretre akkora, mint egy négyemeletes tömbház, hiszen a hossza is 90 méter körül van. Ez a monstrum pedig a „saját lábán” megy le a bányába, percemként 6 métert tesz meg. A mintegy 3 kilométert' három nap alatt araszolja végig. Július 22-én ismét lignitet termel a vi- sontaii Thorez Bányaüzem Kelleti Il-es részében. De amíg eddig eljutottak... ? — A terv szerint a gép teljes felújítására négy hónapot szántunk — mondta dr. Győry Sándor, a Mátra- alji Szénbányák vezérigazgatója. — Valójában két hónap és három hét alatt végezték el a munkát a szerelőink. Ha úgy tetszik: ezf is rekord. — A megtakarított bérből mintegy százezer forintot tudunk célprémiumként kifizetni — közölte Baják lmLaci és Amál elhatározták: szép nagy ágyat vásárolnak a bútorboltban. Valamelyik reggel föl is keltek, buszra szálltak, és beutaztak a városba. Mikor leszálltak a járműről, a büfé előtt vezetett el útjuk. Bementek. A közelben volt az országhatár, ezért ezt a büfét Határ-büfének hívták. Benne mindenféle étel-ital. Laci és Amál enni és inni kezdtek, falták a hamburgert, kortyolgatták a sört, de a tortaféléket sem hagyták ki. Addig mulatoztak, mígnem elfogyott az összes pénzük, és este üres kézzel tértek vissza otthonukba. Telt-múlt az idő, s néhány hét után ismét elindultak az ágyvásárlók. Ám — hiszen csaknem szemben volt a bútorbolttal — megint beugrottak a Határ-büfébe. Ettek, s rendületlenül itták a jéghideg sört. Igen jóleshetett nekik abban a nagy melegben, de este megint ágy nélkül érkeztek haza. Aztán az egyik napon Amál korán kelt fel, arcán csupa eltökéltség, elhatározottság volt. re, a Thorez műszaki igazgatóhelyettese, akihez tartozik a felújítás. Felújítás...? Miért volt erre szükség? Mert a gép 1967. november 28-án, állt munkába. Az eltelt 19 év alatt összesen 78 431 órát teljesített, és megmozgatott 30 millió köbméternél több lignitet, illetve- meddőt. Tehát „felélte” önmagát. Ugyancsak a vezérigazgató közölte, hogy egy ilyen gép mostani ára az eredetinek az ötszöröse. A felújítás sem követelt akármeny- nyit: az eredeti árnak a több mint kétszeresét. A két adat mindent megmagyaráz. Tehát — „olcsón” jutottak egy új géphez. — Ez még többet is tud, mint az eredeti, mivel most már a legkorszerűbb elektronikai megoldásokat építettük be — jegyezte meg a műszaki igazgatóhelyettes. — De egyéb műszaki korszerűsítést is bevezettünk. A rekonstrukció terveit az NDK-beli KABB Regis Vállalatnál rendelték meg 1980- ban. Azóta nem kis idő telt el, amiből kitetszik, hogy egy ilyen újjávarázsolás nem éppen könnyű munka. A szerelőtéren Keresztesi Péter, a bányaüzem villamossági szakágának üzem- vitéli vezetője sorolta el, — Hová mész? — kérdezte Laci. — Megyek ágyat venni. — Várj, én is veled tartok, de nem értem miért sietsz annyira, nincs még kilenc óra. Gyorsan felöltöztek, és elindultak a városba. Mikor leszálltak a buszról, látták, hogy a büfé nem nyitott ki. így végre eljutottak a bútorboltba. Belépték az, ajtón, s nézegették a heverő- ket, ágyakat. A választék kétségkívül gazdag volt. Sokáig járkáltak körbe-körbe, gusztálták a különféle típusokat, formákat. Végül is a bolt egy hátsó sarkába értek, ahol egy nagy szivacsot — más szóval laticelt — pillantottak meg. — Ez jó lesz! — súgtak össze a vásárlók. — Sokkal olcsóbb, mint a többi, és még át is mehetünk enni- inni a Határba. így is lett. Ketten fogták meg a nagy szivacsot. Hónuk alatt a csomaggal léptek ki az ajtón. Rögtön meglátták, hogy a büfé még mindig nem nyitott ki. Nagyon meglepődtek ezen, hisz régen elmúlt már kilenc óra. Tanácstalanul álltak pár percig, aztán az új „ágyat” leterítették a járdáhogyan szervezték meg a munkát. Ha kellett, három műszakban dolgoztak — mindig ugyanazok. Bekapcsolták azokat is, akik majd a gép kezelői lesznek. Hadd kísérjék figyelemmel a részműveleteket, hogy „mint a tenyerüket”, úgy ismerhessék a gépet. Csuka Zoltán művezetőtől azt is megtudtuk, hogy az ilyen „behemót” gépet a kotrómester irányítja. A szalagra a kitermelt lignitet a rakodómester ereszti rá. A kenő a vedersorlt kíséri figyelemmel. A takarító egy szívlapáttal a kezében szed le minden hulladékot a gépről. A telepkezelő a villamos berendezések „atyja”. Mindössze öt személy működtet egy üzemnyi nagyságú szerkezetet, amelynek a teljesítménye is felér egy át'agos nagyságú üzemmel. Lenyűzöző tények ezek. Hol vannak itt a bányászok? Hiszen lakatosok, villanyszerelők szakmailag Majdnem megsértődik a művezető. — Bányászok . ... ? — kérdi vissza meghökkenten. — Mi vagyunk azok. Itt, mindannyian. Követem a keze mozdulatát. Látom Tihanyi Jánost, aki hegesztőpisztollyal a kezében ügyködik a mára,, s árgus szemekkel figyelték a Határ-büfé bejáratát. Órák teltek el, de a büfé csak nem nyitott ki. A vásárlók kimondhatatlanul szomorúak voltak. — Pedig megvolt az ágy — „ha nem is olyan” —, és maradt pénz is. Közel volt az étel-ital, bár ez egyelőre elérhetetlennek tűnt. Igaz, bármelyik percben kinyithattak volna, mégis úgy érezték, valami nem jött össze. Tudták magukról, hogy régóta ágyat akarnak. íme, — meg is lett. — Hát akkor? — kérdezte Laci. — Hát akkor... — válaszolt halkan Amál. Különvonat (Általában óriási örömmel tölt el bennünket, ha megtréfáljuk egymást. Lehet, hogy a megtréfált tudja a legjobban, mire megy ki a játék, de nem szól, csak magában nevet a másikon.) A ballonkabátos felhajtott gallérral — mint valami titkos ügynök — lépett be a vasútállomásra. Odament az állomásfőnökhöz, körülnézett, és ezt kérdezte: sodilk emeletnek megfelelő magasságban. Tőle néhány méterrel arrébb Kiss István villanyburát szerel a rako- dókabimhoz vezető „járda” mentén. Még árrébb, ugyancsak ezen a nyílt folyosón, már a lámpák működését Tözsér László ellenőrzi. ók is a külfejtéshez tartoznak. A bányászszakszervezet tagjai. Ilyen ez a visontai bányászkodás. Nincs főte. nincs fekü, ninés ácsolat. nincs pajzs- és frontfejtés, de az égbolt sem valami kegyes fedél: esővel, széllel, hóval és tikkasztó napfénynyel veri az erőfeszítésekre kész külszíni bányászokat. őket, akik újjávarázsolták az első gépóriást és teszik ezt még sok éven keresztül folyamatosan, hogy az egész külfejtést ától cettig meg- ifjítsák. Hány milliárdot takarítanak így meg? Pedig a költségeket sem ezrekkel mérik. így van ez rendjén: Vi- sontánál már zöldellnek a volt meddőhányók, itt pedig. Kápolna felé haladva még „holdbéli táj” a külfejtés. Két évtizedet fog át a két szélső pont. De hány évtized van még előtte? — Megmondaná nekem, hogy mikor indul a különvonat? Tudniillik nincs benne a menetrendben. — Már megint egy bolond — gondolta magában az állomásfőnök, de azért válaszolt. — Nézze, a különvonat hajnal négykor indul. Pontosan akkor, mikor fökel a Nap. De hiba lenne, ha azt hinné, a kettő között összefüggés van. Ennek éppenséggel az ellenkezője igaz. Tehát nincs kapcsolat köztük. Érti? A ballonkabátos nagyot nevetett magában — ez teljesen megőrült. Először elhiszi, hogy valaki az iránt érdeklődik, mikor megy a különvonat, aztán meg ez a napfelkelte, hát ez teljesen meghibbant... Ekkor a ballonkabátos sokat sejtetően bólintott és elindult a kijárat felé. — Hová megy?— ordított rá az állomásfőnök. — Sétálni, hiszen hajnal négyig van még egy kis időm. Mikor már nem látták egymást, mindketten végtelen nagy röhögésbe kezdtek. De mégis: mekkorát csodálkoznának ők ketten, ha hajnal négykor — mikor a Nap fölkel — tényleg megjelenne az a bizonyos különvonat. .. Havas András G. Molnár Ferenc Új netrtszerelvények A Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár Vasúti Járműgyárában készülő metrószerelvény próbaüzeme még az idén elkezdődik. A saját tervezésű szerelvény 1116 utas szállítására alkalmas. Az energiatakarékos jármű a sikeres próbafutások után kapcsolódik be a főváros tömeg - közlekedésébe (MTI-fotó: Krista Gábor) Két könnyű futam Vágyak
