Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
Szelek szárnyán... ■■■■BIIHHBaBBHHBBHnHHnnBnHnBHBBn Egyik központi lapunkban a sörhiányról nyilatkozik a téma illetékese. Nyilatkozik? Magyaráz. Arra biztatja az újságírót, hogy a hiánymegfogalmazást kerülje, inkább azt írja helyette, hogy az igényekhez képest kevesebb van a közkedvelt italféleségből. Persze attól, hogy az újságíró mit ír, még nem lesz több a sör, de tagadhatatlan, hogy így jobban hangzik. Nincs hiány, csak kevesebb az ital a kelleténél. Azazhogy az igényeknél. Ha a magyar nyelv fejlődését valaki a magyarázatok, a magyarázkodások szempontjából elemezné, bizonyára vitathatatlan fejlődést mutatna ki az elmúlt évtizedek alapján. Mert lehet, hogy sok mindent nem tanultunk meg kellőképpen, de a magyarázatokat tekintve kétségkívül a világ élvonalába kerültünk. Mindenféle nyelvi ötletet, fordulatot felhasználunk, és természetesen a logikusnak tűnő érveket is, annak bizonyítására, hogy miit miért nem lehetett elérni, teljesíteni, megoldani stb. Egy, az N-DK-ban több évet eltöltött szakember kérdezte egyszer tőlem viccesen, hogy mi a nemeit, illetve a magyar ember közötti különbség. Miután tanácstalanul néztem rá, elmagyarázta. — Ha két egymás melletti teremben német, illetve magyar szakemberek tanácskoznak azonos feladat megoldásán, a németek azon törik a fejüket, hogy miI ként tudnának minél előbb hozzákezdeni és eredményt elérni, míg a magyarok azt magyarázzák, hogy a feladatot miért nem lehet megoldani. Az ilyesfajta sarkítások persze mindig Í túlzóak, hiszen itt is és ott is akadnak konsftruktívan gondolkodó emberek, míg fordítva is. Az azonban bizonyos, hogy a rossz bizonyítványt igen sokan magyarázatokkal próbálják elfogadhatóbbá tenni. Vegyük például a mexikói világbajnokságot. A válogatott rosszul szerepelt — ezt az elért eredmények egyértelműen bizonyítják. S a csapat felkészítéséért felelős vezetők eddig ezt érdemben nem ismerték el, csak kifogásokat kerestek, és a nagyközönség számára érthetetlen célzásokat tettek. A csapat gyenge teljesítményét magyarázták a magaslati levegővel, a hőséggel és ki tudja még mivel. Mintha ránk másképpen sütött volna a nap, mint másokra. S ne a dél-amerikai csapatokat vegyük figyelembe — mondván, hogy ők otthon voltak —, hanem az európaiakat. Akik közül jó néhányan kiválóan szerepeltek. Ugyanolyan körülmények közepette, mint a mieink. Valljuk be, néha már a humor határát súrolja jó néhány magyarázat, hiszen az egyik sportolónk azért mondott kudarcot, mert még túl fiatal, a másik azért, mert lassan már veterán korba fordul, a harmadik meg azért, mert középkorú. Aztán zavaróak voltak a körülmények: messze volt a szálloda, zajöngtak a járókelők, sáros volt a pálya, fújt a szél, hirtelen beborult, nagy volt a hősiég, a bíró ellenünk fütyült, a rendezőség részrehajló volt. S ezek még csak az enyhébb érvek. De vannak súlyosabbak is. Amiket szinte már ki sem lehet mondani, csak úgy félig, vagy még inkább csak célozva rá — miszerint a nyertes — természetesen nem hazai — doppingolt, lefizette az ellenfeleket, megvesztegette a szervezőket... — és ezen felül is pikkelnek ránk. De ne csupán a sportolókon, a szakvezetőkön verjük el a port, hiszen a téma gazdasági és közéletünkben is egyaránt ismert. Nem egy gyengén vagy maximum közepesen dolgozó cég panaszkodik a köz- gazdasági szabályozókra, a külpiaci viszonyokra, a szállítópartnerekre, és sorolhatnánk bőven tovább. Ki tudja hányszor olvastuk, hallottuk már, hogy számunkra kedvezőtlenül alakultak a világpiaci tényezők.' S bár ez sok esetben igaz, mégis sokan munkájuk gyengeségeit is ezzel magyarázzák. Másrészt a tényeket tudomásul is kell venni, különösen olyan esetekben, amikor is a tényeket nem áll módunkban befolyásolni, számunkra kedvezően változtatni. Ilyenkor praktikusabb azon gondolkozni, hogy mit lehetne kezdeni az adott körülmények között — az eredményesebb működésért. Természetesen nem arról van szó, hogy a tényeket ne vegyük tudomásul, hiszen ez hibás következtetések levonásához vezetne. Csak azt vegyük észre, hogy mások számára is azok. S a világpiac, a piaci körülmények nem csupán minket sújtanak, hanem másokat is. S olyan is előfordul, amikor számunkra is kedvező változás következik be. A cselekvés helyetti mindent minden áron való magyarázkodás azonban hosszú távon a problémák elmélyüléséhez, e«v- egy gazdálkodó egység válságához vezet És az is tapasztalható, hogy a jól dói«—- vállalatok, a jól dolgozó vezetők kevesebbet hivatkoznak a körülményekre — helyette energiájukat a cselekvésre fordítják. A magyarázkodás tehát nem pusztán etikai tényező, hanem a társadalmi, a gazdasági normákat sértő cselekedetté válik. A vélemény „sztaniolba való” csomagolása, a határozott igen, vagy nem leszelí- dítése mások megtévesztéséhez, a dolgok elkendőzéséhez, a problémák elodázásához vezet. Ha a cikkünk elején említett példára visszautalunk, akikor a hiány nem hiánnyá való átfogalmazása azt a látszatot kelti, hogy nincs különösebb baj. Ha csak kevesebb a sör a kelleténél, de nincs hiány belőle, akkor bizonyára hozzá is lehet jutni, ennek következtében pedig nincs szükség semmilyen intézkedésre. Holott a cikkből később egyértelműen kiderül, hogy a hazai gyártás mellett importra is szükség van. Csupán az a gond, hogy nyár lévén, ez is nehéz, hiszen fő szállítónk Csehszlovákia, s ebben az évszakban ott is több fogy az ízletes nedűből. Végső soron egy új hazai sörgyár építése lenne szükséges, csakhogy erre jelenleg nincs pénz. így aztán a sörhiánnyal nyaranta számolni lehet. Biztos, hogy ez sem nyugtatja meg az olvasókat, illetve a sörivókat, de a korrekt magyarázat mindenki számára elfogadható. Nem úgy, mintha be akarnák magyarázni, hogy igaz, hogy nincs sör —, de tulajdonképpen mégis van. Illetve lenne, ha nem akarnának annyit inni az emberek. Pontosabban: nem a sör kevés, hanem az igény nagy. Vagy más példa: minden ősszel és tavasszal szinte megjelenik a hivatalos közlemény: nincs influenzajárvány, csak... Alig akad ember, aki ne mosolyogna ezen e széles hazában, mert lehet ugyan, hogy szakmailag valóban nincs járvány, csak éppen az iskolai osztályokban a tanulók alig fele van jelen, a munkahelyekről tömegével hiányzanak, az emberek zöme tüsszög, köhög stb. Inkább ne adják ki — vélekednek az emberek, s tulajdonképpen igazuk is van. Mert a nyilatkozatnak nincs hitele, mindenki mosolyog rajta és magyarázkodásnak tűnik. S mint minden rosszban, e témakörben is van valami jó. Vagy az, hogy az emberek mosolyognak a magyarázatokon, vagy az, hogy felmérgelődnek rajta. A közvélemény egyre inkább azt reméli és sürgeti, hogy lejár a magyarázatok, s vele együtt a magyarázkodók ideje. S a külső körülményekre, az objektív okokra, az idő- és széljárás változásaira való hivatkozás helyett a reális megítélés, a valós elemzés és a józan cselekvés kerül előtérbe. Persze nem valószínű, hogy ez mindenütt máról holnapra bekövetkezik. de azért csak eljön ennek is az ideje. Minthogy sok helyütt már van is erre példa. Kaposi Levente Ránk másképp sőt a nap
