Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 19., szombat S. FULDOKLÓ EGRI VÍZI VILÁG Patak vagy szennycsatorna? Így leginkább csatorna A címben megfogalmazott kérdés, bármennyire is drasztikusnak tűnik, valós aggodalmon alapul Évszázados medrében csordogáló Eger-patakunk bizony jó ideje beteg. Az újságíró végigjárta a kedves és nem minden tanulság nélkül való vízi út beszédes állomásait azért, hogy látleletet készítsen. Hátha az egyes elborzasztó, sőt néhol gusztustalan megállóik nemcsak a toliforgatót pirong- tatják meg. Fenn Szarvaskő és a tar- dosi kőbánya fás rengetegei között csobogó víz illata, érintése friss, bársonyos, még a felnémeti házak kiskertjei alatt is elviselhető. De utána... A Csebokszári-lakótelep mögött elkeskenyedő, vályúban bukdácsoló szennyes lé, a hinduk szent folyójára, a Gangeszra emlékeztet egy kiadós népünnepély után. A néhai malomkorszak — Kalló és Práf malmok — errefelé már csak az utcanevekben él Nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a posztóványoló, kalapáló, műhelyműködtető víziikerék idején aligha nézett így ki a környék. A mester sem tűrte volna el, hogy a tisztes ipart szolgáló víz patkánytelep melegágya legyen! No. de kövessük kedélyesebb vidékre is a vízfolyamot. Igen romantikus a Mária utca és a Tűzoltó téri szakasz, ahol zsebkendőnyi kis konyhakertek között kanyarog, számos virágot, haszon- és dísznövényt éltetve nedvével, s ami igen fontos, itt mintha tisztább is lenne. Bizonyítva, a növényzet jó- tékony tisztító hatását. A legelkeserítőbb megtorpanás a Dobó tér. A szépen, talán túlságosan is magasra kikövezett, tetszetős meder, az alpiac virág- és „lengyel”- standjai jóvoltából letarolt vinágvályúkat, szemetes fövenypartot kínál. Spárgatekercsek kígyóznak a patakban, helyettesítve a rég elköltözött vízi élővilágot. Érthetetlen a városhatóság túlzott „türelmes” megértése és fejcsóválása a fegyelmezetlen állampolgárokra A sok szó helyett is bírság kellene, de példás! Mert hiába szépül a belváros, ha szennyben fuldoklik a patak, amelyből néhány éve még halat, sőt békát is lehetett fogni. A partján megtelepülő kétéltűek szerenádja sem szórakoztatja manapság az arra haladót. Pedig az Eszperantó-sétány, Hadnagy utca, strand környéke dús aljnövényzetével, lehajló fűzfáival napjainkban is szemgyönyörködtető, akárcsak a számos mederparti lejáró, amelyek mintegy érzékeltetik az emberekkel: élő víz vagyok, nem nyitott csatorna! Volt tanár kollégám megfelelő, alapos felkészülés birtokában korábban egy tervet dolgozott ki, amely szerint felduz- zasztva a patak vizét, a népkerti sétány környéke akár csónakázásra is alkalmassá tehető. A szép és nemes gondolat, amely némi mederbővítés után hasznosítható — porosodó aktacsomó lett Ahogyan a patak is a folyóba fut, úgy kopogtatok be egy beszélgetésre Hegedűs Sándorhoz, az ÉVÍZIG 5-ös számú Szakaszmérnökségének a vezetőjéhez, hogy megosszam vele sétám tapasztalatait, s megkérdezzem, miikor lesz ismét városunk büszkesége a nevét viselő patak. — Egyetértek a tapasztalataival, bár kicsit szerencsétlen időszakban vállalkozott a sétára, hiszen ilyenkor nyáron, az alacsonyabb vízhozam mi tagadás nem sok szép látnivalót kínál. — Elsőként arra volnánk kiváncsiak, ömlik-e valamilyen szennyvíz az Eger- patakba? — Az egercsehi bánya mó- nosbéli széramosója esőzéskor úgymond „öblít”. Am, ezenkívül nincs tudomásunk más szennyező forrásról, leszámítva a strand termikus szennyezését Egyébként miskolci üzemegységünk az egyes vízszelvényekfoől, sőt minden vízfolyásból havonként minőségi vizsgálatokat készít. — Mire szolgál a sok, kifolyócső a patak partján? — A kifolyók felszíni vízelvezetők, ugyanis a város kis része van csak ellátva víz alatti csapadékelvezetővel. — ön szerint megvan-e fl kellő öntisztulása patakunknak? — Nyáron nincs, sőt kis vízhozamánál fogva ez nehéz is lenne Az egerszalóki— mezőkövesdihez hasonló víztározókat kellene építeni, s ezekből a száraz időszakban utána lehetne engedni a szükséges mennyiséget. — Az elhangzott válaszokban nincs okom kételkedni, de a látottak közel sem eny- nyire tetseetősek. Sőt. némely szakaszon kimondottan „szagltk” a víz. — Nézze! A vízminőség igen komoly kérdés manapság Magyarországon. De meg kell mondanom őszintén, az intenzív lakásfejlesztést nem követték a szennyvíztisztításhoz szükséges beruházások. Egerben mindezek ellenére viszonylag megoldott ez is, hiszen 27—28 ezer köbméter szennyvízzel kell számolnunk naponta, ebből 18—20-at sikerül tisztítani! A többit elszikkaszthatják, mivel a vezetékes elvezetése nem mindenhol megoldott. Aztán itt van az ön által is felvetett állampolgári fegyelem kérdése. A sok szerves hulladék vonzza a pikkelyes fajú élős- dieket. Sok magánháznál — mivel kötelező a derítő megépítése — ezt végre is hajtják. Igen ám, de miután a műszaki átadás-átvHel megtörtént, „egy jótékony kéz" kilyukasztja, és a szennyvíz a talajon keresztül természetesen eljut a patakba is. A maszek szippantókocsisok sem angyalok, nem a településtisztasági vállalat kijelölt telephelyén engedik le tartályuk tartalmát. Igen, magam is így vélekedem erről, de akkor fölösleges a zsebbe vágó patkányirtási akció? — Ne is említse! A mi cégünk is fizetett a Rozmaring Tsz-nek jó pár milliót. Egyébként a befutott jelentések alapján többen úgy vélik, nem ez a legsikeresebb, s legcélravezetőbb megoldás. Elkövettük azt a hibát, hogy a gyors, minél rö- videbb idő alatti vízlefutás érdekében mi is „gyors mederrendezést" végeztünk. Most már szeretnénk az egész városi szakaszt tetszetősen megcsinálni, de mindezt több tízmillióból tudnánk csak kihozni, akárcsak az ön által felvetett vízduzzasztást. Sajnos, az alacsony vízállás kiölte a viz élővilágát is! Ha nem pillanatnyi sikerekre, hanem hosszabb távú eredményekre tudtunk volna törekedni, akkor az okszerű kultiváció kínálta természetes termelés — akárcsak a londoni Themse esetében — orvosolta volna a bajokat. Ez egyben szemet is gyönyörködtet, másrészről eleget tesz a környezetvédelmi előírások maradéktalan megvalósításának. Egyébként, hogy jót is mondjak, a meder tisztítására jelentkezett egy 3 tagú munkacsoport, akik a mindennapi szemetet kitakarítják. Reméljük, anyagilag is meg tudunk egyezni velük. Igen tudom, a részeredmények is adnak kicsiny örömöket. De én még most is aggódom a patak, a környezet sorsáért... Soós Tamás GÉPBÉRLÖK A TÉESZBEN Csak nyertesek vannak... Kollégám adta a tippet: menjek el a Hevesi Rákóczi Termelöszövetke. zetbe, mert ott mostanság valami újjal próbálkozz nak. Amikor még azt is elárulta, hogy egy olyan dologról van szó, amely kedvező változásokat hoz. hat a dolgozói érdekelt, ség növelésében, akkor nyomban felkerestem a közös gazdaságot. Már előre elárulom, nem bán. tam meg. A módszer két. ségkívül érdekes, s nem kis reményekre jogosít. — Az egésznek az a lé-, nyege — mondja Tör öcsik József műszaki fő-ágazatve- zető —, hogy egyfajta szerződéses üzemeltetést valósítottunk meg. Még érthetőbben: az idén március 1-től bérbe adtuk a tehergépkocsijainkat a tagoknak, majd pedig április 1 -tői — fokozatosan — a kis teljesítményű erőgépeket és a hozzájuk tartozó munkagépeket is. Ez utóbbi kategóriába tartoznak például az MTZ 50- es és 80-as traktorok, öszszesen harmincöt emberrel állunk effajta kapcsolatban, ugyanis a szerződéses viszony 31 kisgépet és 14 tehergépkocsit érint. — Ha nem titok, kérem árulja el, honnan származik az ötlet? — Nincs ebben semmi különös Egy alkalommal a televízióban volt egy műsor, amelyben a vajai termelőszövetkezetet mutatták be. s ennek során szóltak az ott már korábban bevezetett ilyen rendszerről. Ekkortól kezdtünk el komolyabban töprengeni az ügyön. Igaz, már ezt megelőzően is kutattuk a lehetőségeket az érdekeltség fokozásával kapcsolatosan, de konkrét elképzeléseink, terveink nem voltak. Tanulmányoztuk az ottani tapasztalatokat, s ezek után döntöttünk. — Csak önök és a vajai- ak kísérleteznek ezzel? — Nem. Ezt már több helyen is alkalmazzák, így például Karancslapujtőn és Tiszaföldváron. De a mienk mégis a vajaiakéhoz hasonlít leginkább. — Hogyan fogtak hozzá az „átálláshoz"? — Először is feltérképeztük és kijavítottuk a gépparkot. Egy bizottság megállapította az egyes eszközök műszaki állapotát. Ez azért volt szükséges, mert a fizetendő bérleti díj függ a gépek életkorától, illetve műszaki színvonalától. Ilyen módon is ellensúlyoztunk, ugyanis egy korosabb járműnél — érthetően — nagyobbak a ráfordítások, magyarán több alkatrész kell, több javítás igényeltetik. — Ha már említette ... Mennyi időre szólnak a szerződések s mekkorák a bérleti dijak? — A legrövidebb időtartam négy. a leghosszabb hat esztendő. Az árak pedig ... Nos, ezek változóak a géptípustól, illetve annak „életkorától” függően. Az összeg két- és tizenkét ezer forint között mozog havonta. — Mód nyílik a szerződés felbontására is? — Természetesen mindkét fél kezdeményezheti ezt. De az feltétel, hogy az illető úgy adja vissza nekünk a járművet, ahogyan azt meg. kapta, ne pedig teljesen lerobbantan. Azt már most elmondhatom, hogy mi csak abban az esetben szánjuk rá magunkat erre a lépésre, ha valaki nem fizeti a bérleti díjat vagy nem végzi el az itteni munkákat. — Mit vállalnak a tagok? — Elsősorban azt, hogy a géppel ellátja — méghozzá megfelelő színvonalon — a rábízott feladatokat. Üzemképes állapotban tartja, javítja vagy javíttatja a jár. művet. Ennek költsége, akárcsak az üzemanyagé, őt terheli, Ha a szövetkezetünknél végezteti a javítást, akkor ez 100 forintba kerül óránként. Ekkor mi biztosítjuk a szükséges alkatrészeket, méghozzá olyan ár. ért, amennyiért mi beszereztük. Köteles továbbá megtartani az érvényben lévő rendeleteket, tehát mondjuk műszaki felülvizsgálaton megjelenni. — Milyen előnye származik mindebből a bérlőnek? — Nézze, ha az itteni kötelezettségeinek eleget tesz, akkor bármilyen más munkákat csinálhat — fuvarozás stb. — saját zsebre. Az sem mellékes, hogy a bérleti idő letelte után a gép — haszonvas áron — megvásárolható, tehát az illető tulajdona lesz. — S mi az önök nyeresége? — Kevesebb géppel is megoldjuk a feladatokat — mégpedig a kellő időben —, azaz nőtt azoknak a kihasz. náltsága. Ezzel együtt pedig a munkaidőé is. Nincs „lötyö- gés”, lógás, mert ez anyagilag kedvezőtlenül érintené az embereket. Hiszen a bérleti összeget akkor is le kell róni, ha valaki csak a Iá. bát lógatja. Hogy még világosabb legyen: miután a dolgozónk megkereste a bér. leti díjra valót, onnantól — persze az üzemanyagról és a fenntartásról is gondoskodnia kell — a saját nyereségéért serénykedik. Az is fontos, hogy — miután a járművek egy-egy személyhez kötődnek. tehát van „gazdájuk” — megnőtt az üzembiztonság. Kiváltképp lényeges, hogy a tagok nagyon vigyáznak ezekre az értékes eszközökre. Most a bérlő igencsak hajtja a szerelőt, hogy az minél előbb végezzen, hiszen nem mindegy neki, hogy mennyit áll kihasználatlanul a masina. — Hogyan fogadták a dolgozók ezt az újdonságot? — Először eléggé idegen, keditek ettől. Nehezen értették meg, hogy mi lehet az ő hasznuk? Persze, igaz, hogy így nagyobb kockázatot kell vállalniuk, de a boríték is vastagabb lehet. Az elbeszélgetések folyamán igyekeztünk felvázolni élőt. tűk a lehetőségeket. A véleményüket is meghallgattuk, s ennek ismeretében például módosítottunk is az eredeti elgondolásunkon. Mostanra — úgy tűnik — megértették, hogy mi is a célunk. — Tehát pozitív a dolog végkicsengése... — Korai lenne már most egy átfogó értékelést adni, hiszen legalább egy szezonnak el kell telnie. Azt tudom, hogy Vaján egyértelműen bevált, sőt az ottani traktorosok azon csodálkoztak, hogy miért nem lehetett ezt már korábban így csinálni. Mi pillanatnyilag a „tanulóidőt” töltjük, de bizakodunk. S úgy vélem, nem is alaptalanul... Berényi István gépkocsi- vezető, bérlő: — Tény, hogy először valamennyien ódzkodtunk. mint általában minden újtól. Aztán már kevésbé húzódoztunk. Én írtam alá például elsőnek a szerződést. Kétségtelen, hogy így nagyobb munkára ösztönöznek bennünket. Az eddigi egy-két fuvar helyett most négyet-ötöt teljesítünk. A kollégák részéről sem hallottam még panaszt. Annyi bizonyos, hogy rosszabbul nem jártunk. Ha mindez csak így marad, már akkor sem szólhatunk egy szót sem... Igen, az ilyesmire mondják: jó üzlet. Mert itt csak nyertesek vannak. Sárhegyi István Alap a szebb felé (Fotó: Tóth Gizella)
