Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

Az 1973-as olajárrobba­nás után az energiagazdál­kodást racionalizáló prog­ramokat dolgoztaik ki vi­lágszerte és új energiafor­rásokhoz fordultak a szak­emberek. Ez volt az egyet­len lehetséges megoldás. Mi, magyarok is így tettünk: a Tudománypolitikai Bizott­ság öt évvel ezelőtti hatá­rozatával kezdetét vette az energiagazdálkodás közép­távú kutatási-fejlesztési fel­adatainak megvalósítása. A fő cél a kőolaj-felhasználás csökkentése, a hazai lehe­tőségek jobb kihasználása volt. Ez magával hozta az ipari háttér korszerűsödését, exportképes termékek, mód­szerek. eljárások kidolgozását és bevezetését. A program eredményei­ről és az új kutatás-fej­lesztési elképzelésekről tá­jékoztatott Papp István, prograimmegbízott, az Ener­giagazdálkodási Intézet ve­zérigazgatója. Egymillió - a sóért Kutatás-fejlesztési prog­ramról lévén szó, természe­tes, hogy végleges mérle­get nem lehet készíteni, hi­szen elkerülhetetlen, hogy egy-egy — a VI. ötéves tervidőszakban kidolgozott — eljárás, elképzelés csupán ezekben az esztendőkben hozza meg gyümölcsét. Ez­zel is magyarázható, hogy az első, az A/l jelű energia­gazdálkodási programnak egyenes folytatása lesz az idei esztendőben megkez­dett G/4-es feladatsorozat. Persze, azért látni lehet, mire is jutott az A/l-es. Olajegyenértékben számol­va 1,2 millió tonna energia - hordozót sikerült megtakarí­tani az elmúlt tervidőszak­ban. A továbblépés a népgaz­daság valamennyi területén érzékelhetővé vált. Ezek kö­zül néhány példa: sikerült gazdaságosabb távhőveze- ték-fektetési és hővédelmi eljárást kidolgozni. Megszü­letett a kimerülőben lévő kutak további üzemeltetését elősegítő módszer. Közhelyszámba menő ki­jelentés: termálvizekben gazdag ország vagyunk, de lehetőségeinket nem hasz­náljuk ki. Nos, a szakembe­rek kidolgoztak egy új el­járást, melynek segítségével a termálvízből kinyerhető a só. Amint megtudtuk: a sárvári termálvíz alaposan megmozgatta a szakembere­ket. több technikai újítás­sal sikerült a tervet meg­valósítani. Jól járt vele a népgazdaság, hiszen a Né­met. Szövetségi Köztársaság eddig egymilliárd márkáért vásárolt sót Sárvárról. Oj berendezéseket fejlesz­tettek ki a VI. ötéves terv­időszakban a mező- és az erdőgazdasági termékek és hulladékok eltüzelésére. Kö­zülük többet sorozatban gyártottak. Példaként a nap­raforgóhéj tüzelésére alkal­mas kazánt említhetjük, mert ma már a növényolaj­ipar szinte kizárólag napra­forgóhéjjal tüzel. Takarékos gépek Köztudottan a vaskohászat az egyik legenergiaigénye- sebb ágazat. Egy újonnan bevezetett technológiával ezután már kevesebb ener. gia kell a melegen hengerelt termékek alakításához. A közlekedésben új diagnosz­tikai berendezések kifejlesz­tésével, a korábbitól eltérő karbantartási technológiák bevezetésével és elektroni­kus gyújtások alkalmazásá­val tudták csökkenteni a fogyasztást. Sorolhatnánk tovább a ki­fejlesztett és bevezetett új eljárásokat, berendezéseket, módszereket, de talán már az eddigiekből is kitűnik: eredményesen zárul az A/l- es program. A VI. ötéves tervidőszakban nyolcmilli- árd forint értékű energiata­karékos berendezést hoztak forgalomba, amelyeknek egy részét exportálták. A ter­melési szektorban megköze­lítőleg 14 százalékkal csök­kent az energiaigény. Az egyértelmű siker a szellemi befektetésen túl az­zal is magyarázható, hogy a teljes innovációs folyamat egy kézben volt, az A/l-es feladatokat összehangolták az ernergiagazdálkodás racio­nalizálásának kormányprog­ramjával. ugyanakkor a megvalósításban résztvevők valós önállóságot kaptak. A munkálatokat programiroda fogta össze. Az év elején indult, immár a GÍ4.es jelű, második prog­ram is biztató kibontakozást ígér. Egyrészt azért, mert vannak már innovációs ta­pasztalatok, másrészt azért, mert bizonyos fejlesztések a sorra kerülő években érez­tetik igazán hatásukat. To­vábbra is a programiroda lesz a gesztor. Papp István tájékoztatása szerint újabb tartalékok felszínre hozását segíti majd az elmélyülő nemzetközi együttműködés. Nem titkolt cél: a haté­konyan működő energiagaz­dálkodási program tovább­fejlesztve és új feladatokkal kiegészítve töretlenül foly­tatódjék tovább. Arra kell törekedni, hogy a VII. öt­éves tervidőszakban az energiaszükséglet évi növe­kedése ne haladja meg az átlagos egy százalékot. Te­hát az energiaigény további csökkentését szabja felada­tul a program. Környezetkímélő széntüzelés A környezetkímélő, hul­ladékhasznosító megoldások mellett a hazai lehetőségek gazdaságos kihasználását, az energiaszerkezet további át­alakítását tűzi ki célul az 1990-ben záruló program. Ügy, hogy eközben az ener­giagazdálkodás javításához szükséges közgazdasági és irányítási módszereit is fej­leszti. A teljesség igénye nélkül néhány elképzelés. Ismeretes, hogy milyen komoly kör­nyezeti károkat okoz a széntüzelés. Csökkentésén dogozik majd az egyik mun­kacsoport. Ha csupán tíz­vagy hússzázalékos mér­séklődést tudnának elérni, máris több tízmillió dollár­ral javulhatna devizamér­legünk. A geotermikus ener­gia hasznosítását szorgal­mazó elképzelés több rész­területen világszínvonalú megoldásokkal számol. Becslések alapján a mel­léktermékek energetikai hasznosításának továbbfej­lesztésével csaknem másfél millió tonna olajegyenértékű energiahordozó lenne fel­szabadítható. Horváth Teréz Lapunkból is ismeretes, hogy a Politikai Bizottság határozata alapján — még a XIII. kongresszust meg­előző időszakban — kísérleti jelleggel több helyütt végrehajtó bizottság nélküli pártbizottságot hoztak létre. Heves megyében öt ilyen testület alakult. Egyi­kük az MSZMP Vasúti üzemi Bizottsága, Hatvanban. Nem egészen másfél év után Tóth Károly társadal­mi titkárhelyettessel beszél­getünk a mozgalmi próbál­kozásról. — Mi tagadás, egy kicsit meglepődtünk, amikor mi is a „jelöltek” közé kerültünk — mondja a pártvezető —, hiszen egy meglehetősen ré­gi szervezet megszokott mun­káján, jól bevált minden­napi gyakorlatán kellett vál­toztatnunk. Szokatlan fel­adat elé állított bennünket nemcsak a vb megszünteté­se, hanem az is, hogy pél­dául a helyi — csomóponti — négy alapszervezet párt- vezetősége sem volt tovább. Hirtelenjében szinte azt sem tudtuk, hogy ezután milyen legyen a partneri kapcsolat legnagyobb területünkön. Az­előtt ugyanis a „csúcstitkár” és a vasút helyi üzemfőnöké­nek együttműködése a leg­nyilvánvalóbb volt. Találgat­tuk, vitatgattuk, hogy mi le­gyen a megoldás, mígnem végül is úgy döntöttünk, hogy az új pártbizottság tit­kárhelyettese veszi át a „sta­fétát”. S ez csak egy a sok közül, nem is a legnehezebb, a legnagyobb azokból a ten­nivalókból, amelyek ránk vártak. Jellemzőbb a történ, lekből, hogy a korábbi 35 tagú pártbizottság felénél is kisebb testületté szűkült, s ennek a kevesebb tisztség- viselőnek közvetlenül kel­lett a dolgához látni. Amíg azelőtt úgy foglalkozhatott egy-egy témával, hogy a döntéshez a vb is véleményt formált, a továbbiakban ez a közbülső segítség, vagy ha úgy tetszik kontroll, elma­radt. Ha négy munkabizott­ságunk meg is van, kétség­telenül jóval több a teen­dője a pártbizottságnak, s nagyobb a felelőssége, mint régen. — Pótolhatják, pótolják-e a hiányzó vb-t a munkabi­zottságok? — Ezek a kilenctagú tes­tületek semmiképpen sem a végrehajtó bizottságot he­lyettesítik, de önállóbbak elődeiknél. Saját munkater­veik alapján egy sor felada­ton osztoznak, a legaktuáli­sabbnak ítélt kérdésekkel foglalkoznak, s rendszeresen tartott üléseiken határozot­tan előkészítik a magasabb szintű tanácskozásokat. Más­részt a pártbizottságunk irá­nyítása alá tartozó 11 alap­szervezet tevékenységének koordinálásában is határo­zottan segítenek. Amire szük­ség is van, mert a közvet­len működési területünk ugyan a MÁV hatvani cso­mópontja, ám voltaképpen Jászboldogházáig, Pécelig és Salgótarjánig szól a „jogo­sítványunk”. Egyébként a munkabizottságok vezetői pb-tagok, tehát lényegében „első helyről” képviselik leg­magasabb testületünket. Ám a legtermészetesebb, hogy nemcsak ők járják a terüle­tet, nemcsak ők vesznek részt egy-egy beszámoló taggyűlésen vagy egyéb, fon­tosabb tanácskozáson, meg­beszélésen, hanem a társaik is, akiket éppen megbíznak. Ügy iparkodtunk, hogy ki-ki alkalmas legyen a patronáló szerepére, a segítségadásra, a szükséges információk szer­zésére és továbbítására. S úgy érezzük, hogy ez sike­rült is. — Milyen más módszerek­kel igyekeznek megfelelni o nagyobb követelményeknek? — A szűkebb pártbizott­ság megválasztásánál ele­ve azon voltunk, hogy való­ban csak a legalkalmasabb, a legmegbízhatóbb, o legál- dozatvállaló bb elvtársaink kerüljenek tisztségbe, olya­nok, akikre mindig számít­hatunk. Ez a' testület is foly­tatja azt a gyakorlatot, hogy „kihelyezett üléseken” tár­gyal erről vagy arról — leg­közelebb például Kálban —, s ilyenkor minden alkalom­mal üzemlátogatással bőví­ti tájékozódási lehetőségét. S mert rendkívül hasznosak az ilyen találkozások, ipar­kodunk az eddigieknél is gyakoribbakká tenni. Ugyan­ekkor még szorosabbá fűz­tük kapcsolatunkat nemcsak a városi pártbizottsággal, ha­nem a miskolci igazgatóság párttestületével is, amely­nek egyik tagja a vasútigaz- gató helyettese. Élőbb, ele­venebb az együttműködé­sünk a szakszervezettel is. — Hogyan sikerülnek tö­rekvéseik? — Sajnos, nem vagyunk könnyű helyzetben, mivel a feladatokból a kevesebbre jut a több, s a pártmunka hatékonyságának javítása olyankor követel nagyobb áldozatokat a mozgalomban, amikor a gazdasági élet te­rületén is jócskán van el­végzendő. Hogy mást ne mondjak: nyakunkon a vas. úti rekonstrukció gondja, baja, létszámhiány van a mi munkahelyeinken is, ráadá­sul pedig elég kiterjedt a körzetünk, s szigorú, olykor talán komisz is a szolgála­tunk. Jómagam például „ci­vilben" üzemi mozdonyfel­vigyázó vagyok, s ha több­nyire sikerül is feladataimat pártmegbízatásommal, fele­lős tisztségemmel egyeztetni, bizony előfordul, hogy ve­zérigazgatósági kirendelés­re akár három napot a Nyu­gati pályaudvar és Szob kö­zött töltök ellenőrzéssel. A mozdonyok műszaki állapo­tát és a személyzet munká­ját ellenőrzőm, miközben talán a mozgalomban ke­resnek fontos ügyben. Sze­rencsére még nem volt kü­lönösebb hiba ilyesfélékből, a kedvem is megvan a ket­tős helytálláshoz, s a többi tisztségviselő szintén zokszó nélkül vállalja a hasonló megterhelést. a napjainkban bizony elég sok ember szá­mára nem eléggé vonzó tár­sadalmi munkát. Szóval — körülményeinkhez képest — eredményesnek tartjuk, hogy csupán tavaly 28 témát tár­gyalt a vb-nélküli pártbi­zottságunk, s üléseink min­den esetben határozatképesek voltak. Rendszeresek marad­tak a testületi tanácskozá­sok, a titkári értekezletek, nem volt különösebb baj a munkabizottságokkal. A 12 fős tagfelvétellel azonban semmiképpen sem vagyunk elégedettek, mert kevésbé szolgálta a fiatalítást, töb­bet, jóval többet kell törőd­nünk a munkaverseny-moz- galommal, s — egyebek mel­lett — tovább szükséges ja­vítanunk az információs te­vékenységünket is. Nem utol­sósorban pedig elengedhe­tetlen, hogy a pártbizottság elé kerülő témák tárgyalá­sát az eddiginél is jobban előkészítsük a jövőben. A gondok ellenére az MSZMP Hatvan Városi Bi­zottságának titkára, Tótpál Jánosné sem elégedetlen a tapasztalatokkal, s testületük nevében is bizakodó a kí­sérlet folytatását illetően, összességében a felsőbb pártszerv véleménye is ked­vező, amit csak tovább ja­víthat, ha a hatvaniak hasz­nos ismereteket szereznek további munkájukhoz az or­szág más területén működő hasonló vb nélküli testület­hez tervezett tapasztalatcse­réjük során. S a párt megyei végrehaj­tó bizottságának megítélése általában is pozitív. Az öt pártbizottság tevékenységét elemezve is az a megállapí­tás, hogy új vonásokkal gaz­dagodott a mozgalmi mun­ka, csökkentek benne a for­malitások, párhuzamossá­gok, egyszerűbbé vált a fel­sőbb szintű határozatok meg­ismertetése, s eredményeseb­bé a végrehajtásuk. Demok­ratikusabb, átgondoltabb a tervezés, rugalmasabb a kap­csolat az alapszervezetek­kel. Végeredményben jó szervezeti formának bizo­nyul a kísérleti modell, s célszerűnek látszik követése, elterjesztése is. Gyóni Gyula Tiszta munkából — tisztes haszon A Kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezetben csomagoló, részleg működik, ahol a Bublv egri gyárában készülő telesz­kópos asztalokat szerelik, csomagolják. Az alkatrészek moz­gatását hidraulikus emelővel oldja meg Semperger Antalné (lent). Román Istvánná és Fecz Zsuzsanna szegezőgéppel egyesíti az alkatrészeket (Jobbra) (Fotó: Kőhidi Imre) ENERGIAGAZDÁLKODÁS A megtakarítás: 1,2 millió tonna olaj KOMMUNISTA VASUTASOK A kísérlet tapasztalatai kedvezőek Hatékonyabb pártmunka

Next

/
Thumbnails
Contents