Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-17 / 167. szám
NÉPÚJSÁG, 1986, július 17., csütörtök ''~^w»bE2EéI 3. Ami a negyedik kitüntető serleg mögött van Disputa a Hatvani Lenin Tsz sikereinek hátteréről Fogyasztási szövetkezetek Még 1976-ban meghirdette a MÉM azt a versenyt a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és magántermelők körében, amely célkén! a korábbi esztendők termelésének túlszárnyalását határozta meg. Nagyüzemi szinten országos és megyei kategóriákban tették közzé mindig az eredményt, s erre a listára — Heves megyei vonatkozásban — a Hatvani Lenin Tsz szakosított tehenészeti telepének fekete-tarka Holstein Fríz keresztezett állománya, akkori F—1-es nemzedékével, 1979-ben iratkozott fel először, éspedig kategóriaharmadikként. Azóta sok víz lefolyt a Zagyván, de a fejlődés nem állt meg a telepen. Évek múltával egyszer a második, háromszor az első helyet szerezte meg nagyüzemi kategóriában ez a tehenészet, és néhány hete ugyancsak az első helyért járó serleget, oklevelet vehette át — a tej- és hústermelési verseny keretében — 5460 literes átlagteljesítményük nyomán a közös gazdaság elnöke Tompa Vilmostól, a megyei állattenyésztési vállalat igazgatójától. Milyen elgondolások, miféle elvek megvalósulása áll a többszörös elsőség mögött? Mi vezetett a kétségtelenül ellenőrizhető fejlődéshez? Amikor erről kérdeztük Vágó Józsefet, először azokra az évekre utalt, amikor még ő maga is az ágazat vezetőjeként szolgálta a Lenin Termelőszövetkezet boldogulását. Mint elmondotta: 1974-ben döntöttek e fajtaátalakító ke. resztezés mellett! És voltaképpen önerőből — a magyartarka keresztezésével — a soron következő öt évben, a korábbi kétezer literes évi laktációs termelést majdnem megháromszorozták, amit mindmáig tartanak, illetve a lehetőségekhez mérten, törekszenek túlszárnyalni. Itt érdemes azt is megemlítenünk, hogy a korábbi jogelőd termelőszövetkezeti gazdaságok összes tejkibocsátása 950 tehéntől, nem érte el a mostani szintet, amelyet a Lenin négyszáz körüli átlag tehénlétszámmal produkál. o A mikénttel kapcsolatban azt is kifejtette előttünk a gazdaság vezetője, hogy a következetes tenyésztői munkán kívül, mindig nagyon nagy súlyt fektettek a szaporodásbiológiai gondok megoldására. Állategészségügyi helyzetüket is sikerült 1980-ra teljes egészében nyugvópontra helyezni. Továbbá — mint hallottuk — e munkák mellett az okszerű takarmányozás színvonalának javításában történt hatékony előrelépés a közös gazdaság háza táján. Bár az is igaz, hogy e munkálatokból bőven maradt a következő néhány esztendőre. o A termelési szféra tekintetében nyomatékkai említette Vágó József azt a törekvésüket, amely szintén az 1970- es évek derekán bontakozott ki. Lényege a szakmunkás- képzés! Helyben indították meg, a betanított munkások oktaásával összekapcsolva, éspedig a hevesi munkás- továbbképző intézet égisze alatt, dr. Karniczky István igazgató hatékony támogatásával. Az oktatás sikeréhez — ahogyan hallottuk — sem különös ráhatás, sem anyagi ösztönzés nem kellett. A tehenészetben olyan volt a szellem, hogy a legfiatalabbak is azonosulni tudtak a gazdaságvezetés elképzeléseivel, a közösen kimunkált állattartási irányelvekkel. Ennek alapján nyugodt lélekkel állítható, hogy mostanra e stabil, és még mindig fiatalnak mondható jó szakmunkásgárda létéhez fűződnek a legfrissebb sikerek, így az idén szerzett negyedik kategóriaelsőséget fedező eredmények. o Természetesen beszélgetésünk alkalmával nem térhettünk ki a jövendő kérdései elől sem. Ezzel összefüggésben meglehetős aggodalommal említette a szövetkezet elnöke a csapadékhiányos időjárást, amely e hetekben Hatvan térségére vonatkozik. Mint mondotta: jelen pillanatban ugyan bő három és fél ezer hektárnyi kalászost érint elsősorban a szárazság, ám hatással van ugyanakkor a takarmánynövényekre, illetve a legelőfüre is. Á várhatóan csökkenő gabona- termés mellett tehát — ha az év végi egyenlegre gondolnak — fokozottabb szükség mutatkozik az állattenyésztés, azon belül is a tehenészet várható produktumára. Vagyis, ami olykor „járulékos" ágazatnak tűnt a Lenin Tsz háztartásában, most főszereplővé lép elő, illetve meghatározó lehet az 1986-os esztendő nettó bevételének alakulásában. Moldvay Győző A „borjúóvoda" egyik gondozója. Burján Istvánná (Fotó: Szabó Sándor) Aktok, katonák, műtermek Évtizedek a fényképezőgép mögött Pétervásárán a Keglevich- kastéllyat szemben, annak egykori parkjában áll Garami Györgyné háza és műterme. A község régi fotográfusa már több mint 40 éve él itt, ugyanennyi ideje készíti a fényképeket és mondogatja kuncsaftjainak rendületlenül — mosolyogni tessék ... — Még gyerek voltom, mikor Kunszentmártoniban a szomszédunkba költözött egy gyógyszerész, aki mellesleg fotózással is foglalkozott. Ö kért meg, segítsek neki előhívni a filmeket. Ez persze, akkor másképp zajlott, mint ma: az udvarra kitettük a fényérzékeny anyagot, és az ott állt vagy 12 órán keresztül. Aztán Abonyba kerültem, és egy helybeli mesternél tanultam meg a szakma alapfogásait, a kopí- rozást és a retusálási. 1933-ban pedig feladtam egy hirdetést az akkori Magyar Fotó szaklapban. Erre jött ,is állásajánlat. így mentem Salgótarjánba, ahol gyö- rtyörű műteremben kezdhettem el a munkát. Képzelje csak el azt a hatalmas, 8 méter magas üvegtetős termet. Csakis természetes fénynyel dolgoztunk, a függönynyel változtattuk a fényviszonyokat. Ez volt az igazi, nekem mindig is ez volt az álmám. És ez is maradt. — Milyen volt akkor fényképésznek lenni? — Sokkal mostohább körülmények között folyt a munka. Tarjánban például volt olyan szombati nap, hogy 70 ifjú pár várakozott az előtérben. Tele volt a ház menyasszonnyal és vőlegénynyel. Az is megesett, hogy az udvarban egy garázsban rendeztük be a műtermet, mellette pedig istálló állt. Ez néha igen különös helyzeteket produkált. Többször is előfordult: mikor a menyasszony bement, éppen akkor jött ki mellette egy tehén ... Igen szép látványt- nyújtottak így együtt. — Voltak-e szokatlan megrendelései? — 1932-ben egy fiatalasz- szony jött be hozzám, s nagy természetességgel közölte, hogy aktképet akar csináltatni. Ezt a barátja kívánja így. Képzelheti... Már akkor is divat volt ez. — Teljesítette a kívánságot? — Nem, nem vállaltam. — Kár, mert érdekes lenne megnézni mai szemmel egy '32-es áktfotót. — Hát az lehet. — Mikor költöztek Péter- vásárára? — Negyvenben jöttünk ide a férjemmel. Volt itt laktanya, katonaság, ez üzleti szempontból igen előnyösnek számított. Rengeteg katona csináltatott képet az igazolványba, vagy éppen a távoli kedvesnek. — Egy fényképész már csak tudja: hiúak-e az emberek? — Jaj, nagyon. Mindenki szebbnek akar látszani, mint amilyen valójában. Egyszer be is jött hozzám egy asz- szony, hogy megajándékoz egy zacskó mákkal, ha kiteszem a fotóját a kirakatba Garami Györgyné műterme A régi műteremben (Fotó: Tóth Gizella) különös hangulatot áraszt. A fal mellett papírból készült kőkerítés, oszlopok, melyek előtt a menyasszonyok álltak hajdanán, az előtérben háromlábú fakeretes fényképezőgép, a húszas, évekből. A tablókon megbámult fotók, a lámpák előtt bíborvörös, kissé kopott pamlag. Végül is kár, hogy a műtermekről ritkán készül fotó. Havas András Szokták mondani, hogy a magyar szövetkezetek közül a fogyasztási szövetkezetek kapcsolata a leglazább a tagsággal. Mi táplálja ezt a nézetet? Mindenekelőtt az, hogy az áfé- szek, a takarék, és a lakás- szövetkezetek tagságának többsége nincs munkavi. szonyban szövetkezetével; ellentétben az ipari és a termelőszövetkezeti tagsággal. Ennyiben tehát megalapozott a vélekedés, az egész kapcsolatrendszert vizsgálva viszont helytelen a megállapítás. A tagsági kapcsolat leegyszerűsítése a munkavállalási viszonyra ugyanis tévútra vezet. Az elméleti okfejtés helyett nézzük a tényeket. A szövetkezeti kereskedelem ötmillió ember ellátásában vesz részt: a hazai üzletek felét, az ABC-áruházaknak pedig a nagyobbik hányadát működteti. Az áfészek egymillió kistermelő munkáját szervezik, fölösleges vagy eladásra termelt árujukat biztonságosan felvásárolják. A takarékszövetkezetek a lakosság betétállományának 14 százalékát kezelik; a lakásszövetkezetek 250 ezer lakás fenntartásáról gondoskodnak. A statisztikával is bizonyítható tényeket még hosszan lehetne sorolni, de e néhány adatból is kitűnik, hogy a fogyasztási szövetkezeti mozgalom jelenleg milliók mindennapjainak részese. S ezt nemcsak érzékelik a tagok, hanem a szövetkezetekhez való ragaszkodásukat is kimutatják. Az áfészek és a takarékszövetkezetek vagyona 37 milliárd forint, s ennek 12 százaléka — négymilliárd forint — a tagok közvetlen anyagi hozzájárulásával jött létre. Végül is aligha lehet lazának nevezni azt a kapcsolatot az áfész és tagjai között, amikor a falusi ember kereskedelmi alapellátásának szinte egyetlen szervezője a szövetkezet. S minél távolabb él valaki a fővárostól, annál inkább ráutalt a környékbeli fogyasz. tási szövetkezetre. Ez egyébként számokkal is igazolható: az ország kiskereskedelmi forgalmából átlagosan 36 százalékban részesednek a szövetkezetek, a vidéki ellátásnak már a felét ők szervezik, a falvak többségében pedig „monopolhelyzetben’’ vannak. Ám ennek az egyeduralomnak aligha örülnek a szövetkezetek. A kiskereskedelmi forgalom után ugyanis rendkívül szerény a nyereség mind az állami, mind a szövetkezeti boltokban, s minél kisebb az üzlet, annál gyatrább a jövedelmezőség. A kis falvakban pedig eleve kicsi üzletek vannak és kellenek, tehát a szövetkezeti boltok az átlagosnál is rosz- szabb helyzetben vannak. Mégis vállalkoznak e boltok fenntartására, felújítására, mert tagjaik érdekeiből kiindulva, felelősséget éreznek ellátásukért. S ez nemcsak erkölcsi felelősség, hanem anyagi áldozat is egyben. Országszerte közismert program a kistelepülések üzlethálózatának rekonstrukciója, amelyre eddig másfél milliárd forintot fordítottak. Igaz, ennek egy része központi támogatás, de a szövetkezetek is „zsebükbe” nyúltak, s százmilliókkal járultak hozzá a falusi ellátás javításához, vagyis tagjaik kedvezőbb közérzetéhez. Tették ezt annak ellenére, hogy kezdettől tudták: a ráfordítás nem térül meg a kisüzletek felújításával. a falusi boltok építésével. Eleve lemondtak tehát az üzleti vállalkozásról, a rekonstrukciós programmal a tagok érdekeit szolgálták. A sokszínű és a sok szállal egymáshoz kötődő kapcsolat bizonysága a másik fél érdekeinek szolgálata úgy, hogy közben a saját érdekek is érvényesülnek. Ennek egyik, széles körben elterjedt példája a kisterme, lés támogatása. Az áfész eszközökkel, anyagokkal szaktanácsokkal segíti a kistermelőket, akik ezáltal könnyebben, biztonságosabban, és egyben jövedelmezőbben is termelhetnek. Ez kedvező a kistermelőknek, családjuknak, de jó a szövetkezetnek is. hiszen ha nagyobb a tagok jövedelme, növekszik a községben vagy a szűkebb térségben a vásárlóerő, s ez utóbbi a szövetkezet kereskedelmi forgalmát emeli. A példa persze nem egyedi. hasonló kapcsolat fedezhet ő fel akkor is, amikor a takarékszövetkezetek hitelt adnak a kistermelőknek, hiszen a nagyobb jövedelem a betétállomány gyarapodását is szolgálhatja. Ugyancsak a kölcsönös érdekeltséget ismerték fel a takarékszövetkezetek, amikor az idegen- forgalom szervezésére, a fizetővendég-szolgálat kiterjesztésére vállalkoztak. Tag és szövetkezet kart a karba fonva dolgozik, s mindkettőjük érdeke, hogy szorosan fogják egymást. Ezt felismerték a tagok is, ezért növekedhetett meg látványosan a célrészjegyek összege, s minden bizonynyal ezért gyarapodhatott a tagság létszáma is. S éppen az elmondottak miatt nem vall kellő körültekintésre a tagsági kapcsolat egysíkú megközelítése. Még akkor sem, ha nem mindenütt egyformán erős szálak kötik össze a tagot a szövetkezettel, ha sok helyütt „elöregszik” a tagság. A kötődés erőssége ugyanis jórészt az emberektől — szövetkezeti vezetőktől és tagoktól — függ. de tartalma lényegében a falvakban ugyanaz: a lakosság alapellátásának javítása. V. F. J. Növeli exportját a győri Gardénia 1986. július 16. — A győri Gardénia Csipkefüggönygyár felküzdötte magát a sikeresen exportáló vállalatok sorába. Az évekkel ezelőtt még szinte kizárólag a hazai piacra dolgozó vállalat tavalyi árbevételének több mint 30 százalékát exportból teljesítette, s az idén az első félévben további 15 százalékkal növelte exportját a múlt esztendő hasonló időszakához képest. Az eddigi eredmények annál is biztatóbbak, mivel a gyáf külföldi partnerei a tapasztalatok szerint a harmadik és a negyedik negyedévben rendelik a nagyobb tételeket. Az előirányzott csaknem 540 millió forintos idei árbevételükből mintegy 160—170 millió forint értékű termékük a tőkés országokban talál gazdára. A dinamikusan fejlődő vállalat gyártmányait, a mintás bordűrrel díszített függönyöket, térítőkét a világ 31 országában értékesíti. Az új piacok megnyerése, illetve a meglévők megtartása érdekében fokozott figyelmet fordítanak áruik megbízható minőségére, rugalmasan alkalmazkodnak a vevők igényeihez, kis tételek gyártására is vállalkoznak és intenzív gyártmányfejlesztéssel bővítik kínálatukat. Üj termékeik közé tartozik a plüss hatású függöny, a színben harmonizáló díszpárnahuzat és ágyterítő. Gyártásukhoz tavaly helyeztek üzembe egy speciális gépet. Cserháti Judit tejéshez készülődik
