Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-17 / 167. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. július 17., csütörtök I- , - -I Sikeres látogatás Sevardnadze sajtóértekezlete Eduard Sevardnadze szovjet (balról) és Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter fontos megállapodásokat írt alá Lon­donban (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) Küszöbön áll a hat éve megszakadt szovjet—ameri­kai tárgyalások felújítása az atomfegyver-kísérletek át­fogó betiltásáról — közölte Eduard Sevardnadze, szov­jet külügyminiszter hazauta­zása előtt szerdán, a londo­ni szovjet nagykövetségen tartott sajtóértekezletén. A szovjet diplomácia vezetője összegezte kétnapos hivatalos látogatásának eredményeit, és kérdésekre válaszolt. Tár­gyalásai eredményeiről elé­gedetten nyilatkozott, s örö­mét fejezte ki, hogy a brit kormányfő és a külügymi­niszter elfogadta a hivata­los moszkvai látogatásra szóló meghívást. — A szovjet—brit pár­beszéd távlatai biztatóak — mondta, s kiemelte, hogy tíz év óta először, három meg­állapodást írtak alá, köztük összetűzések megakadályo­zásáról, tengeri gyakorlato­kon. Ez az első katonai tár­gyú megállapodás a SALT— II. szerződés aláírása óta a Szovjetunió és egy nyugati hatalom között. — Megbeszéléseink közép­pontjában a nemzetközi biz­tonság kérdései álltak. Nagy- Bri tan r*ia atomfegyvertár­ral rendelkező hatalom, s jelentős katonai erőket tart fenn az európai szárazfö'l- dön. Fontos és egyenjogú partnernek tekintjük hát, amelynek közreműködése nélkül nehéz gyökeres meg­oldást találni a fegyverkor­látozásra, a fegyverzetek csökkentésére — mondta. Sevardnadze — amint ki­fejtette — londoni megbe­szélésein igyekezett megvilá­gítani a biztonságról vallott szovjet felfogást. Ez abból az alapelvből indul ki, hogy a háború veszélyét egyedül po­litikai eszközökkel lehet el­hárítani. A szovjet külügyminiszter utalt arra, hogy mutatkoz­tak a megbeszéléseken né­zetkülönbségek is, ám — mondta — ezeket egyik fél sem dramatizálta. Kiemelte, hogy a brit fél realizmusról, a problémák ésszerű meg­közelítéséről tett bizonysá­got. Nyugtázta, hogy a brit kormány fontosnak tart­ja a SALT—I. és a SALT— II. szerződést, valamint a rakétaelhárító rendszerek­ről szóló megállapodást, s hogy álláspontja szerint a megkötött szovjet—ameri­kai szerződéseket tisztelet­ben kell tartani. Kiemelte, hogy az angol kormány kü­lönös fontosságot tulajdonít az ABM-szerződés szigorú betartásának, amivel a szov­jet kormány teljesen egyet­ért. A brit kormány felfogása szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői között újabb találkozónak érdemi megállapodásokra, gyakorlati eredményekre kell vezetnie — mondta Sevard­nadze, aki szerint a tárgyaló­felek egyetértettek: közös erőfeszítéseket kell tenni, hogy a működő fórumokon — Stockholmban, Genfben, Bécsben — megállapodások­ra vezető egyetértés alakul­jon ki az európai biza'om- erősítő intézkedések, a ve­gyi fegyverek átfogó és ál­talános tilalma, a közép-eu­rópai haderőcsökkeníés és a helsinki folyamatot erősítő egyéb lépések tekintetében. Sevardnadze különös, je­lentőséget tulajdonított annak a veszélynek, hogy a fegyverkezési versenyt ki­terjesztik a világűrre. „Kony- nyű a válasz, mi kedvezőbb, ha eltüntetik az atom- és más tömegpusztító fegyve­reket a föld színéről, vagy ha ilyen fegyvereket telepí­tenek a világűrbe, ami fel­mérhetetlen következmé­nyekkel járna az emberiség­re, a környezetre, miközben az atomfegyverek száma is növekedne. Nem lehet komo­lyan beszélni a hadászati támadó fegyverek csökken­téséről az űrfegyverek gyár­tásának és telepítésének be­tiltása nélkül" — hangoztat­ta. „Mi sokkal realisztiku­sabb, biztonságosabb és egyszerűbb megoldást aján­lunk, s nem hárítjuk át a felelősséget a jövő nemzedé­keire: be kell tiltani az űr­fegyvereket, és be kell til­tani, meg kell semmisíteni a létező atomfegyvertárakat” — szögezte le a szovjet kül­ügyminiszter. Utalva arra, hogy a brit kormány nagy fontosságot tu­lajdonít a fegyverkorlátozási megái lapodásdk betartása ellenőrzésének, Sevardnadze kitért az űrfegyverek ellen­őrzésére is: „A Szovjetunió mindeddig semmit sem hal­lott amerikai partnereitől ar­ról, miként lehet az úgyne­vezett védelmi fegyvereket ellenőrizni, és mi különböz­teti meg ezeket a támadó fegyverektőr. Vajon mi a biztosíték arra, hogy az űr­eszközökön elhelyezett fegy­vereket nem használják fel első csapásmérésre, és vajon kész-e az Egyesült Államok az űrfegyverek esetében is a helyszíni ellenőrzésre, te­hát a világűrben?” — vetette fel. A szovjet külügyminisz­ter egy kérdésre válaszolva kijelentette: az Egyesült Ál­lamok lényegében hozzájá­rult, hogy Genfben felújít­sák a tárgyalásokat a kísér­leti atomrobbantások tilal­máról. Ezek a tárgyalások 1980-ban szakadtak meg. A, fegyyerkorlátozási tár­gyalások és az újabb szov­jet—amerikai csúcstalálko­zó kilátásaira vonatkozóan Sevardnadze hangsúlyozta: „A Szovjetunió számos ja­vaslatot tett már. A labda most az amerikai térfélen van. Nehéz megmondani, mi várható a csúcstalálkozótól, amíg nem kapunk választ az amerikaiaktól. Személyes véleményem szerint, legin­kább az európai telepítésű középhatótávú rakéták témá­ja ígéretes. De lehetséges haladás a hadászati támadó fegyverek tekintetében is. Erre is tettünk javaslato­kat.” Arra a kérdésre, vajon Moszkva számít-e a Tha- tcher-kormány washingtoni befolyásának latbavetésere a találkozó érdekében, Se­vardnadze így válaszolt: „Tu* datában vagyunk annak, hogy Nagy-Bnitanniát szoros szövetségesi szálak fűzik az Egyesült Államokhoz, és a szövetségesek mindig meg­találják egymás befolyásolá­sának módját.” A brit atomütőerő kérdésé­ről Sevardnadze megjegyezte, hogy ennék korszerűsítését a Szovjetunió nem ellenzi. Le­szögezte azonban, hogy nem helyeselheti a brit és a fran­cia atomfegyverek számá­nak növelését, miközben na­pirendre kerül az európai te­lepítésű szovjet és amerikai középhatótávolságú atom­eszközök leszerelése. Végül megkérdezték a szovjet külügyminisztert, hogy Thatcher asszony, akit a Szovjetunióban Vaslady- nek neveznek, mit tanulhat majd moszkvai látogatása­kor. — Nem hiszem, hogy ezt a jelzőt mi találtuk volna ki. s azt sem tudom, jó vagy rossz-e, hogy így nevezik. Ügy gondolom azonban, hoey Thatcher miniszterelnök­asszony látogatása nagyon érdekes lesz — mondotta Eduard Sevardnadze. ★ Hivatalos látogatását be­fejezve tegnap elutazott Londonból Eduard Sevard­nadze, az SZKP KB PB tag­ja, külügyminiszter, Se- vardnadzét a brit kormány hívta meg. Elutazása előtt a szovjet külügyminiszter megbeszé­lést folytatott Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter­rel. A megbeszélésen részt vett Leonyid Zamjatyin, a Szovjetunió londoni nagykö­vete. Raimond-interjú Visszatértek a Földre a szovjet űrhajósok Szerdán, 125 napos prog­ramjuk befejeztével a Mir űrállomásról visszatértek a Földre a szovjet űrhajósok. Vállalkozásuk újabb mér­földkő volt az űrhajózás történetében: ók repülhettek először űrállomásról űrállo­másra. Leonyid Kizim parancsnok és Vagyimir Szolovjov fe­délzeti mérnök a Szojuz T— 15 űrhajó leszállóegységével közép-európai idő szerint 14 óra 34 perckor ért Földet Arkalik várostól 55 kilo­méternyire északkeletre. Mindkettőjük közérzete jó. Ok helyezték üzembe az űr­állomások új nemzedékének első képviselőjét, a Mirt, kipróbálták rendszereit és berendezéseit, felszerelték a teherűrhajók által utóbb felvitt berendezéseket. Szer­teágazó kísérleteket és ku­tatásokat végeztek az űrállo­más fedélzetén. A későbbiek folyamán a Szojuz T—15 fedélzetén át­repültek a Szaljut—7—Koz- masz—1686 űregyüttesre, amelyből kiléptek a világ1 űrbe, s ott különböző mű­veleteket hajtottak végre Ezeknek a munkáknak az volt a céljuk, hogy Föld kö­rüli pályán keringő bonyo­lultabb szerkezetek építésé­hez szerezzenek tapasztala­tokat. A régebbi űrállomás fedélzetén a kozmonauták az előre meghatározott prog­ramnak megfelelően műsza­ki-tudományos kísérleteket végeztek, majd visszatértek a Mirre. A Mir űrállomás és a Szaljut—7—Kozmosz—1686 űregyüttes jelenleg automa­tikus üzemmódban folytatja Föld körüli pályáját. Kizim és Szolovjov kuta­tásainak és kísérleteinek eredményei széles körű fel- használására lelnek majd a legkülönbözőbb tudomány­ágakban és a gazdaságban. Azokat a tapasztalatokat, amelyeket a legénység a két űrállomáson végzett munká­ja során szerzett, alkalmazni fogják a későbbi időkben kiépítendő, állandó legény­séggel ellátott, modulokkal kiegészített űrállomás-komp­lexumoknál is. Kizim és Szolovjov űrre­pülésének egyik érdekessé­ge volt, hogy indulásukat a szovjet televízió — első íz­ben — egyenesben közvetí­tette. Jean-Bemard Raimond francia külügyminiszter va­lószínűnek tart egy szovjet— amerikai csúcsértekezletet év végére vagy jövő év elejé­re, attól függően, hogyan halad egy lehetséges fegy­verzetkorlátozási megállapo­dás tető alá hozása. A Le Figarónak adott interjújá­ban ezúttal nem nyilatkozott Franciaország leszerelési ál­láspontjáról. Helyette kifejtette az új kormány külpolitikájának néhány főbb törekvését, amely egyes pontokon hang­súlyaiban eltér a korábbi, szocialista párti kormányé­tól. Az EGK költségvetési problémáit illetően hangoz­tatta, hogy a három nagy ország — Anglia, az NSZK és Franciaország — lényegé­ben egyetért azzal, hogy 1988-ig ne növeljék számot­tevően a közös költségvetés forrásait és kiadásait. Ugyan­akkor a déli, szegényebb or­szágok törekvése ezzel el­lentétes, mert növelni sze­retnék az elmaradott térsé­geknek nyújtott támogatást. Franciaország továbbra is sziklaszilárdan kitart a kö­zös mezőgazdasági politika fenntartása mellett. Dél-Afrika: a francia kor­mány „helyeselné, hogy bi­zonyos nyomást gyakorol­junk Dél-Afrikára, de azt is kívánja, hogy a párbeszéd minden lehetőségét felkutas­suk”. Franciaország tehát bármely pillanatban kész el­fogadni közös gazdasági bün­tetőintézkedéseket, de Ang­lia és az NSZK ezt eddig el­lenezte. Afrika: a francia po­litika két súlypontja a Magh- reb-államok és a francia aj­kú fekete-afrikai országok. Raimond szerint az előző kormány politikájában elmo­sódott ez a két súlypont. Ám az új politika szerinte soha­sem érte el kitűzött célját és fokozatosan visszatértek a segélyezésben és a kapcsolat- tartásban a francia ajkú or­szágok kiemelt szerepéhez és az új kormány is ehhez tart­ja magát. Csádban valamit javult a Hisszén Habré-féle kormány helyzete, de a fran­cia Karvaly-hadművelet ke­retében ott állomásozó csa­patok csökkentéséről még nincs szó. A Chirac-kormány alapvető jelentőséget tulaj­donít az Algériához, Marok­kóhoz és Tunéziához fűződő viszonynak, és még növelni is szándékozik a francia kul­turális együttműködést ve­lük. —( KüJpoJitfkcü kommentárunk )— Az utolsó nekifutás A TEREM HOLNAP MÉG EGYSZER BENÉPESÜL Stockholmban, ahol immár bő két és fél éve tanács­kozik az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet. Elkezdődik a hagyományos nyári szünet, ami ezúttal mégis különbözik a megszokottól. A 33 európai és két észak-amerikai ország részvételével folyó konferencia ugyanis elérkezett a finishez: au­gusztus második felében, amikor a delegátusok újra találkoznak a svéd fővárosban, már a megbeszélés- sorozat utolsó fordulójára kerül sor. Az a hátralévő néhány hét pedig a jelek szerint kevésnek ígérkezik egy igazi diplomáciai fordulatra, inkább csak a záró­közlemény megszövegezésének lassú, időrabló felada­tára ad lehetőséget. Nem csoda hát, hogy a szakértők a most befeje­ződő ülésszakot tekintik döntőnek a bizalomerősítés és fegyverzetkorlátozás szempontjából kiemelkedően fontosnak tartott stockholmi fórum kimenetelében. Ha sikerülne valamilyen pozitív, minden résztvevő számára elfogadható kompromisszummal lezárni a ta­nácskozást, az növelné az ősszel Bécsben összeülő Helsinki-típusú utókonferencia esélyeit is. AZ ELŐJELEK MINDAZONÁLTAL korántsem túl rózsásak. A kelet-nyugati ellentétek, a két nagyha­talom viszonyának nyitott kérdései érthetően Stock­holmban is éreztették — és éreztetik ma is — hatá­sukat, s úgy tűnik, mindeddig megakadályozták egy „áttörési pont” elérését. Attól kezdve ugyanis a dip­lomatáknak már nem a politikai ellentétekkel és ka­tonai, értelmezésbeli különbségekkel kellene foglal­kozniuk, hanem „csupán” a záródokumentum létre­hozásának semmivel sem egyszerűbb teendőivel. NÉMI REMÉNYT AD UGYANAKKOR az a leg­utóbbi francia kezdeményezés, hogy (a holnapi záró­naptól függetlenül) a delegációk nemhivatalos for­mában továbbra is tartsák fenn az érintkezést, lehe­tőséget adva ezzel a vakáció miatti kényszerszünet megrövidítésére, az érdemi munka kiterjesztésére. A javaslat csak néhány napja hangzott el, még nem le­het tudni, hogyan reagálnak a küldöttségek. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy most, amikor Stockholmban eljutottak az utolsó nekifutásig, min­den eszközt, akár még az ilyen rendhagyó diplomá­ciai lehetőséget is meg kellene ragadni a siker, az európai kontinens számára kedvező megegyezés ér­dekében. Szegő Gábor Értesítjük Tisztelt ügyfeleinket, hogy a Heves Megyei Illetékhivatal. Eger. 725-381279-0866 számú lakossági forgalmiadó-beszedési számlája, valamint a KIOSZ Heves Megyei Adóközösség. Eger, 734.287135 számú lakossági forgalmiadó-beszedési számlája. 1986. június 30.'án megszűnt. Kérjük, hogy a fent jelzett időponttól az ilyen irányú fizetési kötelezettségeiket a Heves Megyei Adómegállapitó Hivatal OTP Eger, 725-381327-0897 számú lakossági forgalmiadó-beszedési számlájára szíveskedjenek teljesíteni. Heves Megyei Adómegállapitó Hivatal. 3301 Eger, Vörösmarty út 57. sz. pf. 200 Tel.: 13-343. 13.599-¥¥-¥*¥-¥*¥*¥¥¥¥¥¥ A Mátrai Állami Gyógyintézet Kékestetői Egység felvételt hirdet:- 2 SZAKÁCS vagy SZAKÁCSNŐI — 2 KAZÁNFŰTŐI (olajtüzelésű kazánhoz) munkakörbe. Felvétel esetén az intézet kedvezményes étkezést és szállást biztosít. Bérezés a 14/1983. (XII. 17.) ÁBMH. számú rendelkezés alapján, szakképzettség és gyakorlati idő figyelembevételével. Jelentkezés: személyesen, vagy írásban az egység gazdasági osztályvezetőjénél. Jeleni az egy ¥“¥“¥¥-¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents