Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam. 164. szám ARA: 1986. július 14., hétfő I.8Ű FORINT 1 Kiválóak Ki érti ezt? Egyre csak azért emésztjük magunkat országosan, hogy gazdasági eredményeink .yhagynak kívármlivalót maguk után”,, I bizonyos nehézségekkel küzdünk, és akkor tessék; hetek óta arról írunk, ' hogy milyen ragyogó sikereket értek el megyénk üzemei. Szebbnél szebb kitüntetéseket vehettek át a múlt évi, illetve a (tervidőszakban nyújtott teljesítményeikért. Mi az igazi tehát? Rosszaik az eredményeink, vagy van mit ünnepelnünk? Avagy csupán porhintéssel akarunk keserveinken túljutni ? Meggyőződésem, van okunk büszkélkedni is és van okunk keseregni is. Üzeme válogatja. Egyetlen dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban nagyon erősen hangsúlyozni. Egyszer sem verem el a port azokon, •akik a sor végén kullognak. Nem a gép mellett álló, ott keresztrejtvénynyel bíbelődő Kiss Péter vagy Nagy András a hibás mindezért. Ö csak azt teazi, amit tehet. Ha van munkája, dolgozik ha nincs — lötyög. Menjünk tehát feljebb? Keressük a termelés irányítói között azt, akinek ilyen vagy olyan magatar- . ■tásón múlik minden? Mi sem lenne egyszerűbb ennél? Milyen jól esne ujjal mutogatni a mű- és az üzemvezetőkre: fiám, ők a hibásak, ők nem szervezik meg az anyagellátást, ők nem gondoskodnak a szerszámokról, miattuk hiányoznak a tervrajzok és a ... ! Le kell őket váltani: mondhatnánk. Ez is olyan jól hangzik. Az első meggondolatlan pillanatban hajlamos is az ember engedni a csábításnak, de aztán eszébe jut, hogy a szerződéseket nem ők írják alá, hanem ... Olyan szépen Indult ez az okfejtés, de attól tartok, rossz irányba halad. Mert én a gyár igazgatóját és a főmérnökét sem tudom „egyetlen bűnbak- nák” tekinteni. Tessék csak megkérdezni tőlük, hogyan „öllik magukat”, ment tehetetlenek az írásban rögzített megállapodások számonkérésében. Ha a partner — akár az itthoni, akár a külföldi — •nem szállít, hát... nem szállít. Majd szállít, ha úgy tartja a kedve, mond- hatoim egy kis túlzással. Akkor... ? Végül is nincs megoldás? De — volna. Ha valóra váltanánk azt a régi alaptételt, hogy „mindenki a munkája szerint”. Ettől azonban még egy kicsit messze vagyunk. Amíg lehet százmilliókat elvenni azoktól a cégektől, ahol a nyereség szépen összegyűlt az ev végére, és ezt a pénzt odaadni azok- : nak, akik nem teljesítették a tervüket, amíg lehet veszteséges gazdálkodásból szépen megélni igazgatónak, főmérnöknek, amíg az üzemen belüli munkanélküliI séget „természetes jelenségnek” tekintjük szerte az országban, addig . . . ? Mert régi meggyőződésem: mindenki úgy él. I úgy dolgozik, úgy cselek- i szik, ahogyan hagyják. Ha csak ... ! De ez nem jellemző. G. Molnár Ferenc Az első lignitszállitó szerelvény R. Kiss János vonatvezetö irányításával indult Tiszapalkonyára (Fotó: Kőhidi Imre) A XXXVI. vasutasnapon Lignitállomás: Biikkábrány Új állomásnév jelent meg a miskolci vasútvonal mentén: Biikkábrány. A vasutasnap tiszteletére avatták íel tegnap délelőtt. Feladata lesz ezentúl a közeli külszíni bánya termékének eljuttatása a felhasználókhoz. A XXXVI. vasutasnap alkalmából rendezték meg az átadási ünnepséget, amelyen jelen volt többek között Czipper Gyula, ipari és Ónozó György közlekedési miniszterhelyettes is. Az illetékes párt-, állami és társadalmi szervek képviselői mellett dr. Győri Sándor állami díjas, a Mátraalii Szénbányák, a beruházó vállalat vezérigazgatója szintén az elnökségben foglalt helyet. Az építési munkák befejezéséről Misholczi Sándor, a MÁV miskolci igazgatóságának műszaki igazgatóhelyettese adott jelentést, majd Hernádi István, a MÁV miskolci igazgatóságának igazgatója mondott avatóbeszédet. Visszatekintett az elmúlt időkre, arról adva rövid tájékoztatást, milyen szerepet játszott Borsod megye a hazai vaskohászatban és szénbányászatban eddig. — Ritka esemény, hogy egy alapanyagot kitermelő üzem kialakításával szinte egyidőlben, illetve annak teljes felfejlesztését megelőzően megteremtsék a termék elszállítását biztosító vasútvonalat. Most ennek vagyunk a tanúi. Hangsúlyozta, hogy szinte példátlanul rövid idő, háromszáz nap alatt végezték el az előkészítést, a szervezést és az építkezést is. A majdnem 200 millió forint értékű beruházást a MÁV fővállalkozásban teljesítette, a Mátraalii Szénbányáknak. Elkészítettek hat kilométer hosszúságú vágányt, 4,5 kilométernyi felsővezetéket, kialakították az állomásépületet, az állomási biztosítóberendezést, megépítettek •két hidat és hat kilométer hosszan fektettek le földkábelt. A területen átfolyó patak medrét egy kilométer (Folytatás a 2. oldalon) A Tisza a Heves megyeieké is ... Strandavatás Kiskörén Néhány évvel ezelőtti emlék: magas rangú delegációt kísértünk az ország legnagyobb kiterjedésű mesterséges vízfelületén. Vendégünk örömmel beszélt a látványról, arról, hogy az ipari és mezőgazdasági hasznosítás mellett a tározó menynyi lehetőséget biztosít a környékbelieknek és a turistáknak a fürdésre, a sportra. Mi csak túlparti példái tudtunk felhozni mondandója igazolásául. Ilyen benyomások alapján, mindenkiben olyan kérdések fogalmazódhattak meg, amelyekre igazi válasz csak szombaton született. Július 12-e délelőttjén ugyanis, a hajdani gát és a szivárgócsatorna közötti területen. (Folytatás a 2. oldalon) Ha megyénkben folyóról beszélünk mindenki a Tiszára gondol. Ha viszont azt mondom: Tisza, a válasz: kiskörei víztározó. De ha ott a környéken strandról, vízi sportról esik szó, egyértelműen Abádszalók jut az emberek eszébe. Tehát nem Heves megye ... Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, tegnap este az angol fővárosba érkezett, hivatalos látogatásra. Á londoni repülőtéren a brit kormány nevében Timothy Renton külügyi államminiszter üdvözölte a szovjet vendéget, akinek fogadására megjelent Lconyid Zamjatyin, a Szovjetunió londoni nagykövete is. Eduard Sevardnadze Londonban Útban a Nyíkom-hcgyrc V. SÁRKÁNYREPÜLŐ EB Előbbre léptek a magyarok Legutóbbi híradásunk óta sok minden történt a Gyöngyös—Pipis-hegyen folyó, V. sárkányrepülő Európa-baj- nokságon, annak ellenére, hogy a külső szemlélőnek egyhangúnak tűnik a program, ami állandóan ismétlődik: korai kelés, utazás a reptérre, majd a starthelyre, gépszerelés, felszállás termi kkeresés, repülés, ameddig a jó szerencse fenntartja a sárkányt a fellegekben. Aztán leszállás valahol, ahol telefonálni lehet a központba, hogy hazatérhessenek és éjfél körül ágyba kerülhessenek. A jó fizikai állapot mellett nem vitás, vasakaratra és nyugodt idegekre van szükségük valamennyiüknek. Persze, akik póruljárnak, bizony nehezen higgadnak le, min* az osztrák Pawel Wierzbows- ki, aki a reptéren landolt, és sokáig emlegette a „magas- ságosokat”. Később mondotta el, majdnem összeütközött társaival, közben kisodródott, és így gyorsan vége lett a repülésének. Másnap már valamivel szerencsésebb volt, mert a kiskörei távon 132 pontot szerzett és a 18. helyen végzett. A holland Gerard Stek is rosszul járt, olyan szerencsétlenül landolt, nem messze a repülőtértől, hogy gépe összetört, de szerencsére ő könnyebb sérülésekkel megúszta. A magyarok megígérték, ha tudják, megjavítják a gépét, de ez eddig nem sikerült. Arra a kérdésre, hogy miért nem hozott magával tartalék sárkányt, igen szomorúan válaszolt: — Nagyon szegény vagyok én ahhoz, hogy egy másik gépet is vásárolhassak .'.. A második napon egyébként Kisköre volt a repülési célpont. A magyarok közül senki sem tudott elnavigálni odáig. Takácsy Géza Gyöngyössolymosig, Sum Zsolt négy óra alatt csak Gyöngyöspatáig, Kocsis József pedig öt óra alatt Gyöngyöstarjánig jutott el a Nyi- kom-hegyről. Ezen a napon a 77-es rajtszámot viselő román repülő járt legrosszabbul. Georges Craiveamir olyan rosszul ért földet, hogy agyrázkódást és kéztörést szenvedett. Kórházba szállították. Neki ezzel befejeződött az EB. Pénteken egyébként ez az eredmény alakult ki: 1. Robert Calvert (angol) 843. 2. Hendel (norvég) 488. 3. Bricoli (olasz) 364 pont. A magyarok eredményei: 16. Takácsy 132, ... 36. Kriston 73. Sum és Kocsis teljesítménye értékelhetetlen volt. mint harminc társának is. Szombaton újra a Nyikom- hegy—Pipis-hegy—Kisköre— Pipis-hegy hurokrepülésre indultak a pilóták. Többen is a cél előtt voltak kénytelenek befejezni a küzdelmet. Szerencsére a magyarok már jobban versenyeztek, eljutottak Kisköréig, de vissza már ők is gépkocsin tették meg az utat. Hatnak nem leheteti értékelni produkcióját. A versenyt az angolok fejezték be legsikeresebben, az első négy helyen ők „futottak” be. Három nap után ez a sorrend alakult ki: 1. Robert Calvert (angol) 2254, 2. John Pendry (angol) 1991), 3. Jess Flyuk (angol) 1725, 4. Michael Carnet (angol) 1707, 5. Gercedt Thevenot (francia) 1582, 6. Heiki Laitinen (finn) 1516. pont. Bár csapatversenyt nem hirdettek, de azért mindenki számon tartja a nem hivatalos eredményt, íme: 1. Nagy-Britannia 3135. 2. NSZK 2517, 3. Finnország 2455, 4. Csehszlovákia 2378. 5. Franciaország 2377, 6. Magyarország 2342 pont. Vasárnap már kora reggel indult a karaván Kékestetőre, a sombokori indítóhelyre. Később azonban, a szél miatt, át kellett települniük a Gyöngyössolymos körzetében levő Havas-hegyre. így startnyitásra a kora délutáni órákban került sor, az útirány Szolnok—Tiszafüred— Gyöngyös kétszáz kilométeres háromszög volt. Az angol világbajnok. Jahn Pendry felszálláshoz készülődik (Fotó: Szántó György) Járdán József tanácselnök hangsúlyozta a létesítmény jc. lentőségét
