Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

NÉPÚJSÁG, 19Ö6. július 2., sierda Másként már nem megy (11/2.) Ésszerűbb cselekvéssel A kormányzat részéről már a VI. öt­éves terv időszakában számos intézkedés történt a gazdasági hatékonyság kibonta­koztatása érdekében. Az anyag- és ener­giaracionalizálás néhány területen — a külföldi hitelek egy részének ide csopor­tosításával is — felmutatható eredménye­ket értünk el. Ma már IS százalékkal ke­vesebb energiát használunk adott teljesít­ményhez, mint öt évvel ezelőtt. Mégsem lehetünk elégedettek, hiszen ez az arány még mindig jóval alatta marad a nálunk fejlettebb országok 20—25 százalékos meg­takarítási mértékeinek. Az atomerőmű „belépé­sével” javult az elektromos energia előállítása, ugyan­akkor a lakossági áramfo­gyasztás meghaladja a ter­vezett mértéket, mert a ház­tartási berendezések túl­nyomó többsége a nemzet­közileg korszerűnek számí­tó fajlagos normák alatti. Sokait tettünk a mikroelekt­ronika, az informatika el­terjesztésének, „befogadá­suk” feltételeinek érdeké­ben. A felsőoktatás után a középiskolákban is bevezet­tük a számítástechnika és videotechnika alapjainak oktatását. A vállalatokon múlik A megyei számítóközpon­tok fokozatosan részt vállal­nak a gazdasági-társadalmi élet problémádnak kutatá­sában, megoldásában. Né­hány területen, például az úgynevezett szoftverek szel­lemi termékeink piacán riemzetközi elismeréseket is szereztünk. Mindezek elle­nére napjaink legkorszerűbb eszközei, eljárásai még nem éreztetik kellő mértékben kedvező hatásukat a terme­lés, adatszolgáltatás, nyil­vántartás területein. A VI. ötéves tervben to­vább folytatódott a gazda­ságirányítási reform kor­szerűsítése. Ma már megszo­kott a szerződéses üzlet, a vgmk, kiszélesedett a köt­vénypiac, s a legtöbb válla­latnál már több hónapja mű­ködik a vállalati tanács. Olyan feltételrendszer van kialakulóban, amelyben fel­gyorsul a tőkemozgás, foko­zottan érezteti hatását a „valóságos piac”. Egyre több döntés a vállalatok önálló elhatározásán múlik, s a nagyobb jövedelem csak a jobb teljesítményhez páro­sul. Sajnos, a felsorolt elvek­nek, elképzeléseknek a gya­korlat még sok esetben el­lentmond, pedig a népgaz­dasági és vállalati haté­konysági követelmények öisszehangalósának alapve­tő feltétele az irányítási rendszer korszerűsítése. Az eddigi példái is érzékelte­tik, hogy a VI. ötéves terv­ben hozott intézkedések csak részben eredményezhettek tényleges hatékonyságja­vulást. Az egyensúly javí­tására való törekvés, a fi­zetőképesség megőrzése köz­vetlenül vagy közvetve a népgazdaság valamennyi te­rületre hatással volt. A be­ruházási helyzet kritikussá vált, a szűkös források sok­szor még makró-szinten is elaprózódtak. A vállalatok piaci helyzete ezáltal is rosz- szalbibodott, hogy egyre ke­vesebb, gyorsain mozgatható tőketartalékkal rendelkez­tek. Ugyanakkor az egyén szintjén sem érződött min­dig a becsületesen elvég­zett többletmunka elisme­rése. Feltételteremtés és érdekeltség A kormányzatra most kettős feladat vár. Egyrészt a központi források tudatos összpontosításával tovább kell alakítani a népgazda­sági hatékonyság gyors ki­bontakozását elősegítő gaz­dasági feltételrendszert Másrészt az irányítás és az ösztönzés korszerűsítésiével Olyan közgazdasági környe­zetet kell biztosítani, amely­ben a hatékonyság követel­ményeinek és a termelők érdekeinek kedvezőbb össz­hangja jön létre. A VII. ötéves terv „a kor­szerűsítés,, meggyorsítására jóva'l több forrást szán, mint amennyit az elmúlt terv­időszakban erre fordítani tudtunk. Az 1200—1250 mil­liárd forintos beruházási keret 40 százaléka kerül központi és tanácsi felhasz­nálásra. A terv a termelési szerkezet átalakításánál mindenképpen kimozdulás­ra törekszik. Itt nemcsak a veszteséges termelés felszá­molásénak elodázhatatlan — egyáltalán nem könnyű, s megannyi érdekkel ütkö­ző — feladatairól van szó, „zöld utat kap” minden olyan fejlesztés, amely a csúcstechnikában kialakult lemaradásunkat igyekszik felszámolni, illetve a nehe­zen megszerzett helyzetünket megtartani. A műszaki fejlesztés stra­tégiai elképzelései átfogják a mikroelektronikát, az in­formatikát, a robottechnikát és a biotechnikát. Remény Van arra, hogy a KGST el­múlt évi decemberi rend­kívüli ülésén elfogadott programok megfelelően se­gítik elképzeléseinket. A lakosság pénzének a bevo­násával is tovább gyorsít­juk a korszerű telefonhá­lózat kiépítését. Konkrét intézkedések várhatók a munkaidő jobb kihasználá­sával s a munkafegyélem javításával kapcsolatban is. Szemléletváltozással A megkezdett reformintéz­kedések következetes vég­rehajtása a vállalati és az egyéni érdekeltséget kíván­ja „célba venni”. Ugyan­csak sokat várhatunk a tár­sadalmi demokratizmus szé­lesítését, a nyugodt politi­kai légkör biztosítását szol­gáló szándékoktól is. Talán ez a legszélesebb „lehető- ségtér”, amely a népgazda­sági társadalmi elváráso­kat az igények felismerésé­től eljuttatja a konkrét vég­rehajtás szintjéig — a vál­lalati, intézményi, s nem utolsósorban a családi szin­tű feladatok megfogalmazá­sáig. Az egyén szerepe a hatékonyság megvalósításá­ban is döntő, hiszen egy sor irracionális dolognak ma­gunk is megfigyelői illetve elkövetői, de — valljuk be őszintén — sokszor kiszol­gáltatottjai vagyunk. Fizet­jük az egyre „vaskosabb" fűtési számlákat, miközben kiengedjük az utcára a me­leg egy részét, mert nem tudjuk a távfűtési rendszert szabályozni. A be nem vált­ható palackok összetört da­rabjaival tele van a MÉH gyűjtőkonténereinek kör­nyéke, mert csak alkalman­ként ürítik azokat. Órákat fordítunk felesleges űrla­pok kitöltésére, terjengős hi- vataloskodó — a lényeget elrejtő — felszólítások „ki­bontakozására”. Pedig az ele­mi együttélés szabályainak betartásával, egymás érde­keinek figyelembevételével is sokat tehetnénk a nor­mális munkavégzés felté­teleinek alakítása érdekében. Új fajta szemléletre, s olyan gazdasági-társadalmi háttérre van szükség, amely kikényszerítheti a társada­lom v álam ennyi szintjén a tartalékok mozgósítását, a racionálisabb cselekvést. A vállalat, az intézmény és az egyén mozgási lehetőségét kevésbé korlátozza, többlet­teljesítményét hasznosságá­nak megfelelően honorál­ja, de kibillenti „stabilnak” hitt helyzetünkből mind­azokat, akik úgy vélik, hogy a változások rájuk nem vo­natkoznak, s nem szükséges megújulniuk. Valószínű, hogy ez a szem­léletváltozás egy csapósra nem következik be, de bíz­hatunk abban, hogy célja­inkat megalapozó feltétel- rendszer úgy formálja gon­dolkodásunkat, amely mind- annyiunk érdekét szolgáló ésszerűbb elhatározásokat szül. Dr. Demeter András főiskolai adjunktus Több mint 25 ezren dolgoztak ... Gyöngyös szépítéséért (Tudósítónktól:) A Hazafias Népfront Gyöngyös Városi Bizottsága a helyi tanáccsal, intézmé­nyekkel, szervekkel közösen ez évben is meghirdette az immár hagyományosan ta­vasz elején kezdődő nagy- takarítási akcióját. A mun­káltatókról, azok eredményei­ről Széles János, a HNF gyöngyösi bizottságának tit­kára tájékoztatott bennünket. Elmondta, írásban kérték a városi és környékbeli válla­latokat. üzemeket, szövetke­zeteket, hogy telephelyük és környékének tisztán tartásá­val járuljanak hozzá az ak­ció sikeréhez. Közülük 36 egység számára újabb terü­leteket is kijelöltek. Mellet­tük az egészségügyi és ok­tatási intézményeket is be­vonták a megmozdulásba. A munkálatokban összesen több mint 25 ezren vettek részt, a végzett társadalmi munka értéke mintegy 4,6 millió forintot tesz ki. A takarításokon, lomtalanítá­sokon, kívül a családi házak környékének rendbetételét, parkgondozást, nyári növé­nyek kiültetését végezte a lakosság. A lakótelepeken — így a Kálvária-parton, Mátrai és Vörös Hadsereg úton — számottevő parkosí­tásra, tereprendezésre, par­kolóépítésre, játszótéri esz­közök, hulladékgyűjtők és padok kihelyezésére is sor került. A lakossági, ifjúsági munkák során mintegy 170 facsemetét. 810 darab dísz­cserjét ültettek el. A társa­dalmi munkákból a helyi munkásőrök is aktívan kivet­ték a részüket. Jelenleg a Thorez Bányaüzem szocia­lista brigádjaival közösen végzik a VII-es Számú Álta­lános Iskola udvarának a rendezését. Korcsog Béla Az év lakóháza pályázat pomázi győztese Immár harmadízben ren­dezte meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium „Az év lakóháza” pályáza­tot. Felvételeink az egyik nyertes házat, a Nagy Ba­lázs tervezte és kivitelezte, saját pomázi házát mutatjuk be. Az épület különlegessé­ge a „parasztbeton” falazó­anyag, azaz a rozsszalma és sár keveréke, ahogy régóta nevezik, a vályog. A két és fél szobás ház falainak vas­tagsága 50 centiméter, fűté­se pedig légbefúvásos. A pa­rasztház jellegű, hármas ta­golású épület illeszkedik a falusi környezetbe. Képeink: A díjnyertes pomázi ház (balra). A tetőtérben, a fal­ba beépített polcokon a kor­só. és könyvgyűjtemény lát­ható. Az időjárás minden évben szeszélyes, legalábbis a me­zőgazdászok szerint. Közis­mert mondás, hogy a gazdász akkor is panaszkodik, ha esik az eső, s akkor is, ha nem. S ebben van is némi igazság, hiszen az eső jól jöhet például a kukorica fejlődéséhez, de ugyanabban az időben árthat a rendben száradó lucernának. Ráadá­sul a sok esővel szemben tehetetlenek a gazdaságok vezetői, a kevés csapadékot viszont öntözéssel pótolhat­ják. Persze nem nagy terü­leten alkalmazhatják e mód­szert, a mezőgazdaságilag művelt területnek ugyanis csak az 5 százaléka öntöz­hető. Az idén ennyit sem ön­töztek: 290 ezer hektár te­rületen van megoldva a víz mesterséges kijuttatása, s május végéig mindössze 41 ezer hektár fölött nyitották ki a berendezések csapjait. Ösztönző szabályozók Sok ez vagy kevés? Jú­niusban az e kérdésre adan­dó válaszok körül általában kibontakozik a vita. Még a nem szakmai közvélemény is állást foglal, s az öntözés elmaradásáért okolja a me­zőgazdászokat, mondván, hogy nem óvják kellőkép­pen a termést. Az igazság azonban sok­arcú, s amiatt nem szabad eleve elmarasztalni a gaz- dászokat akkor sem, ha va­lóban zárva maradnak az öntözőberendezések csapjai. Korábban szárazság sanyar­gatta a földeket, mégsem ön­töztek a gazdaságok egy ré­szében, mert a mesterséges vízpótlás költsége nagyobb volt, mint a belőle várható bevétel, s érthetően az ön­tözéssel sem akarták nö­velni veszteségeiket a me­zőgazdasági nagyüzemek. Azóta javultak az öntözés közgazdasági feltételei, ol­csóbban jutnak a vízhez, s nőtt a berendezések kihasz­nálása is. Az idén roppant szerény a berendezések kihasználtsá­ga. De téved az, aki azt hi­szi, hogy megint fegyelme­zetlenek az öntözést irányí­tó szakemberek, s hagyják a növényeket „fonnyadni”. Most nincs baj a gazdászok öntözési szándékával, egy­szerűen nincs szükség na­gyobb területen az öntözés­re a jelenlegi természeti és közgazdasági feltételek kö­zött. Télen bőségesen volt csapadék, s mint a mező­gazdászok mondják, évek óta nem volt rá példa, hogy a mostanihoz hasonlóan fel­töltődjenek vízzel a földek. Ráadásul hűvös volt a ta­vasz, s emiatt az időjárás végképp nem sürgette az öntözést. Pontosabban fogalmazva nem mindenütt, hiszen a természetes csapadék elosz­lása most sem volt egyenle­tes. Az ország nagy részén elegendő eső áztatta a föl­deket, a Tiszántúlon — Túr- keve és Szarvas környékén — viszont kevés volt az eső. E térségekben öntöztek is. Újra bebizonyosodott, hogy ha szükséges és a kellő anya­gi érdekeltség sem hiány­zik, nem spórolnak a víz­zel a gazdaságok. Ha van — használják Az öntözés mértékének ingadozására azonban fel kell készülni, hiszen ez az ország természeti környeze­téből is adódik. Hazánk idő­járását a száraz mediterrán és a szélsőségesen kontinen­tális éghajlati hatások egy­aránt befolyásolják. Ebből következően a csapadékellá­tottság erősen változik. Hosz- szabb időszak meteorológiai megfigyelései alapján azt mondhatjuk, hogy az or­szág nagy részén tíz eszten­dőből egy esős. kettő köze­pesen csapadékos, négy szá­raz. három pedig aszályos jellegű. E számök jól mutat­ják, hogy öntözésre csak fel­tételesen van szükség. Az öntözés persze nem­csak termést mentő gazda­sági tevékenység lehet, ha­nem részévé válhat a bizton­ságos termelésnek. Ezt a nemzetközi adatok jól szem­léltetik: az öntözés a vilá­gon a teljes termőterület 13 százalékára terjed ki, s ezen a területen termelik a nö­vények összes termésének 34 százalékát. A magyar gya­korlat ettől kissé eltér. Mi­vel hazánk a feltételes ön­tözési zónába tartozik. a gazdaságok arra rendezked­tek be, hogy az időjárástól teszik függővé a csapadék mesterséges pótlását. , E gyakorlatnak viszont számos gazdasági következ­ménye van. Az egyik, hogy a gazdaságok nem minden­kor használják ki berende­zéseik kapacitását. Ennek viszont az a hatása, hogy romlik az öntözés jövedel­mezősége, hiszen a „berende­zett” területek a amortizá- viós költségeket akkor is viselik, ha egyetlen csepp vizet sem öntöznek ki. E költségek aránya pedig a berendezések típusától füg­gően a 40—80 százalékot is elérheti. Vízigényes növényekkel A jövő tehát mindenkép­pen az, hogy melyik gazda­ság vállalkozik az öntözésre, olyan termelési szerkezetet alakítson ki. amely a lehe­tő legjobban meghálálja az öntözést. Számos vizsgálat bizonyítja ugyanis, hogy a kertészetekben, a cukorrépa- és a vetőmagtermesztésben, valamint az intenzív lege­lőkön jövedelmező befekte­tés az öntözés. Arról azonban egyetlen pillanatra sém szabad elfe­ledkezni, hogy az öntözés jövedelmezőségének mérle­gelése a mezőgazdasági te­rületnek csupán az öt szá­zalékán dolga a szakembe­reknek. Ebből következően csőik kis területen nyújt biz­tonságos védelmet a aszály ellen, s lehet része a bizton­ságos termelésnek. Nagyobb területeken más, ismert mód­szerekkel lehet megőrizni a csapadékot a talajban, vé­dekezve ezzel az időjárás szélsőséges hatásaitól. V. F. J. Nemcsak az időjárástól függ Mikír kifizetődőbb az öntözés?

Next

/
Thumbnails
Contents