Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. július 1„ kedd Folytatja munkáját a LEMP X. kongresszusa (Folytatás az l. oldalról) só és külső ellenségei saját céljaikra tudták kihasználni ezt az elégedetlenséget. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — folytatta Mihail! Gorbacsov —, hogy a szocializmus ügye történelmileg új, a szocialista építés feltétlenül összekapcsolódik az imperialista erők ellenállásának leküzdésével, az imperializmus gazdasági, politikai, prapaganda- és ■katonai nyomásával való szembeszálilással. „Végezetül az elmúlt időszak tapasztalata ismét határozottan bizonyította, hogy milyen veszélyesek a hibák, a szocializmus politikai rendszerének alapjait jelentő elvektől való szubjektív elhajlások, a párt- és az állami étiét normáinak megsértése, a szociális-gazdasági politikában elkövetett számítási tévedések” — mondta az SZKP KB fóti tikára. A szocialista forradalom tág teret nyit a társadalom mindenoldalú haladásának. De ez a haladás távolról sem következik be automatikusan, nem lehet a termelési viszonyok és a termelőerők kérdését egyszer s mindenkorra elintézettnek tekinteni. A termelés, a tudomány, a technika, a kultúra, az emberi személyiség fejlődése új követelményeket támaszt a társadalom megszervezésével szemben. Az SZKP KB főtitkára ■hangsúlyozta, hogy most a szocializmus saját alapjain történő, fokozatos megújítás szerepel a napirenden. Ezzel kapcsolatban részletesen szólt az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazott feladatokról, a határozatok végrehajtásának kezdeti tapasztalatairól. „Pártjaink éleit az a történelmi feladat áll, hogy a szocializmus természetéből fakadó társadalmi igazságosságot összekapcsoljuk a legnagyobb fokú gazdasági hatékonysággal. A szocializmust erősebbé, dinamikusabban fejlődővé, a kapitalista társadalommal minden mutató tekintetében sikeresen vetélkedővé kell tennünk” — mondta a továbbiakban Mihail Gorbacsov. Ehhez a tudományos-műszaki forradalom lehetőségeinek teljes és hatékony kihasználására van szükség. „Érthető, hogy ezen a téren közösen) erőinket egyesítve kell cselekednünk. Ezt követelik meg országaink népgazdasági érdekei, a nemzetközi színtéren kialakult politikai helyzet, s nem utolsósorban a gazdasági biztonsági megfontolások” — tette hozzá. A tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy káros az az elképzelés, miszerint egyszerűbb valamit a kapitalista piacon megvenni, mint azt magunknak megteremteni.” Természetesen nem a Nyugattal való gazdasági kapcsolatok megszakításáról van szó, hanem arról, hogy ezeket a kapcsolatokat ésszerűen kell kihasználni, s el kell kerülni a túlzásokat, nem lehet megengedni a függőséget” — mondta Mihail Gorbacsov. „Feltétlen elsőbbséget kell biztosítanunk a baráti országokkal meglévő kooperációs kapcsolatoknak, a szocialista gazdasági integráció felgyorsításának. Ezen a téren a legnagyobb jelentőségű a tudományos-műszaki haladás kérdéseire kidolgozott komplex KGST-prog- ram végrehajtása lesz” — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. dés bővítéséhez. Jelenleg úgy látszik, hogy az Egyesült Államok pontosan ellentétes célokat követ — a fegyverkezési hajsza fokozására és a konfrontáció szítására törekszik. A Szovjetunió és a többi szocialista ország természete, sen levonja következtetéseit Washington kihívó katonai akcióiból. „A leghatározottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok kalandor. romboló akcióit. Nem szalbad megengedni, hogy az amerikai imperializmus ön. kénye határozza meg a világ sorsát” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, s hozzáfűzte: a Szovjetunió a jövő. ben is felelősségteljes politikát folytat, s türelmesen fogja alakítani a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavításához szükséges alapokat. A Szovjetunió a párbeszéd híve. Ennek a párbeszédnek azonban olyannak kell lennie, amelyben mindkét fél reális eredmények elérésére Beszéde további részében Mihail Gorbacsov rámutatott arra. hogy ameddig létezik az imperialista agresszió veszélye, addig a szocialista országok kénytelenek gondoskodni biztonságukról Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés Szervezete, amelynek keretében a szov: jet katonák fegyverbarátaik- kal együtt őrzik a békét, egyebek között egész sor szövetséges ország területén, A szocialista országok senkinek sem engedik meg. hogy idegen uralmi érdekek szférájának tekintsék őket. Ugyanakkor azt mondják a Nyugatnak: vegye komolyan a közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó javaslatot és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére tett indítványt. Ebben az esetben lehetővé válik, hogy jelentősen csökkenjen a feszültség Európában. A szovjet csapatok nem örök időkre állomásoznak más országok területén; a horgonyt azonban mindenkinek és egyszerre kell felszed- nie. A szocialista országok kötelességüknek tartják, hogy elősegítsék az európai népek közötti jó szándékú és kölcsönösen előnyös együttműködést minden lehetséges területen: a sportban, a kultúra terén, a kereskedelemben, a műszaki-tudományos kapcsolatokban, a termelési kooperációkban, az emberek közötti kapcsolatokban. Csakis így lehet erősíteni mindazt, ami a társadalmi rendszerekben meglevő különbségektől függetlenül egyesíti Európát. Űjabb témára áttérve, az SZKP KB főtitkára kijelentette: az emberi civilizáció nem csupán a háború és béke kérdésében érkezett válaszúihoz. Az emberiség fejlődésének olyan századába lépett, amikor egyre élesebben látszik az élethez való jog szoros összefüggése a fejlődéshez való joggal. Nem szabad belenyugodni abba, hogy hatalmas pénzösszegeket fordítanak fegyverkezésre, miközben emberek százmilliói éheznék, s naponta milliók halnak éhen. Ez mindenekelőtt a fejlődő világ államait sújtja, de a szegénység nem kerülte el az imperialista államokat sem, beleértve az Egyesült Államokat. Az az ország, amelyik évente 300 milliárd dollárnál többet költ fegyverekre, nem tudja vagy — ami még rosszabb — nem akarja saját országában megszüntetni az elégtelen táplálkozást, nem akarja felszámolni az írástudatlanságot, nem kíván tetőt biztosítani azok fejé fölé, akik nem rendelkeznek lakással. A legélesebb problémának nevezte a szovjet vezető a gazdaságilag fejlett és fejletlen államok közötti, növekvő távolságot. Az imperialista országok magatartását itt sem lehet másként jellemezni. mint nemzetközi méretű uzsorás módszert, vagy egytörekszik. Nem szabad megengedni, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza álcázását szolgálják. A Szovjetunió nem működik együtt az Egyesült Államokkal abban. hogy ilyen módon félrevezessék a világot. „A békét csak valamennyi ország és nép közös erőfeszítéseinek eredményeként lehet megóvni. Arra van szűk. ség hogy Nyugaton minden, ki megértse: nukleáris töltettel felszerelt rakéta indítása lényegében nem csupán gyilkosság, hanem öngyilkos akció is egyidejűleg”. A továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára szólt a csernobili atomerőműben bekövetkezett szerencsétlenségről. amely újólag felhívta a figyelmet arra, milyen hatalmas erő rejtőzik a atomenergiában. Gorbacsov egyúttal megköszönte azt a szolidaritást, amit a lengyel nép tanúsított a Szovjetuniót ért baj idején. szerűen rablást. Az imperializmus a pénzügyi és technológiai függőség mind szorosabb hálójába fonja országok tucatjait, s eközben nem riad vissza a régi módszerektől, az erő alkalmazásától sem. „A mi álláspontunk ezzel kapcsolatosan ismert. Minden nép joga, hogy maga határozza meg sorsát. Enélkül nem lehetséges normális nemzetközi kapcsolatok kialakítása sem. A múlthoz hasonlóan, a jövőben is törekedni fogunk a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok átalakítására ésszerű, igazságos alapokon, s társadalmi orientációjától függetlenül, támogatni fogunk minden antiiperialista mozgalmat és szervezetet.” Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmondásos tendenciák. A történelmi fejlődés jelenlegi, felelősségteljes szakaszában pártjaink jelszavává vált az útkereső gondolat, és annak ellenőrzése a társadalmi-politikai gyakorlatban. „Támogatunk mindent, ami a népek tényleges érdekeit, a békét és társadalmi igazságosságot, az emberi haladási szolgálja. Elutasítjuk viszont mindazt, ami ellentétes ezekkel a célokkal.” Forradalmi tanításunk a megismerés nagyszerű eszköze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és összefüggéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait s megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban a forradalmi tanítást is állandóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mértékben tisztában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni — mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov. — ★ — Mihail Gorbacsov beszéde után, a tanácskozás soros elnöke mondott köszönetét a kongresszushoz intézett meleg szavakért, és a küldöttek nevében sok sikert kívánt a szovjet népnek az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött célok megvalósításához. Ezt követően folytatódott a központi bizottság beszámolójának megvitatása. A délutáni ülésszakon kapott szót: Zbigniew Messner, a minisztertanács elnöke, Florian Siwicki nemzetvédelmi miniszter, Bogumil Fe- rensztajn, a katowicei vajdasági pártbizottság első titkára. Janusz Kubasiewicz, a varsói vajdasági pártbizottság első titkára, valamint, a külföldi testvérpártok képviselői közül: Willy Stoph a NSZEP KB PB tagja, Jozef Lenárt. a CSKP KB elnökségének tagja és Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára. A kongresszus ma folytatja munkáját. A leszerelés ügye egy centit sem jutott előre Külpolitikai kérdésekre áttérve az SZKP KB főtitkára emlékeztetett rá, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének júniusi ülésén a résztvevők közösen elemezték a nemzetközi helyzetet, s megállapodtak a közös cselekvés irányaiban. Januárban a Szovjetunió közzétette nagyszabású programját a nukleáris fegyvereknek az évezred végéig történő felszámolásáról, az SZKP XXVII. kongresszusán pedig elhangzott az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó elképzelés. „Ezeket olyan konkrét javaslatok követték, amelyek megkönnyítették annak lehetőségét, hogy megállapodás szülessen a közepes hatótávolságú rakéták eltávolításáról Európából. Nem maradt figyelmen kívül annak lehetősége sem, hogy külön megállapodás megkötésére kerülhessen sor a nyugat-európai nukleáris hatalmakkal — Franciaországgal és Nagy-Britanniával.” A vegyi fegyverek felszámolására tett indítványt és a nukleáris robbantások minden fajtájára augusztus 6- ig meghosszabbított egyoldalú szovjet moratóriumot követte a VSZ tagállamainak részletes javaslata az európai haderők és hagyományos fegyverzet csökkentésére. „A leszerelés ügye azonban egy centit sem jutott előre az amerikai kormányzat nyíltan obstrukciós magatartása miatt. S ami még ennél is rosszabb, Washington meg akarja semmisíteni a fegyverkezési hajszát még visszafogó utolsó fékeket — a SALT—2. szerződést és más szovjet—amerikai megállapodásokat” — mutatott rá Gorbacsov. Ez az álláspont — állapította meg a szónok — ellentétes a világközösség alapvető érdekeivel, s nincs összhangban a múlt évben Genf- ben elért megállapodások szellemével. Az amerikaiak bőségesen tesznek fennkölt nyilatkozatokat arról, hogy békére és leszerelésre törekszenek, de ezekkel ellentétesen cselekszenek. Ezt az állítólagos szovjet szerződésszegésekkel igyekeznek igazolni. Arról is beszélnek, hogy megváltozhat álláspontjuk, amennyiben a Szovjetunió „jól fog viselkedni”. A kioktató szerepében tetszelgő amerikai magatartást akár humorral is lehetne szemlélni, csakhogy itt nem kevesebbről van szó. mint az emberiség túléléséről, s a Szovjetunió úgy véli, hogy minden politikusnak a legkomolyabban kell közelítenie ehhez a kérdéshez. „Ez természetesen nem csupán Washingtonra vonatkozik. Csak sajnálattal lehet szólni arról, hogy más NATO-tagállamok kormányai — köztük olyanok is, amelyek szavakban igyekeznek elhatárolódni az amerikai politika szélsőségeitől — végső soron engednek az óceánon túlról rájuk nehezedő nyomásnak, s vállalják a fegyverkezési hajsza fokozódásáért rájuk jutó felelősséget.” Ügy tűnik, hogy „ellopják és az óceánon túlra viszik egyes nyugat-európai országok önálló politikáját, s a biztonság védelme ürügyén alku tárgyává teszik a 700 milliós európai kontinens népeinek nemzeti érdekeit és sorsát”. Ezzel összefüggésben a főtitkár határozottan leszögezte: a Szovjetunió nem kíván éket verni az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei közé, s szovjet részről a kontinens, politikai és katonai realitásából indulnak ki. Annak idején — idézte fel a hetvenes éveket Gorbacsov — a szocialista országok kedvezően fogadták az Egyesült Államok részvételét az összeurópai folyamatban. Akkor arról volt szó, hogy a folyamatban részt vevő ■minden egyes állam milyen módon járulhat hozzá az európai biztonság szilárdításához. az együttműköGondoskodunk biztonságunkról —( Külpolitikai kommentárunk )— Viharos hét vége AZ OLASZ ÁLLAMFŐI REZIDENCIA, a Quirinale- palota, a mostani vasárnapon enyhén szólva nem a megszokott álmos-békés képet mutatta, inkább felbolygatott méhkasra emlékeztetett. Ez a vasárnap Francesco Cossiga, az Olasz Köztársaság (keresztény- demokrata) elnöke számára nem a pihenés jegyében telt, hanem igencsak kemény munkanap volt. Eljött ugyanis a perc, amit sok megfigyelő már korábban megjövendölt: Itália kék ege alatt kormányválság robbant ki. Mi a mostani krízis háttere? A válaszhoz először azt kell tudnunk, hogy Olaszországot ötpárti kormánykoalíció kormányozza, méghozzá úgy, hogy ezúttal — a szokásos gyakorlattól eltérően — nem a koalíció legnagyobb, legerősebb tagja (az Olasz Kereszténydemokrata Párt) adja a kormányfőt, hanem a nála jóval kisebb, méreteit tekintve inkább közepes nagyságrendű Olasz Szocialista Párt (Bettino Craxi személyében). Voltaképpen nem meglepő, hogy ez a helyzet-irritálja a CD bizonyos köreit. A dolog jellegénél fogva, azokról a csoportokról és személyekről van szó. akik úgy érzik: nekik járna a nagy hatalmat jelentő bársonyszék, amit most a szocialisták „bitorolnak”. A kereszténydemokrata párt minapi kongresz- szusán félreérthetetlenül erősödött az effajta fordulatra irányuló, párton belüli nyomás. Ez a hangadóvá vált irányzat keresetlen egyszerűséggel úgy fogalmazott: ideje a szocialistákat „a maguk helyére tenni”, vagyis (mert ez bizony, azt jelentette) kiszorítani a hatalom centrumából. A CÉL TEHAT MAR VILÁGOS VOLT, csak az volt a kérdés, hogyan próbálják megvalósítani. Az elmúlt hét végén ennek is eljött az ideje. A parlamentben egy minden ország számára fontos kérdés, a helyhatósági költségvetés vitája során nyílt szavazáson a nemzetgyűlés még megszavazta — igaz, már akkor is kissé vonakodva — a Craxi-kabinet javaslatát. De, amikor ugyanerről a kérdésről titkos voksolásra került sor, a többség már nemet mondott. Ez a polgári porond szabályai szerint felér egy olyan döntéssel, hogy a parlament gyakorlatilag megvonja bizalmát a hatalmon levő kormánytól. Craxit a holland fővárosban érte a hír, amire annak hordereje szerint reagált: tartózkodását látványosan megszakítva, azonnal hazatért az örök városba és — ahogy illik — benyújtotta kabinetje lemondását. ÍGY ÉS EZÉRT KERÜLT SOR az elnöki palota nyüzsgő hétvégéjére: az államfő megkezdte (és azóta is folytatja) maratoni tárgyalásait a krízis megoldásáról. Nem lesz könnyű dolga. Egyebek között azért nem, mert Itália második legjelentősebb pártja, az Olasz Kommunista Párt nélkül nemcsak a politika, de az elemi matematika szabályai szerint sem lehelt stabil kormányzást biztosítani. Harmat Endre Kínai—portugál tárgyalások Pekingi diplomáciai körökben bizonyosra veszik, hogy a Makao jövőjéről, azaz Kínával való újraegyesüléséről hétfőn megkezdett tárgyalások viszonylag rövid ideig tartanak majd. s a kínai és a portugál tárgyalófelek fél éven vagy legfeljebb egy éven belül tető alá hozzák a megállapodást. Ezt a véleményt mindenekelőtt arra alapozzák, hogy Ma'kao kérdése viszonylag egyszerű, s mind Pekingben, mind Lisszabonban megvan a készség a ..történelemből visszamaradt” probléma békés és kölcsönösen elfogadható rendezésére. A tárgyalásokat megelőző kínai nyilatkozatokból és sajtókommentárokból világos, hogy a kínai vezetés Makao esetében is a hongkongi formulát szándékozik alkalmazni, vagyis az „égy ország, két rendszer” megoldást, amely lehetővé teszi', hogy Makaóban, annak Kínához való visszacsatolása után is fennmaradjon a tőkés gazdasági és társadalmi rendszer. A tárgyalások első — mindössze kétnapos — fordulója biztató jelekkel indult Pekingben, s mint a kínai küldöttség vezetője mondotta. Makaó jövőjéről nem ellenfelek, hanem partnerek tárgyalnak. Egyiptom: Taba hovatartozásáról Az Egyesült Államok meghatalmazottja, Abraham Sofaer, vasárnap Kairóba érkezett. A Sínai-félsziget Taba földsávjának hovatartozásáról négy éve folyó vitát igyekszik rendezni Izrael és Kairó között. Tárgyal erről az egyiptomi vezetőkkel, és a tervek szerint Izraelbe utazik tovább, hogy tolmácsolja a Nílus mentiek nézeteit. Utoljára Sofaer májusban kísérletezett a közvetítéssel. Januárban Izrael már hozzájárult ahhoz, hogy az egy négyzetkilométeres tengerparti üdülőövezetet választott bíróság ítélje annak a félnek, amelyet megillet, a testület felhatalmazási jogkörét mégsem sikerült még tisztázni. Bonyolítja a helyzetet az. hogy Izrael is követelésekkel lép fel — így például a tabai ügyet összekapcsolja egy vörös-tengeri terrorcselekménynek áldozatul esett izraeli polgárok hátramaradottjainak kártérítési igényeivel. A tabai kérdéstől függ — Egyiptom jelenlegi állás- foglalása szerint — az, hogy küldhet-e megint nagykötet Tel-Avivba. A Camp Da- vid-i szerződés értelmében telepítettek ugyan missziót Izraelbe, de miután Izrael megtámadta Libanont, Egyiptom hazarendelte legmagasabb rangú diplomatáját.
