Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. június 14., szombat NEM KÖLCSÖN, HANEM MŰKÖDŐ TŐKE Turisztikai vegyesvállalatok Meglehetős bizonytalanság lett úrrá a szállodavállalatokon az utóbbi években: a 300 millió dolláros osztrák idegenforgalmi célhitel sikeres felhasználása után kérdésessé vált minden további fejlesztési lehetőségi A vállalatok képződő alapjait hosszú időre előre lekötötte a hitel visszafizetése, nincs hát miből újabb szállodákat építeni, sőt, a régiek halaszthatatlan felújítására sem igen jut pénz. Ez nem csupán a vállalatok gondja, hiszen a turizmus az elmúlt évtizedben számottevő devizaszerző ágazattá nőtt. A hagyományos áruexporttal szemben sajátságos előnyei is vannak. Ilyen például az, hogy exporté Ihatatlan terméket — szolgáltatásokat — tud értékesíteni, vagy az, hogy nem terheli csomagolási, szállí- ttási költség, hiszen a vevő — a vendég — házhoz jön, és helyben fogyasztja el a magyar terméket. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a turisták érdeklődése Magyarország iránt növekszik, s hogy még mindig kevesebb a szálloda, mint amennyit a vendégek megtöltenének, akkor nyilvánvaló: újabb forrásokat kell keresni, amelyekből a fogadókapacitás bővíthető. Új forma: a klubüdülés A jelek szerint a turisztikai ipar meg is találja az új forrást, ami nem más, .minit külföldi működő tőke bevonása a magyarországi fejlesztésekbe. Ezúttal tehát nem külföldi hitelről van szó, amely növelné az ország adósságállományát, 'hanem működő tőke bevonásáról. Ennék legegyszerűbb módja külföldi-magyar vegyesvállalatok alapítása, aminek révén a beruházásokat részben a külföldi cégek finanszírozzák annak reményében, hogy a közös vállalkozás sikeres lesz; annak hasznából — a beadott tőke arányában — ők is részesülnek. Ilyen érdekegyezés alapján jött létre például a Club Tihany Részvénytársaság, amely három osztrák, egy dán és három magyar vállalat közös tulajdona. Ez a vegyesvállalat azért is érdemel figyelmet. mert új színt hoz a magyarországi turizmus palettájára, ameny- nyiben a klubüdül ás meghonosítására vállalkozik. A klubüdülés mibenlétéről a 35 éve alapított Club Mediterráné« így tájékoztat: „A vendégeket nem ágyvárakban, hanem erdő szélére, víz partjára telepített kis épületekben, faházakban fogadják, ahol különlegesen képzett, jól beszélő szervezők irányítják az egyszerű, minden etikettől mentes klubéletet. A klub zárt üdülési forma: a vendégek mindent megtalálnak a klub területén, foglalkoztatásuk a napi élet része. Készpénzt nem kell maguknál tartaniuk, mert minden szolgáltatás előre fizetett... A borravaló tilos." Ilyen üdülési formát valósít meg a már működő Club Tihány RT., amelynek több mint 70 százaléka magyar tulajdonban van. tehát a majdan fizetendő osztalék java is a hazai vállalatokat illeti. Viszont a magyar vállalatok készpénzkiadása csekély volt: az ő tárgyi betétjüket nagyrészt az a 13 hektáros, értékes földterület képezte, amelyen az 1500 vendég fogadására alkalmas üdülőfalu felépült. Vagyis a beruházás költségeit főként a külföldi közreműködők fedezték: ők szállították a bungalóként szolgáló dán fahá- zateat, illetve építették újjá az' elavult Tihany Szállót, és hozták létre a sport- centrumot, a fedett uszodával, a teniszcsarnokkal, a tekepályával, a szépségszalonnal és sok más szolgáltató létesítménnyel egyetemben. Osztrák és más cégekkel Egészen másfajta turisztikai vegyesvállalat a Budapest Játékkaszinó Kft., amely 51 százalékban a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat, 49 százalékban a Casino Austria tulajdona. A törzstőkéhez a magyar fél itt is természetbeni betéttel _ — a Hilton Szálló legfelső szintjén lévő helyiséggel — járult hozzá, míg a Casino Austria készpénzt és know-how-t hozott, illetve a játékveszteségre garanciát vállalt. A Játékkaszinó bevétele évi 5,5 millió NSZK márka körül, mozog, amiből előbb a költségekét fedezik, majd adót fizetnek, és csak a netto nyereségből képezik a osztalékot, aminek 49 százaléka illeti a külföldi céget. A vegyesvállalatokban rejlő lehetőségek sokféleségének érzékeltetésére harmadjára lássuk a Pannónia Hi- tels GmbH München nevű, az idén májusban alapított cég célját és pénzügyi konstrukcióját. Ezt a vegyes- vállalatot azért hozták létre, hogy szállodákat béreljen és üzemeltessen külföldön. Tulajdonosai a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat mellett nyugatnémet cégdk: egy ingatlanügynökség, egy utazási iroda és egy szállodai vállalkozó. Az alaptőke egyelőre szerény, mindössze 700 000 NSZK márka, aminek mintegy felét tette le a magyar vállalat. A Pannónia ugyanis kettős bevételre tesz szert. Egyrészt mint tulajdonos, a bevitt tőke arányában részesedik a haszonból, másrészt mint a külföldi szállodák üzemeltetője úgynevezett menedzsment díjat kap. Az utóbbi nem csekély: o szállodák bevételének 4 százaléka. Ezúttal tehát ■ nem magyarországi, hanem külföldi szállodák építésére szövetkeztek a partnerek, ám az így szerezhető devizabevétel szintén forrásául szolgálhat a hazai turisztikai fogadókapacitás bővítéséhez. Húzó hatás Kezdetben, amikor jogszabályokban lehetővé tették a vegyesvállalatok alapítását, ettől a lépéstől elsősorban azt várták, hogy az ország devizabevételei növekedjenek. Ma a pénzügyi szakemberek ezt inkább csak másodlagos célként jelölik meg, részben azért, mert kitűnt: egyelőre csak szerény összegeket vonz a külföldiek számára ismeretlen, és nehezen átlátható magyar terep. Mérsékli a külföldi működő tőke bejövetelét a magyarországi gazdasági szabályozás gyakori változása, bizonyos elemi technikai feltételek hiá- ■niya (a külföldi vállalkozó nem érti, hogy pénzéért miért nem juthat azonnal telefonhoz, telexhez, lakáshoz), és néhány kezdeti anomália is. Viszont feltehető, hogy ha a külföldi tőke látja: a kisebb vállalkozások biztonsággal működnek a magyar terepen, akkor elöbb-utóbb jelentősebb ősz- szegek is beszivárognak az országba. De a magyar pénzügyi szakemberek másodlagosnak tartják a dezivaszerzést azért is, mert kitűnt, hogy a vegyesvállalatok közvetett hatása a vártnál nagyobb. A közös érdekeltség révén ugyanis olyan know-how, technika, technológia is érkezik az országba, amelynek kisugárzó hatása van szinte minden, ágazatra, így az iparra, a kereskedelemre, a szolgáltatásokra. Ez a .húzó hatás segíthet a magyar gazdaságnak abban, hogy megkezdje a felzárkózást a fejlett ipari országok sorába. G. Zs. A Mezőgazdasági Kiadó újdonságai Változatosnak ígérkezik a Mezőgazdasági Kiadó második félévi szakkönyvkíná- lata. A kiadó gondozásában megjelenő, félszáznál több mű között várhatóan hasznos olvasmányt találnak a nagyüzemi szakemberek és a kistermelők is, amelyekből néhányat ezúton ajánlunk. A kukoricatermesztők .nemrégen kiadott kézikönyvét hamarosan követi a búzatermesztőknek írt mű, amely a kalászos gabona termesztésének átfogó szakmai ismereteit teszi közzé. Érdeklődésre tarthat számot az a hiánypótló mű, amelyet a témakör nemzetközi tekintélyű szakértője az NSZK-beli Günten Kahnt írt Zöldtrágyázás címmel, A szerző a régi megoldások felújításaként a talajerőpótlás, a talajművelés, a vetésforgó és a kártevők elleni védekezés újszerű gyakorlatát népszerűsíti. A fajtaválasztáshoz nyújt hasznos segítséget a Zöldségfajtáink című könyv. Megjelenik a kétkötetesre tervezett Élelmiszer-analitika. amelynek első része az élelmiszerek vizsgálatának elméleti alapjait ismerteti. A technológiai megújulás, a piaci hatosok és a jövedelmezőség szempontjait veszi figyelembe a Hatékonyság és a növekedés — című kötet, amely valameny- nyi mezőgazdasági ágazat szakemberei számára tanulságos lesz. Csanyteleki „harangok” Szecsei András nyugdíjas gulyás tizennégy kisebb-nagyobb harangot őriz otthonában foglalkozása emlékeként. A most 79 éves csanyteleki gulyás egykor 300 tehenet kihajtott a pusztába, ilyenkor a helybelieknek úgy tűnt, mintha egymásnak felelgető templomok harangszavát hallanák a határból. (Fotó: Enyedi Zoltán felvétele — KS) Srácok a grundon Hallom, utóbb megszaporodtak a szerkesztőségnek címzett panaszos levelek. Innen-onnan jön a posta, itt-ott tollat ragad néhány idősebb polgár, hogy nyugalma jogán-okán a világ szemére vesse, miszerint a lakótelepi grundokat délutánonként, ellepik a gyerekek, s estébe hajló vihámcolásuk lehetetlenné teszi megérdemelt pihenésüket. Némely, nyugalmában megbántott levélírónk a süvölvények pimaszsága, szabadossága mellett fölemlegeti a szülőket is, mondván: nemhogy gátlói a szertelenségnek, a gyeprongálásnalk, inkább lovat adnak az ifjak alá. Nem az első telepi lakás, ahol negyedmagammal élek. Mi több, gyakorló apaként két játszótéri leánykát is a magaménak vallhatok. Ilyenformán ismerem ezt a világot, az utcák és parkok délutánjait, mindazzal a zajjal, rendetlenséggel, ami velejárója, ha harminc-negyven gyermek — iskolai munkája végeztével, netán azt hanyagolva — önfeledten szórakozni kezd. Megszabadultak a kötelmektől, a nevelési elvek és a pad szükséges szigorától, keménységétől, persze, hogy eleresztik magukat, utat engednek visszafogott energiájuknak. S Olykor talán a tűréshatárt átlépve élik ki kíscsikó énjüket. Nem tagadom, gyakorta zavart és zavar ez az íróasztalomig felrobajló szertelenség, ez a lárma. Ám, sose hallgattam együttérzéssel a nekikeseredett, máskor dühtől veres idősebbeket, amint megbántottságukban vagy önbíráskodni próbáltak e kis hadakon, vagy rendőrért, hatóságért kiáltottak. Még szerencse, hogy hányaduk elenyésző. Még kevesebb azon öregek száma, akik elfeledték, hogy valamikor ők voltak ugyanilyen zabolátlanok, ők lepték el az árokpartokat, a közeli terecskéket, hogy napestig viaskodjanak, élvezzék soha vissza nem varázsolható gyermeki szabadságukat. Erre-arra a dolgok nyomában járva, éppen ezért örülök a hivatal, a hatóság türelmének, miszerint az effajta villongások nyomán nem számol fel játszótereket sem Hatvanban, sem egyebütt, hanem sokfelé mkább gazdagítani igyekszik azokat. És természetesen megtapsolom azt a parkőrt, azt a rendőrt is, aki egy- egy ilyen alkalommal nem az apukák, nem az apróságok nótáját húzza el, hanem azokkal szemben alkalmaz kellő szigort, akik az időseket, a betegeket kétségkívül megillető tiszteletet összetévesztik a polgárjogok önpsen csak reájuk hangolt abszolutizmusával. Moldvay Győző Lehet-e szép egy temetés? Ha úgy vesszük, a temetés volt az első társadalmi szolgáltatás. A Földön az ember az egyetlen olyan lény, amely gondoskodik ha- lottairól. Ez a féle tevékenység tudatos, hisz minden kornak megvoltak az ezzel kapcsolatos szokásai. A kegyeleti kultusz gyakorlata társadalmi jelenség, amely az adott kor viszonyait igencsak hűen tükrözi. Tíz százalék Mindenki előtt ismeretes, hogy nálunk kétféle temetés — polgári, illetve egyházi — létezik. A számadatok szerint Heves megyében a polgári szertartások száma egyrészt emelkedik, másrészt azonban csak tíz- százalékos arányt jelent az összeshez képest. Először is ennek okairól kérdezzük Pintér Dezsőt, a Heves Megyei Temetkezési Vállalat igazgatóját. — Ennek a , jelenségnek alapvetően két oka van. Az egyik a tudati tényezőkkel függ össze, hisz ez csak lassan, fokozatosan követi a változásokat. Természetes, hogy a vallásos embereknek ilyen igényeik vannak, ezeket ki kell elégíteni. A másik ok: az egyházi temetis elég nagy hagyományokkal rendelkezik. Megvan a koreográfiája: a látvány, a különböző tárgyak és eszközök. A polgári szertartásoknál — így vagy úgy — átvették ezeket a kellékeket. A szervezeti keretek azonban az első időkben nem voltak biztosítva. Eleinte mindent rábíztak a temetkezési vállalatokra. Nem volt szakember, és idő kellett ahhoz, hogy a feltételeket megteremtsék. Ma már nagy és alapvető segítséget jelentenek a Csáládi Iroda szolgáltatásai. Mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek hibáik: nem megfelező a dekoráció, vagy a temettetők ruházata. De ma már tudunk szelektálni az alkalmazottaink körében is. Nincs köztük alkoholista, büntetett előéletű és nyolc' általánost el nem végzett, dolgozó. A sírásók — Olykor legendákat lehet hallani a sírásók „állapotáról”, s munkájukkal szemben is vannak kifogások., Mindez pletyka vagy vani benr^e valami igazság? Hát igen. A sírásás talán a legalacsonyabb presztízsű „szakma”. Elterjedt róluk, hogy isznak, hogy gondatlanok, és ez olykor így is van. Hozzá kell azonban tennem, hogy a sírásók nem hozzánk tartoznak, hanem az adott temető foglalkoztatja őket, vagy rendszeresen -vagy alkalomszerűen. A temetők pedig nagyrészt a plébániák tulajdonában vannak, ők tárgyalnák ezekkel az alkalmi munkásokkal. Talán nem felesleges megjegyezni, hogy három-négyezer forintot is elkérnek. Itt teljes egészében szabadpiaci árak uralkodnak. Problémát jelent az is.' hogy a hozzátartozóknak rengeteg helyre el kell menniük. Kórház, temetkezési vállalat, intézni kell a sírhelyet stb. — Nem lehetne egyszerűsíteni valahogy ezt a pro-, cedúrát? — Ez igen nehéz, hiszen ennek módját több rendelet — Egészségügyi Minisztérium, ÉVM — is szabályozza. Vannak olyan előírások, amelyek szinte lehetetlenné teszik azt, hogy egy.kézbe fogják össze ezt a; folyamatot. Az viszont jól lenne, ha a temetkezési vállalatok az eddigieknél nagyobb tevékenységi kört kapnának. Erre egyébként az országban több helyen is van példa. Új formák — A közelmúltban úgynevezett temetési bemutatót rendeztek Egerben. Mi volt ennek a célja? — Beláttuk, hogy elengedhetetlen a szertartások színvonalának emelése. Ezzel talán kibillenthetjük azokat, akik az egyházi , illetve polgári forma között ingadoznak, azaz az említett bemutatón több új formát és módszert alkalmaztunk, égy urnás és egy hagyományos szertartás lm Hálásával. A mozgások — például a sírho? való eljutás — tervezett és begyakorolt koreográfia alapján történt. A hamvak szállítása is esztétikusabb benyomást kelt az eddiginél, mert két ember egy díszes bronzla- pon, üvegharanggal leborítva viszi az urnát. Nagy hangsúlyt fektettünk a zene, a versek kiválasztására. Az eseményen jelen voltak a megye tanácsainak vezetői is, akik elismerően nyilatkoztak a kezdeményezésről. Nagyon sok ■múlik a temetési beszéden •is. A . Minisztertanács mellett működő Koordinációs Iroda időnként tanfolyamokat szervez, ahol fejlesztik a beszédkészséget, s Oktatják a szónoklat tudományát- Nagyon fontos hogy sikerüljön valamennyire feloldani azt a feszültséget, amely ilyenkor felgyülemlik az elhunyt hozzátartozói- bari, barátaiban. Csakis a megrendezés színvonalának emelésével, az igények maxii* malis kielégítésével lehet elérni, hogy emelkedjen a társadalmi temetések presztízse. — Egyáltalán, lehet-e szép egy temetés? — Tulajdonképpen lehet. Ehhez azonban érzékenység, hozzáértés és nagy pszichológiai érzék szükségeltetik... Havas András
