Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 14., szombat ... . ■■ • - -■ • •. . . m- -v-•/ - .... 3. (Fotó: Szántó György) Dr. Tóth Tibor 42 éves, Hódme­zővásárhelyen született. Vácott, a mezőgazdasági technikumban érett­ségizett, majd a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen szerzett mér. nöki oklevelet. Mint társadalmi ösz­töndíjas, pályáját Heves megyében, a Kerecsendi Aranykalász Termelő­szövetkezetben kezdte. Első sikerei, kudarcai szükebb hazánkhoz kötőd­nek. 1971-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba ke­rült, majd később hat éven kérész, tül dr. Soós Gábor államtitkár sze­mélyi titkáraként tevékenykedett. 1982. szeptember 1-e óta a Mező­gazdasági Ügyvitelszervezési, és Szá­mítástechnikai Közös Vállalat igaz­gatója . A közgazdaságtudományok kandidátusa, címzetes főiskolai ta­nár Gyöngyösön, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Főiskolai Ka­rán. Menedzserek a mezőgazdaságban a NBpuimq kérdez — válaszol dr. Tóth Tibor, a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat igazgatója Újszerű dolgot karolt fel elsőként Magyarországon a Müszi: a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezés! és Számítástechnikai Közös Vállalat. A menedzserképzés érdekében tanfolyamot szervezett Egerben. Azzal a céllal tették, hogy felmér­ik: az érvényben lévő közgazdasági szabályozók egyre jobban rákényszerítik a mezőgazdasági üzemek vezetőit is, a vállalkozási készség tartalékainak fel­tárására. Ennek velejárója, hogy tevékenységeik céljára minél eredményesebb piacokat szerezzenek, egy-egy új termék bevezetésére, az ehhez szükséges rek­lámpropaganda-feladatok elvégzésére felkészüljenek. Az újszerű kezdeményezés „atyja dr. Tóth Tibor, a közös vállalat igazgatója volt. Vele beszélgettünk a menedzserképzés jelentőségéről és ebben a Müszi szerepéről. — Mit tükröz ez a foga­lom, hogy menedzser, s miként értékeljük sze­repét a mai világban? — Ha fellapozzuk a Ma­gyar Nyelv Értelmező Szótá­rát, főnévként a következő utalást kapjuk: „A me­nedzser sportoló, művész sze­replését szervező üzletem­ber. Közgazdaságilag viszont valamilyen bonyolult tevé­kenység, vállalkozás meg­szervezését, irányítását vég­ző szakember. Olyan valaki, aki ügyességével, előnyöket igyekszik biztosítani és anya­gilag is támogat valakit, vagy valamit." Nos, napjainkban, a szocialista mezőgazdaság termelési viszonyai között nagy szükség van a me­nedzsertípusú vezetőkre. Tu­lajdonképpen vállalatunk partnerei kérték, hogy kez­deményezzük olyan tanfo­lyam szervezését, ahol ép­pen ezzel foglalkozunk, és ráirányítjuk jelentőségére a figyelmet. Mi 1985-ben az országból 2700 szakember továbbképzésében vettünk részt, és ezek tapasztalatai alapján hívtunk egy váloga­tott vezetői kört az egri ta­lálkozóra. Partnereink — kö­zöttük néhány Heves me­gyei — ezért anyagilag is áldoztak és elküldték az er­re kiszemelt és érdemle­gesnek tartott, felelős beosz­tásban tevékenykedő veze­tőket. — Mit nyújtottak ezen a tanfolyamon? — Alapelv, hogy a jó ve­zetőnek, jó emberis merőnek kell lennie. Megfelelő tár­gyalási készség jellemzi, aki alkalmas kapcsolatteremtés­re és kapcsolattartásra. Eh­hez szorosan hozzá tartozik az emberekei való megfele­lő bánásmód és mellette a korszerű technika, benne a számítástechnika eszközei­nek, módszereinek megisme­rése. A szocialista me­nedzser ugyanis csak kellő ismeretek birtokában lehet igazán jó vezető! Ehhez pe­dig megfelelő politikai hát­teret nyújt az MSZMP Köz­ponti Bizottságának idei, márciusi határozata a káde­rek kiválasztásáról. E szerint megfelelő szakmai felké­szültség, politikai megbízha­tóság, vezetői készség és rá­termettség kell, hogy jelle­mezze a korszerű mai veze­tőt. Ügy, hogy legyen lé­nyeglátó, képes legyen meg­győzni, de nem legyőzni az embereket egy adott célért. Ha szükséges a többség ér­dekeiért meg kell sértenie az egyéneket, de úgy, hogy stílusban és hangnemben el­kerülje az emberek megalá­zását. Az említett ismeretek bővítéséhez, elmélyítéséhez a MÉM Mérnök- és Vezető­képző Intézetének, a Külke­reskedelmi Minisztérium­nak és a Magyar Kereske­delmi Kamarának szakem­bereit kértük fel előadóként, akik szívesen vállalkoztak erre. — Lesz ennek folytatása is? — Természetesen, a máso­dik félévben — várhatóan novemberben — Sopronban. A résztvevőket előzetes ki­választás alapján hívjuk meg, nem nagy létszámban. Azzal a céllal, hogy a ked­vező egri tapasztalatokat felhasználva tovább lépjünk. A Gate Gyöngyösi Főisko­lai karának bevonásával vi­deóra veszünk egy-egy üz­leti tárgyalást és annak he­lyes elsajátításához segítsé­get nyújtunk. Ennek pedig alapja elsősorban az idegen nyelv tudása, a megfelelő vi­selkedési, magatartási for­ma, a kellő időbeosztás, a megjelenés, az öltözködés és még sorolhatnám tovább. Szeretnénk felhívni a részt­vevők figyelmét a kapcso­latteremtés módszereire, a felettes szervezetekkel való együttműködés kialakítására, a reklám- és marketing-te­vékenység gyakorlati részei­re. Ezzel is a személyes me­nedzseri képességek kibon­takoztatását segítjük elő. Az egri tanfolyamon egyéb­ként a legnagyobb vitát az váltotta ki a résztvevőkből, hogy a napi gondokat, meg­oldásra váró tennivalókat miként lehet összekapcsolni a vállalatok távlati elképze­léseivel. Mi valljuk, hogy a szocialista menedzser úgy fejleszt, hogy a ma mellett a jövőre is gondol, tehát a hosszabb távú elképzelések megvalósítására törekszik. Ugyanakkor olyan vezető­garnitúrát alakít ki maga körül, amely képes arra, hogy kinevelje a második vezetögenerációt is. — Miután a menedzser­kép 'és felkarolásában a Müb ;i úttörőfeladatot vállalt, kérem, röviden mutassa be a közös vál­lalatot. — Több mint másfél év­tizede alakult meg a Mező- gazdasági Ugyvitelszervezési Iroda. Az évek múltán azon­ban a Müszi elnevezést meg­tartottuk, miközben Mező- gazdasági Ügyvitelszervezé­si és Számítástechnikai Kö­zös Vállalat lettünk. Ezzel bővült a tevékenységi kö­rünk. A leglényegesebb új minőségi elem a számítás- technika megjelenése volt munkánkban, amellett, hogy továbbra is fontos felada­tunk a szaktanácsadás, az üzem- és ügyvitelszervezés a gazdaságoknak. Jelenleg több mint 1700 termelőszövetke­zet, állami gazdaság, élelmi- szeripari vállalat, kereske­delmi, sőt néhány ipari cég is partnerünk, összesen hat. ezer szerződésünk van kü­lönböző munkákra. Árbevé­telünk 1985-ben meghaladta a 250 milliót, nyereségünk pedig 22,5 millió forint volt. Jelentősek a külföldi kap­csolataink is, hiszen húsz partnerrel vagyunk együtt, működésben, így például lengyel, szovjet, NDK, NSZK, bolgár, kubai, francia, belga és angol vállalatokkal. Meg­tisztelő elismerésnek tartjuk, hogy két esztendje a Világ­bank magyarországi konzu­lens információs központja a Müszi. Jelenleg pedig tár­gyalásokat folytatunk arra vonatkozóan, hogy a KGST- országok központi informá­ciós rendszerének szervezé­sében is közreműködjünk. A Magyar Nemzeti Banktól ka­pott megbízatás alapján vál­lalatunk az intenzív gabona­programban részt vevő nagy­üzemek közül 200-nak az in­formációs rendszerét meg­szervezi, korszerűsíti, amit a Világbank egyik kö­vetelményként írt elő. Ezért a munkáért 1985-ben a 70. Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron Nagydijat ka­pott cégünk. Üzletpolitikán­kat a jövőben is alapvető­en a partnerközpontúság jellemzi. így szolgáltatása­inkat ennek megfelelően biz­tosítjuk. Kapcsolataink ré­vén közreműködünk a világ élenjáró számítógépeinek lehetőség szerinti beszerzé­sében, a korszerű progra­mok kidolgozásában és elter­jesztésében. Hogy a legfrisseb­bet is említsem, az amerikai IBM-téggel olyan együttmű­ködési szerződést kötöttünk, amely lehetővé teszi, hogy közös, komplex információs rendszert alakítsunk ki. Ez is bizonyíték arra, hogy a tájékoztatás, az adatok áramlása ma jelentős ter­melői erőforrás, úgy mint például egy technológia. — Milyen kapcsolatot alakítottak ki Heves me­gyével? — Olyan szerződést kötöt­tünk a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályával, valamint a Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségével, hogy az üzem- és az ügyvitelszerve­zésen túl közreműködünk a gazdaságokban a számítás- technika megszervezésében. Ezt évente közösen ellen­őrizzük az érintett felekkel és megtesszük a szükséges intézkedéseket. Néhány or­szágos bemutatót tartottunk az elmúlt időszakban, példá­ul Andornaktályán, Vámos- györkön, Egerben, ahová meghívtuk az érintett szak­embereket. Az együttműkö­désnek már vannak ered­ményei, hiszen Andonaktá- lyán. Gyöngyöspatán, Do- moszlón, Pétervásárán, Nagy- rédén. Hatvanban, Marka- zon az általunk ajánlott gé­peket és programokat sze­rezték be, illetve alkalmaz­zák. De együttműködünk az Egri Dohánygyárral, a Fi- nomszerelvénygyárrai, vagy az Egri Áfésszel is. A Ro­botron 1711-es géptípusra bemutató üzemként említ­*hetem a Domoszlói Mátra- völgye, a Felsötárkányi Dó­zsa, és a Mátraballai Új Ba- rázda Termelőszövetkezetet. Ezeknél egyebek mellett az anyagkönyvelés, a leltár, a bérjegyzék, a számlázás, az általunk javasoltak szerint készült. A Világbanknak a magyar élelmiszertermelés elektronizálására meghirde­tett programjában Heves megyéből az Eger—Mátra- vidéki Borgazdasági Kombi­nát a vállalat információs modelljét alakítja ki, ame­lyet a hazai kombinátoknak és pincegazdaságoknak aján­lunk. A Vámosgyörki Egye­sült Barátság Termelőszövet­kezetben pedig a termelés- irányításra dolgoznak ki programot, amelyet szintén mintaként kezelünk. A szá­mítógépes, információs rend­szer bemutatására ajánljuk országosan a Gate Gyöngyösi Főiskolai Karát, a készlet- gazdálkodás programjával pedig a Nagyrédei Szőlöskert Termelőszövetkezetet. Ezek az említett gazdaságok Com­modore-, illetve IBM-típusú gépeket szereztek be és azokkal dolgoznak. Vállala­tunk segítségével szeretnénk további eredményeket is el­érni Hevesben az üzemek közreműködésével. Szívesen tesszük ezt, mert eddig jó partnerekre találtunk. A jö­vő pedig egyértelműen a számítástechnikán alapuló tervezésé és szervezésé, amely nélkül korszerű gaz­dálkodás nem képzelhető el. — Köszönjük a beszélge- > test. Mentusz Károly Pax Humana Az emberiséggel egyidős az óhaj a béke után, olyan vágyakozása ez a jó akaratú em­bereknek, amely eddig huzamosan sohasem valósult meg! Kezdődött a kőbaltával, foly­tatódott a szervezett légiók kardjaival, no­mádok nyilaival, majd puskával, ágyúval támadtak egymásra az ellenfelek, háborúk, csaták, eszmények, eszelős elképzelések, ha­talmak jöttek és mentek, s voltak kik újjá­születtek, míg mások temettek ... Már-már néhanapján hajlamosak vagyunk arra, hogy igazat adjunk egy-egy borúsabb pillanatunkban annak a történésznek, aki háború nélkül el sem tud'* ja képzelni a legmagasabban szervezett lénynek — az emberiségnek — létét! Pedig, kicsit cinikusan vizsgálva, úgymond „kél háború közt”, — azon túl, hogy sajnos, mindig ké­szültünk a harmadikra —, azért mást is csináltunk: teremtettünk bálványokat és isteneket, akiket felcse­réltünk újabbakra, megismertük a növény- és állat­világot, szolgálatunkba állítottuk a természet energiá­it, és .. .felfedeztük a maghasadást is, amely magán viseli Káin bélyegét: teremt és pusztít...! S miközben így igyekeztünk, sosem hallgattunk ed­dig igazán oda az érzékeny bölcsekre, a rezignált gondolkodókra, féktelen hatalom és szerzési vágyunk­ban valójában sohasem jutott el a fülünkig és szi­vünkig az árvák, csecsemők sírása! Így értünk el a második évezred küszöbére. S költői a kérdés, de fel kell tenni: előnyünkre megváltoztunk, lemondtunk o „muszáj-Herkules"- ségröl, megfékeztük megnyugtatóan alantasabb indu­latainkat ...? Igaztalanok volnánk, ha egyértelműen nemmel fe­lelnénk. Voltak, vannak és lesznek is elszánt, de fegyvertelenül harcoló békeharcosok, ám számuk oly kevés még mindig, s mit ér az önkéntes vagy admi­nisztratív igyekezet a támogatott önkény ellen? Bár már megfogyatkozott az otthonokban a forgat­ható földgömbök száma, de a napi történelem elég fájdalmasan, de gondoskodik arról, hogy megis­merjük galaktikánk részeit. Szűk másfél évtized, év­ezred küszöböt lép a lábunk, ha ... ha végre béke lesz az olajfák hegyén... ha megfér ősi földjén, a Vörös-tenger és a Holt-tenger mentén a két ősi nép ■ ■ ha a bőség asztalához egyaránt ül le fekete és fe­hér ... ha nyugdíjba vonulhatnak a dzsungelek ge­rillái ... ha falat jut mindenki szájába.. s folytat­hatnánk a reménykedő „HA" lucinációk sorát még sorokon át. De fájdalom: miként a földön, akképp a a mennyben is — Mars isten hódolói fenyegetnek im­már! — Sohasem lesz már másként, nekem már holdkom­pot sem veszel anya — méltatlankodott egy apróság a játékboltban. — Nem, ne haragudj, nekem már az is lánctalpas — hangzott a huszonéves asszony szájából. Ilyen furcsa lett a világ, ami a gyermeket vágyai­ban, álmaiban egy másik égtájra, sőt világrészre, a világegyetem másik égitestére viszi át, az már az anyának félelmetes hernyótalpnak hangját idézi. Pe­dig ő is már az úgynevezett „békekorszak szülötte", s feltehetően csak képekről ismeri a szörnyű tankok tetteit: csak olvashatott vagy híradókban látha­tott kockák, emlékképek jutnak eszébe a libanoni Kakukkfű-dombról, Szobráról és Satifáról, ahol tíz­ezreket gyűrt maga alá a szörnyeteg. Egyáltalán létezhet-e, megvalósulhat-e ilyen feltéte­lek mellett valaha is a Pax Humana, az emberi bé­ke? Manapság ahány politikus, ahány földrész, annyi vélemény. S mi több, annyi elvárás. Mindenki feltételhez köti azt, ami feltétel nélkül kötelező lenne. János Pál pápa latin-amerikai kőrútján a legkisebb közösség, a család békéjének megteremtésére intett! A keresztényvilág vezetője szerint csupán kicsit kell mindennapjainkban másoknak lenni, alaposabban kell saját portánk körül söpörnünk, őszintébb, megértőbb, barátságosabb, bizakodóbb, türelmesebb arcunkat kell hogy mutassuk, bármennyire is nehezünkre esik! Nem hiszem, hogy a több száz milliós világvallás kö­vetői közül osztatlan sikert aratott a pápai békeprog­ram, hiszen a dzsungelekben élő indiánok, dél-ame­rikai cukornád-szüretelők. felpuffadt hasú afrikai éhe­zők, aligha lophatnák a derű, a belső megbékélés je­leit arcukra. A forradalmi muzulmán, Moammer Kadhafi, a líbiai dzsmahirija vezetője szerint Allah hatalmasabb és erősebb minden földi kiskirálynál, tirannusnál, ag- resszornál. így tehát Ronald Reagan szuperintelligens robotokkal rendelkező földközi-tengeri flottájánál is. Egy mindenesetre valószínű: az arab összefogásra buzdító szó, s az azon fáradozó politikusok hangja nem is olyan soká meghallgatást talál! S mi lesz ak­kor? Bízunk benne, hogy nem indítanak bosszuló had­járatokat olyan országok ellen, amelyek vétlenek. S megoldódik-e valaha a hőn áhított általános „fegy­vercsend’’? Amíg esetlegesen háromszáz texasi ipari és társa­dalmi összefonódása fontosabb, addig folyhat a fegy­verkezés, s a határ szó szerint is a csillagos ég! így aztán a békés békétlenek néha úgy érzik, egy olyan erős szél kapaszkodott a malom vitorláiba, amelynek kifogásához már-már mesebeli óriásnak kell lenniük. Évtizedek távlatából kell visszanéznünk már a Szovjetunió és az Amerika egyeztető tárgya­lásaira. Bízzunk benne, hogy a szüntelenül „fegyvert és vitézt" éneklők is megértik egyszer, az embe­riség nagy része szeretné megélni régi óhaját, évez­redes álmát... ★ .. .s hogy miért jutottak mindezek az eszembe ? A nemzetközi békeév kapcsán az Országos Béketa­nács és a Magyar Üjságíró Szövetség is életre hívta az újságírók békeklubját, amelynek első vendége Alekszandr Konovolov volt. A tapasztalt szovjet dip­lomata évtizedes pályafutásának fontos állomásaira emlékezett, amelyek összefüggtek az egymás értékei­nek jobb megismerésével, a nyugodtabb légkör meg­teremtésével, egyszóval a békével. Soós Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents