Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 14., szombat ... . ■■ • - -■ • •. . . m- -v-•/ - .... 3. (Fotó: Szántó György) Dr. Tóth Tibor 42 éves, Hódmezővásárhelyen született. Vácott, a mezőgazdasági technikumban érettségizett, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett mér. nöki oklevelet. Mint társadalmi ösztöndíjas, pályáját Heves megyében, a Kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezetben kezdte. Első sikerei, kudarcai szükebb hazánkhoz kötődnek. 1971-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba került, majd később hat éven kérész, tül dr. Soós Gábor államtitkár személyi titkáraként tevékenykedett. 1982. szeptember 1-e óta a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési, és Számítástechnikai Közös Vállalat igazgatója . A közgazdaságtudományok kandidátusa, címzetes főiskolai tanár Gyöngyösön, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Főiskolai Karán. Menedzserek a mezőgazdaságban a NBpuimq kérdez — válaszol dr. Tóth Tibor, a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat igazgatója Újszerű dolgot karolt fel elsőként Magyarországon a Müszi: a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezés! és Számítástechnikai Közös Vállalat. A menedzserképzés érdekében tanfolyamot szervezett Egerben. Azzal a céllal tették, hogy felmérik: az érvényben lévő közgazdasági szabályozók egyre jobban rákényszerítik a mezőgazdasági üzemek vezetőit is, a vállalkozási készség tartalékainak feltárására. Ennek velejárója, hogy tevékenységeik céljára minél eredményesebb piacokat szerezzenek, egy-egy új termék bevezetésére, az ehhez szükséges reklámpropaganda-feladatok elvégzésére felkészüljenek. Az újszerű kezdeményezés „atyja dr. Tóth Tibor, a közös vállalat igazgatója volt. Vele beszélgettünk a menedzserképzés jelentőségéről és ebben a Müszi szerepéről. — Mit tükröz ez a fogalom, hogy menedzser, s miként értékeljük szerepét a mai világban? — Ha fellapozzuk a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát, főnévként a következő utalást kapjuk: „A menedzser sportoló, művész szereplését szervező üzletember. Közgazdaságilag viszont valamilyen bonyolult tevékenység, vállalkozás megszervezését, irányítását végző szakember. Olyan valaki, aki ügyességével, előnyöket igyekszik biztosítani és anyagilag is támogat valakit, vagy valamit." Nos, napjainkban, a szocialista mezőgazdaság termelési viszonyai között nagy szükség van a menedzsertípusú vezetőkre. Tulajdonképpen vállalatunk partnerei kérték, hogy kezdeményezzük olyan tanfolyam szervezését, ahol éppen ezzel foglalkozunk, és ráirányítjuk jelentőségére a figyelmet. Mi 1985-ben az országból 2700 szakember továbbképzésében vettünk részt, és ezek tapasztalatai alapján hívtunk egy válogatott vezetői kört az egri találkozóra. Partnereink — közöttük néhány Heves megyei — ezért anyagilag is áldoztak és elküldték az erre kiszemelt és érdemlegesnek tartott, felelős beosztásban tevékenykedő vezetőket. — Mit nyújtottak ezen a tanfolyamon? — Alapelv, hogy a jó vezetőnek, jó emberis merőnek kell lennie. Megfelelő tárgyalási készség jellemzi, aki alkalmas kapcsolatteremtésre és kapcsolattartásra. Ehhez szorosan hozzá tartozik az emberekei való megfelelő bánásmód és mellette a korszerű technika, benne a számítástechnika eszközeinek, módszereinek megismerése. A szocialista menedzser ugyanis csak kellő ismeretek birtokában lehet igazán jó vezető! Ehhez pedig megfelelő politikai hátteret nyújt az MSZMP Központi Bizottságának idei, márciusi határozata a káderek kiválasztásáról. E szerint megfelelő szakmai felkészültség, politikai megbízhatóság, vezetői készség és rátermettség kell, hogy jellemezze a korszerű mai vezetőt. Ügy, hogy legyen lényeglátó, képes legyen meggyőzni, de nem legyőzni az embereket egy adott célért. Ha szükséges a többség érdekeiért meg kell sértenie az egyéneket, de úgy, hogy stílusban és hangnemben elkerülje az emberek megalázását. Az említett ismeretek bővítéséhez, elmélyítéséhez a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetének, a Külkereskedelmi Minisztériumnak és a Magyar Kereskedelmi Kamarának szakembereit kértük fel előadóként, akik szívesen vállalkoztak erre. — Lesz ennek folytatása is? — Természetesen, a második félévben — várhatóan novemberben — Sopronban. A résztvevőket előzetes kiválasztás alapján hívjuk meg, nem nagy létszámban. Azzal a céllal, hogy a kedvező egri tapasztalatokat felhasználva tovább lépjünk. A Gate Gyöngyösi Főiskolai karának bevonásával videóra veszünk egy-egy üzleti tárgyalást és annak helyes elsajátításához segítséget nyújtunk. Ennek pedig alapja elsősorban az idegen nyelv tudása, a megfelelő viselkedési, magatartási forma, a kellő időbeosztás, a megjelenés, az öltözködés és még sorolhatnám tovább. Szeretnénk felhívni a résztvevők figyelmét a kapcsolatteremtés módszereire, a felettes szervezetekkel való együttműködés kialakítására, a reklám- és marketing-tevékenység gyakorlati részeire. Ezzel is a személyes menedzseri képességek kibontakoztatását segítjük elő. Az egri tanfolyamon egyébként a legnagyobb vitát az váltotta ki a résztvevőkből, hogy a napi gondokat, megoldásra váró tennivalókat miként lehet összekapcsolni a vállalatok távlati elképzeléseivel. Mi valljuk, hogy a szocialista menedzser úgy fejleszt, hogy a ma mellett a jövőre is gondol, tehát a hosszabb távú elképzelések megvalósítására törekszik. Ugyanakkor olyan vezetőgarnitúrát alakít ki maga körül, amely képes arra, hogy kinevelje a második vezetögenerációt is. — Miután a menedzserkép 'és felkarolásában a Müb ;i úttörőfeladatot vállalt, kérem, röviden mutassa be a közös vállalatot. — Több mint másfél évtizede alakult meg a Mező- gazdasági Ugyvitelszervezési Iroda. Az évek múltán azonban a Müszi elnevezést megtartottuk, miközben Mező- gazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat lettünk. Ezzel bővült a tevékenységi körünk. A leglényegesebb új minőségi elem a számítás- technika megjelenése volt munkánkban, amellett, hogy továbbra is fontos feladatunk a szaktanácsadás, az üzem- és ügyvitelszervezés a gazdaságoknak. Jelenleg több mint 1700 termelőszövetkezet, állami gazdaság, élelmi- szeripari vállalat, kereskedelmi, sőt néhány ipari cég is partnerünk, összesen hat. ezer szerződésünk van különböző munkákra. Árbevételünk 1985-ben meghaladta a 250 milliót, nyereségünk pedig 22,5 millió forint volt. Jelentősek a külföldi kapcsolataink is, hiszen húsz partnerrel vagyunk együtt, működésben, így például lengyel, szovjet, NDK, NSZK, bolgár, kubai, francia, belga és angol vállalatokkal. Megtisztelő elismerésnek tartjuk, hogy két esztendje a Világbank magyarországi konzulens információs központja a Müszi. Jelenleg pedig tárgyalásokat folytatunk arra vonatkozóan, hogy a KGST- országok központi információs rendszerének szervezésében is közreműködjünk. A Magyar Nemzeti Banktól kapott megbízatás alapján vállalatunk az intenzív gabonaprogramban részt vevő nagyüzemek közül 200-nak az információs rendszerét megszervezi, korszerűsíti, amit a Világbank egyik követelményként írt elő. Ezért a munkáért 1985-ben a 70. Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron Nagydijat kapott cégünk. Üzletpolitikánkat a jövőben is alapvetően a partnerközpontúság jellemzi. így szolgáltatásainkat ennek megfelelően biztosítjuk. Kapcsolataink révén közreműködünk a világ élenjáró számítógépeinek lehetőség szerinti beszerzésében, a korszerű programok kidolgozásában és elterjesztésében. Hogy a legfrissebbet is említsem, az amerikai IBM-téggel olyan együttműködési szerződést kötöttünk, amely lehetővé teszi, hogy közös, komplex információs rendszert alakítsunk ki. Ez is bizonyíték arra, hogy a tájékoztatás, az adatok áramlása ma jelentős termelői erőforrás, úgy mint például egy technológia. — Milyen kapcsolatot alakítottak ki Heves megyével? — Olyan szerződést kötöttünk a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályával, valamint a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségével, hogy az üzem- és az ügyvitelszervezésen túl közreműködünk a gazdaságokban a számítás- technika megszervezésében. Ezt évente közösen ellenőrizzük az érintett felekkel és megtesszük a szükséges intézkedéseket. Néhány országos bemutatót tartottunk az elmúlt időszakban, például Andornaktályán, Vámos- györkön, Egerben, ahová meghívtuk az érintett szakembereket. Az együttműködésnek már vannak eredményei, hiszen Andonaktá- lyán. Gyöngyöspatán, Do- moszlón, Pétervásárán, Nagy- rédén. Hatvanban, Marka- zon az általunk ajánlott gépeket és programokat szerezték be, illetve alkalmazzák. De együttműködünk az Egri Dohánygyárral, a Fi- nomszerelvénygyárrai, vagy az Egri Áfésszel is. A Robotron 1711-es géptípusra bemutató üzemként említ*hetem a Domoszlói Mátra- völgye, a Felsötárkányi Dózsa, és a Mátraballai Új Ba- rázda Termelőszövetkezetet. Ezeknél egyebek mellett az anyagkönyvelés, a leltár, a bérjegyzék, a számlázás, az általunk javasoltak szerint készült. A Világbanknak a magyar élelmiszertermelés elektronizálására meghirdetett programjában Heves megyéből az Eger—Mátra- vidéki Borgazdasági Kombinát a vállalat információs modelljét alakítja ki, amelyet a hazai kombinátoknak és pincegazdaságoknak ajánlunk. A Vámosgyörki Egyesült Barátság Termelőszövetkezetben pedig a termelés- irányításra dolgoznak ki programot, amelyet szintén mintaként kezelünk. A számítógépes, információs rendszer bemutatására ajánljuk országosan a Gate Gyöngyösi Főiskolai Karát, a készlet- gazdálkodás programjával pedig a Nagyrédei Szőlöskert Termelőszövetkezetet. Ezek az említett gazdaságok Commodore-, illetve IBM-típusú gépeket szereztek be és azokkal dolgoznak. Vállalatunk segítségével szeretnénk további eredményeket is elérni Hevesben az üzemek közreműködésével. Szívesen tesszük ezt, mert eddig jó partnerekre találtunk. A jövő pedig egyértelműen a számítástechnikán alapuló tervezésé és szervezésé, amely nélkül korszerű gazdálkodás nem képzelhető el. — Köszönjük a beszélge- > test. Mentusz Károly Pax Humana Az emberiséggel egyidős az óhaj a béke után, olyan vágyakozása ez a jó akaratú embereknek, amely eddig huzamosan sohasem valósult meg! Kezdődött a kőbaltával, folytatódott a szervezett légiók kardjaival, nomádok nyilaival, majd puskával, ágyúval támadtak egymásra az ellenfelek, háborúk, csaták, eszmények, eszelős elképzelések, hatalmak jöttek és mentek, s voltak kik újjászülettek, míg mások temettek ... Már-már néhanapján hajlamosak vagyunk arra, hogy igazat adjunk egy-egy borúsabb pillanatunkban annak a történésznek, aki háború nélkül el sem tud'* ja képzelni a legmagasabban szervezett lénynek — az emberiségnek — létét! Pedig, kicsit cinikusan vizsgálva, úgymond „kél háború közt”, — azon túl, hogy sajnos, mindig készültünk a harmadikra —, azért mást is csináltunk: teremtettünk bálványokat és isteneket, akiket felcseréltünk újabbakra, megismertük a növény- és állatvilágot, szolgálatunkba állítottuk a természet energiáit, és .. .felfedeztük a maghasadást is, amely magán viseli Káin bélyegét: teremt és pusztít...! S miközben így igyekeztünk, sosem hallgattunk eddig igazán oda az érzékeny bölcsekre, a rezignált gondolkodókra, féktelen hatalom és szerzési vágyunkban valójában sohasem jutott el a fülünkig és szivünkig az árvák, csecsemők sírása! Így értünk el a második évezred küszöbére. S költői a kérdés, de fel kell tenni: előnyünkre megváltoztunk, lemondtunk o „muszáj-Herkules"- ségröl, megfékeztük megnyugtatóan alantasabb indulatainkat ...? Igaztalanok volnánk, ha egyértelműen nemmel felelnénk. Voltak, vannak és lesznek is elszánt, de fegyvertelenül harcoló békeharcosok, ám számuk oly kevés még mindig, s mit ér az önkéntes vagy adminisztratív igyekezet a támogatott önkény ellen? Bár már megfogyatkozott az otthonokban a forgatható földgömbök száma, de a napi történelem elég fájdalmasan, de gondoskodik arról, hogy megismerjük galaktikánk részeit. Szűk másfél évtized, évezred küszöböt lép a lábunk, ha ... ha végre béke lesz az olajfák hegyén... ha megfér ősi földjén, a Vörös-tenger és a Holt-tenger mentén a két ősi nép ■ ■ ha a bőség asztalához egyaránt ül le fekete és fehér ... ha nyugdíjba vonulhatnak a dzsungelek gerillái ... ha falat jut mindenki szájába.. s folytathatnánk a reménykedő „HA" lucinációk sorát még sorokon át. De fájdalom: miként a földön, akképp a a mennyben is — Mars isten hódolói fenyegetnek immár! — Sohasem lesz már másként, nekem már holdkompot sem veszel anya — méltatlankodott egy apróság a játékboltban. — Nem, ne haragudj, nekem már az is lánctalpas — hangzott a huszonéves asszony szájából. Ilyen furcsa lett a világ, ami a gyermeket vágyaiban, álmaiban egy másik égtájra, sőt világrészre, a világegyetem másik égitestére viszi át, az már az anyának félelmetes hernyótalpnak hangját idézi. Pedig ő is már az úgynevezett „békekorszak szülötte", s feltehetően csak képekről ismeri a szörnyű tankok tetteit: csak olvashatott vagy híradókban láthatott kockák, emlékképek jutnak eszébe a libanoni Kakukkfű-dombról, Szobráról és Satifáról, ahol tízezreket gyűrt maga alá a szörnyeteg. Egyáltalán létezhet-e, megvalósulhat-e ilyen feltételek mellett valaha is a Pax Humana, az emberi béke? Manapság ahány politikus, ahány földrész, annyi vélemény. S mi több, annyi elvárás. Mindenki feltételhez köti azt, ami feltétel nélkül kötelező lenne. János Pál pápa latin-amerikai kőrútján a legkisebb közösség, a család békéjének megteremtésére intett! A keresztényvilág vezetője szerint csupán kicsit kell mindennapjainkban másoknak lenni, alaposabban kell saját portánk körül söpörnünk, őszintébb, megértőbb, barátságosabb, bizakodóbb, türelmesebb arcunkat kell hogy mutassuk, bármennyire is nehezünkre esik! Nem hiszem, hogy a több száz milliós világvallás követői közül osztatlan sikert aratott a pápai békeprogram, hiszen a dzsungelekben élő indiánok, dél-amerikai cukornád-szüretelők. felpuffadt hasú afrikai éhezők, aligha lophatnák a derű, a belső megbékélés jeleit arcukra. A forradalmi muzulmán, Moammer Kadhafi, a líbiai dzsmahirija vezetője szerint Allah hatalmasabb és erősebb minden földi kiskirálynál, tirannusnál, ag- resszornál. így tehát Ronald Reagan szuperintelligens robotokkal rendelkező földközi-tengeri flottájánál is. Egy mindenesetre valószínű: az arab összefogásra buzdító szó, s az azon fáradozó politikusok hangja nem is olyan soká meghallgatást talál! S mi lesz akkor? Bízunk benne, hogy nem indítanak bosszuló hadjáratokat olyan országok ellen, amelyek vétlenek. S megoldódik-e valaha a hőn áhított általános „fegyvercsend’’? Amíg esetlegesen háromszáz texasi ipari és társadalmi összefonódása fontosabb, addig folyhat a fegyverkezés, s a határ szó szerint is a csillagos ég! így aztán a békés békétlenek néha úgy érzik, egy olyan erős szél kapaszkodott a malom vitorláiba, amelynek kifogásához már-már mesebeli óriásnak kell lenniük. Évtizedek távlatából kell visszanéznünk már a Szovjetunió és az Amerika egyeztető tárgyalásaira. Bízzunk benne, hogy a szüntelenül „fegyvert és vitézt" éneklők is megértik egyszer, az emberiség nagy része szeretné megélni régi óhaját, évezredes álmát... ★ .. .s hogy miért jutottak mindezek az eszembe ? A nemzetközi békeév kapcsán az Országos Béketanács és a Magyar Üjságíró Szövetség is életre hívta az újságírók békeklubját, amelynek első vendége Alekszandr Konovolov volt. A tapasztalt szovjet diplomata évtizedes pályafutásának fontos állomásaira emlékezett, amelyek összefüggtek az egymás értékeinek jobb megismerésével, a nyugodtabb légkör megteremtésével, egyszóval a békével. Soós Tamás
