Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-12 / 137. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. június 12., csütörtök A tudományt szeretni kell... A főiskolai tanár számvetése Megszoktam már, hogy egyes riportalanyokat igen nehéz rábírni a beszélgetésre. Ám többségüket azért csak-csak meg lehet győzni. Dr. Suba Jánossal, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola docensével sem volt egyszerű al dolgom, hiszen nem egykönnyen állt kötélnek. Aztán a találkozó mégis létrejött. Munkahelyén, a főiskola növénytani tanszékének egyik irodájában ültünk le, hogy egy rövid diskurzus keretében visszapillantsunk életére, pályájára. — Tanár úr! Remélem nem veszi zokon, hogy egy kissé erőszakos voltam, s csak kicsikartam öntől ezt a „randevút...” — Nem. Bár, mint említettem, úgy vélem, hogy jómagam még korántsem tettem le annyit a tudomány „asztalára”, amennyi esetleg egy ilyen cikkhez kellene. Meg — tudja — az az igazság, hogy csak úgy csendesen, a háttérben szeretek dolgozni. De ha már így van, vágjunk bele... — Azt tudom, hogy az ELTE biológia—földrajz szakán tanult. Az addig vezető útról kérnék néhány szót. — A pedagógusi pálya iránti vonzódás nyilván hazulról ered, hiszen a szüleim mindketten ezt a hivatást gyakorolták Tiszanánán. A nyolcosztályos gimnázium elvégzését követően felvételiztem az egyetemre, sikerrel. Hogy miért éppen az említett párosítás mellett döntöttem? A magyarázat egyszerű: egészen gyerekkoromtól kezdve erősen érdekeltek a természet „csodái." Egyébként ez az időszak nem volt éppen felhőtlen. Édesapám halála után szinte teljes egészében magamról kellett gondoskodnom. Sokszor bizony meleg ételre sem futotta ... — Persze azért öröm is érte, mert utolsó éves korában demonstrátornak nevezték ki a növényrendszertani intézetbe ... — Igen, ez tényleg megtisztelő dolog volt. De aztán mégsem az egyetemen folytatódott az életem, hiszen annak elvégzése után Egerbe jöttem, s az itteni tanítóképzőben oktattam. Pont egy átmeneti időszakban kerültem ide, , ugyanis a tanítóképző ekkortájt alakult át fokozatosan gimnáziummá. Az itt eltöltött tíz esztendő azonban rendkívül szép volt. Közrejátszott ebben az, hogy az iskolának rendkívül gazdag — szinte muzeális értékű — szertári anyaga volt. Ezt még valamikor a ciszter gimnáziumban gyűjtötték össze. Ennek rendezését végeztem el. Komoly feladatnak számított. Sajnos, később ennek tetemes része' tönkrement. Az Is örömet okozott, hogy otthonos, családias légkör jellemezte az intézményt. Akik ott voltak, azok ténylegesen hivatásuknak tekintették ezt a pályát, lelkesen készültek rá. Ennek következtében jól es főként eredményesen lehetett tanítani. — 1962-ben a tanárképző főiskola növénytani tanszékére hívták . .. — Elég sokat töprengtem, hogy vállaljam-e, mert nem szívesen hagytam volna ott azt a helyet. Mégis úgy döntöttem, jövök. Ügy ítéltem meg: talán nagyobb lehetőségem lesz arra, hogy egy területtel elmélyültebben foglalkozhassak, tehát nem aprózódnak el az energiáim. Akkoriban még elég kezdetleges viszonyok uralkodtak a tanszéken. Rám és kollégáimra várt, hogy megteremtsük a modern, korszerű oktatás feltételeit. Hoztam magammal például egy növénygyűjteményt, ami a mostaninak lényegében az alapját adta. — S mi az a terület, amellyel behatóbban akart megismerkedni? — A florisztikai munka. Ez azért is megfelelőnek mutatkozott, mert addig az Eger környéki természetes tájnak a botanikai feldolgozása még jórészt .váratott magára. Találtam egy olyan vidéket, melynek ilyen jellegű képe szinte ismeretlen volt. Ennek köszönhettem a doktori disszertációt is, melyet 1968-ban készítettem el. A címe ez volt: Az Észak- Tarna vidék florisztikai növényföldrajza. Miután a -főiskolai helyzet is kónszolidá- lódott — befejeződtek az átalakítások, építkezések — már a laboratóriumot is lehetett használni. Olyan'’feladatot igyekeztem kiválasztani, amely részint ehhez kötött, részint viszont a terepen zajlik. — így talált rá a fotoszintézis problematikájára... — Igen, méghozzá úgy, bogy ennek vizsgálatánál figyelembe vettem az ökológiai tényezők hatásait. Egyfajta izotópos technikával próbáltam meghatározni a fotoszintézis menetét. A kutatások közben több intézménnyel is felvettem a kapcsolatot. így például a Szegedi Biológiai Központtal és a KLTE-vel. Ma is gyümölcsöző az együttműködésünk Az előbb említett témát fejtettem ki aztán részletesen az 1983-ban elkészült — A fotoszintézis folyamatok dinamikája Síkfőkút project cseres-tölgyes állományában című — kandidátusi értekezésemben. — Mi lehet ebből a mi hasznunk? — Igyekeztem mindig olyan alapkutatásokat végezni, melyek az emberek számára — rövid időn belül — kamatozhatnak. A növények a fotoszintézis során sok szerves anyagot termelnek, s ezek mennyisége nekünk sem lehet mindegy. Azokat a lehetőségeket, körülményeket kell megteremtenünk, amelyek közepette a növényeket intenzívebb fotoszintézisre, tehát többlettermelésre tudjuk késztetni. — Jelenleg mi áll az érdeklődése középpontjában? — Pillanatnyilag a növényi kártevők elleni hatóanyagok kutatása. Ezen belül is főleg a gomba- és a bakteriális eredetű „megbetegedések” kiküszöbölésének elősegítése a célom. Köztudomású. hogy a mohákat csak elvétve támadják meg a gombák. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a mohákból kivont — természetes — anyagokban keressem a megoldást. Itt is „szűz” területre léptem — a szakirodalom csak csekélyke támogatást adhat —, ám az eddigi eredmények kecsegtetőek. — A szabadideje mivel telik? — A munka szinte kitölti minden percemet. Igaz, szerencsés vagyok, mert nekem ez jelenti a hobbit is. Nagyon szívesen fényképezek, s a diaporámát kiváltképp szeretem. Az olvasásra pedig feltétlenül szükség van, ha az ember lépést akar tartani a tudomány fejlődésével. Ha minden órám csak erre menne el, még akkor is kevesebbet töltenék a könyvek között, mint az kívánatos lenne. — Hogyan lehet- összeegyeztetni a tudományos elfoglaltságokat és a tanítást? — Megkönnyíti ezt, hogy a tanszékünkön kellemes, baráti a légkör. Ez még oda- adóbb munkálkodásra, serkent. Arról már nem is szólva, hogy a kutatás és az oktatás szinte elképzelhetetlen egymás nélkül. Meg aztán a hallgatók közt is mindig akad egy-két „megszállott”, akiért érdemes csinálni a dolgot. Mert itt erre van szükség, a „megszállottságra”. a tudomány szerete- tére ... Ezek nélkül nem megy. Sárhegyi István EGY TANÁCSKOZÁS TANULSÁGAI Általános művelődési központ Szihalmon Félévenként tartja ülését a komplex művelődési intézmények megyei munkacsoportja. Legutóbb Szihalmon került sor erre az összejövetelre, amelyen a művelődés helyi Irányítói, illetve a pártós állami szervek képviselői is részt vettek. Mivel ez egy, megyénkből kiinduló . kezdeményezés, nem árt számbavenni. hogy hol is tartanak ezek az újfajta bázisok, amelyek több kulturális létesítmény összevonásából alakultak ki és jól szolgálják az erőforrások jobb felhasználását. A megyei tanács művelődési osztálya az első negyedévben ötvenkét községi tanácsot keresett meg, hogy tájékozódjon a helyi elképzelésekről. Felmérte, hogy hol kívánják ilyen irányban fejleszteni az együttműködést az alapfokú kulturális intézmények között. E szerint a VII. ötéves tervben tizenöt helyen terveznek ilyen lépést: Andornaktályán, Egerszalókon, Felső- tárkányban, Makiáron, Nagy- visnyón. Noszvajon, Novajon, Nagyrétjén, Heréden, Boco- nádon. Erdőtelken, Kiskörén, Pélyen, Tarriamérán és Kálban. Ezek között Nagyvisnyón, Noszvajon és Tarnamérán építészetileg is megalapozzák ezt a változást. Hozzá kell tenni, hogy ezzel majdnem megduplázódik az ÁMK-k száma, hiszen eddig tizenhét működött. A művelődési osztály kiad ványt is előkészít az új jellegű munkával kapcsolatban Ehhez írásokat kértek az ÁMK-s testületektől. Terjeszteni kívánják a tapasztalatokat. Az igény erre igen nagy, hiszen új útról van szó. Eddig nyolc helyen vállalkozik egy-egy téma kidolgozására. Ebbe r szerepelnek szervezeti kérdések, az iskolaotthonos formával kapcsolatos tanulságok és más problémák. A tervek szerint a füzetsorozat első.darabja decemberben jelenik meg. A jelenlévők megtekintették a szihalmi általános művelődési központ épületeit. Négy tantermet a tanév elején vehettek birtokba a gyerekek. A helyi tanács 12 millió helyett 9 millióért építette fel, példamutatóan sok társadalmi munka segítségével. Ez a meglévő adottságokat korszerűen egészítette ki. Az intézmény igazgatója, Joó Sándor beszámolt az itteni tevékenységről. Itt az általános iskola, óvoda. a művelődési otthon és köz- művelődési könyvtár képez egy egységet. Ezen kívül a helyi sportot is innen irányítják. A vezetésben részt vesz még a nevelési-közművelődési igazgatóhelyettes, a könyvtáros és a vezető óvónő is, Sajátos feladatot lát el a társadalmi vezetőség. Az óvoda három csoportjában száz gyermekről öt óvónő gondoskodik. A két- száztizenlhét általános iskolai tanuló alsó tagozaton tantárgycsoportos, felső tagozaton szaktantermes oktatási rendszerben sajátítja el az ismereteket. Képesítés nélküli tanár nincs. A hagyományos keretek közül kilépett a tanórai munka, ol- dottabbá vált a diákok és pedagógusok közötti viszony. Az Oktatás-nevelés szolgálatába állt a közművelődés eszközrendszere: a könyvtár, a fonotéka és a mozi. A gyermekek önkormányzata is gondoskodik a házirened betartásáról, a váltások zavartalanságáról. Az intézmény a tanulók iskolán kívüli tevékenységét is szervezi. Kedvelt körükben a napközi, a nevelők igyekezete. a jó étkezés és a gondosan szervezett szabadidős programok miatt. Különösen a könyvtár nyújt sokat rendezvényeivel, hangtárával. A felnőttek is érdeklődnek a hétvégeken. A községi sportegyesül: t is e keretek között dolgozik. De csak részben tudják az igényeket kielégíteni feltételek hiánya miatt. Hetente négyszer van filmvetítés. Látogatottak a mozielö- adások, ezt a lehetőséget jobban ki lehetne használni, ha a filmek közül néhány a tanórákhoz kötődne. A munkacsoport tagjai értékelték a szihalnrak munkáját, és úgy vélték: kellően ki is aknázzák az új forma kínálta adottságokat. Bógyi Kálmán a megyei tanács művelődési osztályának főmunkatársa Társulat: az 1988—89-es évadtól Színigazgató és művészeti vezető kerestetik Az egri Gárdonyi Géza Színház eddigi igazgatója, Szikora János a következő évadtól Budapestre, a Vígszínházba szerződött. Ezért a megyei tanács művelődési osztálya pályázatot hirdet az igazgatói és a művészeti vezetői állásra. Ez a Művelődési Közlönyben, illetve néhány országos -terjesztésű kulturális lapunkban is megjelenik. Ezekből részletesen lehet tájékozódni a feltételekről. A kiírás tartalmazza, hogy az intézmény jelenleg befogadó-bemutató jelleggel működik, három tagozattal: kőszínház, bábszínház és az Agria nyári játékok, önálló kőszínházi társulatot az 1988—89-es színházi évaddal terveznek. Az igazgató feladata, hogy a színház művészeti vezetőjével a bábtagozat irányítójával és a gazdaságvezetővel egyetértésben alakítsa ki a iművelődéspolitikai koncepciót, közművelődési profilt a megye sajátosságainak igénybevételével. A felsőfokú végzettség és legalább öt év ilyen jellegű gyakorlat szükséges. A művészeti vezető feladata a fentiek alapján a művészi munka irányítása, a művészetpolitikai célok megvalósítása. Színházművészeti főiskolai végzettség és legalább ötéves sz:akmai gyakorlat szükséges. A pályázatokat meghatározott dokumentumok kíséretében július 15-ig kell megküldeni a megyei tanács művelődési osztálya címére. Részletes tájékoztatást az osztály vezetője ad. E célra felkért szakmai bizottság bírálja el ezeket, s a művelődési osztály e véleményt figyelembe véve dönt az öt évre történő kinevezésről. Erről a pályázók július 31-ig kapnak értesítést. Az állások augusztus 15-vel foglalhatók el. Hangverseny az egri minorita templomnál Nyáresti muzsika Szombat este 8 órától a Dobó téren Nyáresti muzsika címmel hangversenyre várják az egri zenerajongókat. Műsoron szerepel Bizet, Fischer, Kálmán. Lehár, Metra és Strauss műve. Közreműködik Szabadi József Liszt-díjas operaénekes, a Megyei Művelődési Központ Szimfonikus Zenekarát Farkas István vezényli. Rossz idő esetén a hangversenyt a Megyei Művelődési Központban rendezik meg. ANEKDOTAKINCSTAR A ..hírős város” anekdotakincse Kecskemét és a szomszédos Nagykőrös egykori vetélkedéséről sok történet maradt fenn. Íme, az egyik: Nagy ünnepség volt egyszer Nagykőrösön. A tolongásban egy kecskeméti hölgy ijedten konstatálta, hogy eltűnt a tárcája. Rendőrhöz fordult panaszolva, hogy tárcáját vagy elvesztette, vagy ellopták. Mire a körösi rendőr teljes meggyőződéssel 'jelentette ki: — Biztos, hogy ellopták, mert most nagyon sok kecskeméti van ideát. Dömötör Elek alikapitány egy éjszaka — disznótorról hazatérőben — a kriminálisán rossz utak és a gyér világítás miatt árokba esett. Amint kimászni készült, észrevette, hogy éppen arrafelé tart az éjszakai rendőrjárőr. Nehogy a legényei rosszat gondoljanak felőle, lehűzódott hát az árok aljára. Ennek ellenére az egyik rendőr csak észrevette, és felkiáltott: — Az istenért, mit csinál itt, tekintetes uram? — Pszt, csendesen. te tökfilkó — mordult rá az a]kapitány — nem látod, hogy lesben vagyok?! ★ Iparosbál volt Kecskeméten, s nagyban készült mindenki a tánchoz. Különösen egy sánta szabó volt felettébb nyughatatlan. Izgett- mozgott, s egyszercsak kiugrott a táncterem közepére, majd odakurjantott a cigányoknak : — Kezdjétek meg, füstösök! Ránéz a prímás a sánta szabóra, s hunyorít egyet: — Kezdje csak az úr! Az urat úgyis utolérjük! A kecskeméti kaszinó épületére Iványi Grünwald Béla festette a freskókat. A félig meztelen, lepedős alakok a tudomány, a művészet megszemélyesítését szolgálták. Nagykőrösről átjött néhány atyafi, s a nagyobb épületek között a kórházat keresték, hogy melyik lenne az. Meglátja egyikük a freskókat, s már szól is társainak : — Ez lesz az, lássa kend, ki is vannak rajzolva a betegek ! K. Gy. M. Mentős régiségek Különlegesen érdekes gyűjtemény található a Markó utcai Központi Mentőállomáson, a Kresz Géza mentőmúzeumban. Az első gyűjtemény a Budapesti önkéntes Mentőegyesület tulajdona volt, amelynek alapítási éve nem ismert. Kresz Géza 1893-ban folytatta a mentés irodalmának és tárrvj anyagának gyűjtését. Az 1954-ben részben elpusztult an>1Pt újbóli pótlását 1964-ben a „Rohamkocsi” szocialista brigád kezdte, s ma1 is bővül az anyag dr. Felkai Tamás múzeumigazgató vezetésével (MTI-fotó; E. Várkonyi Péter)
