Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 135. szám ARA: 1986. június 10.. kedd 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megyei pártdelegáció utazott Csuvasiába A Csuvasia és Heves megye között fennálló együttműkö­dési megállapodás jegyében háromtagú pártdelegáció uta* zott szűkebb hazánkból a szovjetunióbeli testvérterületre. A küldöttséget — amely az SZKP Csuvas Területi Bizottságá­nak vendége — Virág Károly, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának titkára vezeti. Tagjai: Szabó István, a megyei tanács pártbizottságának és Tóthpál Jánosné, az MSZMP Hatvan Városi Bizottságának titkára. A delegációt a Feri­hegyi repülőtéren Forgony Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese búcsúztatta. A küldöttség — amelynek tagjai a testvérpárt helyi ve­zetőivel ellátogatnak gazdálkodó szervekhez, intézményekbe — vasárnapig tartózkodik Csuvasiában. Mihail Gorbacsov és Kádár János részvételével Magyar-szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívá­sára baráti látogatáson tartózkodik ha­zánkban, hétfőn délelőtt megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök te­rén. Miután a magyar és a szovjet zász­lókkal díszített téren az emlékmű két ol­dalán felsorakozott a díszőrség, Mihail Gorbacsov feleségével Raisza Gorbacsová- val, valamint a kíséret tagjaival együtt elhelyezte a kegyelet és a tisztelet virá­gait. Ezután a szovjet vendégek ugyancsak ünnepélyes külsőségek között megkoszo­rúzták a Felvonulási téri Lenin-szobrot, a bplsevik párt és a szovjet állam alapító­jának, első vezetőjének, a tudományos szocializmus nagy teoretikusának emléke előtt tisztelegve. A kegyeletes megemlé­kezés a lobogókkal díszített Szabadság téren folytatódott. Itt a hazánk felszaba­dításáért életüket áldozott szovjet hősök emlékművének talapzatán helyezett el ko­szorút az SZKP KB főtitkára és kísérete. A koszorúzási ünnepségeken részt vett Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának titkára, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osz­tályának vezetője, Radics Katalin, a Köz­ponti Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint Rajnai Sándor hazánk moszkvai nagykövete is. Barátsági nagygyűlés a Csepeli Szerszámgépgyárban. A ké­pen: Kádár János beszél (MTI-fotó, Soós Lajos felv., Népújság-telefotó — KS) Súlyvivők Megyénk nagyüzemében beszélgettem az egyik mű­vezetővel. Sajátos jelen­ségre hívta fel a figyel­memet, amely egyre na­gyobb gondot okoz számá­ra. Bonyolult itt a munka, s csak megfeszített erővel tudnak eleget tenni a vá­rakozásnak. A fokozódó gondokat évek óta túlóráz­tatással oldják meg. Ami­óta pedig létezik a vgmk, egyes feladatokat a gazda­sági munkaközösségekre bíznak. Sajnos, mindkettő­ben a kevés, nagy tudású szakemberükre kell támasz­kodniuk, akik a főmunka­időben is jobban igénybe vannak véve, s a társadal­mi lekötöttségük is nagy. Látszólag ez kiegyenlítő­dik a magasabb jövede­lemmel, de hosszabb tá­von káros következményei lesznek. A tartós fáradt­ság, a fizikai, szellemi el­használódás egészségi ká­rosodáshoz vezet, meg az­tán lemaradáshoz a tovább­képzésben, a művelődés­ben. Általánosnak éreztem ezt a jelenséget, amely más­hol is egyre többször okoz feszültséget, később tragé­diát. Nem egységes ugyan­is a terhelés, az a felfoko­zott tempó, felgyorsult életritmus, amelyről mos­tanában egyre több szó esik, másként és másként érint különböző rétegeket. Bizony, akadnak olyanok, akik vállán mind több súly van, szaktudásuk, szorgalmuk miatt „kísérté­seknek” vannak kitéve. Jö­vedelmüket növelhetik, de ennek ára van: erejük, állóképességük végső meg­feszítésével is fizetnek a lehetőségért. S mivel ná­lunk köztudomásúan nincs megfizetve a kiemelkedő tudás, a hozzáértés, a leg­mozgékonyabbak minden létező lehetőséget megra­gadnak ahhoz, hogy élet­nívójukat fenntartsák vagy javítsák. Sokszor irigység tárgyai, azt mondják rájuk: nekik könnyű. Pedig a legtöbb esetben minden fillérért, forintért alaposan meg kell dolgozniuk. S könnyen előfordul, hogy nemcsak verejtékükkel, hanem éle­tüknek napjaival, esetleg éveivel törlesztenek a vas­tagabb borítékért. Rövid és hosszú távon egyaránt következményei lesznek e réteg igénybevé­telének. Nem marad idő számukra a legújabb ered­mények elsajátítására, ol­vasásra, pihenésre. Más­részt idegzetük és szivük is megsínyli az aránytalan terheket, s esetleg gyógyít­hatatlan betegséggel „kö­szöni meg” a túlzott ki- • használást. Nem csoda, hogy a statisztikák arról beszélnek; a munkaképes korúak halálozása nő. Együttesen és külön-kü- lön is van mit tennünk a súlyvivőkért, azokért, akik legtöbbet vállalják gazda­ságunk talponmaradásá- ért. Mindig ott lyukadunk ki: vissza kell állítani a főmunkaidő becsületét, hogy ne aprózzák el ma­gukat, ne kopjanak el vég­érvényesen azok, akik szak­tudásuk miatt még többet tehetnének fölemelkedé­sünkért. Gábor László Gyárlátogatással folytató­dott Mihail Gorbacsov ma­gyarországi programja: a Csepeli Szerszámgépgyárat kereste fel, azt a nagy múltú üzemet, amelynek termékei évtizedek óta jelen vannak a Szovjetunió iparában is. Az SZKP KB főtitkárát az üzem magyar és szovjet zászlókkal díszített pártbi­zottsági tanácsterme előtt Kádár János, az MSZMP fő­titkára, Grósz Károly, az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának első titkára és Havasi Ferenc, az MSZMP KB tit­kára. a Politikai Bizottság Kedves |Elvtársak! Elvtársnők! Köszönöm a szíves fogad­tatást. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának nevében, s a magam részéről köszöntőm a ibecsüleítel és eredménye­sen dolgozó 'Csepeli Szer­számgépgyár kollektíváját, a magyar—szovjet barátságnak szentelt gyűlés minden rész­vevőjét, s az önötk személyé­ben köszöntőm a magyar munkásosztályt, dolgozó né­pünket. Kiemelkedően fontos és örvendetes politikai esemény számunkra, hogy meghívá­sunkat elfogadva baráti láto­gatást tesz nálunk, s most itt van közöttünk Mihail Szergejevics Gorbacsov elv­társ, a Szovjetunió Kommu­tagjai; Szűrös Mátyás, a KB titkára, Kapolyi László ipari miniszter, Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagyköve­te, valamint a városrész és az üzem vezetői fogadták, a dolgozók képviselői pedig kedves szóval, virággal kö­szöntötték. A program az üzem ta­nácstermében rendezett ba­rátsági nagygyűléssel folyta­tódott. amelyen elsőként a dolgozók képviselői köszön­tötték a kedves vendéget. Ezután a résztvevők nagy tapsa közepette Kádár János emelkedett szólásra. nista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára. Gorbacsov ellvtárssal a teg­napi napot munkával töl­töttük. Tájékoztattuk egy­mást az országainkban folyó szocialista építőmunkáról, áttekintettük kétoldalú kap­csolatainkat, a magyar— -szovjet együttműködés to­vábbfejlesztésének lehető­ségeit, bdható eszmecserét folytattunk a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről. Tisztelt nagygyűlés, kedves elvtársak! Magunkról, a szociálist* építés magyarországi helyze­téről szólva reális tájékozta­tást adtam Gorbacsov elv­társnak. őszintén elmond­tam, Ihogy gondunk jelenleg is van, több imint elegendő, s a szocialista építés mene­tében igen nehéz akadályo­kat hell még leküzdenünk. De a helyzet valóságos meg­ítéléséhez az <is hozzátarto­zik, hogy a felszabadulás és az 1956. évi törés óta élteit évtizedekben népünk, pár­tunk vezetésével, nagy és vitathatatlan történelmi eredményeket ért el a ter­melésben, ,az életkörülmé­nyek javításában, s a kul­turális színvonal emelésében egyaránt. Viszonyaink már- már alig hasonlíthatók a néphatalom kivívása, a szo­cialista rendszer megterem­tése előtti helyzethez. Jog- gél állapíthatjuk meg: új Magyarország született a ré­gi helyén. Meggyőződéssel mondhat­juk barátainknak azt is, — folytatta —, hogy előrehala­dásunkhoz pártunk XIII. kongresszusa megfelelő irányvonalat, a VII. ötéves terv reális programot adott. Ennék végrehajtása megkez­dődött, bár — őszinténmeg- valiva — elég lassan és ed­dig még nem kielégítő ered­ménnyel. Igaz, vannak a munkát nehezítő, nem tő­lünk függő, kedvezőtlen kül­ső adottságok is. De most magunkról szólok. A helyzet azt igényli, hogy a Közpon­ti Bizottságtól kezdve a párt valamennyi szervezete, a tár­sadalmi szervek, a kormány­zati és a gazdasági intéz­mények, s általában a dol­gozók most ne a nálunk szo­kásos módon először, tized­szer és harmincadszor is az­zal foglalkozzanak, hogy mit, kinek és hogyan kellene el­osztani, hanem először és azután még néhányszor az­zal: hogyan lehet a rendel­kezésünkre álló eszközökkel, a tudással, az emberek ké­pességével jobban, felelőseb­ben gazdálkodni és termel­ni. S ha így járunk el, nem­csak lesz mit elosztani és juttatni, hanem egyre több is lesz. Saját erőink mozgósítása mellett rendelkezünk még más fontos erőforrásokkal is. A sokoldalú magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésével, a KGST keretében a többi szocialista országgal együtt a nemzetközi munkamegosz­tásból adódó lehetőségekkel jobban élve gyorsabban ha­ladhatunk előre szocialista utunkon. Gorbacsov elvtárs, szovjet barátaink jelenlété­ben felelősen mondhatom: a Magyar Népköztársaság­gal, mint szilárd szocialista országgal, az együttműködés területén pedig mint meg­bízható partnerrel számolhat minden barátunk a jövő­ben is. A Szovjetunió az emberi­ség legszebb reményeinek megtestesítőjeként lépett be a történelembe, és csaknem hét évtizede a társadalmi haladás és a béke legfőbb támasza. Tapasztalatainak és sikereinek jelentősége fel­becsülhetetlen a szocializ­mus, az emberiség számára. Viszonyunk a Szovjetunió­hoz kipróbált, az élet által igazolt internacionalista el­veken, baráti és jószomszé­di összefogáson, közös érde­keken nyugszik. Kapcsolata­inkat az egymás iránti bi­zalom, tisztelet és megértés hátija át. A magyar—szovjet barátság erősítését, sokolda­lú együttműködésünk fej­lesztését a jövőben is első­rendű, nagy jelentőségű fel­adatunknak tekintjük. Kedves Elvtársak! Holnap kezdii meg munká­ját hazánkban a Var­sói Szerződés Tagálla­mai Politikai Tanácsko­zó Testületének soros ülése. Szövetségi rendszerünk párt. és állami vezetői feszült és ellentmondásos nemzetközi helyzetben tanácskoznak. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó után a világ egy fokkal több bizalommal tekintett a jövőbe. Már ak­kor számoltunk azonban az­zal, s a legutóbbi .hónapok tapasztalatai is azt bizonyít­ják, hogy az imperializmus szélsőséges 'körei, a szem­benállás amerikai és más hívei nem egykönnyen ad­ják fel terveiket, tovább szít­ják a feszültséget, fokoz­zák a fegyverkezési hajszát. Pártunk, kormányunk, egész népünk nagyra érté­keli, hogy a szovjet vezetés ebben a helyzetben is hig­gadtan, körültekintően vá­laszol a kihívásra. A Szov­jetunió állhatatosan, kezde- ményezően törekszik a nuk­leáris fegyverek felszámolá­sára, a világűr militari zárá­sának megakadályozására, a fegyverkezési verseny radi­kális korlátozására, a vala­mennyi állam számára el­fogadható és megbízhatóan működő biztonsági rendszer megteremtésére. A hagyomá­nyos fegyverzet és fegyve­res erők csökkentésére tett legújabb szovjet javaslat je­lentősen segíthet bennünket az európai béke és együtt­működés megszilárdításá­ban. E szándékaiban a töb­bi szocialista országgal együtt határozottan és aktí­van támogatjuk a Szovjet­uniót, és részt vállalunk va­lóra váltásukban. A Politikai Tanácskozó Testület üléséről még korai szólni, egyet azonban biz­tosan mondhatók: a Varsói Szerződés országai a béke érdekében fogják ismételten felemelni szavukat, és ha­tározottan fsíkraszállnak a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egy­más mellett éléséért. Olyan világot akarunk, amelyben mindenki szabadon és biz­tonságban érezheti magát, s a biztonság a sokoldalú együttműködés szilárd alap­jaira épül. Hazánk — szö­vetségeseivel összhangban — a maga eszközeivel, és lehe­tőségeivel a jövőben is ar­ra törekszik, hogy hozzá­járuljon a közös célok el­éréséhez. Szovjet barátaink­kal együtt abból indulunk ki, hogy mai világunkban nincs fontosabb feladat, mint a békéért, az emberi­ség biztonságáért való ki­tartó küzdelem. Kedves Elvtársak! Barátaim! Kedves vendégeink! Befejezésül ismételten han­got adok megelégedésünk­nek, hogy Gorbacsov elv­társ mostani látogatása to­vább erősíti népeink barát­ságát, és újabb ösztönzést ad együttműködésünk fejlő­désének. Kérjük önt, tisztelt Gor­bacsov elvtárs, hogy haza­térve adják át a Szovjetunió kommunistáinak, a nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a szocializ­must építő magyar nép test­véri üdvözletét. Teljes si­kert kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához. Mondják el azt is, hogy a magyar nép a szovjet néppel szoros egységben halad tovább elő­re közös történelmi utun­kon, a szocializmus útján. i Mihail Gorbacsov lépett ezt követően a szónoki emel­vényre. (Folytatás a 2. oldalon) A szovjet vezető emléksorokat ír a Béke szocialista brigád naplójába a Csepeli Szerszám­gépgyárban (MTI-fotó, Lajos György felv., Népújság-telefotó — KS) Kádár János beszéde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents