Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
i 2. NÉPÚJSÁG, 1986. június 10., kedd Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen Mihail Gorbacsov felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást. Őszintén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar barátainknak az országunkról és a szovjet—magyar barátságról itt elmondott meleg szavaikat. Nem először járok Budapesten. Ez az újabb találkozás. az Önök gyönyörű fővárosával és ismerkedésem a gyárral feljogosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Itt, Csepelen érzem azt a szovjet munkáskollektívákkal történt találkozásaimból ismerős légkört, amelyet áthat, hogy az embereket nem csak a saját üzemük ügyei, hanem az ország dolgai is érdeklik. Érezhető, hogy nem a régi módon akarnak dolgozni, hanem úgy, ahogyan most az idő megköveteli. Kádár elvtárssal tegnap tartalmas beszélgetést folytattunk. Szót váltottunk a világban végbement jelentős változásokról, a szocialista világrendszer problémáiról; arról, hogy Magyar- országon és a Szovjetunióban hogyan oldják meg a pártjaink kongresszusain kitűzött feladatokat. E feladatok lényege mind Magyarországon, mind pedig a Szovjetunióban világos: még jobban, még hatékonyabban kell dolgozni, úgy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkövetelik. Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem önöknek, sem nekünk, sem más testvéri országoknak. Az alkotó útkeresés új történelmi kihívás elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk egy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel állíthatjuk teljesebben a dolgozó ember szolgálatába a szocializmus óriási tartalékait és lehetőségeit. Ez azt is jelenti, hogy szilárdítjuk országaink, a szocialista világrendszer nemzetközi pozícióit, növeljük tekintélyét, fokozzuk vonzerejét, hatását a világ- eseményekre, az atomkatasztrófa elhárításáért vívott küzdelemre. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyolult, mind arányait, mind megközelítését, mind a megoldás módszereit tekintve. Mi lényegében éppen csak megkezdtük a végrehajtását, s az első, igaz, egyelőre még csak szerény eredményeket értük el. Sok még a tennivaló. Világos e téren minden? Azt hiszem, még nem. Világos a cél, az irányvonal. Nevezetesen: az egész népgazdaság intenzifikálása a legkorszerűbb technika és technológia bevezetésével. Továbbá: a teljes irányítási rendszer átszervezése napjaink követelményeinek megfelelően, a gazdasági mechanizmus bátor reformja a központosított tervezés tökéletesítése és a 'teljes gazdasági önelszámolás alapján. Ily módon, ha úgy tetszik, a szovjet társadalom élete számos területének alapvető megújításáról, mélyreható lélektani átalakításáról van szó. Az irányvonal — ismétlem — világos. Jóváhagyta a kongresszus, az egész párt, a nép. A felvázolt irányvonal megvalósításának taktikáját, módszereit, formáit azonban még ki kell dolgozni, finomítani kell, felhasználva ehhez természetesen mindazt, ami gyakorlatilag bevált mind nálunk, mind pedig a testvéri országokban. A szocialista közösség országaiban a gyorsításnak van még egy forrása, amelyet pártunk ugyancsak teljes mértékben igyekszik kihasználni. Ez: a szocialista építés tapasztalatainak a cseréje. Az SZKP figyelemmel és tisztelettel tekint azokra az erőfeszítésekre, amelyeket önöknél, Magyarországon és más szocialista Országokban tesznek, hogy megoldást találjanak a korántsem egyszerű gazdasági és társadalmi feladatokra. Mi örülünk barátaink sikereinek, igyekszünk átvenni tőlük mindent, ami országunk számára hasznosítható. Természetesen — és ezt saját tapasztalatunkból tudjuk — senki sincs teljesen biztosítva a kudarcokkal és tévedésekkel szemben. Számunkra, kommunisták számára azonban van egy döntő kritériuma a kísérletek indokoltságának, helyességének. Ez a kritérium pedig: a szocializmus tényleges szilárdítása gazdasági, politikai, szellemi téren egyaránt. Példaként említhetem, hogy szovjet és magyar tudósok, közgazdászok, gazdasági szakemberek dolgoznak közös üzemek, vegyesvállalatok, tudományos csoportok, laboratóriumok megszervezésén. És helyes, hogy erre az elsőbbséget - élvező gépgyártásban, elektronikában és mikroelektronikában, a robottechnikában, valamint a biotechnológiában kerül sor. Ez a feladat, gondolom, érinti a csepelieket is. Képletesen szólva Ugyanis az önök gyárának műhelyei az első vonalban küzdenek azért, hogy dinamikusabban és mélyrehatóbban egyesítsük a szocializmust a legkorszerűbb technikával és technológiával. Napjainkban ez a testvéri pártok, népek és államok korszerű együttműködésének első vonala is Az önök munkája pedig — éppúgy, mint ezernyi más munkáskollektíva munkája — hozzájárul a KGST-or- szágok tudományos-műszaki haladása komplex programjának megvalósításához. Ezen a találkozón feltétle. nül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika ugyanis már régóta nemcsak a diplomaták dolga. Valamennyi embert, minden ember sorsát és életét érinti. Ez napjaink valósága, az atomkor valósága. Másfél hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönkrement a csernobili atomerőmű reaktora. Emberek vesztették életüket. A szerencsétlenség sok országban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat, szeretnék köszönetét mondani önöknek, Magyarország állampolgárainak a részvétért, a szolidaritásért és a segítőkészségért. Gondosan vizsgáljuk a baleset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, megteszünk mindent, hogy a jövőben elejét vegyük az efféle baleseteknek. Minden atomerőműnél — azoknál is, amelyek működnek és azoknál is, amelyek épülnek — fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítunk. Csernobil ismét figyelmeztet: az ember működésbe hozott egy valóban fantasztikus erőt, amelyet keményen kordában kell tartani. Bizonyára tudják, hogy a Szovjetunió konkrét javaslatokat tett az atomenergetika biztonságos fejlesztését szolgáló nemzetközi rendszer lényeges megszilárdítására. És feltett szándékunk, hogy ezt elérjük. Gondolkodni lehetne például azon, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében szervezzük meg az atomenergetikában vezető országok együttműködését egy gazdaságos és főleg megbízható, új nemzedéket jelentő reaktortípus létrehozása céljából. Külön figyelmet érdemel a nukleáris balesetek nyomán keletkezett anyagi és erkölcsi-lélektani károk kérdése. Ügy véljük, hogy erre vonatkozóan olyan jogrendet kell kialakítani, amelynek keretében az államok köteleznék magukat, hogy ingyenes orvosi segítséget, lakást és más anyagi támogatást nyújtanak a szerencsétlenül jártaknak. Ilyen esetekben természetesen ki kell zárni minden arra irányuló kísérletet, hogy a szerencsétlenséget az államközi kapcsolatokban feszültség és bizalmatlanság szítására használják fel. Még valamit a nukleáris biztonságról: nem szabad megengedni a nukleáris terrorizmust. Megtörtént, hogy szándékos károkat okoztak atomipari vállalatoknak az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, például dúsított hasadóanyagot loptak el. Ezért rendkívül fontos feladat egy megbízható intézkedési rertdszer kidolgozása, hogy megelőzhető legyen az atomterrorizmus, annak minden megnyilvánulása. De nem ez az egyedüli tanulság, amit le kell vonnunk az atomenergetikai szerencsétlenségekből. A csernobili baleset sem mérhető össze azzal, hogy milyen következményekkel járna akár a jelenlegi mércével mért legkisebb atombomba robbanása is. Világszerte pedig tíz- és tízezer atomtöltet halmozódott fel, c ezek mindegyike — hangsúlyozom, mindegyike — olyan katasztrófa előidézésére képes, amelynek méreteit egyszerűen még elképzelni is lehetetlen. Ez atomkorszakunk valósága. A nemzetközi ügyekben vallott véleményünket így lehetne megfogalmazni: atomháborút nem szabad megengedni, az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ebből kiindulva a Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek teljes megsemmisítésének a gyakorlatban is megvalósítható programját. Támogatják ezt barátaink és szövetségeseink, támogatja minden józan gondolkodású ember. Ezért vagyunk ilyen eltökéltek, elvtársak az atomkísérletek kérdésében. Ha betiltjuk ezeket, máris felépítettük az első szilárd gátat a tömegpusztító fegyverzet növelésének útjában. Az pedig, hogy ehhez a problémához hogyan nyúlnak az államok, sajátos fokmérője politikájuknak. Aki az atomfegyverek megsemmisítésére törekszik, az a kísérletek betiltását követeli. Aki ragaszkodik ehhez a fegyverhez, az el is követ mindent, hogy a kísérletek folytatódjanak. Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan, felelősségtudattal kezeljük a háború és a béke problémáját. De tekintsünk csak az Egyesült Államokra. Ott szinte egy napot sem tudnak elképzelni atomfegyver-kísérlet nélkül. Azt mondják: a jelenlegi körülmények között enélkül nem lehet sem növelni, sem korszerűsíteni a meglévő fegyverzetet. Nos, valóban, újabb kísérletek nélkül a régi fegyver nem tökéletesíthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mj éppen ezt akarjuk! A Szovjetunió azt javasolja. hogy temessék el az atomfegyvert. Ezért, a béke érdekében vállaltuk a kockázatot, amikor meghosszabbítottuk egyoldalú moratóriumunkat. A Szovjetunió szeretné meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kövesse példáját, majd állapodjanak meg az atomkísérletek végleges betiltásában, beleértve az erről szóló megállapodás végrehajtásának átfogó, megbízható ellenőrzését. Az eddigiekből ítélve azonban Washington csak arra hajlandó, hogy kockára tegye az emberiség sorsát saját, önző érdekei miatt. Lehetetlen, erkölcstelen és veszedelmes politika ez! Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzetről. Európában annyi atomfegyver halmozódott fel, hogy sűrűn lakott földrészünk a szó szoros értelmében a földkerekség legrobbanékonyabb helye lett. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon új tervezetet nyújtottunk be, amelynek célja Európa mentesítése a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakétáktól. Ez összességében néhány száz olyan atomtöltetet jelent, amely képes Európa földjét „felperzselt földdé” változtatni. Egyedülálló esélyt adtunk arra, hogy megnyíljék az út az atom- leszerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Franciaországnak is vannak atomfegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napirendjén nem szerepelnek. Álláspontunk a következő: a legfontosabb, hogy ez az erő ne növekedjék, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megsemmisíti közepes hatótávolságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lépni, s már javasoltuk Londonnak: ha lemond az atomfegyverről, akkor a Szovjetunió arányosan csökkenti nukleáris eszközeit. Természetesen ez a kérdés azonnal nem oldható meg. De haladhatunk fokozatosan. Mondjuk megállapodnánk abban, hogy az azonos biztonság elvei alapján és megbízható ellenőrzés mellett kölcsönösen, szakaszosan és arányosan csökkentjük az atompotenciálokat. A Szovjetunió kész ilyen tárgyalásokat kezdeni Angliával is és Franciaországgal is. Azt kérdezik tőlünk: és mi legyen a nem-nukleáris fegyverekkel. Hiszen ezekből is nagyon sok van Európában, és önmagában ez is nagy veszélyt jelent. Országaink amellett vannak, hogy lényegesen csökkentsék a hagyományos fegyverzetet Európában, az Atlanti-óceántól, az Ural-hegysé- gig. Ilyen részletesen kidolgozott és meghatározott időtartamra szóló programot készülnek megvitatni Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének holnap megnyíló ülésén. Nehéz és bonyolult időket élünk, elvtársak. De teljes meggyőződéssel kijelentem: az emberiség nemcsak arra képes, hogy fennmaradjon, hanem arra is, hogy megtanuljon emberi módon, vagyis békében és szabadságban élni. Ezért azonban küzdeni kell. Keményen és közösen. Nem csak a háború veszélye ellen, hanem az államok nemzetközi együttműködésének elmélyítéséért is, s azért, hogy még teljesebben aknázhassuk ki Földünk és a világűr lehetőségeit. A közeli napokban a Szovjetunió elvi fontosságú javaslatot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: tegyük a világűrt a „csillagbéke”, ne pedig „csillagháború” .színterévé. Az emberiség képes rá. hogy együttes erővel, közös fellépéssel előbbre jusson a világmindenség kutatásában és kiaknázásában, közös földi szükségleteink kielégítése érdekében. Ez komoly, nagyszabású program. Javasoljuk, hogy megvalósítására az ENSZ keretében hozzák létre a kozmosz-világszervezetet. Ez megfelelne minden — kis, közepes és nagy — állam érdekeinek. Az a gyakorlat, amelyet a szocialista országok az Interkozmosz szervezetben szereztek, bizonyítja, hogy ez valóban így van. Elv társak! A történelem úgy alakult, hogy országainkban a szocializmus sorsa kezdettől fogva szorosan összefonódott. A szocialista forradalom oroszországi győzelme megnyitotta a magyar munkáshatalom létrehozásának távlatát is. A hősi harc az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságért — s ebben Csepel proletariátusa is részt vett — elősegítette a szovjet hatalom megerősödését is orosz földön. Lenin, a szovjet és a magyar kommunisták első nemzedéke örökül hagyta ránk a proletár osztályszolidaritáshoz való hűséget. Ez a szolidaritás segít abban, hogy megvalósítsuk, s ha kell, bátran védelmezzük közös vívmányainkat, mindazt, ami a legjobb, a legértékesebb a népeink közötti kapcsolatokban. a kommunista célokat és eszményeket. Kedves Elvtársak! Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást. Sikereket kívánok Önöknek, az egész magyar népnek a szocialista építésben, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Diadalmaskodjék Földünkön, Európában és határain túl a béke és az együttműködés! Mihail Gorbacsov nagy tapssal fogadott beszédét be_ fejezve a magyar forradalmi munkásmozgalom számára különösen értékes emléket adományozott a gyár kollektívájának: Venyiamin Szibirszkijnek, az OSZSZK népművészének „Üdvözlet a magyar munkásoknak” című festményét. A kép Lenint és Szamuely Tibort ábrázolja 1919 májusában, a Vörös téren. A kollektíva nevében Erdei István köszönte meg az ajándékot zárszavában, s a magyar munkások ajándékaiként a Tanácsköztársaságot idéző szobrot nyújtott át Mihail Gorbacsovnak. Ezzel fejeződött be a barátsági nagygyűlés és a szovjet vendégek csepeli látogatása. ★ Mihail Gorbacsov belvárosi sétával folytatta hétfői programját. Ide is, miként Csepelre, elkísérte felesége, Raisza Gorbacsova, s ott voltak a magyar vendéglátók, akikhez csatlakozott Kádár Jánosné is. Ugyancsak jelen voltak az SZKP KB főtitkárának kíséretében lévő szovjet vezetők, akik a Vigadó épülete előtt köszöntek el Kádár Jánostól és feleségétől, a többi magyar vendéglátótól, belvárosi kalauzaiktól. ★ A kora délutáni órákban a Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Menik- ■lon Gazdasági Társulásánál folytatódott Mihail Gorbacsov programja. A látogatás emlékére a tsz kollektívájának nevében faragott díszdobozt nyújtottak át a magas rangú vendégnek: Fónai József fafaragó népművésznek, a Rozmaring Tsz tagjának alkotását. A főtitkár feleségének színpompás ró- zsacsokomal kedveskedtek. Viszonzásul a vendégek a szovjet tájakat megörökítő fotóalbumot ajándékoztak a kollektívának. Este a MSZMP Központi Bizottsága díszvacsorát adott az SZKP KB főtitkára tiszteletére a Parlament Vadásztermében. A vacsorán Kádár János és Mihail Gorbacsov pohárköszöntőt mondott. Az SZKP KB főtitkára koszorút helyez el a Lenin-szobornál (MTI-fotó, Wéber Lajos felv., Népújság-telefotó — KS)
