Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 6., péntek-■ ■ , A történelem viharában Szót éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre Bajcsy-Zsilinszky Endre . A Parlament folyosóján Geiger Miklós kép­{MTl-fotó: Tormai Andor — KS) viselővel beszélget. A felvétel 1931-ben ké­szült F napokban népünk a nagy hazafi, Bajcsy- Zsilinszky Endre emlé­két idézi századik szü­letésnapján. Bajcsy- Zsilinszky Endre 1886. június 6-án született Szarvason. Jogi tanul­mányai során már nagy figyelmet szentelt a társadalmi problémák- - nak. Az egész életét legjobban beárnyékoló esemény volt, hogy 1911. május 14-én fivé­rével részt vett a nagy parasztvezér, Achim L. András meggyilkolá­sában. Bajcsy-Zsilinszky Endre huszártisztként — különbö­ző frontokon — harcolja végig az első világháborút. Odesszából az „összeomlás” után tér haza. Elutasítja az 1918-as polgári demokrati­kus forradalmat, s még in­kább a Magyarországi Ta­nácsköztársaságot. A forra­dalmakat teszi felelőssé Trianonért. 1919. tavaszától nemcsak passzív szemlélője az el­lenforradalmi szervezkedés, nek, hanem aktív szervező­je is annak. Ott találjuk Gömbös Gyula, Eckhardt Ti­bor és mások társaságában. A hírhedt kommunistaelle­nes soviniszta, nacionalista lap, a Szózat alapítója, majd a fasiszta típusú fajvédő párt egyik létrehozója. Baj- csy-Zsilinszkyt még a po­litikai reakció szélsőségesei között találjuk, de szociá­lis igazságérzete már mind­inkább felülkerekedik addi­gi politikai felfogásán. Így amikor 1922-ben Derecs­kén. majd 1931-ben, illetve 1939-ben Tarpán országgyű­lési képviselővé választják, legfőbb feladatának a pa­rasztság sorsának megjaví­tását. „egészséges” földre­form megvalósítását, és a dolgozó tömegek alacsony kultúrszintjének felemelé­sét tartja. Publicisztikai és nagyobb lélegzetű írásaiban, így az 1938-ban megjelent Egyetlen út a magyar pa­raszt című munkájában, va­lamint parlamenti felszóla­lásaiban újból és újból visz. szatért a szociális igAság- talanság problémáira. Éppen szociális igazságér­zete az, amely fokozatosan elfordítja fajvédő barátaitól, és másutt kezdi keresni a társadalmi problémákra a megoldást. 1930-ban megala­kítja a Nemzeti Radikális Pártot és megjelenteti lap­ját, az Előőrsöt, majd a Szabadságot. Ezekben a la­pokban egymás után kap­nak fórumot olyan balolda­li, sőt, szocialista írók, mint Féja Géza, Kovács Imre, Szabó Pál, Veres Pé­ter. Illyés Gyula, sőt József Attila. Életében igazi fordulópon­tot Hitler hatalomra kerü­lése után. volt elvbarátja. Gömbös Gyula miniszterel­nök és a náci kancellár ta­lálkozása jelentette. Bajcsy- Zsilinszky Endre 1933. nya­rán a parlamentben nem­csak tiltakozik Gömbös ber­lini útja és a szerveződő szövetség miatt, hanem ki is jelentette: „Vegye tudo­másul a miniszterelnök úr, hogy itt német világ nem J volt ezer éven át. s itt né­met világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elme­gyünk a golyóig és az akasz­tófáig!” A háború előestéjén, a te­rület-visszacsatolás idején még abban reménykedik, hogy a sokak által remélt „Szent István”-! „állameszme ’ valóra váltható: s a magyar nemzet visszaszerzi a Du­na-medencében vezető sze­repét. A növekvő náci nyo­más és a hitleristák belső támaszainak erősödése, majd *a második világháború ki­törése nyomán ismét lát­nia kell, hogy az ország függetlenségét fenyegető ve­szély nem csökkent, hanem nőtt. A háború kitörése után ezért is támogatja Teleki Pál, és a mögötte felsora- kozók. többek között újon­nan választott pártja, a Független Kisgazdapárt „önállóságra”, a fasiszta Németországhoz kötődő la­zítására törekvő. Nyugat fe­lé „kiskaput” kereső politi­káját. 1941 áprilisában Te­leki öngyilkossága e politi­kába vetett reményét is szertefoszlatta. A Szovjetuniót ért náci agresszió után a Hitler-ba- rát magyar kormány is ha­dat üzent a világ első szo­cialista országának.. Bajcsy- Zsilinszky az elsők között tiltakozott a hadüzenet el­len. Attól tartott, hogy ezt a háborút nemcsak elveszít­jük a németek oldalán, ha­nem 1918—19-hez hasonló­an a belső forradalmi vál­tozás lehetősége is újraéled. Ezt pedig mindenképpen sze­rette volna elkerülni. Ezért tartja fontosnak a németek­kel való szakítást, és a szo­ciális igazságtalanságok ki­küszöbölését, valamint a baloldal fokozatos bevoná­sát az ország politikai te­vékenységébe. A háború elején a kom­munisták, a szociáldemok­raták és más demokratikus erők összefogására irányuló erőfeszítéseket, és az álta­luk szervezett antifasiszta akciókat Bajcsy-Zsilinszky mind nagyobb rokonszenvvel figyelte. Ezért is vállalta, hogy a baloldal felkérésére .cikket ír 1941 karácsonyán a Népszava, azóta híressé vált, népfrontos számába. Ekkor írta le az azóta már sokszor idézett szavakat: „Bármennyire is bizonyta­lan a (németekkel szembe­ni) harc kimenetele, de nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejé­vel kiáll a nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szem­ben is." Bajcsy-Zsilinszky 1942 ta­vaszán részt vállal a Ma­gyar Történelmi Emlékbi­zottság munkájában, és ott van a háború alatti legna­gyobb antifasiszta megmoz­duláson 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál, ahol ép­pen ő helyezi el az emlék­bizottság koszorúját. Az el­sők között tiltakozott a parlamentben a sok ezer em­ber halálát előidéző bácskai vérengzés ellen, követelve a szégyenletes ügy kivizs­gálását. a felelősök meg­büntetését. Keményen szót emelt a 2. magyar hadsereg frontra küldése és a velük munkaszázadokba hurcolt zsidók és más politikai meg­bélyegzettek elleni kegyet­len bánásmód miatt. Ekkor írja Bárdossy miniszterel­nöknek: „Nem köthetjük magunkat, a mi nemzetünk sorsát ehhez a (német) hul­lához. hogy vele rothad­junk.” Amikor pedig 1942 tavaszán bekövetkezett az ellenállást kezdeményező kommunisták tömeges le­tartóztatása, levélben tilta­kozott az új miniszterelnök­nél, Kállay Miklósnál. „Semmi esetre sem bölcs dolog az ún. baloldalon gyöngíteni a magyar szelle­mi erőket, melyeknek egy­kor még igen jelentős sze­repe lehet nemzetünk jó irányban tartása... és eset­leg megmentése körül.” Ta­núként jelent meg a Schönherz-perben é« tilta­kozott a kommunista veze­tő halálra ítélése, majd ki­végzése ellen. Sztálingrád és a voronye­zsi vereség után „a nemzet legjobbjainak”, mindenek­előtt a magyar parasztság­nak és a munkásságnak az összefogását szorgalmazta. 1943 nyarán, az olasz fa­sizmus bukása után Kállay miniszterelnökhöz küldött emlékiratában határozott cselekvést, „egész elhibázott külpolitikánk áthangszere- lését”, a belpolitikában pe­dig a baloldal szabad ki­bontakozását. a katonapoli­tikában a nácibarát tisztek félreállítását. és a háború­ból való kilépést vállalók aktivizálását sürgeti. Tud­ja, hogy ez kockázattal jár, német beavatkozást jelent­het, de mint írja, ezt is vál­lalni kell annak, akj „Ma­gyarország kivezetését az özönvízből tűzi ki céljául.” 1943—44 fordulóján már azt sürgeti hogy a kormány Nyugat mellett, vagy he­lyett keresse a szovjet kor­mánnyal a kapcsolat meg­teremtését, de javaslata sü­ket fülekre talál. Amikor pedig tudomására jut a né­met megszállás veszélye, ha­tározott ellenintézkedéseket sürget. Ekkor írja: „A né­met megszállást nem az el­lene való felkészülés. ha­nem éppen a teljes felkészü­letlenség provokálja”. Fi­gyelmeztetéseire. leveleire ismét teljes passzivitás a válasz az uralkodó körök részéről. 1944. március 19-én a németek megszállják az országot. Bajcsy-Zsilinszky szinte az országban egyedül, fegyverrel fogadja a náci betolakodókat. A németek elhurcolják, és 1944. októ­ber 15-ig fogva tartják. Hor­thy sikertelen kiugrása nap­ján szabadul. Szálasi hatalomátvétele után bujkálni kénytelen. Az ellenállást szervező Ma­gyar Front pártjainak fel­kérésére azonban a főváros­ba jön, és vállalja a ma­gyar ellenállás, a háború­ból való fegyveres kiválás utolsó kísérletének irányítá­sát. 1944. november elején vezetője lesz a Magyar Nem­zeti Felkelés Felszabadító Bizottságának. Kommunis­tákkal, kisgazdákkal, más Hitler-ellenes politikai pár­tok, csoportok vezetőivel, antifasiszta érzelmű tisz­tekkel együtt szeretnék el­érni, hogy legalább a fővá­ros felszabadítását meg­gyorsítsák, és a szovjet csa­patokkal együttműködve a nácik és támogatóik kiűzé­sét elősegítsék. A szovjet kormányhoz intézett levelé­ben ehhez kéri a Vörös Hadsereg segítségét. Ennek szervezésén fáradozik, ami­kor árulás folytán a moz­galomban részt vevők nagy részét, köztük Bajcsy-Zsi­linszky Endrét is a nyilasok letartóztatják. Bajcsyt hazaárulással vá­dolják, de ő bátran „bírái” szemébe vágja: „Amit el­követtem, politikai és kato­nai meggyőződésből tettem, ez volt az egyetlen lehető­ség, amely az országot és a magyar nemzetet a jelenlegi súlyos helyzetből kimenthet­te volna”. A nagy hazafit a katonai vérbíróság Sop­ronkőhidán halálra ítélte és 1944. december 24-én, reggel a börtön udvarán ki­végezték. Földi maradványa­it — végakaratának megfe­lelően — a szabadságát is­mét visszanyert nemzet 1945. májusában Tarpán he­lyezte örök nyugalomba. Méltatói között a Szovjet­uniót képviselő Puskin kö­vet így beszélt: „Olyan fér­fiút, amilyen Bajcsy-Zsi­linszky Endre volt, csak olyan nép adhatott, amely­nek joga van a független­ségre. önállóságra, nemzeti kultúrájának felvirágozta­tására.” Pintér István történész Összetartó, jó közösség Kiváló építős munkásőrök Jó hírük van a nagyobb­részt építőkből álló egyik egri munikásőrrajnaik: ta­valyi eredményeik nyomán Kiss János parancsnoknak, a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat előre­gyártó üzeme brigádvezető­jének irányításával elnyer­ték a Kiváló Raj kitüntető címet. A munkásörök mint isme­retes, pártmegbízatást tel­jesítenek az MSZMP fegy­veres testületében. Munká­juk mellett családi gondja­ik megoldásán kívül eskü­vel vállalt feladatokat is ellátnak. Ezért is figyelünk rájuk megkülönböztetett tisztelettel. De arról már kevésbé vagyunk informál­tak, hogy mi ad nekik erőt a többletvállaláshoz, hitet a helytálláshoz. Számukra ta­lán kaland a harcászati gyakorlat? De hiszen a te­repen való mozgást — tel­jes felszereléssel, gyalogsá­gi ásóval, sisakkal — nem lehet romantikából évekig jól csinálni. Vagy talán mégsem ezért gyakorolnak, teljesítenek szolgálatot? — Nehéz szavakba foglal­ni az elkötelezettség, a ten­ni és bizonyítani akarás mozgatórugóit — mondja a középkorú, megfontolt em­ber, Kiss János. — Annyi bizonyos, hogy akik közénk állnak, azok tudják mire vállalkoznak. S akik meg­kapaszkodnak ebben a kö­zösségben, azok nem szíve­sen válnak meg tőlünk. — Miért ragaszkodnak ennyire egymáshoz és a testülethez? — Itt egyenlőek vagyunk, a feladatok teljesítésében is. Itt nem számít, hogy ki­nek mi a beosztása. Az ad­junktusra, a gépkezelőre, a művezetőre ugyanazok a szolgálati szabályok vonat­koznak, mint a segédmun­kásra, a párttitkárra. Csak a teljesítmény számít. A jó lövészet, a sikeres foglal­kozás a mérce. Ismerkedjünk meg a raj­jal közelebbről is! A pa­rancsnok Kiss János, az építők pártalapszervezeti titkára, a vállalat pártbi­zottsági tagja, önkéntes rendész egyszerre. Ő is tud­ja, hogy a tisztességekkel járó kötelezettségekből ke­vesebb is elegendő lenne ah­hoz, hogy kiélje közéleti ambícióit, de melyik meg­bízatásáról mondjon le? Az újabb ciklusban lett párt­titkár — sok a tennivaló. A rendészeti munka népsze­rűtlen, de zsebbevágó. Nem mindegy, hogy hűséggel, avagy hűtlenül kezeljük a közös vagyont. Jakab Lajos gépkezelő, 34 éves. Rendszeresen részt vesz minden foglalkozáson, mesterien kezeli a golyószó­rót. Kun Gábor asztalos- művezető, 38 esztendős. Ügyes, a parancsot lelkiis­meretesen végrehajtja. Kes­keny László kőműves, 40 éves. Rutinos, kiváló mun­kásőr. Aztán itt vannak a peda­gógusok: dr. Kozárí József és Halmai István. Még csak két éve lettek a raj tagjai, de máris bebizonyították, hogy szakmailag is a job­bakhoz tartóznak. A raj számára a szolgá­lat a munka szerves részét alkotja. Jó kedvvel csinál­ják azt, amit elvállaltak, és szívesen sajátítják el a fel­adat elvégzéséhez szükséges tudnivalókat. A többség.6— 7 éve együtt van. — összetartó, jó közösség vagyunk — mondják kerte­lés nélkül. Talán éppen ebben rej­lik az erejük. Társakra, jó barátokra telnek a közös­ségben, nemcsak a munka­helyen, a munkásőrségben találkoznak, hanem gyakran kötetlenül is. — A munkahelyen nem okoz gondot a távollétük? — kérdezem a rajparancs­nokot. — Az alapegységnél jól ismerik az ezzel kapcsola­tos gondokat — válaszolja. Ezért rendezik a foglalko­zások nagyobbik részét mun­kaidőn kívül. De elengedhe­tetlen, hogy néha elkérjék a testülethez tartozókat a munkából. Ezt általában he­tekkel előre közük a gazda­sági vezetőkkel, hogy pótol­ni tudják az eltávozót, vagy úgy szervezzék a munkát, hogy egy-két ember rövid távolléte ne jelentsen prob­lémát. — Melyik az izgalmasabb: a lövészet, a szolgálat? — Kiképzésünk nemcsak lövészetből áll, felkészíte­nek bennünket egyebek mel­lett karhatalmi teendőkre, a harcászati tudnivalókra is — ahogy az természetes a fegyveres testületben. Mi ál­talában rendezvényeken adunk szolgálatot. Koszorú­zásokon veszünk részt gyak­ran. — De a pisztolyt azért forgatják ... — Persze. Amikor újak állnak sorainkba, a lövésze­ten a drukkosabbak mellé a nyugodtabbak, tapasz­taltabbak kerülnek. Legyen minél jobb az összteljesít­mény, mert ilyenkor a si­ker is, a kudarc is az egész kollektíváé. Mika István Együttműködés a dolgozók egészségvédelméért Az élelmiszeriparban dol­gozók egészségvédelme ér­dekében az ÉDOSZ kezde­ményezésére az elmúlt években számos intézkedés történt; egyebek között meg­kétszerezték az üzemorvosi rendelők számát. A szakszer­vezet most újabb lépést tett: együttműködési megállapo­dást kötött az Országos Munka_ és Üzemegészség­ügyi Intézettel. A szerződés alapján több iparágban át­fogó elemzésre kerül sor. Fo­lyamatosan ellenőrzik példá­ul a felhasznált anyagok mi­nőségét, összetételét és az üzemegészségügyi feltételek alakulását. Az intézet munkatársai — együttműködve a szakszer­vezet. valamint az üzemek orvosaival — szűrővizsgálat tokát végeznek. Elsősorban a kedvezőtlen munkahelyi körülmények javításának le­hetőségeit tárják föl. Az el­múlt időszakban ugyanis mind gyakrabban tapasztal­nak bizonyos légzőszervi megbetegedéseket a takar­mánykeverő üzemekben, ezért részletesen elemzik a munkahelyi anyagokkal szembeni túlzott érzékenység okait. A foglalkozásokkal kapcsolatos bőrbetegségek is a közös program témái közé kerültek. Az ÉDOSZ az átfogó vizs­gálatokhoz a kutatók ren­delkezésére bocsátja az ed­digi helyi fölmérések ered­ményeit, és részt vesz a program előkészítésében. A szerződésektől a hatékony megelőző intézkedések ki­dolgozását várják. A vizs­gálat tapasztalatait az élel­miszeripari gépeket, beren­dezéseket gyártó üzemek is hasznosíthatják majd. v

Next

/
Thumbnails
Contents