Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

4.

NÉPOJSÁG, 1986. június 6., péntek

Prof. dr. Ludomit Visnovsky

Doc. dr. Kazimierz Uartkiewich

Prof. dr. Theo Glocke

Doc. dr. Milan Kotas

(Fotó: Perl Márton)

Rektorok és főiskolák

Körkérdés egy egri konferencia résztvevőihez

Egyre több szállal kapcsolódunk a nemzetközi élethez. Nyitott gazdaságunk, minden értékest befogad kulturális és művészeti világunk, s ez szolgálja tudományunk továbbfejlődését is. Jól érzékelhető ez az átalakulás, amely szinte minden téren megnyilvánul. Beszédes példája volt ennek a közelmúltban az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán rendezett konferencia is, amelyen azoknak a külföldi intézményeknek a vezetői találkoztak, amelyeket sok szál fűz az egriekhez.

Hazánk egyik legrégebbi és legnagyobb főiskolája jelenleg öt szocialista ország hat felsőoktatási intézményével áll baráti kapcsolatban. Az együttműködés általában 15—25 éves múltra tekinthet vissza. A kölcsönös ismerkedésből komoly, elmélyült, tudományosan is gyümölcsöző összeköttetések alakultak ki. Számos területen nyújthatnak egymásnak segítséget, ma már szinte elképzelhetetlen működésük egymás nélkül: szegényebb, hiányosabb lenne az oktatás-nevelés, a szervezés és irányítás, illetve a tudományos munka. Ügy gondoltuk, hogy ez jó alkalom arra, hogy bemutassuk a partnereket, némileg bepillantást nyújtva a külföldi tanáriképzésbe. Arról kérdeztük a vendégeket, hogy milyen intézmények képviseletében érkeztek, s miben látják az együttműködés lehetőségét egri barátaikkal.

Prof. Georgij Szidorovics Szidorov, a Csebokszári I. J. Jakovlev Főiskola rektora:

— Nálunk nappali tagozaton 2500, levelezőn 1500 hallgató tanul. Harminc tanszéken háromszáz oktató irányítja képzésüket. Főiskolánk a közepes nagyságú intézmények közé tartozik, hazánkban jóval nagyobbak is vannak. Célunk elsősorban az, hogy a Csuvas Autonóm Köztársaság általános iskoláiban tanítsanak a nálunk végzettek. Ezen kívül Távol-Keletre, Vlagyivosztokba is eljutnak azok, akik itt szereznek diplomát. A 4—10. osztályig oktató tanárok döntő többsége szakképzett, alig két százalék a képesítés nélküliek aránya. Akik így kerülnek a pályára, azok is hamarosan levelezőre iratkoznak be.

— Sajátosságként említhetem. hogy nálunk komoly zenei- és képzőművészeti élet zajlik, talán magasabb szinten, mint máshol. Nagyon fontos szerepe van a csuvas anyanyelv ápolásának. a tankönyveket a mi tudósaink írják, s a tanterveket is ők állítják össze.

— Az utóbbi időben komoly előrelépések történtek a szovjet pedagógusok anyagi- és erkölcsi megbecsülése terén. Ennek következtében erősen megnőtt a jelentkezők száma, így válogathatunk a jók között.

— Nagy jelentőséget tulajdonítok a más szocialista országok főiskoláival való kapcsolatnak, ez jelentősen hozzájárulhat sikeres fejlődésünkhöz. Különösen a testvérmegyei összeköttetés jegyében alakulhat nagyon hasznosan ez a partneri viszony.

A lengyelországi Zielona- Górai Pedagógiai Főiskola rektora, doc. dr. Kazimierz Bartkiewicz:

— Nagyon fiatal intézmény a miénk, alig tízesztendős. Még tíz hasonló főiskola működik hazánkban. Nagyságrendjében a miénk közepes. Három fakultása van: humanisztikai, pedagógiai és matematika—fizika— műszaki. E kereten belül jelenleg 3200 hallgatónk tanul. Ebből 2 ezer nappalin, a többi levelezőn. Iskolánk igyekszik kielégíteni Lengyelország közép-nyugati tájegységének szakemberszükségletét, igazodva a művelődés, az oktatás és a gazdaság igényeihez. Ezek jele i- leg és még hosszú ideig túlhaladják lehetőségeinket. Mindez követeli a hallgatói létszám emelését, a szociális és oktatási bázis növelését. Területünkön főiskolánknak komoly küldetése van: a tudományos gondolkodás és cselekvés példáival szolgálva serkenteni kell a társadalmi élet tökéletesítését. Mint az országban egyedüli kísérletet, megszerveztük a sajátos lakótelepi művelődési házat, a Zielona-Góra-i lakásszövetkezettel közösen. A hallgatók Hangyabolynak keresztelték el ezt a létesítményt. Ennek képviseletében szerepelt itt Egerben egy Big-Band együttes.

— Iskolánk tekintélyének növelése érdekében feladatunknak tekintjük o nyitást , hogy megfeleljünk a felénk irányuló elvárásoknak. Hangsúlyos szerepet igyekszünk betölteni az élet sok területén.

— Az egriekkel együttműködünk a szaktanárok képzésének tökéletesítése terén, s a lengyel—magyar kulturális kapcsolatok hagyományainak ápolása tekintetében. Kiemelt jelentősége van az ifjúság szocialista tudata formálásának. A megvalósítás érdekesnek, gazdagnak, hasznosnak ígérkezik. A Banska-Bystricai Pedagógiai Fakultás dékánja, prof. dr. Ludovit Visnovsky:

— A besztercebányai pedagógiai fakultás tanítókat és tanárokat képez az általános iskola első fokozatára (alsó tagozat). Ez négy évig

tart. A második fokozatra (felső tagozat) a tanárképzés ötesztendős. Jelenleg több mint 1200 hallgató tanul nappali tagozaton, s több mint hatszáz egyéb formákban. munka mellett.

— A miénk az egyetlen pedagógusképző intézmény egész Közép-Szlovákiában. Az oktatók és hallgatók egész sor kiemelkedő eredményt értek el a tudományos kutatások, a politikai nevelés és a pedagógiai munka terén, illetve az iskolai és iskolán kívüli gyakorlati tevékenységben. A végzettek az iskolákon kívül megtalálhatóak a pártapparátusban, az oktatás irányításában, s a kultúra egyéb területein, igen sok újságíró és költő is szerzett nálunk diplomát. A tanárképzés komplex formában folyik, a társadalmi igényeknek megfelelően. Baráti kapcsolatokat alakítottunk ki Szovjetunióban a tulai, NDK-ban az erfurti, Magyarországon az egri Ho Si Minh, Lengyel- országban a bydhosti főiskolával. Ogy értékeljük, hogy a magyarokkal alakult ki legjobban az együttműködés gyakorlata a tudományos kutatómunkában, főleg a kémia területén. Most továbblépünk, új szálak szövődnek a kommunista nevelésben, valamint a pedagógia, a fizika, a földrajz, a technika, az ének-zene és a marxizmus—leninizmus tanszéke között. Sikeres a deviza nélküli hallgatócsere, s az énekkarok és kulturális csoportok kölcsönös fellépése. A konferencián szerepeltek is dalosaink.

— Az együttműködés hozzájárul ahhoz, hogy az oktatók és hallgatók jobban megismerjék országaink népét, ifjúságát a proletár internacionalizmus jegyében.

Az Erfurti dr. Theodor Neubauer Pedagógiai Iskola rektora, prof. dr. Theo Glocke:

— Tanárképző főiskolánk 2300 hallgatójával és 530 tudományos munkatársával az NDK egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye. A Szovjetunió, a Magyar Nép- köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, Kuba és Finnország tizenegy főiskolájával és egyetemével tartunk fenn szoros, baráti kapcsolatot. Legrégebbi partnereink közé tartozik az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, amellyel 1963 óta működünk sikeresen együtt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez azt eredményezte; az egykori és jelenlegi hallgatók tájékozottak a partner- országok társadalmi fejlődéséről, sikereiről, problémáiról.

— Kialakult megszámlálhatatlan személyes baráti kapcsolat is, amely országaink között is mélyítette a megértést.

— Kezdetben elsősorban

az információ- és tapasztalatcsere dominált. Néhány éve a súlypont a tudományra helyeződött át. Lényeges továbbra is a világnézeti nevelés összehangolása, az oktatás-nevelésben egymás elért eredményeinek megismerése. Rendszeresen tájékoztatjuk partnereinket

valamennyi területet érintő iskolapolitikai intézkedésünkről. Ez garantálja sikereinket, közös célkitűzések megvalósításában, a szocialista iskola és társadalom megszilárdításában. Számtalan, jó példát lehet felsorakoztatni a tudományos kooperációra, de vannak ró ég feltáratlan lehetőségek is. E téren konkrét ajánlatok akadnak tarsolyunkban.

Eredmények születtek a pedagógiában, a pszichológiában, a technikában, a matematikában és a kémiában, s jók az ifjúsági szervezetek közötti kapcsolatok is.

Az Ostravai Pedagógiai Főiskola dékánja, doc. dr. Milan Kotas:

— Intézményünk egyike az öt önálló pedagógiai fakultásnak a Cseh Szocialista Köztársaságban. Ebben az esztendőben 2600 diákunk van, ebből 1300 nappali tagozatú. Tanítókat képzőnk az alapfokú iskolák

alsó tagozatára négy év alatt, öt esztendőbe telik, amíg két szakkal megszerzik a diplomáit az általános iskola felső tagozatára és a középiskolákba a hallgatók. Tizenöt tanszékünkön száz- kilencven pedagógus oktat.

— A végzős diákok 90 százaléka az észak-morvai területeken kap állást, habár sokan helyezkednek el a fővárosban, Prágában vagy más területeken.

— Nagy súlyt fektetünk Oktatási rendszerünk keretén belül a szocialista tanító hivatásra, nevelésére. Ezért különösen fontos a komplex oktatási rendszerben a világnézet. Diákjaink egyéniségét a szocialista ha- zafiság és a proletár internacionalizmus jegyében formáljuk.

— Manapság a korszerűsítésihez tartozik az elektronika bevezetése is, még a kezdeteknél állunk: harminc darab IQ 15I-es típusú mini .számítógéppel dolgoznak oktatóink és diákjaink.

— Baráti kapcsolatokat mélyítettünk el külföldi rokonintézményekkel Volgog- rádban, Katovicében és Erfurtban. Barátságunk az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolával elsősorban a fizika, kémia és a földrajz tanszékek között alakult ki. Idén kémiakonferenciát rendezünk, amelynek témája a minikomputerek alkalmazása a tárgy tanításában. Fizika tanszékünk értékes tapasztalatokat szerzett itt Egerben a oktatással kapcsolatban. Magasra értékeljük e formáikat, mert mindig új ötletek, javaslatok merülnek fel.

A konferenciát ötéves együttműködési szerződés aláírása zárta. Ogy véljük, ízelítőt adtunk abból a sokszínű, értékes nemzetközi kapcsolatrendszerből, amelyet az egriek különös figyelemmel ápolnak. Ez a VII. nemzetközi rektori konferencia és tudományos tanácskozás egy megkezdett út folytatása, s egyben továbblépés új minőségek, új eredmények felé.

Gábor László

Visszatért hozzánk...

Tíz év után ismét vissza, tért

sikereinek

egyik

színpadára,

a Fővárosi

Operett

Színházba

Kovács

József.

Első

előadásán

Lehár

Ferenc:

A mosoly országa című operettjének főszerepét énekelte A képen: Kovács JÓ7««*r.

(MTI-fotó: Földi Imre - KS)

Kitaláltam egy viccet. így szól: két barát találkozik. Kérdezi az egyik a másiktól:

— Ha meghalnék, szánnál öt rubelt egy koszorúra?

— Természetesen — mondja a másik —. hiszen a barátom vagy!

— Nos jó. Akkor add ide nekem az öt rubelt, és ha meghalok, nem kell rám áldoznod ...

Elmeséltem a viccet kollégáimnak. Jót nevettek rajta. Pocsivalov kollégám így szólt:

— írd le, és vidd el valamelyik szerkesztőségbe. Az egész országban, olvasni fogják. és híres ember leszel. ..

Megfogadtam a tanácsát. A szerkesztő, akinek átadtam a kéziratot, fanyalogva mondta:

— Hm . . ebben nincs semmi különös. Mi akar ez lenni?

— Egy vicc — mondtam. — Egy anekdota . ..

— Nem, nem. barátom! Ez egyáltalán nem nevetséges. Bocsásson meg ...

Elszomorodtam a kudarcon. de nem volt mit tennem. Néhány nap múlva ismét találkoztam a barátommal, Pocsivalovval.

— Nos. voltál a szerkesztőségben? — kérdezte.

— Igen.

— Na és?

Elmondtam, hogy jártam. Barátom hallgatott egy ideig, majd megszólalt:

— Vidd el egy másik szerkesztőségbe . . .

Másodszor is leírtam, és elvittem egy másik újsághoz. A szerkesztő asztalára

tettem az írást. Amikor elolvasta, felnevetett, majd valóságos nevetőgörcs fogta el.

— Nagyon jó! Egyszerűen pompás!

A viccem megjelent az újság utolsó oldalán, a következő szöveggel: „A külföld humorából”, és alatta az én szövegem:

— „Figyeljen csak, Kurka úr, ha meghalok, adna száz zlotyt egy koszorúra?

— Természetesen — felelte Kurka —. hiszen a barátom ...

— Nos. akkor Kurka úr, adja ide a száz zlotyt, és ha meghalok, nem kell adakoznia ...”

Már-már kezdtem elfelejteni első irodalmi kísérletemet és sikeremet, amikor Pocsivalov felkeresett:

— Nézd csak. mit mutatok neked! — mondta, és az orrom alá nyomta a „Zene mindenkinek” című újságot. Abban olvastam:

„Egyszer így szólt Mozart Salierihez: — „Ha meghalnék ...” — és szóról szóra az én viccem!

Egyrészt örültem. hogy egy híres ember szájába adták a szavaimat, másrészt szégyenletesnek tartottam, mintha nem az én viccem lenne.

Mégis, ez volt a kezdet. Mert egy hónap múlva az „Irodalmi Körkép”-ben

mondja G. B. Show Welles- nek: — Kedves barátom! Ha meghalok .. .

Aztán az „Ifjú Techni- kus”-ban. Humbold mondja. A „Termés”-ben Lobacsevsz- kij Micsurint, az „Opera, Operett”-ben Saljapin Nyek- raszovot, Alexander Dumas a fiát kérdezte, és így tovább.

Éjszaka álmomban neves személyiségek jelentek meg. Arisztophanésztól Pocsiva- lovig. Reggelenként futottam az újságárushoz, hogy megvegyem az új lapokat. Üjabb és újabb hírességek mondták tovább az én rossz viccemet. És most nem tudom, mit tegyek. Forduljak ezekhez a híres személyiségekhez? De hiszen mind halottak. Róluk mindent lehet írni. Az élők azonban aligha fogják elhinni, hogy ezt a viccet én találtam ki.

Fordította: Antalfy István

Prol. Georgij Szidorovics Szidrov