Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-05 / 131. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 5., csütörtök I. A Földön kell élnünk Hogyan fogunk élni a Holdon? Ez a kérdés ma már nem a tudományos-fantasztikus regények íróinak „hatáskörébe” tartozik, hanem az űrhajózás területén dolgozó tervezőmérnökökre. Nem kétséges, hogy a XXI. század első negyedében népes kolóniák fognak a Holdon élni és dolgozni. Nem szórakozásból és nem élvezetből: az élet- és munkakörülmények ott minden technikai eredmény ellenére Is nehezek lesznek, a távolság az „otthontól” nyomasztó —, de szükséges lesz az ottani tevékenység. Egyesek ezzel kapcsolatban már az emberiségnek a Földről való „emigrációjáról” beszélnek: ki sajnálkozva, ki örömmel. Hogyan is élhetne tovább az emberiség ezen a bolygón, amelynek anyag- és energiakészleteit kirabolta, felszínét elszennyezte, részben elsiva- tagosította, egyszóval tönkretette? Megnyugtathatom a Földről való kivándorlás gondolatával foglalkozókat — legyen ez számukra akár örvendetes, akár elkeserítő —, hogy ezzel még távlatilag sem kell számolnunk. Számítások igazolják, hogy még ha sikerül is „gyarmatosítani” a Holdat, az emberiségnek akkor is ezen a Földön kell élnie. Igaz, hogy ez nem köny- nyű. Bolygónk tetemes részét pusztává tette a végig nem gondolt emberi tevékenység, nem egy folyó szennyvízcsatornának is beillik, a levegő sok nagyvárosban fojtogató, a zaj idegroncsoló, és mégis, cáfolhatatlan tény. hogy csak ez az egy Földünk van. itt kell élnünk. Hogy hogyan? Mindenesetre úgy, hogy föl kell figyelnünk végre arra, mit tettünk és teszünk ma is. hogy magunk alatt vágjuk a fát. Mindezt egyetlen szóban is összefoglalhatjuk, bár tudom, lesznek, akik legyin- teni fognak és azt mondják: ezt már ezerszer elmondták, agyonkoptatták, de semmi nem történt. Ez a szó: környezetvédelem. Valóban nem történt semmi? Az előbbi felsorolás alapján úgy tűnhet, van ebben valami. Vannak gyárak ma is, amelyek ontják a környezetet szennyező, az életet sokszor szinte elviselhetetlenné tévő füstöt; az autók, teherautók, buszok, de még a repülőgépek is árasztják a mérgező anyagot; a káros melléktermékek és hulladékok eltemetésével sincs minden rendben. A helyzet azonban mégsem olyan, hogy legyintéssel térhessünk napirendre >a tennivalók fölött. Június ötödikét éppen az erre való emlékeztetésül környezetvédelmi világnappá nyilvánították. Talán kevesen tudják, miért éppen ezt a napot, pedig ez már a vigasztalás, az előremutató körülmények egyike: 1972-ben ezen a napon ült össze Stockholmban egy konferencia az ENSZ égisze alatt. „Megint egy konferencia! — mondhatná valaki kétkedve, de hát minden gyógyítás a kórisme, a diagnózis felállításával kezdődik, és ez vonatkozik a Földre is. A stockholmi kon- ferenciá éveken át folyo tudományos elemzés után tette mérlegre az emberi környezet állapotának összetett problémáját, és mar bevezető ünnepélyes nyilatkozatában fontos összefüggésre mutatott rá a környezetvédelmet illetően, amikor kimondta; ..Az embernek alapvető joga van a szabadságra, és megfelelő életkörülményekre olyan környezetben, amely lehetővé teszi a méltósággal és jólétben eltöltött életet. Kötelessége, hogy a környezetet fenntartsa és javítsa a mostani és a következő nem- -»ikHAU-ok czámára". Ez a pár sor, amelyet a hosszú nyilatkozatokból kiragadtunk, összekapcsolja a környezet védelmét azzal, ami az ember számára a legfontosabb: egyfelől a szabadsággal, másfelől a saját nemzedéke mellett a jövő nemzedékek sorsával, vagyis gyermekeink és az ő gyermekeik életével. Megmenthető még a környezet és ezzel a földi élet lehetősége? A kérdés bajlóslatúan hangzik, de a válasz csak „igen" lehet — hogyan szavazhatnánk a magunk és utódaink pusztulására? Az már persze bonyolultabb kérdés, hogy hogyan menthetjük meg a Földet. Ez a „hogyan?” még a szakemberek körében is vitatott kérdések sorát veti fel. Természetesen vitatják — és teljes joggal — a nem szakemberek milliói is. Csak ez az egy Földünk van. Meg kell mentenünk. De úgy kell megmentenünk, hogy közben ne akadályozzuk azt, ami a környezet- védelem célja. Senki nem gondolhatja, hogy a környezetvédelem öncélú; hiszen az ember életének szebbé, biztonságosabbá, gazdagabbá tételét szolgálja. A jólét, az élet minőségének javítása pedig nem érhető el azzal, ha visszafelé lépünk, ha rombolunk. Az élet energia nélkül lehetetlen, a földi energiahordozó-készlet — a szén, az olaj. a földgáz — pedig véges, és legföljebb néhány évszázad múlva kimerül: csak a nukleáris energia felhasználása marad számunkra. Termelni kell. Utazni, mozogni kell. A környezetvédelem nem lehet romboló tevékenység. amely meg akarja szüntetni az életünket szolgáló termelést, közlekedést. Mindezt fent kell tartani és még fokozni is kell. Ezt összehangolni a környezet megvédésével: nem köny- nyű feladat, csak mindnyájunk együttműködésével lehetséges. „Az emberiséget és környezetét meg kell védeni az atomfegyverek és minden más tömegpusztító fegyver hatásaitól” — mondta ki a stockholmi nyilatkozat utolsó pontja. így kapcsolódik össze a környezet védelme a béke védelmével is. P. G. P. Logikai játékok exportra A Politoys Szövetkezet logikai játékai nagy sikert arattak külföldön. Jelenleg is folyamatosan gyártják nyolcféle terméküket, most a Szovjetunió részére. Tavaly 4,6 millió forint értékben szállítottak a szovjet piacra. Az export meny- nyiségét az idén tovább növelik. (MTI-fotó: Krista ©ábor felv.) Vasipari termékek, Selypről A Csőszer Vállalat selypi üzemében vasipari gyártmányok széles skáláját készíti az itt dolgozó mintegy 300 szakmunkás. A visontai Gagarin Hőerőmű rekonstrukciós munkálataihoz készül — a környezetvédelmi szempontból is hasznos — pernyeleválasztó egyik darabja, amelyet Varga József hegesztő munkál meg Nagy Árpád köszörűs, a kompenzátor vágása közben Nem szputnyikok, hanem a Kőbányai Sörgyárnak szállítandó saválló alumíniumtartályok (Fotó: Szabó Sándor) Nagy gondot fordítanak az utánpótlásra is. A jól felszerelt tanműhelyben Tóth Csaba és szakmunkástársai leendő szakmájuk fortélyait sajátítják el Csökkent a lakásigénylök száma Finis előtt a hároméves program Az elmúlt időszakban szinte valamennyi jelentős fórumon, legutóbb, a KISZ megyei küldöttértekezleten is türelmetlenül sürgették a fiatalok, illetve a többgyermekes családok lakáshoz juttatásának megoldását. A probléma nem újkeletű. 1983-ban igényfelméréssel kezdődött az a hároméves lakáshoz juttatási program, amelynek célja éppen a fenti szükségletek kielégítése. A program alakulásáról, a jelenlegi megyei helyzetről, valamint a kitűzött tervek megvalósulásáról Molnár Miklósnéval, a megyei tanács tervosztályának vezetőjével beszélgettünk. — A városi programok szerint ez év végéig 1200 család igényeit kell kielégíteni Egerben, Gyöngyösön, Hatvaniban és Hevesen. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ezt a tervet sikerült teljesíteni, sőt ezen felül még száz család gondjai oldódnak meg. Egerben és Gyöngyösön sajnos, 5—10 százalékos lemaradással kell számolni. A százcsaládos többlet Hevesen és Hatvanban jelentkezik. — Az új lakásgazdálkodási rendelet egyik lényeges eleme, hogy az elsődlegesség a fiatalokat érinti, s hogy az eddiginél jobban figyelembe veszik a rászorultságot az elosztásnál. — A lakásügyi társadalmi bizottságok helyszíni szemlével is megerősítik az igények indokoltságát. Az idén életbe lépett, új támogatási formák is elsősorban a frekventált réteget segítik. A két gyermeket vállaló családok nyolcvan helyett százötezer forint szociálpolitikai támogatásban részesülnek, az áthidaló hitelforma a minőségi lakáscseréknél kedvez, ugyanis a meglevő lakás értékének egy részét megelőlegezik a csere lebonyolításáig. Az ifjúsági takarék felső határának növekedése szintén segítség, s a munkáltatói kölcsönök odaítélésénél is javulás tapasztalható. Az elmúlt két évben, s idén összesen hatszáz családot juttattak vissza nem térítendő, illetve kamatmentes tanácsi kölcsönhöz. — Mivel az állami lakásépítés tovább csökken, az önerős családi ház építése előtérbe került. — Egyre többen vállalkoznak házépítésre. Erre a célra a tanácsok megfelelő mennyiségű telket tudnak biztosítani, az építőanyag-ellátás javulása pedig szintén könnyít az építkezők helyzetén. A fiatalok jelentős részének azonban az induláskor a kisméretű, s ezért viszonylag olcsó garzonlakás jelent megoldást. Egerben a 198 lakásos, Gyöngyösön a nemrégiben átadott 42 lakásos garzonház kihasználtsága egyértelműen igazolta, hogy szükség van ezekre az otthonokra. Természetesen ezen a rendszeren is lehet tökéletesíteni, például úgy, hogy megkérdezzük az ott lakókat, milyen típusú, mekkora lakásba kívánnak a későbbiekben átköltözni. Így egyszerűbben s hamarabb tudnak továbblépni. — Javulnak-e az ön megítélése szerint az igénylők lakáshoz jutásának esélyei? — Mivel adataink azt mutatják, hogy az elmúlt években folyamatosan csökken az igénylők száma (1983- ban 2123, két évvel később 1878 család), úgy tűnik, igen. S bár Gyöngyösre ez a csökkenés egyelőre nem vonatkozik, mégsem olyan tragikus a helyzet, mint azt sokan vélik. Számításokat végeztünk arra vonatkozóan, hogy egy átlagos, 55 négyzetméteres lakás milyen anyagi ráfordítást igényel. A lakás ára 770 ezer forint. A két gyermek vállalása esetén járó 105 ezer forint szociális kedvezmény, a hitel formájában felvehető 380 ezer forint, a tanács á'lftal adható átlag 110 ezer forint kölcsön, a munkáltatótól kérhető kb. 80 ezer forintos támogatás összesen 675 ezer forintot jelent. Ifjúsági takarék, illetve bankkölcsön segítségével 50—100 ezer forint készpénz elegendő a vásárláshoz. Hatvanban egy 5—10 éve épített OTP-lakáshoz 500 ezer forintért is hozzá lehet jutni. Az előbb felsorolt kedvezményekkel gyakorlatilag minimális készpénzzel is megvehető. Hangsúlyozom, ez egy átlag szituáció. A saját otthon az illetékestől ikapott információ szerint tehát megvalósítható álom a kispénzűeknek is. Igaz, ehhez legkevesebb három év szükséges és soksok pénz. Ami ugyan előteremthető a megannyi támogatással és hitellel, csupán egyetlen szépséghibája van. Hosszú évek telnek el, amíg becsülettel kimondhatjuk: senkinek sem tartozunk. Barta Katalin
