Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-05 / 131. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. június 5., csütörtök Egészségügyi szakdolgozók vándorgyűlése A fertőzések gyógyítása érdekében Nemrégiben rendezték meg Egerben a fertőző kórházi osztályok szakdolgozóinak vándorgyűlését. Az országos találkozóra eddig már öt alkalommal került sor. Amint azt dr. Szerdahelyi Ferenc, a Heves megyei kórház fertőzőosztályának vezető főorvosa elmondotta, a dunaújvárosiak kezdeményezték az egészségügyi konferenciák megtartását. Majd Szegeden, Zalaegerszegen, Szolnokon és Egerben találkoztak a szakdolgozók. a központi ellátás folyamatos működtetése óta számottevő változás történt. Sikerült biztosítani a fizikai munka csökkentését, s ezzel párhuzamosan csökkent a szakmai munkából való kiesés is. Betegeink szak- vizsgálatra vagy speciális konzíliumra küldése ese- dók végzik. Az ételt konté- tén a szállítást a beteghor- nerekben hozzák osztályunkra. A textíliák, a különböző orvosi felszerelések folyamatos biztosítását is sikerült megoldani. És természetesen nem elhanyagolható a gyógyszerszállítás kérdése sem. A központi ellátás szervezésében a szállítószolgálat zárt konténerekben juttatja el a gyógyszertárból osztályunkra is az igényelt medicinát. — ön amellett, hogy általános ápolónő, intenzív terápiás nővér is. Miért pont a fertőzőosztályt választotta munkahelyéül? — Fiatal korom óta szeretem az időseket, a gyerekeket, nagyon jó érzés segíteni rajtuk. Érdekes ez a terület, s micsoda öröm, ha a betegünk gyógyultan távozik. Már 1959 óta itt dolgozom, de nem is kívánkozom máshová. Az itt dolgozók védőoltásokat, megfelelő munkaruhát, védőeszközöket kapnak. — Van-e lehetőség a fertőző betegségek esetében a megelőzésnek? — Sokat számit a felvilágosítómunka. a higiénia. Természetesen az egészség- ügyi dolgozók önmagukban nem tudják megoldani ezt a feladatot, ez az egész társadalom ügye. r — Nagyon lényegesnek tartom ezeket a fórumokat — szögezte le dr. Szerdahelyi Ferenc —, hiszen a továbbképzésnek is megvan egyben a lehetősége. Az idén a központi kérdésről. az új szendéiét kialakítása volt a fertőző betegségek gyógyításában. Az úgynevezett „klasszikus" betegségek ellen ma már védőoltás óv, ám ismeretlen kórokozókkal és bélfertőzésekkel lehet számolni. Az egri országos konferencián Szepesi Lajosné és Veréb Tiborné szakdolgozók a központi ellátás fejlődésének hatása a fertőzőosztály munkájára témában tartottak előadást. Szepesi Lajosné, a megyei kórház fertőzőosztályának főnővére kérdésünkre elmondotta, hogy az egészségügyi ellátás . komplex fejlesztése egyre nagyobb létszámot igényel: — Az egészségügyben közismert jelenség, hogy az ápolónőket egyre több, nem közvetlenül a betegápoláshoz kapcsolódó feladat terheli. így például a takarítás vagy adminisztráció — mondta a főnővér. Egyes felmérések szerint a nővérek munkaidejüknek alig több mint tíz százalékát fordítják az általuk kezdeményezett vagy közvetlenül a beteg szükségleteiből eredő tevékenységre. Más vizsgálatok azt mutatták, hogy a „betegtől független' feladatok az ápolónő munkaidejének mintegy 45 százalékát foglalják le. — Az előadás bővebben kitért a központi ellátásra. — Intézetünknél 1982- től működik folyamatosan a központi ellátás, amely biztosítja a mindenkori étel- szállítást, a betegek, a gyógyszerek, különböző orvosi felszerelések szállítását. No, és mindemellett az egyes vizsgálati anyagok eljuttatását. valamint a szemét elszállítását. Mindebben Szepesi lajosné: „Nagy öröm számomra, ha a betegünk gyógyultan távozik” B. Érdemietek (Mongólia): Béke és barátság A Gyermekalkotások Galériájának kiállítása a Szépművészeti Múzeumban Színes körhinta Kert Suzana (Jugoszlávia): Az iskola ablakában Zöldellő hegyek, kicsi házak a háttérben. Sok-sok gyerek a mezőn. A kép egyik oldala harsog a világos színektől — süt a nap A gyerekek egymás kezét fogják. A másik mezőben mintha keresnék egymást, sötét van, nem süt a nap. Török kisfiú látja így a világot. Más gyerekek másként. kevésbé „komoran" viliódzó színekkel. A balatoni úttörőváros galériája küldte el üzenetét és köszöntését a fővárosba. Kacskaringós, szép madarak hátán jött a gyerekek tarka álma a VIII. országos úttörőtalálkozóra. Négyéves japán, tízesztendős arab. már tinédzserkorú szovjet emberke alkotása a patinás falak között. Az első. üzenet ez: komolyan kell venni ebben a nagyon komoly épületben a gyerekeket! Komolyan. mert vallanak szüléikről, társaikról, a világról, arról amely a meséké, s arról, amely a hétköznapoké. Két japán alkotás egymás mellett. Egyik az édesanya portréja. Csendes mosoly, széttárt karok. A másik az édesapáé. Talán beszél, talán kiabál. Arca homályban, szemét sötét szemüveg takarja. A másik teremben két madár, két alkotás. Az egyik — harsogóan piros, kiterjesztett szárnyai alatt a világ. A másik hideg színekkel komponált, alulról látszik, nehézkes. Az első percekben a nézőnek az a benyomása, hogy ebben a színes körhintában csak szédülni lehet. Aztán ráérez a kiállítás rendezőinek — minden dicsérő szó kevés munkájuk méltatására — gondolati ritmusára. Az első teremben az összetartozásról és a békéről valló alkotásokat láthatja a belépő. A másodikban a szülőkről. a társakról mondanak el — a színek és a forma nyelvén — nagyon sok megszívlelendőt a gyerekek. A harmadik — a nagyterem a kiállítás csúcsa. A mesék és az álmok palotája ez. állatokkal és bohócokkal, repülő emberekkel és titokzatos erdőkkel. Itt meglepetés várja a látogatókat: asztalok, rajzeszközök. A gyerekek, akik a kiállítást megnézik, rajzolhatnak, festhetnek is. Vagyis üzenhetnek nekünk arról, hogy még nem mindenütt süt minden gyerekre a nap. Ruttkay Levente Csukvasz Veszna (Jugoszlávia): Szabadság madara Sándor Anikó (Magyarország): Kisdobosavatás ZULEJKA Tulajdonképpen Isti csak rátartiságból lett tevésgazda, ma úgy is mondhatnám, hobbiból. Az őszi mulatságon aztán teveháton vonult fel a szüreti népség között — nagy sikerrel, s ami addig nem sikerült neki. a járási szolgabíróval együtt tevéstől fényképezkedtek is. Ma ezért el kell menni Alexandriába. A történetet az élet tette kerekké. Nem sokkal a szüreti bál után menetrendszerint újra megjelent a cirkusz. A kígyómozgású nő hiányzott a manézsról. Zu- lejka (a nevet én adtam a tevének. Riska mégsem lehetett) ötszáz kemény forintért visszajutott a cirkusz tulajdonába. Ennyi az utolsó magánteve története. Hacsak most újra nem lesz — netán nagyüzemben ... Isten tudja, talán exportálni is lehet majd ... Benkö Károly H ogyan éreznék magukat a tevék ma a nagy magyar Alföldöm ? — nem tudom. Gazdasági hasznukat sem ismerem. Valaki nemrég a rádióban javasolta újbóli meghonosításukat hazánkban. A honfoglaló magyarság hosszú útja során bizonyára ismerte a tevét, használta is, aztán a török időkben újra feltűntek a Kárpát-medencében. Azóta csak állatkertben, cirkuszokban látjuk. Azaz, én tudok az utolsó tevéről, amely 1948-ban parasztgazdaságban élt. a zalai dombok között. Negyvenhét őszén egy kopott vándorcirkusz távozóban volt a járási székhelyről. Néhány majom, kutyák és egy teve volt az „állatsereglete”, meg egy kígyó. Ez utóbbi nyaksálul szolgált a manézson a jó karban lévő és jobb időket látott hölgy mutatványánál. Maga is vonaglott, akár a kígyó. Népszerűsége a férfiak között órák alatt riadalomba hozta a falusi asszonynépet. Dehát maradjunk a tevénél. Humoristának született földművelő agglegénybarátom, Isti. aki Angyal Jánosként parodizálni tudta a környék tótumfaktumáit. a záró „díszelőadás” után együtt kisüstizett a manézs tulajdonosával és a kígyóbűvölőnővel. Kisült, hogy az egy szem teve kondíciója alaposan leromlott, rühes is az istenadta, az első őszi dér elviszi. Isti százötven forintért (na, nem a teve szép szemeiért) megkönyörült rajtuk. Az éjjeli sötétben bekerült a tehén mellé az istállóba. Néhányan javasolták, szőlőkarókkal meg kellene támasztani, hogy megérje a reggelt, de nem volt rá szükség, mert egyből fölszippantott egy vödör meleg moslékot és nekiesett a jóillatú szénának. Isti aztán a télen szépen kikúrálta az állatot. rendbejött szőrzete, kitelt a horpasza és egy szem púpja is. A szentgyörgynapi kihajtásra Isti két állatot íratott a csordába. Az egész falu kint állt az utcán. Nincs ilyen esemény minden évszázadban. Konrad Lorenznek is a helyszínen kellett volna lennie, hogy élményt gyűjtsön az összehasonlító magatartáskutatásaihoz. Ám csak az emberekről írhatott volna. A tehéncsorda megrökönyödés nélkül tudomásul vette a távoli rokont és leballagott a legelőre. Még a Szent Vendel szobor sem rezdült meg a teve láttán. Igaz, hiányoztak a szemei... Átadták a Kazinczy-díjakat Némethy Ferenc színművész. a Madách Színház tagja és Zentai László, a budapesti Dallos Ida Szakmunkásképző Iskola tanára kapta az idei Kazinczy-díjat. A magyar nyelv szolgálatáért és a példamutató. szép, tiszta magyar beszédért évente odaítélt díjat Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár szerdán a minisztériumban adta át. Beszédében köszöntötte Péchy Blanka érdemes művészt, a Kazinczy-alapitvány megteremtőjét, a „Szép magyar beszéd” mozgalom elindítóját és szellemi irányítóját, és méltatta a több mint negyedszázados mozgalom jelentőségét, amely a fiatalok és a felnőttek tízezreinek figyelmét irányítja a tudatos nyelvhasználatra, az általános beszédkultúra megteremtésére. Ugyanakkor hangsúlyozta: bár évről évre nő a szépen beszélők tábora, sok még a tennivaló az általános beszedés magatartáskultúra fejlesztésében, az olyan nem kívánatos jelenségek. mint a hanyag hangképzés, a hadarás. a túlzott szószapori- tás, a trágár nyelvhasználat visszaszorításában, valamint a kulturált emberi magatartás és nyelvi érintkezési formáinak és normáinak érvényesítésében. A szép magyar-beszéd védelmét szolgálók elismerésének legmagasabb fokozata a Kazinczy-díj. Ezt ezúttal is olyan színész nyerte el, aki közérthető és tiszta magyarsággal tolmácsolja a gondjára bízott művészi értékeket és akinek teljesítményében a művészi játék és a nyelvi megformálás szerves egységet alkot, valamint olyan pedagógus, aki megtanítva taniványait az anyanyelv törvényeire, neveli őket az anyanyelv sze- retetére, a helyes magyar beszédre. Dr. Szerdahelyi Ferenc: „Továbbképzés szempontjából is nagyon hasznosak az ilyen konferenciák” (Fotó: Perl Márton)
