Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 30., hétfő 3. Áruforgalmi jelentés az év első öt hónapjáról A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint az év első öt hónapjában a kiskereskedelem forgalma 213,5 milliárd forint volt, ez folyóáron 8,3, összehasonlítható áron pedig 3,5 százalékkal több mint a múlt év azonos időszakában. A forgalom mennyiségét tekintve bolti élelmiszerekből 5,5, vegyes iparcikkekből 4,4, ruházati termékekből 1,2 százalékkal több, a vendéglátásban viszont 0,1 százalékkal kevesebb fogyott mint tavaly. A májusi áruellátás az előző időszaikihoz hasonlóan kiegyensúlyozott volt. Élelmiszereikből és élvezeti cikkekből változatlanul jó az ellátás, bár az olcsóbb húsfélékből továbbra sem mindig kapható elegendő. Főként a fővárosban gyakoriak a tőkehússal kapcsolatos minőségi kifogások, elsősorban a zsíros, faggyús húsra panaszkodnak a vevők. A múlt év azonos időszakához képest országszerte javul! a választék szalámiból, kolbászból, csokoládéból, fő- zelékkonzervekből és fűszerpaprikából. A múlt év májusához képest viszont kevesebb volt a főtt, füstölt áru, ezekből nem tudták kielégíteni az igényeket. Az alkoholmentes üdítők választéka változatlanul kielégítő, kivéve a kóla alapanyagú termékekét, amelyekből az igényeket nem tudja kielégíteni a kereskedelem. Javult a választék minőségi palackozott borokból, olcsó bor azonban továbbra sincs elegendő. A szeszáremelés keresletvisz- szafogó hatását mindössze egy-két megye jelezte. A fővárosi szabadpiacokon a burgonya-, zöldség- és gyümölcskínálat májusban is bőséges volt, s az összetétel a szezonnak megfelelő. A felhozatal 46 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest, oz árak összességében 11,4 százalékkal csökkentek. A tavaszi ruházati cikkek iránt lényegesen csökkent a kereslet, ezért sok helyűt! árengedményes akciókat szerveztek. A korán érkezett méleg miatt inkább a nyári holmikat keresték a vevők. Bár e termékekből a kínálat a tavalyihoz képest javult, néhány cikkből még mindig szűk a választék, elsősorban nyári férfiöltönyökből, zakókból, pantallókból. Többet lehetett volna értékesíteni divatos nyári ruhaanyagokból is. valamint a természetes alapanyagú női konfekcióárukból. Vas-műszaki cikkekből a kínálat nem változott lényegesen, bár a választék - hiány némileg mérséklődött háztartási kisgépekből, alumínium- és zománcedé- nvekből, radiátorokból, varrógépekből. hazai hűtőszekrényekből, magnetofonokból, villanybojlerekből. A tartós fogyasztási cikkek közül továbbra is gyakran hiányzik a fagyasztóláda, valamint a hazai automata- mosógép. Változatlanul kevés az olcsóbb asztali színes televízió, a drágább típusokból viszont készletek halmozódtak fel a kereskedelemben. A tüzelő- és építőanyagforgalom valamelyest élénkült, elsősorban a tavalyinál korábban megkezdődött engedményes akciók eredményeként. Májusban 5,5 százalékkal több szenet és brikettet vásárolt a lakosság árengedménnyel mint egy évvel korábban, tűzifából pedig 26 százalékkal értékesítettek többet a tüzépek, mint tavaly májusban. (MT1J Finomkodunk Mert csak kevesen vállalják bátran, egyenesen, és határozottan, hogy a hasznavehetetlen embereknek megmondják: „hasznavehetetlen vagy". Kevesen vállalják — még a notórius fegyelmezetlenkedők esetében is — az egyértelműen kemény minősítésekkel szükségképpen együtt járó konzekvenciákat: az elbocsátási akció kezdeményezését, ennek támadhatatlan indoklását, az eljárás hercehurcáit, a fellebbezést, a döntőbizottságot, a munkaügyi bíróságot és a többit. Finomkodunk, hogy ne mondjam, kertelünk, mellébeszélünk. Nem azt mondjuk a hasznavehetetlennek, ami az igazság, hanem — például — azt. hogy „magasabb döntés értelmében átszervezést kell végrehajtani". Nem azt mondjuk a javíthatatlan fegyelme- zetlenkedőknek, hogy „elég volt, nincs tovább. mehetnek a munkakönyvükért'', hanem áthelyezési, átcsoportosítási. netán központilag elhatározott és szorgalmazott „lét- számleépitési” vagy munkahely-racionalizálási koncepciókra hivatkozunk. S nem azt mondjuk, hogy „szaktudásod, teljesítőképességed, szorgalmad a többszöri figyelmeztetés után elfogadhatatlan számunkra", hanem körbeírjuk, agyonmagyarázzuk a minősíthetetlen teljesítményeket nyújtók produkcióját Meggyőződésünk szerint más munkahely keresésére biztatnánk, vagy éppen elbocsátanánk őket, ám minden ilyen akciót csak nagy óvatosan vagy inkább sohsem kezdeményezünk; s ha netán mégis, akkor sem a lényegi okokra, inkább csak a formális — többnyire hamis — indokokra hivatkozva. Ez belénk rögződött, mert gyakorta tapasztalni, hogy a fegyelmezési akciók kimenetele túlságosan is kétséges; hogy egyköny- nyen nem szabadulhatunk azoktól, akiket az általunk felügyelt munkahelyen érdemleges munkavégzésre alkalmatlannak találunk. Ódzkodásunkat az agyonfinomított munkajogi szabályozásra hivatkozva ideologizáljuk, mondván: az érintett munkavállalók agyon- sértetten, de nem a felmentés esélye nélkül fordulnak a döntőbizottsághoz vagy a munkaügyi bírósághoz. Bizony nem! Mert finomkodunk. Mert többnyire hamis indoklással próbálunk megszabadulni a semmire sem használhatóktól, A munkajogászok pedig — ha már egyszer jogászok — igencsak kényesek az alaki, a formai hibákra. Az a dolguk, hogy alaposabban is megvizsgálják az eléjük kerülő eseteket, a körülményeket, az első fokú, ám nem jogerős határozat indoklását, a fellebbezési okiratban foglalt tényeket, s csakis valamennyi részlet aprólékos tisztázása után hozzák meg egyetértő vagy elutasító döntésüket. Mi okból és milyen jogi alapon hagyják jóvá a2 átszervezéssel, az átcsoportosítással, a központilag elrendelt létszám racionalizálással és a hasonló mellébeszélésekkel indokolt elbocsátási, fegyelmezési határozatokat, ha az adott munkahelyen sem átszervezés, sem pedig létszám-racionalizálás nincsen? Végtére is ez könnyen ellenőrizhető, könnyen bizonyítható. Gyaníthatóan a jogászok is jól tudják, hogy az ilyen esetek többségében igenis fegyelmezési akciókról van (vagy lenne) szó, ám a jog nem hagyatkozhat személyes megérzésekre, csakis a tényekre. Nem létező átszervezések és egyéb hazug indokok alapján senkit nem lehet elbocsátani vagy áthelyezni. Viszont sorozatos fegyelmezetlenkedés, hasznavehetetlen munka vagy éppen munkahelyi alkalmatlanság miatt bárkit és bármikor. Finomkodás nélkül. V. Cs. csökNöu az energiafogyasztás A megbeszélt Időpontnál néhány perccel korábban érkeztünk az ÉMASZ egri központjába. Szabó István üzemigazgató még tárgyalt. Körülpillantottunk a titkársági szobában. A villanykapcsoló fölött színes lapocska figyelmeztetett, hogy csak akkor világítsanak, ha szükség van rá. A hirdetőtábla alján még olvashattuk a szöveget, amely a fűtés helyes beállítására szólított föl. Apróságok. Amelyek egy egészséges szemlélet tanúi. Vajon mennyire jellemző ez a magyar gazdaságra, s benne; körzetünkre? Yízveszély! Vigyázat! Szolgálatban a vízirendőrök A közelmúltban ezzel is foglalkoztak a területi energiabizottság ülésén, amelyen az egyik legfontosabb téma megyénk energiagazdálkodásának áttekintése volt. Szóltak a lezárult ötéves terv feladatainak végrehajtásáról és a következő időszak legfontosabb tennivalóiról. E témák részletesebb kifejtésére kértük meg Szabó Istvánt, aki a TEB elnöki tisztét is betölti; — Amit a termelés résztvevői megtakarítottak, azt a lakosság és a közületek „fölélték”! Tehát összességében nem használtunk föl kevesebb energiát, mint korábban. Ez az általános összegzés viszont jelen esetben többet takar, mint mutat: az ipar és a mezőgazdaság ugyanis tizennégy százalékkal csökkentette ilyen irányú igényét, termelési értékének növelése ellenére. Ez alapvetően két okra vezethető vissza: egyrészt beváltották a hozzájuk fűzött reményeket az energiaracionalizálási beruházások, másrészt jobban odafigyeltek a (Kőhidi Imre képriportja) termelés közvetlen irányítói erre a problémakörre is. — Ez uióbbit nem takarékosságnak, hanem a korábbi pocséklás mérséklésének nevezném . .. — Pontosan így van! — De az eredmény ugyanaz: kevesebb kőolaj, villamos áram stb. kellett egységnyi termékmennyiség előállításához. A gazdálkodó szervezetek minden évben úgynevezett veszteségfeltáró vizsgálatokat végeztek. Ezek csak tavaly 16 millió forint megtakarítást jelentettek bizottságunk tagvállalatai számára. — Az iparban vagy a mezőgazdaságban értek el jelentősebb eredményeket ezen a téren? — Az adott egység szempontjából minden intézkedés fontos, hiba lenne nagyságrendi sorrendet felállítani közöttük. Mégis, ki kell emelnem: állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink többsége úgy növelte az elmúlt ötéves tervben 25 százalékkal termelési értékét. hogy ehhez a korábbinál ötödével kevesebb energiát használt löl! Ügyeltek a gépjárműveik pontos beállítására, jobban választották meg a talajművelési technológiát, csak szükség esetén használták a szárítóikat, ugyanakkor kidolgozták a nedves szemes termény tárolásának módszerét is. Ezekhez járult értéktelennek tartott hulladékok újrafelhasználása. s még egy sor más újítás. A jól dolgozók tapasztalatainak közreadása érdekében,a TEB szeptember első felében mezőgazdasági albizott. ságot hoz létre. Ez terveink szerint átfogja az egész megyét, tagjai közé pedig kifejezetten a műszaki elnökhelyetteseket várjuk. A szemléletformálást tekintjük legfontosabb feladatunknak: rá kell ébresztenünk a vezetőket, hogy ne a magyar (kőolaj kivételével) nyomott energiaárakat vegyék figyelembe, hanem az egységnyi termék előállításához szükséges hajtóanyag, hő stb. mennyiségét csökkentsék. — Sajnos nagymértékben nőtt a háztartások és a köz. intézmények fogyasztása — tért át az eredmények fölsorolása után a gondokra Szabó István. — Gyakorlatilag az árak emelése is hatástalan maradt, s mindösz- sze féléves stagnálás után, újra fokozódott a felhasználás. Sajátos módon, a költségvetés minden esetben fedezte ezt. A nem termelő szervezetek döntő többsége még a téli tüzelőjét sem vásárolta meg, annak ellenére, hogy szeptembertől már 10%- kai drágábban juthat hozzá. Számtalanszor találtunk ellenőrző méréseink során túlfűtött irodákat, indokolatlanul világított külső-belső tereket és sorolhatnám. Ezek megakadályozására központi intézkedésekre is szükség van. — Mi módon kívánják korlátozni a lakossági fogyasztást? — A felvilágosítás, a propaganda eszközével. Senki nem ellensége a saját pénztárcájának, csak gyakran nem ismeri a takarékos főzés. fűtés, világítás módjait. Nem lesznek adminisztratív korlátozások, és nem tartjuk igazán hatékony eszköznek az áremeléseket sem. — A VII. ötéves tervben mit tekintenek a legfontosabb feladatuknak? — A jelek szerint a termelőegységek jó része már fokozatosan átállt egy energiatakarékosabb gazdálkodásra. A közületeknél viszont e tekintetben még bőven akad tennivaló. A háztartások fogyasztásának csökkentésében pedig a meggyőzésnek, az érdekeltségnek és az ismeretterjesztésnek szánjuk a legnagyobb szerepet. Ez utóbbi célunk elérésében az eddiginél több segítséget várunk a sajtótól is. Rajtunk nem múlik. A jó cél érdekében partnerek leszünk. Móró István A vizirendőr leveszi egy pillanatra tányérsapkáját, s megtörli izzadó homlokát. — Kikkel van a legtöbb gondunk? A virtuskodókkal. — Miközben sorolja, hogy — ..ma is az a bikinis nő a gumimatracon ..." meg. „hogy. azok a kamaszok a bójasortól jó kilométerre a tó közepe felé tartva" —. megakadok a szón: virtuskodás. Latinul erényt, a férfi vitézségét jelenti. Itt pedig mindazt. amit józan ésszel nemhogy a rendőr, de senki nem tud megmagyarázni: a felelőtlenséget vagy éppen a gátlástalanságot. Az elmúlt esztendőben 316 ember fulladt vízbe. A víztükör békés, nevetés- foszlányok csiklandozzák a dobhártyámat. Pecsenyevörösre sült emberek ringatóznak a naptól félájultan a gumimatracokon — lassan sodródva egyre beljebb. Pocakos. harmincas férfiak sörmeccset vívnak a homokon, hogy aztán üres üvegek tucatjait hátrahagyva rontsanak a vízbe, ahol látszólag már nincs győztes és vesztes. A deszkavitorlások éles kanyarral húznak el a fürdő- zők orra előtt. Néhányuk nagyot bukik mindenki örömére. Nyár. szabadság, víz. Illetlenség ideírni: életveszély. Mert a férfi, aki az imént gólt rúgva Maradoná- nak hitte magát, a sörrel felpörgetett virtussal vetette magát a vízbe, keringési panaszokkal jár a körzeti orvoshoz, s akinek a gólt rúgta. vérnyomáscsökkentőt szed. A tisztviselőnő, aki új fürdőruháját és napolajtól csillogó testét mutatja, a munkahelyén már többször rosszul lett: melegfrontérzékeny — szokta mondani —. a hivatalban. Itt kirobbanó tizenévesnek érzi magát. Az igazi kamaszok pedig. akik otthon az első dörgés hallatán szobába szaladnak, itt a csónak mélyén zenét hallgatnak, nem hallva a fenyegető morajlást. Szabadságon vagyunk, s ilyenkor a legkiállhatatla- nabb az. ha halljuk: tilos! Elengedtük magunkat, végre. egyszer egy évben. Felingerel bennünket, ha valaki azt mondja: figyelj magadra és másokra. Inkább elhisszük, hogy a fiatalember „véletlenül” kapott szívgörcsöt, s a gyerekek csónakja „véletlenül” sodródott a mély víz felé. Tabu kimondani, hogy a vízbe fúlt részeg volt, s az úszni nem tudó gyerekkel senki sem törődött: halálát nem a „véletlen", hanem az ultiparti okozta. A tiltásokat, a fürdőzés szabályait nem ellenünk, hanem értünk találták ki. A vízirendőr nem is azért teljesít szolgálatot. hogy bosszantson, hanem, hogy vigyázzon ránk. A bányató szélén a tábla: Tilos a fürdés! — nem azért van, hogy a „cuccot” ráakasszuk, miközben vetkőzünk. A gátlásokat a természet nem azért építette az idegrendszerünkbe, hogy ne legyünk szabadok, hanem, hogy élni tudjunk. A természetvédelemre óriási pénzeket költünk a Balatonnál, a Dunán és a fürdőhelyeken. Az ember elég felnőtt ahhoz, hogy önmaga védelmét ellássa elemi fokon, még akkor is. ha szabadságon van! R. L. Melegben, Gyöngyösön
